Elhoztam nektek a 9. részt, remélem tetszeni fog :)
Jó olvasgatást :)
Már hajnali 5-kor felkeltem. Igazából valószínű azért, mert este elég korán elaludtam. Egyszerűen nem akarok tudni az engem körülvevő eseményekről. Minden összeesküdött ellenem. Olyan érzésem van, mintha nyáron esne a hó. Hirtelen megváltozott minden. És mindez egy fiú miatt. Be kellett látnom, hogy Gergő teljesen felforgatta az életemet. Ha hasonlatot kellene írnom, akkor úgy fogalmaznék, hogy olyan érzés ez, amikor egy teljesen nyugodt állóvíz hullámzásnak indul. Felkavarta az életemet.
Amikor kimentem a konyhába, hogy készítsek magamnak valami reggelifélét, Reginát láttam meg. Ott aludt a konyhaasztalnál. Nem tudom, hogy mi történhetett itt este. Aztán megláttam nála egy üveg tequilát, ami már teljesen üres volt. Valószínű elég szép éjszakája lehetett. Odamentem hozzá, és megráztam a vállát.
- Regina, ébredj!
- Mi van? Hol vagyok? - nézett fel rám teljesen álmos szemekkel.
- Itthon vagy. Elég szépen beittál. Menj be inkább a fürdőszobába, mosakodj meg!
- Zsófi, én szeretlek.
- Jól van, akkor segítek.
Felemeltem a székről, és bevittem a fürdőbe. Ok, hogy haragszok rá, de akkor sem hagyhatom ilyen állapotban. Teljesen megsajnáltam. Nem tudott magáról semmit. Mi mást is tehettem volna ebben a helyzetben, mint segíteni rajta?
A hideg zuhanytól úgy láttam, hogy teljesen felébredt. Legalábbis meg tudott állni a saját lábain. Adtam neki gyorsan egy fejfájás csillapítót.
- Zsófi, beszélnünk kell!
- Regi, figyelj, ma itthon maradsz és pihensz. Nem mehetsz ilyen állapotban iskolába.
- De ez fontos óra...
- Tudom, de akkor sem. Majd én jegyzetelek neked, és megkapod.
- Annyira rendes tőled. Istenem, olyan utálatosan viselkedtem veled. Zsófi, te vagy az egyik legjobb barátnőm. Én nem akarlak soha elveszíteni.
- Jó, elég volt, majd megbeszéljük, ígérem. Most szépen feküdjél le, és pihenj!
Amikor lefeküdt Regina végre, akkor bementem a szobámba, és a laptopomért nyúltam. Kell, hogy valami nyoma legyen, hogy miért van ilyen állapotban. Láttam már Reginát eléggé ittas állapotban, de ennyire soha. Ő mindig tudja a határokat, és ismeri. Tudja, hogy mennyi kell. Biztos történt vele valami este.
A facebookon igazából nem láttam sem bejegyzést, sem üzenetet, egyszerűen semmit. Egyet tudtam: végére kell járnom, hogy mi történt a barátnőmmel.
Amikor elkészültem, és összepakoltam a füzeteim és a laptopom, elindultam kifelé a háztömbből. Gergőt pillantottam meg a parkolóban autójának támaszkodva.
Amikor meglátott egyből odafutott hozzám.
- Szép jó reggelt! Mi a helyzet, Zsófi?
- Komolyan mondom már csak te hiányoztál a szar reggelemhez. Hogyan kerülsz ide?
- Eléd jöttem. Gondoltam, mehetnénk együtt is az iskolába.
- Figyelj, van nálad nagyobb gondom is jelenleg. Amúgy nekem tökéletes a bkv.
- Látom még mindig haragszol a tegnapi miatt. Sajnálom, nem akartam erőszakos lenni.
- Már mindegy.
Elkezdett esni az eső hirtelen a semmiből. Arra gondoltam, hogy Gergő egy mágus. Mindent a saját javára akar fordítani.
- Akkor állunk az esőben, vagy indulunk? - kérdezte mosolyogva.
- Jó, elmegyek veled, de egy feltétellel.
- Mi lenne az?
- Nem érhetsz hozzám.
- Rendben.
Beültünk az autóba, és elindultunk az iskola felé. Állandóan Reginán járt az eszem. Mi történhetett vele? Miért ivott ennyit?
- Mi a baj? - kérdezte Gergő hirtelen.
- Semmi, csak elgondolkoztam.
- Rendben. Amúgy hidd el nekem, hogy jóvá fogom tenni a tegnapit! Meglátod, hogy nem vagyok olyan rossz, aminek elképzeltél.
- Hagyjuk ezt! Fáj a fejem is tőled.
Amikor együtt léptünk be Gergővel az iskolakapun furcsa tekinteteket kaptam. Úgy éreztem, hogy mindenki engem néz. Bár most nem akartam velük foglalkozni.
Amikor beléptem az előadóterembe, Petrát pillantottam meg. Egyből odaültem mellé.
- Szia Petra!
- Szia Zsófi! És Regina?
- Erről szeretnék veled beszélni. Nem tudod, hogy mi történt vele?
- Nem. Miért baj van? - nézett rám ijedten.
- Igen, baj van. Reggel ott találtam a konyhában, és egy üres tequilás üveg volt a kezében.
- De jól van, vagy mi van vele?
- Bedobtam a hideg zuhany alá, bevett egy fejfájás csillapítót, és mondtam neki, hogy pihenjen, és maradjon otthon.
- Jól tetted. Amúgy jut eszembe este hamar elváltunk. Azt mondta, hogy mennie kell valahova, de nem mondta, hogy hova.
- Remélem kiderül.
Kis idő múlva elkezdődött az óra, és a folyamatos jegyzetelés. Gergő előttem ült, úgyhogy szerencsére nem tudott zavarni.
- Hallod Zsófi, én úgy aggódok. - szólt hozzám Petra. Éreztem az elfojtott sírást a hangjában.
- Én is. Majd megpróbáljuk kiszedni belőle, hogy mi történt.
- Így lesz.
Bár nem ismertem a történetet, mégis hatalmas haragot éreztem. Ha valaki kihasználta Reginát, azt gyűlölni fogom, és ezerszeresen fogja visszakapni.
Az óra végén Gergő felállt, és felém fordult. Úgy megijedtem, hogy hirtelen levegőt sem vettem.
- Nyugi, nem érek hozzád. - mosolygott.
- Figyelj, Gergő, mikor törlöd le ezt az idióta vigyort a képedről? Nem látod, hogy teljesen rossz a hangulatom?
- Látom, királylány. Felvidítsalak? - kacsintott rám.
- Inkább ne. Tőled nem kell semmi.
- De mi a baj? Petra is tök szomorú. Mi ez a lehangoltság?
- Gergő, semmi közöd hozzánk. Foglalkozz magaddal! Igazítsd meg a hajadat, növeszd meg a farkad, és húzzál innen el!
- Összegezve: a hajam nem tetszik, a farkamat pedig nem láttad. Pedig eléggé...
- Fogd be! Rohadtul nem érdekelsz. Ne húzzál fel még jobban!
- Jól van. Pedig levezetném az idegességed.
- Gyere Petra, üljünk el innen!
Petrával elültünk a terem másik felébe. Igazából bíztam abban, hogy Gergő nem fog követni. Szerencsére nem is tette ezt meg.
A második órán is csak jegyzeteltünk. Semmi különleges nem történt. Amikor vége lett, és Petrával hazafelé indultunk volna, Gergő elém állt.
- Szerintem világosan fogalmaztam. - kezdtem a gondolatmenetembe. - Komolyan mondom, kórházban kellene feküdnöd, mert agykárosodásod van. Nem bírja befogadni azokat az információkat, amiket én mondok neked.
- Zsófi, én szeretlek.
- Akkor idézek neked erre egy rapszöveget: "Szeretlek, hazudták szemembe vagy százszor/aztán ment a színjáték, ja, bármikor és bárhol..." /Angel: Bocs című számából/
- Nem hazudtam.
- Hagyjuk ezt, állj el az útból!
Amikor végre ellépett, Petrával azonnal hazarohantunk, hogy megnézzük, mi a helyzet Reginával. Nagyon aggódtam érte. Amikor hazaértünk, berontottam a szobájába. Igazából nem akartam elhinni, amit láttam. Két üveg pia hevert mellette teljesen üresen.
- Zsófi, mi történt? - kezdett Petra sírásba.
Próbáltam ébresztgetni Reginát, de nem válaszolt.
- Petra, hívd a mentőket! - kiabáltam zokogva.
Kb. 15 perc múlva értek ki. Amikor csengettek gyorsan egyből beengedtem őket.
- Jöjjenek, itt fekszik a szobában!
Megijedtem, amikor ők is élesztgetni próbálták, de Regina nem adott jelet. Egyszerűen csak feküdt az ágyon. Petrával összeborulva sírtunk.
- Mennyit ivott? - kérdezte az egyik férfi.
- Igazából reggel egy üres tequilás üveggel találtam a konyhában, de akkor még felébredt. Bedobtam hideg zuhany alá, adtam neki fejfájás csillapítót, és itthon hagytam. Most értünk haza, és két üres üveg volt az ágy mellett.
- Rendben, ez esetben be kell vinnünk. Valószínű, hogy ki kell mosni a gyomrát.
- Kérem, uram, vele mehetnénk? Csak mi vagyunk itt neki, senki más.
- Rendben. Kérem, akkor gyorsan szedjék össze a hölgy iratait, esetleg pár ruhát, holmit, ami kell neki.
- Jól van.
Gyorsan összeszedtem mindent, és elindultunk be a mentővel a kórházba. Ott voltunk Regina mellett Petrával. Mind a ketten fogtuk a kezét. Reménykedtem benne, hogy felébred, hogy elmond valamit. Sajnos ez még nem történt meg. Nagyon aggódtam. A sírástól már nem is láttam semmit.
A kórházban odavezettek minket egy kórteremhez. Azt mondták, ha a gyomormosáson túl lesz, akkor idehozzák. Igazából Petrával csak vártunk, és sírtunk.
- Nem szabadott volna egyedül hagynom. - vádoltam magam a történtek miatt.
- De Zsófi, Regi még sosem tett ilyet. Ne vádold magad, kérlek! Valami megváltozott vele.
- Petra, kérhetek valamit?
- Persze.
- Tudom, hogy nem szereted Márkot, stb, de idehívhatnám? Tudom, hogy most mellettem állna, és meg tudna nyugtatni.
- Jó, ha így akarod.
Felhívtam Márkot, aki biztosított arról, hogy hamarosan itt lesz a kórházban.
- Sziasztok lányok! - köszönt felénk.
Amikor megláttam, egyből a nyakába ugrottam. Tudom, hogy tegnap nem valami szépen viselkedtem vele, de most szükségem volt rá. Egyszerűen kellett az ölelése.
- Márk, ne haragudj, hogy iderángattalak!
- Zsófi, nem haragszom. De mi történt? - nézett rám elég szomorúan.
- Regina beivott elég szépen.
- De miért vagy hogyan?
- Nem tudom, mi történt. Reggel, amikor kimentem a konyhába egy üres tequilás üveg volt a kezében. Majd, amikor Petrával hazaértünk suli után, akkor már 2 üres üveg hevert az ágya mellett. Én nem értem, Márk. - zokogtam bele a vállába.
- Zsófi, nyugodj meg! - ölelt magához még szorosabban. - Nem lesz semmi baj.
- De nem tudom, mi történhetett vele. Nem tudjuk, hogy kivel találkozott. Egyszerűen már csak a legrosszabbra tudok gondolni.
- Regina sosem tett ilyet. - mondta Petra Márkra nézve. - Soha nem volt ennyire szétesve. Ő mindig tudta, hol a határ. Ha buliztunk, akkor sem itta le magát ennyire. Egyszerűen nem értem.
- Nyugalom, lányok. - ült le Márk kettőnk közé. - Meg fog ez is oldódni. Dívák vagytok. - mosolygott ránk.
- Örökké dívák leszünk. - mondtam Petra szemébe nézve. - Mi hárman mindig, és örökké.
- Így van. - válaszolt barátnőm.
Így ültünk hárman, amikor Reginát tolták a kórterembe. Még mindig ugyanolyan sápadt volt.
- Doktor úr - fogtam meg az egyik orvos kezét - kérem, hogy van?
A doki megállt, és ránk nézett.
- Az a helyzet, hogy elég sokat ivott. Úgy néz ki, hogy teljesen kimostuk a gyomrát. Bár eszméleténél még nincsen teljesen. Hamarosan biztosan magához tér, és nem lesz gond.
- Köszönjük szépen!
Megnyugtató volt ezt hallani, hogy hamarosan magához tér Regina. Egyszerűen nem bírtam elképzelni, hogy ki okozott neki ekkora fájdalmat, hogy csak az alkoholban látta a kiutat.
Pár óra múlva bemehettem a kórterembe hozzá.
- Regina, szívem, hogy vagy? - ültem le az ágya mellé, és fogtam meg a kezét.
- Jobban.
- De szívem, mi történt? Sosem csináltál még ilyet.
- Zsófi, nem akarok erről beszélni. - fordította el a fejét teljesen a másik irányba.
- Jó, akkor hagylak pihenni.
Kimentem a szobából, és odaültem Petra és Márk közé.
- Mi a helyzet vele? - kérdezte Petra kíváncsian.
- Nem akar róla beszélni. - mondtam szomorúan. Látni a legjobb barátnőm szemében a fájdalmat, és a kínt, elég rossz érzés. Láttam Reginán, hogy tudja, mi történt, de elég fájdalmas neki ahhoz, hogy elmondja. Láttam a szemeiben, hogy nagyon megbánta, amit tett.
- Gyere, menjünk le a büfébe, veszek neked valamit. - ajánlotta fel Márk.
- Rendben. Petra mindjárt jövünk.
- Okés.
Lementünk Márkkal. Vett nekem egy szendvicset, és leültünk a közelben egy padra.
- Nagyon jól esett, hogy engem hívtál. - nézett rám. - Azt hittem a tegnapi nap után nem akarsz látni.
- Márk, sajnálom, hogy elmentem. Az a nap nagyon rossz volt, tudod te is.
- Igen. Gergő teljesen összezavarja az életed. Az a rohadék.
- Ne is beszéljünk róla! Ma is csak felidegesített.
- Esküszöm, egyszer bemosok neki egyet. - mondta Márk mérgesen.
- Annyit sem érdemel, hogy a kezed fájjon miatta. Az a gyerek semmit nem érdemel.
- Igazad van.
Miután végeztem a szendviccsel, Márk átkarolt, és nyomott az arcomra egy puszit. Olyan aranyos volt, hogy azt nem tudom elmondani.
- Remélem megnyugodtál, Regina is rendbe jön, meglátod. - biztatott.
- Igen. Így lesz.
Mikor visszamentünk Petrához, ő még ott ült, és várt.
- Zsófi, kérlek, menjetek be Reginához! Azt kérte, hogy adjam át neked.
- Rendben.
Megfogtam Márkot, és berángattam magammal a kórterembe. Leültünk Regina ágyához, aki minket nézett.
- Zsófi, ne haragudj rám!
- Regi, nem haragszok rád.
- Márk - fordult Márk irányába - te se haragudj, hogy annyira ellenszenvesnek tartottalak. Rendes vagy, hogy idejöttél Zsófihoz. Nagyon rendes tett.
- Nem haragszok. - mondta Márk őszintén.
- Regi, én vagyok az egyik legjobb barátnőd - kezdtem bele a monológomba - szeretném, ha elmondanád, hogy ki tette ezt veled. Miért menekültél az alkoholba? Mi okod volt ezt tenni? Itt vagyunk veled Petrával, nem vagy egyedül. Megbeszélhetted volna velünk, és akkor nem lett volna ez. Tudod, milyen rossz volt, ahogy ott feküdtél tudatodon kívül?
- Ne haragudj, Zsófi! Én nem ilyen vagyok.
- Tudom. Te egy jószívű, aranyos, kedves lány vagy. Ismerlek már régóta, Regi. Kérlek, mondd el, hogy miért tetted.
- Zsófi, én nem vagyok normális.
- Regina, kérlek. Itt vagyok, segítek. Hiszen tudod, hogy számíthatsz rám.
- De elcsesztem a bizalmad.
- Ne mondj ilyeneket!
- Annyira sajnálom. - sírta el magát.
- De Regi? Mit, miért, hogyan? Nem értelek.
- Mindig is igazad volt, de nem figyeltem rád.
- Regi, nem értek ebből egy szót sem.
- Jól van, elmondom, hogy ki tette ezt velem.
Láttam rajta, hogy nagyon őrlődik. Nem tudta, hogy mi lenne a jobb: elmondani nekem, vagy inkább magában tartani, és várni arra, hogy egyszer kitudódik csak úgy ok nélkül.
- Gergő miatt ittam ennyit. Ő tette ezt velem. Miatta menekültem az alkoholba.
