Sziasztooook kedves Olvasók! :) Nagyon-nagyon meg szeretném nektek köszönni, hogy sokan kattintottak a blogra. Hatalmas örömmel tölt el :) Nemrég még a 2200 feletti oldalmegtekintést köszöntem, most pedig már a 3300 felettit. Hatalmas nagy szeretettel várok minden feliratkozót, és blogra kattintót az oldalra ;) Bátran írhattok már a chatfalra is, illetve az e-mail címemre is nyugodtan írhattok megjegyzést, kritikát, vagy ami éppen jól esik. Jöttem egy újabb résszel. Tudom, picit régen jelentkeztem, de sok volt a tennivaló mostanság. Most viszont jó olvasást kívánok Nektek a következő részhez ;)
8 órakor ébredtem fel arra, hogy Regina ront be a szobámba. - Jó reggelt! - kiabálta vidáman már felöltözve. - Hello! - nyitottam ki lassan a szemeimet. - Te mikor értél haza? - mosolygott. - És miért vagy ruhában az ágyban? - Későn jöttem. - Na, szedd össze magad! Reggelizni megyünk Szabival. - Én? Veletek? - Persze. Van 20 perced. - mondta, majd becsapta maga mögött az ajtót. Zuhanyozás közben azon gondolkoztam, hogy miért kell nekem Regináékkal mennem. Nem szeretem a felesleges harmadik szerepet betölteni. Menni egy szerelmes párral, akik teljes mértékben egymással vannak elfoglalva, én meg majd csak nézek ki a fejemből. Nem látszott a legtökéletesebb reggeli programnak. Amikor a kabátomat vettem magamra, meghallottam Szabi hangját a konyhából. Összepakoltam a táskámat, és kisiettem. A laptopomat is vittem, hátha óra előtt nem jövünk vissza érte. Sejtésem beigazolódott, amikor barátnőmnél is megláttam a gépezetet. Pontosabban Szabinál, aki olyan lovagias volt, hogy cipelte. - Szia, Zsófi! - köszöntött mosolyogva. - Hello, Szabi! - Hova megyünk? - kérdeztem Regina mellé érve a parkolóban. - Csak enni. - válaszolta. Beszálltunk az autóba. Egész úton szerelmesen cseverésztek, miközben bámultam a telefonomat, hogy Gergő egy SMS-t küldjön nekem. Ilyen az élet, van, aki csak álmodozik valaki után, valaki pedig egyből meg is kapja. Bementünk a Westendbe. Pontosabban ők mentek kézenfogva összebújva előttem, én pedig mögöttük mentem egyedül. Mintha nem is együtt érkeztünk volna. Odaérkeztünk a Starbuckshoz, Reginával asztalt foglaltunk, amíg Szabi odament a pulthoz, és kért nekünk ételt, italt. - Miért hívtatok el? Nem kell emlékeztetni arra, hogy nekem nincsen senkim. - vágtam oda barátnőmnek. - Nyugi, Zsófi. Nem kell paráznod. Csak nem akartam, hogy egyedül legyél. - Hát persze. Szabi egy kávét hozott nekem, és szendvicset. Nagyon jólesett tőle. Miközben ők egymással voltak elfoglalva, én pedig kínomban a reggeliző embereket néztem, egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül. - Sziasztok! Hátrafordultam, és az ismerős barna szempárba néztem. - Szia, Gergő! - üdvözöltük. Leült mellém, és engem bámult szokása szerint. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - fordultam felé. - Regina küldött egy SMS-t. Pedig azt hittem, hogy ma tőled kapok először. - Én azt hittem, hogy te írsz nekem. - mosolyogtam. - Mindegy, a lényeg, hogy itt vagyok. - Persze. - pirultam el, és megfogtam a kezét. - Látni akartalak. - mosolygott, és átölelte a vállam. Nagyon aranyos volt. - Ti akkor együtt vagytok, tulajdonképpen? - vetett véget Regina a hirtelen jött idillnek. - Ez olyan bonyolult dolog. - néztem komolyan, egyből eltűnt a mosoly az arcomról. - Most ezt nem értem. Itt fogjátok egymás kezét, átölelitek egymást, és semmi? - Nem kell értened. - kaptam fel a vizet, és felkeltem az asztaltól. - További jó étvágyat! - szúrtam még oda. A pláza bejáratánál ért el Gergő, és fogta meg a kezemet. - Ez mi volt? - húzta fel a szemöldökét. - Nem érdekel. - rántottam a vállamon. - Gyere! Megfogta a kezemet, és elrángatott ki az Eiffel térre. Kiültünk, és élveztük azt a kis napsütést, mellyel az élet megkínált minket. Legalább a Nap mosolyog. - Zsófi, tudom, hogy bonyolult velem, de megoldom. Csak nekem ehhez idő kell. - Miért nem lehetünk egyszer úgy együtt, hogy ne érdekeljen a nyilvánosság? Miért nem lehetünk úgy, mint mások? - Meg kell értened. -Már nem akarok semmit. Már Reginával sem akarok lakni, mert csak idegesít, hogy olyan boldog, én meg nem. Pontosabban itt vagy, de mégsem. Olyan fura ez a helyzet. - Tudom, kicsim. Felkeltünk a fűről, és bementünk a főiskolára. A teremben már voltak páran. Leültünk egymás mellé. - Sziasztok! A tanár úrnak családi gondjai akadtak, így elmarad az óra. - jött be az egyik adminisztrátor a sok közül. Mindenki hálálkodott, csak én nem. Unalmas délután elé nézek az biztos. Legalább ez az óra lekötötte volna a figyelmemet. - Akkor hazamegyek, és alszok. Aztán rendelek kaját, és tanulok a ZH hétre. - vázoltam fel Gergőnek a nap második felére szánt eléggé rosszul hangzott terveimet.
- Megyek veled. - Én inkább metróval mennék. - Akkor a házatok előtt találkozunk. Gyorsan adott egy puszit a számra, és elviharzott. A metróban nagy tömeg fogadott, viszont olyan magányosnak éreztem magam, hogy jól esett az emberek közelsége. Amikor leszálltam a végállomáson, egy ismerős alakot vettem észre szőke hajjal. - Márk! - kiáltottam, mire megfordult. Ő volt az. Odasiettem hozzá. - Szia, Zsófi! - üdvözölt mosolyogva. - Hello! Rég láttalak. - Sok a dolgom mostanában. - Értem. - Bár most annyira nem sietek, ha gondolod leülhetünk valahova. - Rendben. A háztömbünk mögötti parkhoz jó lesz. Leültünk, és egymás felé fordultunk a padon. Jó volt őt újra látni. - Mi a helyzet veled? - vágott bele. - Összejöttetek már? - célzott tökéletesen. Telitalálat a kérdés. - Nem tudom. - szomorodtam el. - Ez nekem még elég fura helyzet. - Mégsem akar téged? - lepődött meg. - De, akar, csak másképpen. - Zsófi, ebből egy szót sem értek. - A család, a haverok, a barátok ők az elsők. Én csak utánuk következek, vagy utánuk sem. Nem tudom. Gergőnek két oldala van, én viszont csak az egyiket szeretem. - Az úgy elég durva. Nem kellene orvoshoz fordulnia? - nevetett. - Nem vicces, Márk. - Jó, bocsánat. Fura lehet két személyiséggel élni. Ugye van két személyi igazolványa? - Hagyjad már! - löktem meg a vállánál. - És most melyik személyisége van előtérben? - pillantott Márk a hátam mögé. Hátranéztem, és Gergő féltékeny pillantásaival találtam magamat szembe. - Hello, szőke gyerek! - üdvözölte Márkot. - Hello! - Zsófi, azt mondtad, hazamész. - nézett rám. - Mi a fenét keresel ezzel? - Csak összefutottunk, és beszélgetek vele. Nekem is fontosak a haverjaim. - Ne legyél cinikus! Gyere, menjünk haza! - fogta meg a kezemet, és ráncigált fel. - Nem a barátnőd. - állt fel Márk, és nézett Gergővel farkasszemet. - De ha az lenne, akkor sincsen jogod csak úgy elvinni valahonnan, mert te úgy gondolod. - Majd pont te mondod meg? - nevetett Gergő. Integettem Márknak, ő pedig csak annyit mondott, hogy ne hagyjam magam. Igaza volt, de Gergővel akartam lenni. Nincs mit tenni, ha az ember szerelmes. Amikor beértünk a szobámba, leült az ágyamra, én pedig elé álltam. - Gergő, most ez mire volt jó? - kérdeztem. - Te nem jöttél haza. - Ha te megteheted, hogy a haverjaiddal lógsz, akkor szerintem én is. - De ne ezzel! - ugrott fel. - Én sem válogatom meg a tieidet. Nem szólok bele. - Zsófi, ne vitatkozzunk! - ölelt magához. - El akarok menni ma a buliba. - bontakoztam ki az öleléséből. - Minek? - Bulizni. Miért másért? Természetesen veled. - Én nem megyek. - Nem akarsz velem mutatkozni, igaz? Már megint ez az indokod. - És, ha ez? - És, ha egyedül megyek? - Inkább maradjunk itt nálad, nézzünk filmet, vagy nem tudom. - Szóval te szabad életet élhetsz, én pedig nem? Ez az egyenlőség. - Féltelek. Ez csak erről szól. - Én már nem értek semmit. - gördült le az első könnycsepp, ami utat tört magának az arcomon. - Csak egyszer próbálnád meg, hogy együtt mutatkozzunk. Annyira csúnya vagyok? - Dehogyis. Te vagy a legszebb lány a világon. - Akkor? - Nem érdekes. Magához ölelt, és megcsókolt. Egy szerencséje van Gergőnek: szeretem. Ez az érzés, csodákra képes, de akár romba is dönthet. Emberek változhatnak hatására rossz, vagy jó irányba. A rózsaszín köd szép, de ami mögötte van, az sajnos a szomorú valóság. Megcsörrent Gergő telefonja a zsebében. Sejtettem, hogy az egyik haverja hívja. Amikor letette, nem szólt semmit, csak nézett rám. - El kell menned, igaz? - törölgettem a könnyeimet a kezemmel. - Kapd össze magad, mert este megyünk bulizni! - Mármint mi együtt? - lepődtem meg. - Igen. Megcsókolt, és azt hittem, hogy enyém az egész világ. Talán mégis hallgat rám, és megpróbálja a kedvemért.
Sziasztooooook! :) Nagyon szépen köszönöm, a 2200 feletti kattintást, és a Facebook oldalon való aktivitást is. Minden kattintást szívesen veszek, és minden feliratkozót nagyon szívesen látok. Elhoztam nektek egy újabb részt :)
Jó olvasást kívánok ! :)
Csütörtökön napsütésre keltem, ami még a lehúzott redőnyön át is látható volt. Legalább az idő jó, ha már a kedvem egy romhalmaz. Kimentem a konyhába nagy nehezen. Regina már ott ült az asztalnál telefonnal a kezében, amin állandóan írt valakinek. - Szia! - üdvözöltem. - Hali! - köszönt vissza. - Remélem neked legalább tökéletes éjjeled volt. - ültem le vele szemben. - El se hinnéd, mennyire jó pasim van. - tette le a telefont, és mosolygott az arcomba. - Tudom, hogy csak nekem nincsen szerencsém. - vonogattam a vállam szomorúan. - Ugye nem azt akarod mondani, hogy szerelmes vagy Gergőbe? - Dehogy. - ugrottam fel az asztaltól. - Ez hülyeség. Gyorsan kávét főztem magamnak, és megigazítottam a hajamat. Amikor visszaültem az asztalhoz, csengettek. - Ki a fene? - nyitott ajtót Regina. - Szia, Gergő! Gergő belépett az ajtón, én pedig bementem a szobámba. Nem akartam látni. A kísérletem meghiúsult, amikor ő bejött, és megállt előttem. - Szia, Zsófi! - mosolygott rám. - Hello! Mit akarsz? - Nem valami jó a fogadtatás. - Miért, mire számítottál? Hiszen csak egy csoporttársad vagyok a sok közül. Olyan lány, akit nem lehet bemutatni a nagymenő haveroknak, mert odalenne az image. - Nem erről van szó. - Hagyjuk, ezek csak már lefutott körök! Legjobb lenne, ha nem is találkoznánk. Még közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezeimet. - Én szeretnék veled lenni, csak.....nem teljesen olyan formában, ahogyan te szeretnéd. - És mégis hogyan, Gergő? Megcsörrent a telefon a zsebében, és egyből felvette. - Most mennem kell, majd az iskolában találkozunk délután. Puszit adott az arcomra, és elviharzott. Most ez meg mi volt? Csak néztem az ajtót, amin kifutott, és bámultam magam elé. Nem értettem már semmit vele kapcsolatban. Homályos volt az egész. Bekapcsoltam a laptopomon a rádiót, és közben felöltöztem. A fekete póló fehér farmernadrággal tökéletes választásnak tűnt. Gyászolni akartam az életemet. Muszáj volt ezért, hogy legyen rajtam fekete szín. - Nagyon elsietett. - jött be Regina, és közben táncolt David Guetta: Lovers on the sun számára.
Nagyon jókedve volt, és bevallom, irigyeltem is érte. Van egy normális pasija, aki nekem soha nem lesz. Lehetséges, hogy valaki erre legyen ítélve, hogy csak rossz pasikat fog ki az életben? Vajon létezik ilyen? És miért pont Gergő? Nem is értem, hogy mostanában miért engedtem magamhoz olyan közel. Lehet, hogy valami megfogott benne, valami láthatatlan dolog. Azt mondják, hogy az emberek sokszor nem tudják elmondani, miért is szeretik a másikat, csak azt tudják, hogy jó vele lenni, és nem tudnának a másik nélkül élni. Egyszerűen hiányozna. Nekem is hiányzott, amikor nem volt mellettem, és nem nézett olyan szépen a szemeimbe, ahogyan más nem tud. Megismertem a srác másik oldalát. Nekem az a Gergő kellett, akiben láttam az érzelmeket, és nem az érdeket. Gyorsan összeraktam a táskámat, és Reginával elindultunk a főiskola felé. Nem tettünk meg 1 métert a lépcsőháztól, megláttuk Gergőt az autója mellett. - Elviszlek titeket. - mosolygott. Beültünk az autóba, és elindultunk. Gergő néha rámpillantott vezetés közben, de nem szóltunk egymáshoz. Ez Reginának is feltűnt. - Mi van itt, gyászszertartás? - kérdezte hangosan, irónikus hangnemben. - Nincsen kedvem beszélni. - vágtam oda, inkább Gergőnek a célzást. - Ne legyetek már ilyen lükék! - nevetett Regi. - Komolyan mondom, ha a szerelem fájna, akkor itt ordítanátok. - Attól, hogy te boldog vagy, nem muszáj másnak is. - néztem Gergőre, aki furcsán nézett vissza rám. Amikor odaértünk a főiskolához végre, kiugrottam az autóból, és felfutottam az előadóterembe. Nem akartam velük beszélgetni. Gyorsan leültem Petra mellé, aki szerencsére nem kérdezett tőlem semmit. Pechemre Gergő mellém ült, szokásához híven. - Fontos dolgom volt. - fordult felém. - Nekem mindegy. - Tudom, hogy nem mindegy. Zsófi, nem hagytalak volna ott.. - Dehogynem. - nevettem fel. - Te pont olyan alak vagy, aki csak úgy otthagy, és lelép. A tökéletes alakítás. - Ez így nem igaz. Zsófi, én... - Ne mondd ki! Még egyszer nem. Egy pillanatra elfordult tőlem, de aztán pont, amikor nem számítottam rá, a számra adott egy puszit. - Ez meg mi volt? - Csak a szerelmem jele. Kimondom, akkor is, ha téged nem érdekel. Szeretlek, Kelemen Zsófia. Nem tudtam rá reagálni, mert bejött a marketing tanár, és elkezdett beszélni, illetve kivetíteni a diasort, nekünk pedig töményen gépelni kellett. - Ma bemutatlak a családomnak. - súgta nekem. - Miből gondolod, hogy elmegyek hozzátok? - Magabiztosság a fő erényem. - És nem félsz attól, hogy koppanni fogsz? - Nem. Egyszer már megtapasztaltam az érzést, úgyhogy nem érhet meglepetés. Amúgy a húgom kért meg, hogy vigyelek hozzánk, mert szeretné, ha kisminkelnéd. - Szóval Szandra ötlete. - mondtam csalódottan. Bíztam benne, hogy Gergő akar velem lenni, de biztosan a haverjaival fog lógni. - Igen. Csalódottan írtam tovább a tanárunk unalmas monológját. Már összefolytak a diaképek a szemeim előtt. Nem érdekelt semmi. - Akkor jövő hétfőn ZH, ifjúság. Készüljenek fel! - búcsúzott el a férfi, mi pedig mentünk át a másik terembe. A folyosón azonban Petra mellémért, és kíváncsiskodni kezdett. Mégsem úszom meg a kérdéseket. - Zsófi, mi folyik köztetek? - Semmi. - Látom, hogy bánt valami. Szeretném, ha elmondanád. - Nem bánt semmi. Lassan beértünk az informatika terembe. Próbáltam olyan géphez ülni, hogy ne Gergő mellé üljek. Amikor azt hittem, hogy sikeres a próbálkozásom, magam elé néztem, és egyenesen a barna szempárokba ütköztem. - Nem lehet igaz! - kiáltottam fel magamban, és a plafonra néztem, titokban Istenhez imádkozva, hogy ne kínozzon tovább. A tanárnő utasítására bekapcsoltuk a gépeket. Egy feladatlapot osztott ki, amit óra végéig meg kellett csinálni. Aki hamarabb készen lett, szabadon internetezhetett. Amikor már megnyitottam a dokumentumot, Gergő elémdobott egy összegyűrt papírcetlit, és mosolygott. Az ölembe tettem a kis papírt, nehogy a tanárnő szemügyre vegye, és kinyitottam. Azért Szandra hív meg hozzánk, mert ma Real meccs lesz, és jön át két barátom. Ez nagyon jó. Gondoltam, hogy már megint a srácok élveznek nála elsőbbséget velem szemben. Végülis mit vártam? Nem vagyok a barátnője. Nem érdekel. Összegyűrtem a lapot, és gyorsan átdobtam, mielőtt valaki észrevette volna. Nagy nehezen megoldottam az összetett feladatot, bár Csabi mellettem segített néhány pontot értelmezni. Ma kiderült számunkra, hogy minden tárgyből következő héten ZH lesz, mert belelépünk a ZH hétbe. Tökéletes. Petrával leszaladtam a büfébe a következő óra kezdete előtt. Szerencsére nem kérdezgetett, elfogadta, hogy nem akarok a szerelem témáról beszélgetni. Belépve az utolsó előadásra, úgy döntöttem, hogy Petrával üljünk külön Reginától, és Gergőtől. Ez a tervem bevált. Így teljes mértékben a jegyzetelésre tudtam figyelni. Egészen addig, amíg hozzám nem került egy bulimeghívó. Mindenki kapott így óra közben. Nagy szeretettel várunk egy nagy buliba a belvárosban pénteken 21:00-tól egészen reggelig. Állj össze a barátaiddal, és bulizz a csoporttársaiddal, és a nem csoporttársaiddal egy nagyot. Az italárakat lejjebb megtalálod. Ez volt az utolsó, amihez kedvem volt. Az óra végén Petra felém fordult. - Elmegyünk, ugye? - mosolygott bájosan. - Nincsen kedvem, ne haragudj. - Még aludj rá egyet! - ölelt meg. Gergő lépett oda elém, ezzel jelezve, hogy menni akarna hazafelé. - Jössz, Zsófi? - kérdezte megnyerő mosolyával. - Megyek. Elköszöntem Petrától, intettem egyet Reginának, aki éppen Szabival folytatott szerelmes beszélgetést, és elindultam Gergő felé. Egymás mellett mentünk, és azt vettem észre magamon, hogy mosolygok. Egyszerűen csak úgy jött. Beszálltunk a kocsiba. Feléfordultam, hogy mondok neki valami olyasmit, hogy csak Szandra miatt megyek, ő nem érdekel, amikor hirtelen megcsókolt. Köpni-nyelni nem tudtam. Megállt a szívem, és levegőt sem kaptam, amikor elhúzódott. - Most ez mi? - kérdeztem tőle meglepődve. - Csak egy kis meglepetés. - kacsintott. Elindultunk. Kifelé bámultam az ablakon, nem akartam ránézni. A szívem nagyon örült ennek a pillanatnak. Kár, hogy elrontotta az a gondolat, hogy igazából a húgához jövök, hogy kisminkeljem. Amikor kiszálltunk, magához húzott, és újra megcsókolt. Nagyon érzelmes csók volt, én pedig viszonoztam. Mi a fene ütött belém? Mit csinálok én itt? Gyorsan elhúzódtam tőle, és befutottam a kapun. Felmentem Szandra szobájához, aki örömmel ugrott a nyakamba. - Szia, Zsófi! - kiabálta. - Szia, Szandra! - Kérsz valami innivalót? - Nem, köszönöm. - Mindjárt itt lesznek Gergő barátai. Jó meccs lesz. - kacsintott Szandra. - Aha, biztos. Inkább sminkeljünk! Miközben Szandrát sminkeltem, állandóan a csókokon járt az eszem. Most miért csinálja ezt velem? Jó érzés fogott el, de amikor hallottam a nagy nevetéseket a szobájából a barátaival, és a kiabálásokat a meccs miatt, keserű lett hirtelen minden. Kettős játszma volt ez. Szandrának nagyon tetszett a smink, nagyon örült neki. Kb. százszor megköszönte, hogy eljöttem. - Gyere, nézzük meg a srácokat! - invitált. - Én inkább lemegyek a konyhába, iszok egy pohár vizet. - Jó. Amúgy Zsófi csak, hogy tudd, mindig ilyen rendes lányról álmodtam a bátyám mellé. - mosolygott. - Ezt hogy érted, hogy a bátyád mellé? - Zsófi, ő szerelmes beléd fülig. Csak vannak dolgok, amiket nem felejthetsz el, pl.: azt, hogy ki a családod, és mit is kell végigvinned az életben. - Nem teljesen értem. - néztem szegény Szandrára elég szerencsétlenül. - Majd ő elmagyarázza neked. Szandra otthagyott kétségek között. Úgy látszik, ez ilyen Sasvári-hagyomány, hagyjuk csak szegény embereket gondolkodni. Hagyjunk ott csak úgy csapot-papot, amikor kedvünk tartja. Lementem a konyhába, és töltöttem magamnak csapvizet. Az első korty után majdnem megfulladtam, mert Gergő hangját hallottam meg. - Szép lett a húgom. - jött oda elém. - Tudom. - Hazavigyelek? - Nem kell, jó lesz a taxi is. Gondolom ittatok is. - Egy sört, de már 1 órája. - Így nem kellene beülnöd vezetni. - Nem kell féltened. Nekem ez nem ártott meg. - Jó,de a rendőr... - Azt apám elintézné. - rántott egyet a vállán. - Bocsi, el is felejtettem, hogy nálatok csak így megy. - Most mi van? - lépett olyan közel hozzám, hogy majdnem egymásnak simultunk. - Apuci, és anyuci mindent elintéz, ugye? És a gazdag haverok jelentik a mindent, igaz? Mert ők a fő kapcsolatrendszered, és ha bajba kerülsz, vagy esetleg szegénységbe, 2 perc és kirángatnak belőle. - Te ezt nem értheted. - Igazad van, Gergő, engem legalább szeretetben neveltek fel, és tisztességgel. Lehet, hogy nem palotában éltünk Győrben, de legalább egy tisztességgel felépített házban. - Nem ismered a szüleim. - hátrált. - Te nem ismered az életem. Láttam a szemeiben a szomorúságot. Végre kijött belőlem, amit már régen is gondoltam. Kicsit megkönnyebbütem, de sajnáltam Gergőt. Leült egy székre, és szomorúan nézett maga elé. - Sajnálom. - ültem le vele szembe. - Nem akartam fájdalmat okozni. - Zsófi, én kaptam szeretet, és a húgom is, csak nem olyat, mint te, vagy mások. A szüleim másmilyen stílusban neveltek minket. Nem akarták, hogy csalódás érjen, mégis ért a pénz miatt. - Ezt nem értem. - Volt egy lány, akit nagyon szerettem. Nagyon sokat jelentett, és számított. Állítólag ő is odáig volt értem, de ebben nem hiszek. Neki csak a pénzem kellett, és az, hogy a családomnak van hírneve. Átvágott. Hirtelen felálltam, megfogtam a kezeit, és felhúztam a székről. Magamhoz öleltem. Nagyon sajnáltam, amiért bántották a lelkét. - Ezért vagyok ilyen, amilyennek látsz. - emelte fel a fejét. - Egy falat építettem magam köré, azért, hogy ne bántson senki. Egy nagyképű, arrogáns srác vagyok, tudom én ezt nagyon jól. A barátaim is ezt látják bennem. A nagy Sasvári Gergő, akinek a legszebb csaj is lehetne a barátnője, ha akarná, aki olyan nagyra vihetné, mint még senki. - De én látom a másik oldalt. - néztem mélyen a szemeibe. - Igen, te megnyitottad újra bennem. Lilla után senkinek sem sikerült. - Értem. - mosolyogtam rá halványan. - Ezért mondom neked mindig, hogy szeretlek, és sokat számítasz. Megcsókolt, most már szenvedélyesebben. - Haza kell mennem. - mondtam neki elhúzódva. - Rendben. Hirtelen világossá vált pár dolog. Megértettem azt, hogy nem színjáték, amikor velem van. Őszinte érzelmek, csak palástolni szeretné még, nehogy én is megbántsam a lelkét, és összetörjem a szívét. Felkapta a kabátját, és kirohantunk az ajtón a hűvös októberi éjszakába. Az autó órája hajnali 1-et mutatott. Beindította a motort, és elindultunk. - És a haverjaid? - kérdeztem. - Veled szeretnék lenni. - mosolygott. - Úgy tudják, hogy csak elmegyek valamerre csavarogni. A meccsnek már úgyis vége van. Nyertünk. - mosolygott. - Jól van akkor. Amikor leparkolt az autóval a háztömb előtt, kiszállt az autóból, és kinyitotta nekem az ajtót. Udvarias gesztus volt. - Hölgyem! - mosolygott, és láttam, hogy visszatért régi jókedvű énje. Kiszálltam, és mosolyogtam. - Akkor holnap találkozunk azon a bizonyos 1 órán. - Ahol nem bír téged a tanár? - nevettem Gergő kínos jelenetére gondolva. Gergő még a félév elején olyat beszólt a tanár úrnak, hogy azóta nem bírja, és még a folyosón, ha elmennek egymás mellett, a férfi akkor is odaszúr neki egy olyat, hogy: Sasvári megjegyeztem magamnak, ezt nem ússza meg. - Igen, pont azon. Mosolyogva megcsókolt. Nagyon boldog voltam. - Szia! Jó éjszakát! - köszöntem el tőle. - Szia, királylány! Gyorsan felmentem a lakásba, és el sem hittem, hogy ez történik velem. Végre egyszer volt egy boldog napom. Hihetetlen. Az ágyba ruhástól feküdtem, mert gyorsan aludnom kellett, ki kellett magamat pihenni. Holnap vár a főiskola, és az esti buli, ahova úgy döntöttem, hogy elmegyek, mégpedig elhívom Gergőt.
Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy csinálok egy 100 kérdéses taget, amit meg is osztok veletek, így jobban megismerhettek :) Kezdjük is!
1. Jelenleg mi a kedvenc dalod? Sok kedvencem, de amit manapság sokszor hallgatok: Wellhello: Sokszor volt már így :)
2. Most mit hallgatsz? Wellhello: Sokszor volt már így :)
3. Hány éves leszel 3 év múlva? 27
4. Láttál már hullócsilagot? Sajnos nem :(
5. Kívántál valamit? -
6. Teljesült? -
7. Mi volt életed legjobb pillanata? Szerintem sok ilyen pillanat van az életemben, hirtelen nem tudnék egyet sem kiemelni :)
8. Életed legrosszabb napja? 2001.10.31.
9. Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az? Nehéz csak egyet kiemelni. Ha nagyon muszáj, akkor azt mondanám, hogy a családom éljen nagyon sokáig.
10. Mikor van a névnapod? szeptember 8.
11. Jól tanulsz? Átlagosan tanultam, amikor suliba jártam :) Van, amikor nagyon elkapott az ihlet, van amikor kevésbé.
12 Tudsz pókerezni? Igeeeeen. :)
13. Vallásod? Katolikus
14. Szereted a meséket? Igen, nagyon :) Sokszor visszaemlékszem a régi mesékre, amiket még gyerekkoromban néztem pl.: Tom és Jerry.
15. Voltál már kirándulni tengernél? Csak nyaralni voltam tengerparton.
16. Van háziállatod? Nincsen, de majd szeretnék.
17. Kivel élsz együtt? szüleimmel.
18. Panel vagy családi ház? Panel, de csak azért, mert ebben nőttem fel.
19. Hol voltál utoljára? Győrben.
20. Mit ettél utoljára? Melegszendvics volt vacsorára.
21. Ki hívott fel utoljára mobilon? Passz.
22. Horoszkópod? Nyilas.
23. Mitől félsz? A vak sötétségtől, attól, hogy egyszer kórházba kerülök, attól, hogy a szüleimet elveszítem. Van pár félelmem.
24. Játszol valamilyen hangszeren? Nem.
25. Nézel valamilyen sorozatot? Igen, a Gossip Girl a kedvencem, és a Family Guy :)
26. Édes vagy sós? Mindkettő, de ha nagyon választani kellene: édes.
27. Van saját szobád? Igen.
28. Milyen színű a szobád? Napsárga.
29. Van poszter a faladon? Igen: Gareth Bale, Real Madrid, Lewis Hamilton, szóval akaiket szeretek.
30. Hordasz valamilyen ékszert? Igen, 2 karkötőt, és 3 gyűrűt.
31. Mi a csengőhangod? Valami alap a mobilomról :D
32. Voltál már egy híresség koncertjén? Ha Péter Szabó Szilvi hírességnek számít, akkor igen. Még régebben jártam NOX koncerten :)
33. Láttál már szellemet? Nem, és nem is szeretnék.
34. Jártál már Amerikában? Nem, de szeretnék nagyon :)
35. Hova jársz szilveszterezni? Általában itthon szoktam tölteni. Számomra ez is csak egy ugyanolyan nap, mint a többi.
36. A legviccesebb ember, akit ismersz? Zolika :D Nagyon bírom a humorát :)
37. Tanulsz idegen nyelvet? Igen, angolból szeretnék középfokút.
38. Szeretsz olvasni? Nagyon.
39. Van rossz szokásod? Biztosan, de most hirtelen nem jut eszembe :)
40. Háton alszol? Nem, általában oldalasan.
41. Ültél már repülőn? Még nem.
42. Voltál már kórházban komolyabb baj végett? Szerencsémre nem, és nagyon nem szeretnék befeküdni.
43. Mivel szeretnél foglalkozni felnőtt korodban? Jelenleg is dolgozok, de nem az álommunkám :) Még nem döntöttem el, hogy konkrétan mi lenne az ideális.
44. Nyár vagy tél? Inkább nyár :)
45. Plüssel alszol? Néha igen :)
46. Félsz a sötétben? Igen, de csak a vaksötétben.
47. Van örök ellenséged? Nem tudok róla.
48. Nyomulós vagy? Nem.
49. Fent vagy facebookon? Igen.
50. Eltörted már valaha valamidet? Szerencsére nem.
51. Űzöl valamilyen sportot rendszeresen? Csak itthon szoktam edzeni :)
52. Szoktál reggelizni? Igen a munkahelyemen.
53. Késtél már el suliból? Szerintem nem fordult elő ilyen.
54. Melyek a kedvenc napjaid? péntek, és a hétvége :)
55. Mi a kedvenc színed? kék, fehér, fekete, szürke, piros :)
56. Mi a kedvenc elfoglaltságod? Szeretem írni a történeteimet, focimeccset nézni, F1, szeretek zenét hallgatni, játszani a gépen, csevegni a barátaimmal.
57. Mi a kedvenc tantárgyad? Az informatikát szerettem :)
58. Kedvenc országod? Anglia.
59. Kedvenc nyelved? angol.
60. Kedvenc helyed? Madrid, London, nagyon el szeretnék egyszer jutni erre a 2 helyre. Még külföldi hely: Bibione, Magyarországon belül pedig Budapest, és Győr.
61. Kedvenc énekeseid? Angel, Adam Lambert, David Guetta, stb.
62. Kedvenc színészed? Rudolf Péter, Theo James
63. Kedvenc filmed? Veronica Roth: A beavatott könyvéből készült film; Jöttünk, láttunk, visszamennénk; Másnaposok.
64. Kedvenc éttermed? Mc Donalds :)
65. Kedvenc dalod? Sok kedvencem van :)
66. Kedvenc kajád? rántott sajt minden mennyiségben, és bármikor :)
67. Kedvenc italod? cola :)
68. Kedvenc meséd? Tom és Jerry
69. Kedvenc zenei stílus? rap
70. Kedven idézeted? A külső, ami megfog, de a belső, ami megtart :)
71. Kedvenc viseleted? fekete farmer, fehér poloval :)
72. Kedvenc oldalak? Facebook, Instagram, Youtube
73. Összetartó családod van? Igen :)
74. Van testvéred? Nincsen sajnos.
75. Hány barátod van? Van pár. Még sosem számoltam össze őket.
76. Elmondasz nekik mindent? Nem mindenkivel osztok meg mindent.
77. Könnyen barátkozol? Ha a partner is vevő rá, akkor igen :)
78. Van egy olyan barátod, aki külföldön lakik? Igen.
79. Szeretsz új emberrel megismerkedni/új barátokat találni? Igen :)
80. Jól kijössz a tanárokkal? Volt, aki utált, de volt, aki szeretett.
81. Voltál már szerelmes? Igen.
82. Hajszíned? Barna
83. Rövid vagy hosszú? Rövidebb inkább.
84. Szemszíned? Zöld.
85. Fogszabályzó? Volt, de már nincsen :)
86. Szemüveges vagy? Csak monitorhoz, és tv-hez kell hordanom :)
87. Magasságod? 160 cm.
88. Súly? Ilyet egy nőtől nem lehet kérdezni :)
89. Tetkó? Nincs.
90. Piercing? Nincs.
91. Pesszimista vagy optimista? Inkább optimistább.
92. Magabiztos vagy félénkebb? Mindkettő. Néha ilyen, néha olyan vagyok.
93. Elégedett vagy magaddal? Nem teljesen.
94. Legrosszabb tulajdnságod? Makacs vagyok.
95. Legjobb tulajdonságod? Segítőkész.
96. Mi számít jobban a külső vagy a belső? Mindkettő.
97. Általában milyen a kedved? Vidám.
98. Könnyedén kijössz az emberekkel? Igen, már akivel ki lehet.
99. Könnyen zavarba lehet hozni? Igen.
100. Hogyan jellemeznéd magad? Segítőkész, aranyos, kedves lány. :)
Legelőször szeretném megköszönni a 2000 feletti megtekintést :) Hatalmas örömmel tölt el, hogy ennyien idekattintottak a blogomra. Minden kattintásnak nagyon örülök, és minden feliratkozót hatalmas szeretettel várok. Hamarosan a Facebook oldalon nyereményjátékkal fogok jelentkezni, de addig is elhoztam a 2. részt Nektek :)
Jó olvasást kívánok hozzá :)
Tegnap nagyon nehezen aludtam el. Ennyit még nem járt Gergőn az eszem, amennyit éjjel. Magamnak sem tudtam megmagyarázni, hogy miért történik ez. Megkedveltem volna? Gyorsan felöltöztem, és kimentem kv-t főzni magamnak. - Szia! - köszöntött Regina vidáman. - Szia! - Nem sokat aludhattál. - vett szemügyre az asztalnál. - Ennyire látszik? - Igen. Mi történt veled? - Az a baj, hogy én sem tudom. - túrtam bele a hajamba. - Mesélj, már kíváncsi vagyok! - kérlelt. - Nem értem magamat. Mintha egy labirintuson kellene végigmennem, és elsőre kitalálni belőle. Lehetetlen a dolog. - Gergőről van szó? - Igen. - vallottam be nem szívesen. - Mit tett? - Én tettem valamit, amit talán nem kellett volna. Elmondtam neki az elvárásaimat. - Mi? - nevetett ki Regina, megjegyzem talán jogosan. - Gergő és az elvárásaid? - Azt hittem, hogy.... Mindegy. Inkább összekapom magamat, és menjünk az iskolába! Berohantam a fürdőszobába, és megálltam a tükör előtt. Valóban látszott rajtam, hogy egész éjjel forgolódtam. Egy kis sminkkel kikorrigáltam a helyzetet. - Mehetünk. - kaptam fel a táskámat. - Jó. Gyorsan lefutottunk a lépcsőházban, és Regina pasiját, Szabit láttam meg. A barátnőm egyből odafutott, és egy puszit adott a srác szájára. - Hello! - köszöntöttem Szabit. - Szia, Zsófi! Beültünk az autóba, és elindultunk a főiskola felé. Percenként néztem a mobilomat, hogy Gergő nem üzent-e nekem valamit. - Idióta férfiak! - dobtam magam mellé a mobilt, amikor már 20 percen keresztül azt tapasztaltam, hogy senki sem akar nekem üzenni. - Drágám, úgyis most találkozol vele az előadáson. - bíztatott Regina. - Remélem. A kapunál állt pár srác, akik cigizés közben engem néztek. Nem értem, hogy mi volt olyan furcsa, de ők tudják. Az előadóterembe belépve körbenéztem, Gergőt keresve. Szomorúan konstatáltam, hogy sehol nincsen. Leültem Petra mellé, és bekapcsoltam a laptopomat. Ideges voltam. Vajon miért nincsen itt? Mi történhetett? - Baj van, Zsófi? - kérdezte Petra, amikor látta, hogy dobolok az ujjaimmal a laptopon, és csak bámulok a semmibe. - Jól vagyok. - közöltem a tényt, ami nem volt teljesen igaz. Sőt teljes mértékben füllentésnek mondanám. Azt hittem, ha elmondom neki, hogy mit szeretnék, akkor megért, és legalább megpróbál úgy tenni, mintha érdekelné. Azt hittem szeret ennyire, hogy meg tudjuk beszélni. Az egész előadást végiggépeltem csak azért, hogy valami lekösse a gondolataimat. Más nem tudott segíteni. Amikor vége lett a 3 előadásnak, akkor kaptam egy SMS-t. Rekordsebességgel nyitottam meg az üzenetet. A feladó azonban más volt, mint akit szerettem volna. Sasvári Szandra: Szia, Zsófi! Mi a helyzet? :) Amúgy nem tudod mi történt a bátyámmal? Puszi. Gergő húgával jóban lettem abban a bizonyos 24 órában, amit náluk töltöttem. Nagyon aranyos lány. Gondoltam inkább felhívom, és kiderítem, mi lehet a gond. - Szia, Zsófi! - üdvözölt vidáman. - Szia Szandra! Mi a helyzet? - Megvagyok. Lehet, hogy ide kellene jönnöd. Nem tudom, hogy mi történt a bátyámmal. Csak bent ül a szobájában, ki se jön. Nem láttam még ilyennek. - Jól van, valahogyan elmegyek addig. Puszi. - Szia! Aggódtam Gergő miatt, ezt el kellett ismernem. Szerencsére Szabi jött Regináért, így elvállalta, hogy felvisz a Rózsadombra. Nagyon rendes volt tőle. Egy ismerős ház előtt álltunk meg. Gergőék háza. Gyorsan berohantam, és felfutottam az emeletre. Megálltam az ajtó előtt. És most mit mondjak neki? Mondjam azt, hogy bocsi, nincsenek elvárásaim? Megmondjam neki, hogy hiányzott, és lehet, hogy vannak érzelmeim irányába? Végül benyitottam lesz, ami lesz alapon. Megláttam őt a számítógép előtt ülve egy kopott farmernadrágban, és egy kinyúlott fehér poloban. Még így is jóképűen festett. - Szia! - szólaltam meg félénken, és becsuktam magam mögött az ajtót. Rámnézett, és nagyon meglepődött. - Szia, Zsófi! Te itt? - Igen. Eljöttem hozzád. - Foglalj helyet! - mutatott az ágyára. Leültem. A szemeibe néztem, amik elég nagy káoszt mutattak. - Jól vagy? - törtem meg a kínos csendet. - Nem. Elveszítettem valakit. - Meghalt valaki? - kaptam hirtelen a számhoz. - Szerencsére nem. Csak te vagy az. - Nem értelek. Lassan felkelt, és odaült mellém az ágyra. Nagyon fáradtnak, és kimerültnek látszott. - Zsófi, egész éjjel fent voltam, és gondolkoztam. Nekem soha nem volt ilyen barátnőm, mint amilyen te vagy. Mindegyiknek a pénz, és az ajándékok számítottak. Nem érdekelte őket, hogy én mit érzek belül, vagy az, ha esetleg szomorú voltam. Nekem ezek a kapcsolatok adták az alapot, és a nőkhöz való viszonyulást. Szeretlek téged, viszont a magam módján. Én nem vagyok ilyen, hogy veszek neked egy rózsát, vagy elhívlak a Margitszigetre egy romantikus piknikre. Az a baj, hogy ez nem én vagyok. Megfogta a kezeimet, és úgy folytatta: - Különleges vagy számomra, ez is annak a jele. Te külömb vagy mindegyiknél, akivel eddig találkoztam. Túl jó lennél hozzám. - Gergő, azt mondtad, hogy nem akarsz elveszíteni, és nem adod fel. Ezek szerint mégis? - kérdeztem félve. - Zsófi, igyekezni fogok, de semmit nem ígérhetek. Én Sasvári Gergő maradok. - Értem. - néztem rá szomorúan. Sajnáltam őt is, és az egész helyzetet. - Miért jöttél el? - terelte a témát. - Ma nem voltál suliban, és a húgod is aggódott miattad. - Jól van akkor. Nem kell aggódni. Kopogtattak az ajtón. Hirtelen kaptuk fel mindketten a fejünket. - Gyere! - mondta Gergő. - Hello, haver! Azt mondták, hogy nem vagy jól. Gondoltam játszhatnánk. - lépett be egy számomra ismeretlen fiú. - Hello, Robi! Gyere csak be! - Én mennék is. - álltam fel a helyemről, elengedve Gergő kezét. - Ő ki? - nézett rám a srác csodálkozva. - Zsófi, az egyik csoporttársam. - konstatálta lazán Gergő, mintha az előbbi beszélgetésünk lufiként szállt volna el a levegőbe. Tehát az a helyzet, hogy nem meri elmondani a haverjainak, hogy van egy érzelmes oldala. Kifutottam a szobából, nem akartam többet hallani. Már a kapunak fogtam a kilincsét, amikor Gergő hátulról átölelt. - Sokat jelentesz nekem, Zsófi. - Nem hinném. - fordultam vele szembe. - Most miért vagy ilyen? - Idejövök én hülye, megnézni, hogy mi van veled, kiteszem neked a lelkem, és ez a hála? Azt mondod, hogy csak egy csoporttársad vagyok? Most akkor kinek mondasz igazat? Nekem, vagy a haverjaidnak? - Ne haragudj rám! - Nem akarod lerombolni a nagy hírnevedet a haverjaidnál, erről van szó? Nem akarod megmondani, hogy bocsi, de van érzelmes oldalam is, és talán van egy lány, akivel nem csak játszani akarok? - Ők csak az egyik oldalamat ismerik. - vallotta be. - Tudod mit? Akkor menj velük szórakozni, meg csajozni, engem pedig hagyj! - Rosszul látod. - fogta meg a kezemet. - Nem, Gergő, sajnos én látom jól. Hívtam magamnak egy taxit, és elmentem a helyszínről. Nem akartam több magyarázkodást, és hazudozást. Amikor hazaértem, azon kaptam magamat, hogy elerednek a könnyeim. Mi történik? Pont őmiatta, aki egy könnycseppemet sem érdemli meg? Amikor beléptem a konyhába, azt láttam, hogy Regina Szabi ölében ül, és éppen elvesznek egymás szájában. - Nektek is jó estét! - köszöntöttem őket, majd bevonultam a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Bekapcsoltam a laptopomat, és inkább nekiálltam pár statisztika példa megoldásának. Majdnem elaludtam már a sok számolástól, amikor a Facebook üzenetet jelzett. Sasvári Gergő üzenete: Szép álmokat, Drágám! <3 Tökéletes időzítés. Ez után a nap után biztosan szép álmaim lesznek.
Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy folytatom ezt a sorozatot :) Viszont kezdek egy 2. fejezetet, remélem, hogy nem fogjátok bánni. Zsófi élete tehát folytatódni fog ;) Nagyon remélem, hogy örültök neki :) Nagyon szépen köszönöm az eddigi megtekintéseket, és feliratkozásokat :)
Véleményezzetek, olvassatok, és iratkozzatok fel, ha van kedvetek :)
Anyukám túlesett a műtéten, és szerencsére meggyógyult. Ez volt a legfontosabb dolog az életemben. Nem érdekelt más csak anyu egészsége. Bármit odaadtam volna érte, hogy felépüljön, és jól legyen. Gergővel rendeződött a viszonyunk, már amennyire lehetett. Sok dolog nagyon rosszul esett tőle. Bár mostanában a jó oldalát próbálja mutatni, azért sokszor összeveszünk. Márkkal pedig elvagyunk. Eljárunk erre-arra, beszélgetünk, filmet nézünk, segít nekem a tanulásban, ilyesmik. A barátnőim már megkedvelték. Október van. Jönnek az esős, szürke hétköznapok. Ilyenkor olyan "London-feeling" fog el. Azt mondják, hogy arrafelé ilyen az időjárás. Mai napon is szakadó esőre ébredtem, és egy ismerős hangra a konyhából. Beszélgetést hallottam: Regina, és Gergő hangja volt. Gondoltam hallgatózok egy keveset, és addig összepakolom a füzeteimet, a laptopom, és a táskám többi tartalmát. - Próbálok neki megfelelni, de néha olyan lehetetlen. Olyan kis dolgokon veszekszünk, mint például ma miért esik az eső, vagy hogy nem akar focit nézni, mert milyen béna dolog. - hallottam Gergő hangját. - Zsófi nem olyan lány, aki leül veled focit nézni egy tál popcornnal. - nevetett Regina. - Tényleg nem ismered ennyire? Pedig másfél hónapod volt rá. - Igen, talán ez a baj, hogy nem ismerem eléggé.
- Csak lassan a testtel, ne feledd, hogy nem kell nyomulni. Jut eszembe, nem kelt még fel ez a lány? Ekkor kinyitottam az ajtómat, és meglepődtek, hogy már felöltöztem, és rendbe szedtem magamat. - Sziasztok! - mosolyogtam feléjük. - Hello! Te már felkeltél? - kérdezte Regi. - Igen. Nem akarok elkésni az előadásról. - Helyes. Gergővel megyünk. - Felőlem jó. - mondtam unottan. A fürdőszobában gyorsan kentem a számra halványan egy kis szájfényt, szemceruzával kihúztam a szememet, és már mentem is Regina és Gergő mögött a lifthez. Gyorsan odafutottunk a fekete bmw-hez, és beszálltunk. Az eső változatlanul locsogott. - Remélem beérünk. - húzogatta a száját Regina a hátsó ülésen mögöttem. - Nyugi, száguldani fogunk. - mosolygott Gergő. Figyeltem az úton siető diákokat, és a munkába igyekvő felnőtteket. Mindenki esernyőt tartott, és próbált minél hamarabb a buszmegállóhoz érni, ahol jobb esetben beállhatott fedett helyre. - Szabika üzent. - kiáltott fel Regina. Azt még nem említettem, hogy a kórházban lévő fiatal gyakornokkal, aki tetszett neki, elkezdtek randizgatni. Most a - Szabika olyan helyes, aranyos, meg minden tuti vele - résznél tartanak. - Örülök neki, de ne most üzengessen. Mindjárt ott vagyunk a főiskolánál. - Nem kell irigykedned. - Regi, hagyjál már ezzel a szöveggel! Gergő leparkolt, aztán befutottunk a terembe. Már sokan ott voltak. Megpillantottam Petra barátnőmet is, aki vadul integetett nekünk, jelezve, hogy foglalt nekünk helyet. - Sziasztok csajok! - ölelt meg minket. Gergőt csak egy pillantásra méltatta. - Szia! - köszöntük neki kórusban, majd leültünk. Én általában Gergő, és Petra közé kerültem. - El fogok aludni. - ásított nagyot Gergő. - Akkor aludj! - rántottam a vállamon. - Szerintem én lennék számodra az ideális férfi. - nézett rám barna szemeivel. - Nem hinném. - De miért? Attól, hogy nem értünk egyet dolgokban... - Konkrétan majdhogynem semmiben. - néztem a szemeibe. - Neked mit jelent az a kifejezés, hogy barátnőm van? - Viszem mindenféle, veszek neki ajándékokat, szeretem, ennyi. - Kár, hogy én másképpen látom. - Pedig ez kell a lányoknak, Zsófi. - De nekem nem. - fordultam el tőle. Gergőnek hiába mondtam, hogy hiába venne nekem ajándékokat, attól még nem nyeri el a szívem. Az agyához soha nem fog eljutni. Valahogyan a hallójáratában megakad az információ. Egész órán gépeltem, ő pedig írt a füzetébe, és közben engem bámult. Ez volt a mindennapi kihagyhatatlan rutinja: az én bámulásom. Amikor végre a tanár úgy döntött abbahagyja, mindenki felsóhajtott, és elindult a statisztika gyakorlatra, ami unalmasabbnak számított. Amikor beültünk a terembe, rezegni kezdett a telefonom. Megnyitottam az üzenetemet. "Szia! Szeretnék veled találkozni. Írd meg, hol és mikor! Márk. " Örültem az üzenetének, bár nem annyira, mint kellett volna. Márk sokat féltékenykedett, jogtalanul. Gergővel semmi nem történt köztünk. Még azon a napon sem, amikor beváltottam a neki tett ígéretemet, és 24 órát együtt voltunk, cserébe azért, hogy adott nekem pénzt. Még egy csók sem csattant el. Bár ő szerette volna, de amikor látta, hogy ellenállok, akkor nem erőszakoskodott. Márkkal volt olyan, hogy napokig nem beszéltünk, mert bevágta a szokásos hisztit. Ilyenkor nekem kellett megvígasztalnom, amikor nem is tehetettem a dologról egyáltalán. - Ki üzent? - kérdezte Gergő mellettem. - Márk. - vágtam oda nyersen. Gergő valamiért magabiztosnak érezte magát, így nem szólt semmit. Maximum belül csendesítette le háborgó lelkét. - Talállkozol vele? - kérdezte. A tanárnő betoppanása zavarta meg a beszélgetést. Egyből csend lett a teremben. - Szép jó napot kívánok! - üdvözölt mindenkit. - Egy kis gyakorló feladat után bele is mélyedhetünk az újabb tananyag gyönyörű rejtelmeibe. - Nagyon gyönyörű. - mondta mindenki eléggé irónikus hangnemben. A névsor felolvasása, és pár gyakorló feladat után, a tanárnő engem szúrt ki magának. - Zsófia, kijönne megoldani az egyik példát? - Persze. Kisétáltam a táblához, és sikerült megoldanom a feladatot egy kis segítséggel. - Nézd már, a Sasvári barátnője milyen ügyes! - hallottam meg az első padban sugdolózó fiúkat. Erre elkapott az idegbaj. Azt hiszem, lesz Gergőhöz egy-két szavam. Szerencsére erre a napra, csak ez a 2 óra volt betrevezve az órarendben. Amikor kiértünk a folyosóra, Gergő elé mentem, és konkrétan nekiszorítottam a falnak a kezeimet a mellkasára téve. - Mégis mit képzelsz? Miféle agyszüleményedet terjeszted? - Most mi a baj? Nem szóltam egy szót sem. - Hallottam, hogy min mosolyogtak a többiek. Mi az, hogy a Sasvári barátnője? Mondd, te normális vagy? - Csak előre vetítettem egy-két embernek a jövőt. - nevetett az arcomba. - Rohadtul nem vagy vicces. Tudod mit? Nem is akarlak látni. - Pedig ma én viszlek haza titeket. - kiáltotta utánam, és fogta meg a kezemet. - Engem biztosan nem. Kirántottam a kezemet a szorításából, és kifelé siettem. Mérges voltam, és csalódott. Bedőltem, hogy megváltozott, erre hazudott. Nem értem, hogy miért vagyok ilyen naív vele kapcsolatban, újra meg újra. Gyorsan futottam a metrómegállóig, nehogy tiszta víz legyek. Bár ebben a helyzetben még az sem érdekelt volna. A metrón a szokásos tömeg alakult ki. Beszállni is alig tudtam. Nagyon vártam, hogy elérjük a végállomást, ahol végre leszállhatok. Nem akartam senkivel sem találkozni, így nehezen Márknak is visszaírtam, hogy nem érek rá, és nem akarok senkivel sem beszélni. Amikor hazaértem, Reginát nem találtam sehol. Helyette más valaki várt. Gergő, teljes életnagyságban. - Nem érdekel a magyarázkodásod. Nem szeretnék senkivel sem beszélgetni. - Kérlek, hallgass meg! - követett a szobámba, majd leült az ágyam szélére. - Kérlek, tűnj el innen jó messze! Naív voltam, elhittem, hogy változol, de mindig hagyod, hogy csalódjak benned. Látod, ez vagy te. Miközben a táskámból pakoltam ki a dolgaimat, ő folyton engem nézett. - Nem adom fel, akkor sem. 1 hónap alatt nem tudtál levakarni magadról, most sem fogsz. - mondta határozottan. Odaálltam az ablakhoz, és néztem a lefelé folyó esőcseppek hadát. Olyan jó lenne közéjük tartozni, és céltalanul csak menni valamerre. Mindegy, hogy merre visz az út, sodródnék az árral. Könnyű lenne, mint egy esőcsepp élete. - Zsófi? - lépett mellém Gergő. - Min gondolkozol? - Semmin. - fordultam el. - Tudod, szeretnék egy olyan pasit, aki megbecsül, igazán szeret engem, akivel örömömet és bánatomat meg tudom osztani, aki felvidít, akinek sokat jelentek. Nem kell ajándék, nem kellenek ékszerek, sem semmi, csak érzések. - néztem a szemeibe. - Szólj, ha ezeket meg tudod adni, aztán beszélhetünk! Gergő úgy állt ott előttem, mint aki karót nyelt. Csak nézett, de láttam rajta, hogy csak testben van itt. Nem mozdult. - Itt vagy? - kérdeztem tőle, a kezemmel a szemei előtt legyezve. - Ne haragudj, de most el kell mennem, át kell gondolnom a dolgaimat! Szia! - Szia! Leültem az ágyamra, és azon gondolkoztam, hogy vajon jól tettem-e, hogy elmondtam neki az őszinte véleményem. Elijesztettem Gergőt magamtól, ez elég valószínű. Nem is értettem, hogy miért érzem azt, hogy sajnálom ezt a tényt. Hiszen örülnöm kellett volna. Egy megfoghatatlan érzés kerített hatalmába, amit még magamnak sem tudtam elmagyarázni.
- De, akar, csak másképpen. 