Vele más karakterek

Sziasztooook :)
Összeraktam pár karaktert ehhez a történethez, amit hamarosan el fogok kezdeni. Remélem, tetszeni fog Nektek :)

Főszereplő: 

Hajnal Nóra - Norcsa

11.C osztályba jár. Mátyásföldön lakik a 16. kerületben anyukájával, apukájával, és a húgával. 
Az anyuka, Katalin nagyon aggódik a lányai miatt, az apukát, Szabolcsot viszont annál kevésbé érdekli a család gondjai. Ő csak a munkájával van elfoglalva. Nem régen léptették elő, és bizonyítani akar. 
Szilvi, Norcsa húga 14 éves, pályaválasztás előtt áll. 
Családi házban laknak. 

Legjobb barátnő: Zsigmond Lili
Kedvenc időtöltés: tánc, saját blogot írni, fényképezés, barátokkal lenni. 
Kedvenc zene: Mindenféle zene jöhet, de főként: Eminem, Chris Brown, Martin Garrix, Hooligans. 

Nagy Attila - Atis

11.A osztályba jár. Zuglóban él a 14. kerületben apukájával, és a húgával. A szülei elváltak, édesanyja elköltözése megviselte a család lelki állapotát. 
Az apuka, Sándor próbálja szigorú szabályok szerint irányítani a családot. Attilát ez lázadó szerepre készteti, ki akar törni ebből az általa nevezett unalmas életből. 
Húgával, Szandrával nem jó a kapcsolata. 

Legjobb barát: Székely Miklós
Kedvenc időtöltés: focizás a barátokkal minden mennyiségben, bulik, videózás. 
Kedvenc zene: Wellhello, Pitbull, de az érzelmesebb Children of Distance-t is szereti. 

Zsigmond Lili - Lili

11.C osztályba jár. A belvárosban lakik a Blaha Lujza tértől pár percre szüleivel, és öccsével. Testvére, Áron még csak 7 éves, az idén kezdi el az iskolát. 
Szülei mindenképpen a jogi pályára szánják. 
Aranyos, humoros, pozitív személyiségű lány. 

Legjobb barátnő: Hajnal Nóra
Kedvenc időtöltés: filmnézés, barátok, számítógépes játékok, pasik. 
Kedvenc zene: Wellhello, LMFAO, Chris Brown, aktuális slágerek. 

Székely Miklós - Bomba

11.A osztályba jár. Zuglóban él a szüleivel. Becenevét onnan kapta, hogy minden nap megiszik egy Bomba energiaitalt, a fiúk szerint bomba gólokat lő, és amikor valahova belép, robbanásszerűen jó kedvet hoz magával. 
Vicces, beszólogatós, kicsit flegma fiú. 

Legjobb barát: Nagy Attila
Kedvenc időtöltés: focizás, meccsek nézése, csajok, bulik, tanárok kiidegelése, néha videózás Atissal. 
Kedvenc zene: Wellhello, Avici, David Guetta, és a Tankcsapdát is szereti. 


(feltöltés alatt)

#napiadri - gondolatok tőlem

Sziasztok!

Egy kis újításként szeretnék leírni gondolatokat, történéseket az életemből. 
Igazából ez csak az én véleményem lesz, valószínű, hogy van, aki másképpen fogja látni, de ezért vagyunk különbözőek. :)

Örülök, és köszönetet is mondhatok a Sorsnak, hogy van egy olyan legjobb barátnőm, mint Adri. :) 
(nem magamra gondolok, a legjobb barátnőmet is Adrinak hívják)

Hihetetlen, hogy 5 év után is ugyanúgy gondolunk a másikra, ugyanúgy nevetünk a másik hülyeségén, és ugyanolyan jó barátnők vagyunk. 5 év....nagyon sok idő. De MI akkor, ott, az első találkozásnál, megfogadtuk, hogy örök barátnők leszünk. 
Semmi sem mehet könnyen alapon, másik városban élünk. (Még szerencse, hogy létezik a vonat, és a busz) De igazából nem sok mindenben gátol minket. Maximum annyi, hogy sokszor nagyon hiányzunk egymásnak. 

Ő ad nekem reményt, amikor úgy érzem, hogy elveszett minden, ő ránt vissza a valóságba az álmodozásaimból, ő az, aki bízik bennem, és minden hibámmal együtt szeret. 
Nagyon nehéz ilyen embert találni..és az ember úgy van vele, hogy ha egyszer eljön, nem engedi el. 
Rengeteg sok mindenen keresztül ment a barátságunk. Volt olyan, hogy összevesztünk, de volt olyan is, amikor együtt sírtunk. Volt, amikor mindkettőnkre egyszerre nehéz nap várt, és volt, olyan, hogy egyszerre mindkettőnknek volt remek napja. 
Mondtam is neki egyszer, hogy: Nem lehet, hogy tesók vagyunk, csak azért nem lettünk, mert anyukánk kikészült volna tőlünk? :D

Amikor találkozunk, az kb. olyan, mintha megnyerném a lottóötöst. Nagyon sok pozitív energiát ad nekem. Nagyon szeretem :)

Ha lenne még egy ilyen ember fiúban, biztosan már régen a párom lenne :) 

Ritkán talál tényleg az ember, olyan barátot, vagy barátnőt, aki feltétel nélkül szereti, és elviseli minden hibájával együtt. Nekem az Élet bizonyította be, hogy létezik. Mindenkinek lehet egy vagy több is. Merj szeretni, és nyitni az emberek felé! Hátha a következő barátodra/barátnődre illik majd ez a leírás, amit én itt lekörmöltem. Soha nem tudhatod. 

Üdv, 

Adri

2. fejezet 7. rész

Sziasztooook!

Nagyon régen volt rész, de most lesz. :) Arra gondoltam, hogy esetleg Gergő szemszögéből is lehetne rész valamikor. 

Egy másik blogos sorozat is fog indulni Vele más címmel. Remélem azt is szeretni fogjátok. 

Minden lájkot, kommentet, elolvasást köszönök szépen :)

Vasárnap reggel Gergő ágyában kelni csodálatos érzés volt. Amikor az ablak irányába néztem, kövér esőcseppeket láttam lefolyni. 

Felültem az ágyban, és Gergőt kerestem, aki sehol nem volt. Mintha a Föld nyelte volna el. Felkeltem, gyorsan felöltöztem, kisminkeltem magamat, és leültem az íróasztalhoz. A számítógépe be volt kapcsolva. Tudom, hogy kapcsolatban nem illik kutakodni a másik üzenetei között, de a lehetőség itt volt. 

Nyisd meg a facebookot! Csak egy kattintás. - bátorított egy belső hang. 

Már az egéren volt a kezem, amikor Gergő benyitott. 

- Szia! - csukta be az ajtót mosolyogva, majd rám nézett. - Te turkálsz a dolgaim között?

- Gergő, nem csináltam semmit. 

Odajött mellém, és látta, hogy nem nyitottam meg semmit, minden a tálcán maradt, ahova ő lerakta. 

- Ezek privát üzenetek. 

- Ne haragudj! - néztem rá bűnbánóan. 

- Nem haragszok, de kérlek, ne tedd ezt! 

- Talán sötét titkaid vannak? 

- Lehetséges. 

Leült az ágyra, és a telefonján írt üzenetet. 

- Éhes vagy? - kérdezte felnézve. 

- Szeretnék enni valamit. 

- Jó, akkor elmegyünk. Kapjál magadra kabátot!

Felvettem az egyik hosszú ujjú kabátomat, elővettem a telefonomat, és Petrának üzentem. 

Lehet, hogy nagy bajban vagyok. Valami van Gergővel, ma reggel olyan fura. Kérlek, beszéljünk, vagy valami! Sok puszi. 

Az autóban ülve a rádiót hallgattuk, amiben éppen David Guetta: Memories számát játszották. 

- Baj van? - néztem Gergőre. 

- Figyelj, szívem, el kell intéznem egy-két dolgot! Eszünk, aztán rohanok tovább. 

- Velünk van a baj? Úgy értem, megbántad, hogy elkezdtük ezt az egészet? 

- Nem, dehogyis. - mosolyodott el. - Nem erről van szó. 

Beültünk az egyik Starbucksba a belvárosban. Gergőn láttam, hogy valami nincsen rendben, csak nem akarja elmondani. Még csak most kezdtük az igazi kapcsolatot, és már akadályba ütközünk. 

- Gergő, szeretném, ha elmondanád, mi bánt. 

- Zsófia, ez csak rám tartozik. 

Elment az étvágyam. Eltoltam magamtól a péksüteményt. 

- Ne haragudj! - fogta meg a kezemet az asztal felett. 

- Azt hittem, minden jobb lesz így. Azt hittem, más lesz. De látom, sötét ügyeid vannak, amibe nem avatsz be. 

- Kicsim, mindenről nem kell tudni. 

- Szóval nem vagy hozzám őszinte. Mondhatom, tök jól esik.

- De őszinte vagyok. Csak van olyan dolog, ami nem tartozik rád. 

- Biztos valami nő van benne. 

Gergő a homlokához kapott, és az ég felé emelte a tekintetét. 

- Remélem nem kezdesz el hisztizni. Komolyan mondom, bármit csak azt ne. Miért van az, ha egy pasi eltitkol valamit, az már nőügy? A franc se ért titeket. 

- Tudod mit? Intézd, amit szeretnél, elmegyek Petrához. 

Felkeltem az asztaltól, és ott hagytam. A villamosmegállónál ért utol, és megfogta a kezeimet. 

- Lilla rám írt facebookon. Beszélni akar velem. 

Ledöbbentem. Nem akartam elhinni, hogy visszatér az exe, akivel harcba kell szállnom. Bármire számítottam, de erre az egyre nem. 

- Szóval vele kell lenned? - néztem rá szomorúan. 

- Csak megbeszélek vele egy-két dolgot. Lilla a múlt, ezt te is tudod. 

- Eleget harcoltunk egymásért, és amikor végre jó, jön Lilla. 

- Zsófi, téged szeretlek. Szerintem tegnap bebizonyítottam Robi, és anyám előtt is. 

- Tudom, de Lilla meghatározó része volt az életednek. Nem egy éjszakás kalandot jelentett számodra. 

- Igen, de régen volt már. 

- Mehetnétek másfele. Nem látjátok, hogy van, aki villamosra vár? - lökött meg egy srác. 

- Figyelj, haver, jó lesz, ha befogod. - kiáltott utána Gergő. 

- Mikor találkozunk? - kérdeztem tőle félve. 

- Majd mindenképpen hívlak, és érted megyek. Vigyázz magadra!

Megcsókolt, amitől majdnem beájultam. Nagyon szeretem Gergőt, és nem szeretném elveszíteni. 

- Szeretlek. - húzódtam el. - Vigyázz magadra!

- Te is, kicsim. 

Petrát közben megcsörgettem, aki biztosított arról, hogy otthon van. 

- Szia, Zsófi! - ugrott a nyakamba. 

- Szia!

Bementem, és a konyhában Bálintot láttam, aki éppen a tűzhelynél főzött valamit. 

- Hello! - intettem oda. 

- Szia, Zsófi! - fordult meg. - Mi a helyzet? 

- Semmi. - ültem le a konyhaasztalhoz. 

- Nem éppen így festesz. 

Petra is bejött, és leült a velem szemközti székre. 

- Mivel bántott meg?

- Felbukkant az ex nője, Lilla. 

- De miért? Hogyan? Pont most? - szegezte nekem barátnőm a kérdéseit, amikre én sem tudtam a választ. 

- Nem tudom. Gergőt bántja a dolog. Ma beszél vele. 

- Keverjek neked egy erőset? - kacsintott rám Bálint. - Egy whisky cola talán megtenné a hatását. 

- Inkább nem. 

- Ha rám hallgatsz, akkor kiütöd a nyeregből. - tanácsolta a fiú. - Hiszen Lilla csak a múltja, nem? 

- Igen, de ő az első csaj, akit igazán szeretett. Aki a mindene volt. Mi lesz, ha megint egymásra találnak? 

- Gergő téged szeret. - vígasztalt Petra. - Ez a legfontosabb. 

Ebédeltünk, majd nekiláttunk a legjobb barátnőmmel a tanulásnak a zárthelyikre. Nehezen ment a koncentrálás, de tudtam, hogy muszáj lesz a főiskolán jól teljesítenem. A szerelmi életem megoldódik valahogyan. 

16 órakor már kezdett sötétedni, Gergő pedig nem hívott. 

- Szerinted hol van? - néztem félve Petrát. 

- Nyugi, nincsen semmi baj. Hívni fog. - ölelt át. 

- Lányok, lazítsatok egy kicsit! - ült le közénk Bálint. - Tök sokat tanultatok. 

Megcsörrent a telefonom. Gergő számát jelezte ki. 

- Szia! - szóltam bele fáradtan. 

- Szia, kicsim! Merre vagy?

- Petránál. 

- Mindjárt ott vagyok. 

Letette. 

- Mindjárt itt lesz. - mondtam. 

5 perc múlva megszólalt a kapucsengő. Bálint futott ki, és beengedte Gergőt. 

- Sziasztok! - kiáltott be a szobába. 

- Hello! - üdvözölte Petra. 

Odajött hozzám, és felrántott az ágyról. 

- Gyere, menjünk haza! - húzott magával. 

Gyorsan elköszöntem Petrától, és Bálinttól. Nagyon aranyosak voltak, hogy végighallgatták a gondjaimat. 

Beszálltunk a kocsiba, de Gergő még nem indított. Felém fordult. 

- Jól vagy? - kérdezte. 

- Persze, csak sokat tanultunk, és elfáradtam. 

- Zsófi, beszélgettem Lillával. 

- És?

Nem szólt semmit, csak elindultunk. A saját lakására mentünk. 

Amikor benyitott az ajtón, Robi üdvözölt minket. 

- Szia Zsófi! - mosolygott. 

- Szia!

- Áthoztam a cuccaidat, meg a sajátomat is. Már csak be kell rendezni. - futott be Gergő, engem is húzva. 

Becsukta az ajtót, és leült az ágyra. Odahúzott maga mellé. 

- Szeretném tudni. - néztem rá. 

- Csak arról beszéltünk, hogy mi van mostanában velem, és hogyan alakulnak a dolgaim. 

- Remek. 

- Elmondtam neki, hogy te itt vagy nekem. Tud rólad. 

- És szeretne téged visszakapni? 

- Ez engem nem érdekel. Itt vagy nekem, és ez a legfontosabb. 

- És miért ide jöttünk? Anyukád nem visel el, igaz? 

- Anyám elfogadta a tényt, beszéltem vele, és meggyőztem. Csak szeretnék a család nélkül élni. Hiszen apám ezért vette a lakást. 

- Bejöhetek? - kopogott Robi. 

- Gyere! - kiáltott Gergő. 

- Tolunk egy FIFA-t, Geri?

- Lehet. 

Bementünk Robi szobájába. Már elő volt készítve egy-két doboz sör, és chips. 

Leültem az ágy távolabbi szélére, a fiúkat pedig hagytam játszani. Hihetetlen, hogy mennyire képesek beleélni magukat egy focis játékba. 

22 órakor végre abbahagyták, mert holnap Robinak munkába kell mennie, nekünk pedig a főiskolára. 

Letusoltam, majd befeküdtem az ágyba. Gergő is követett. 

- Szeretlek! - súgta a fülembe, majd megcsókolt. 

- Én is téged. Nagyon. 

2. fejezet 6. rész

Sziasztoooook!
Köszönöm szépen a sok megtekintést. :) 
Továbbra is várom a kommenteket, üzeneteket, kritikákat is :)
Elhoztam Nektek a következő részt. 


Jó olvasást ! ;)



Egész délután Gergőn járt az eszem, aki még csak egy üzenetet sem küldött. Végül írtam Petrának, hogy találkozhatnánk, és beszélgethetnénk egy jót. 
Azt javasolta, hogy menjek át hozzá, és töltsük együtt a hétvégét tanulással. Nagyon jó ötletnek tűnt. 
Összepakoltam magamnak egy-két ruhát, telefont, laptopot, pár füzetet, és elindultam. 
Az eső úgy esett, mintha dézsából öntenék, de nem zavart. A kedvemet már így is elvették, az időjárás már nem tud rajta változtatni. 
A metrón egy aranyos kislány mosolygott rám, aki a babáját ölelgette. Visszamosolyogtam, legalább neki legyen jó a kedve. 
Felcsengettem a kapucsengőn, és felsiettem a 3. emeletre. Petra már várt. 
- Szia! - ugrott a nyakamba, és ölelgetett meg. 
- Szia! - viszonoztam nagy ölelését. 
- Egy kicsit szétszórtság van, de ne foglalkozz vele! - invitált befelé. 
Bementem a szobájába, és az egyik sarokba ledobáltam a kezemből a cuccaimat. 
- Örülök, hogy itt vagy. - mondta Petra, és leült az ágyára. 
- Valakivel muszáj már beszélgetnem. Nem bírom. - fakadtam ki neki. 
Odaültem mellé az ágyra, majd ajtónyitásra lettem figyelmes. 
A srác némán állt, engem nézett. 
- Hello! - jött be. - Bálint vagyok. 
- Szia! Kelemen Zsófia. 
- Ő az új albérlőtársam. - mosolygott Petra. 
- Beszállhatok a beszélgetésbe? - kérdezte a srác, majd leült az íróasztalnál lévő székre. 
Nagy barna szemeivel engem nézett, még idegen voltam neki. 
- Mi a gond, szívem? - nézett rám Petra. - Hallottam Reginával is összevesztél. 
- Nem bírom már elviselni. Teljesen megváltozott, mióta Szabi van neki. Egyszerűen elszállt a földtől. 
- Ezt észrevettem sajnos én is. Elég flegma stílusban beszél. 
- Engem bánt mostanában, ez a szórakozása. 
- És Gergő?
- Nem tudom. Néha nem tudok eligazodni rajta. Egyszer ő a legnagyobb szerelmes a világon, aztán meg hirtelen mégsem. Kiszámíthatatlan a viselkedése. 
- Szerintem szeret téged. - ölelt át Petra. 
- Valószínű, csak a helyzet túl bonyolult. Most is az apja vesz neki egy lakást, és egyik haverjával fog lakni. Megint velük fog foglalkozni már nap 24 órában. 
- Nyugi, Zsófi, szerintem nem is tragikus a helyzet. Jobb, mintha egy lánnyal lakna, nem?
- Annál tuti. 
- Na, látod. Minden csak felfogás kérdése. 
- De te nem tudod, milyen nehéz ezt megélni. Állandóan a híres család, meg az örökké tartó barátságok. 
- Veled mégse költözhetett volna össze. 
- Tudom, nem is akarnám. 
Megcsörrent a telefonom. Gergő hívott. 
- Bocsi, ezt felveszem. - néztem a 2 szobában tartózkodó emberre. - Szia, Gergő!
- Szia, merre vagy?
- Petránál. Miért?
- Csak kerestelek. Megvan a lakás. 
- Örülök neki. - húztam el a számat. 
- Ott leszek 15 perc múlva nálatok. Hello!
- Szia!
- Már megvan a lakás. - néztem Petrára csalódottan, amikor letettem a telefont az ágyra. 
- Nem akarok beleszólni, ne haragudj, - szólalt meg Bálint, végig hallgatva a teljesen gáz életemet - de ez most miért ekkora gond? Tulajdonképpen szeretitek egymást, meg minden happy. Miért kell túlbonyolítani? Ha a srácnak így jó, akkor el kell fogadni. 
- Csak nem ismered a srácot. - vágtam oda. 
Csendben ültünk, amikor a kapucsengő megszólalt. Petra nyitott ajtót, és én is kimentem mellé. 
Gergő gyorsan felfutott, jó kondiban van. 
- Sziasztok! - üdvözölt minket, majd megölelt. 
- Szerintem menjünk valahova beszélgetni. Itt láttam egy kávézót. 
- Jól van. 
Magamra kaptam a kabátomat, elköszöntem Petrától, és elindultam Gergő mellett. 
Leültünk egy asztalhoz. Én csak egy forró csokit kértem, ő pedig egy rendes kávét. Fáradtnak látszott. 
- Szóval kiválasztottátok a lakást. - törtem meg a csendet. 
- Igen. A Fehérvári úton van. 2 és fél szobás. 
- Akkor megnyugodhatsz. 
- Most miért vagy velem ilyen? Egy kicsit örülhetnél is. 
- Mert? Van rá okom? Majd be se mehetek a lakásba. Bocsi, akkor bemehetek, ha Robi nem lesz otthon, illetve egyik haverod sem akar átmenni hozzád. 
- Ez nem igaz, Zsófi. 
- Dehogynem, látom előre. 
- Csak te gondolkodsz ilyen negatívan. Szeretlek, érted? 
- Nem vagy tisztában a szó jelentésével. - néztem rá gúnyosan. 
Megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Márk neve villogott. 
- Szia, Márk! - vettem fel a telefont, Gergő reakcióit figyelve. 
- Szia, Zsófi! Hogy vagy?
- A körülményekhez képest jól vagyok. Örülök, hogy hívtál. 
Kihangosítottam egy kicsit a telefont. Azt akartam, hogy Gergő is hallja. 
- Csak rád gondoltam. Esetleg holnap találkozhatnánk, ha nem éppen a pasiddal lógsz. 
Gergő rám nézett elég dühösen. 
- Ő nem a pasim. - ejtettem ki a fájó szavakat. - Ő csak egy srác, aki szeret engem. 
- Okés, akkor holnap hívlak. Vigyázz magadra! Szia!
. Szia!
Letettem a telefont, belesüllyesztettem a zsebembe, és Gergőt néztem. Nagyon mérges volt. Igazából ezt is akartam elérni. 
- Ez mire volt jó? - kérdezte. 
- Nem vagy a pasim. Én csak az igazat mondtam Márknak. 
- És miért nem?
- Megkérdezted, hogy járnék-e veled? Esetleg barátnődként kezelsz? Meg se fogod a kezemet az utcán, nehogy valaki meglásson. 
- Téged ölelgetlek, téged csókollak, téged hívogatlak. Kell ennél több?
- Kellene. Te kellenél. 
Gyorsan felállt, fizetett, és elrángatott a kocsijához. Beültünk, és bekapcsolta a fűtést. 
Elindultunk, bár nem tudtam, hogy milyen irányba. Nem voltam Pesten olyan ismerős. 
- Most hova megyünk? - kérdeztem. 
- Majd meglátod. 
Leparkolt az autóval egy háztömbnél. 
- Gyere! - utasított. 
Lifttel mentünk, egészen a 7. emeletig. Elővette a kulcsát, és benyitott a lakásba. 
- Robi! - kiáltott. 
Elhozott magához. Ezek szerint bevállalta. 
Robi egy szobából jött elő álmosan. 
- Mi van, Geri? Átpakoltam már egy csomó cuccot. Megnézed?
- Majd meg. Zsófiát már ismered.
- Szia! - mosolygott. - Már találkoztam vele, nálatok. 
- Robi,  Zsófi a barátnőm. 
Gergő maga mellé rántott, én pedig csak mosolyogtam a srácra. Madarat lehetett volna velem fogatni. 
- Gratulálok. - fogta meg a kezemet Robi. 
- Köszönöm. 
Gergő bement a szobájába, és magamra hagyott. Robi mosolyogva méregetett. 
- Megmondom őszintén, nem hittem volna. - kezdte. - Tudod, ez a srác remek ember. Azt sejtettem, hogy egy lányért dobog a szíve. Még buliba sem jött el velem mostanában. 
- Tudom, hogy ez neked nehéz. Őt másképpen ismerik a barátai. 
- Én nem. Én Lillát is ismertem. Akkor láttam meg, hogy Geri mennyire tud szeretni. Nagyon sokat szenvedett utána. A hírnevet tartania kell, de belül egy csupaszív srác. Nekem elhiheted. 
- Tudom. - mosolyogtam. 
Gergő kifutott a szobából, és kézen ragadott. 
- Robika, mi most elmegyünk. Holnap jövök vissza. Ma éjjel otthon alszok. Összepakolok még pár táska cuccot, és jönni fogok. 
- Okés, jó legyél. Sziasztok!
- Hello, Robi!
- Szia! - köszöntem el. 
Még csak 18 óra volt, de megint az autóban ültünk. 
- Mit szólsz? - mosolygott rám. A fényben láttam csillogó barna szemeit. 
Bátorságot vettem, és én hajoltam oda hozzá, és csókoltam meg. 
- Kitettél magadért. - mosolyogtam. - Nem gondoltam volna. 
-  Nincsen kedved hazajönni velem? 
- Jó lesz nekem Petránál. Nem akarom a szüleidet zavarni. 
- Apám elutazott, miután megvettük a lakást. Valami üzleti út féleség. 
- Petránál vannak a cuccaim. 
- Akkor beugrunk értük. 
- Jó. 
Petra nagyon aranyos volt, és egyből megértett. Gratulált, és sok boldogságot kívánt. 
Amikor odaértünk Gergő házához, égett pár villany. Biztosan még az anyukája is ébren van. 
Ő vitte a cuccaimat fel az emeletre a szobájába. Rendes volt tőle. Én követtem. 
- Gergő, hazaértél? - hallottuk anyukája lépteit fel a lépcsőn. 
- Igen. 
Amikor benyitott, rajtam akadt meg a tekintete. 
- Szia, anyukám. - köszöntötte, majd két hatalmas puszit nyomott az arcára. 
- Csókolom, Zsófi vagyok! - léptem oda félve a nőhöz. 
- Szia! Anna. 
- Anyukám, csak neked merem egyenlőre elmondani, de Zsófi a barátnőm. 
A nő hatalmasat nézett. Először csak némán állt, majd mosoly futott végig az arcán. 
- Nagyon örülök. Remélem más lesz, mint Lilla. - kaptam meg első megjegyzését. 
- Anya, Zsófi nem olyan lány. Én tudom. 
- Jól van, gyerekek, lemegyek dobok össze egy könnyed vacsorát. 
- Rendben, majd megyünk. 
A nő kiment a szobából, mi pedig ott maradtunk kettesben. 
- Kicsit azért félek. - mondtam az ágyára ülve. 
- Nyugi, kicsim, itt vagyok. Anyám örült neked. 
- Persze. Csak összehasonlítgat az exeddel. 
- Csak engem félt. 
Szandra toppant be, aki értesülhetett a hírekről. Nagy örömmel ugrott először az én nyakamba, aztán Gergőébe. Őt imádtam a Sasvári családban a legjobban, persze csak Gergő után. 
- Nagyon gratulálok. Én tudom, hogy ti tökéletes pár vagytok, mint Angelina Jolie és Brad Pitt. Egyszerűen még az Isten is így akarta, és annyira...
- Nyugi már, hugi. - csitította Gergő mosolyogva. - Nem kell monológot zengeni. 
Lementünk vacsorázni a hatalmas étkezőbe. Leültünk 4-en az asztalhoz. Gergő anyukája igazán kitett magáért. Az asztalon müzli, tej, kakaó, felvágottak, sajtok foglaltak helyet. 
Kivételesen a müzlit választottam. 
- Te is ugyanarra a szakra jársz, mint Geri? - kérdezte Gergő anyukája, Anna, aki velem szemben ült.
 - Igen. 
- Az nagyon jó. És a szüleid?
- Én albérletben lakok itt. A szüleim pedig elváltak. Anyukámmal maradtam, és az öcsémmel. Közben lett egy nevelőapám is, akinek sokat köszönhetek. 
- És mit dolgoznak?
- A nevelőapámnak van egy műhelye Győrben, pár alkalmazottal, akikkel elég sok kocsit szerelnek. Ő a főnök. Anyám pedig gazdasági ügyintéző egy nagyvállalatnál. 
- Középosztály. - mondta ki Anna gúnyosan. 
- Anya, kérlek! Szeretném, ha nem bántanád meg, Zsófit. 
- Nem bántom. Apádnak inkább ne szólj egy szót se!
Befejeztem a müzli kanalazását, elment az étvágyam. 
- Anya, miért vagy ilyen?
- Gergőke, neked más élet való. 
- Elegem van ebből. - állt fel Gergő az asztaltól. - Nektek semmi, és senki nem elég jó. Nektek csak a pénz számít. Zsófi, egy aranyos, kedves lány, te pedig ilyen vagy vele. Jól tanul, dolgozni fog, és majd én is. Ebben nincsen kivetnivaló. 
Gergő megfogta a kezemet, és felhúzott az asztaltól. 
- Sasvári Gergő, ne merészelj elmenni az asztaltól! - kiáltott rá az anyja, de Gergőt nem érdekelte. 
- Tudod mit, anya? Én szeretem ezt a lányt, és nem hagyom, hogy sértegesd. 
- Csak féltelek, kisfiam. Lilla is otthagyott. 
- Anyám, nem akarok veled vitatkozni. Fáradt vagyok már. Lillát felejtsd el, ezer éve történt! Zsófi teljesen más. Persze, ha megismernéd, megtudnád. De tudod mit? Kérdezd meg a lányodat, Szandrát, hogy mit gondol a barátnőmről. Jó éjszakát!
Felmentünk a szobájába. Nagyon mérges volt. Leült mellém az ágyra, és rám nézett. 
- Ne haragudj, kicsim! - puszilta meg az arcomat. 
- Már felkészítettél, hogy nehéz lesz. Köszönöm, hogy kiálltál értem. 
- Szeretlek. - mondta a szemeimbe, amit már teljesen el is hittem neki. 

2. fejezet 5. rész

Sziasztooooooook!
Egy újabb résszel jövök. Remélem tetszeni fog. :)
Várom a kommenteket, kritikákat, stb. :)
Köszönök szépen minden feliratkozást, és kattintást. ;)

Jó olvasást!




Azt hittem, hogy valóban ilyen könnyen mehet minden. Azt hittem, hogy végre egyszer tényleg ráveszi magát egy közös programra. 1-2 óra elteltével viszont rá kell eszmélnem, hogy Sasvári Gergőbe vagyok szerelmes, akivel semmi sem olyan egyszerű, mint másokkal. 
Amikor kiléptem a fürdőszobából illatosan, beszárított hajjal, csinos ruhában, és bementem a szobámba, az ágyon Gergőt láttam meg, aki éppen a laptopomon internetezett. 
- Te meg mit csinálsz? - néztem rá. 
- Nagyon szép vagy. - mosolygott, és letette a gépemet az ágyra az öléből. 
- Köszönöm. - pirultam el. - A kérdés változatlan viszont. - böktem meg a mellkasát, mielőtt hozzámért volna. 
- Csak beszéltem Robival. 
- Nem hinném, hogy ennyi az egész. 
- Mi lenne, ha mégis itt maradnánk? Nincs kedvem sok ember közé vegyülni, és nyomorogni egy discoban a sok piás között. 
- Bezzeg, ha a haverjaid hívnának, más lenne a szituáció. - kaptam fel a vizet, szerintem jogosan. - Tudod mit? Te maradj csak itt, én elmegyek. 
- Ne haragudj!
- Nem érdekel. 
Magamra vettem a kabátomat, a táskámba raktam a telefonomat, és már mentem is. Nagyon ideges lettem. Szép esténk lehetett volna. 
Gergő már a metró végállomáson ért el. 
- Most mi a baj? - fogta meg a kezemet. - Ne legyél ilyen!
- Még megkérdezed, hogy mi a baj? Gergő, te normális vagy? 
- Nem mentünk el a discoba, és? Találhatunk másik programot is. 
- Csak oda ne menjünk, ahol a haverjaiddal is összefuthatsz, igaz? 
- Nem akarok velük találkozni. 
- Pontosítok, nem akarod, hogy velem lássanak. Megyek egyedül, nem kell, hogy gyere!
Befutottam a metrószerelvénybe, és leültem. Elővettem a telefonomat, és írtam egy SMS-t Petrának, abban a reményben, hogy ő biztosan ott van a buliban. 
Gergő odafutott hozzám, és leült a mellettem lévő ülésre. 
- Nem kell jönnöd, hiszen nem is akarsz. 
- Elmegyünk máshova, jó? Annyi hely van nyitva péntek este. 
- A barátaimmal szeretnék lenni. Azokkal az emberekkel, akik tényleg szeretnek, nem csak azt mondják. 
- Én sem csak mondom neked, hanem így is érzek. 
- Ez nem igaz. Az egyedüli, aki szeret valakit, az én vagyok. Mégpedig téged. - mondtam a szemeibe, majd gyorsan leszálltam. Folytak a könnyek az arcomon. Csak abban reménykedtem, hogy mivel sötét van, nem látja senki sem a valószínűleg már szétfolyt sminkem. 
Nem is tudom, mikor mondtam utoljára meg valakinek, hogy szeretem. Elég régen volt már, hogy fiúnak ilyet mondtam. 
Amikor odaértem a szórakozóhelyhez, láttam, hogy hatalmas tömeg van. Leültem a bejárat mellett a hideg kőre, és a telefonomat fogtam a kezemben, hátha Petra visszaír. 
Ha meglátná anyám, hogy itt ülök egyedül egy október közepén lévő péntek estén sírva, szerintem egyből hazaparancsolna, és elmondana mindenféle beszédet a lázadó tinikről. 
Mosolyra húzódott kicsit a szám, amikor anyukámra gondoltam. Most tuti fejmosást tartana. Mintha csak hallanám: Miért egy ilyen alak kell neked? Miért teszed tönkre magadat egy ilyen fiúért? Megéri ez neked?
Ahogyan bámultam az utcát, egyszer csak egy szőke fiú lépett elém. 
- Zsófi, te mit csinálsz itt? 
- Szia, Márk!
Megfogta a kezeimet, és felhúzott a talajról. 
Haja elől fel volt zselézve, tökéletesen állt neki. 
- Mi a baj? - emelte fel a fejemet a kezével. 
- Semmi. - válaszoltam a vállaimat rángatva. 
- Nekem elmondhatod. - bíztatott. 
- Gergő nem jött el velem, mégsem. 
- Már megint az a barom. - kiáltotta. 
- De én szeretem őt. - zokogtam. - A fenébe a hülye szívemmel. Ki kellene tépni a helyéről. 
- Dehogyis. - ölelt magához Márk. - Ne aggódj! 
Amikor kibontakoztam az ölelésből, letöröltem a könnyeimet. 
- Most elmegyek. 
- Zsófi, nem hagyhatlak egyedül. És ha valami baj lesz?
- Velem? Nem hinném. 
- Itt fut a szerelmed. - mutatott Márk az utca másik vége felé. 
Gergő futott egészen idáig. 
- Vigyázz magadra! - puszilta meg Márk az arcomat, és bement a buliba. 
- Jó edzés volt. - mosolygott Gergő az arcomba, amikor odaért hozzám. 
- Nem vagyok vicces kedvemben. 
- Ne haragudj, kicsim! - ölelt meg.
- Miért van az, hogy bármit csinálsz, én mindent megbocsátok? Miért van az, hogy akárhányszor megbántasz, vagy megalázol, elviselem?
- Mert szeretsz, ahogyan én is téged. 
- Ez nem igaz. Te nem szeretsz annyira. 
- Gyere! - húzott magával. 
Odamentünk a kocsijához, és beszálltunk. 
- És most mi lesz?
- Hazamegyünk. 
- Pontosabban engem vigyél haza, te pedig menj, ahova akarsz!
- Melletted szeretnék lenni. 
- Nem hinném. 
Az úton nem sokat beszélgettünk. Már fáradt voltam, és amúgy sem volt kedvem Gergőt hallgatni. A sok magyarázkodás kiborít. Miért nem lehet egyszerű az ember élete? 
Amikor felfutottam a lakáshoz, kinyitottam az ajtót, és villanyt kapcsoltam. Gergő követett. 
A konyhába benézvén Reginát, és Szabit pillantottam meg, akik már  a konyhapulton nyalták-falták egymást. 
- Jó estét! - köszöntem hangosan, mire szétrebbentek. 
Reginán nem volt blúz, Szabin pedig ing. Belelendültek a dolgokba. 
- Hello! Azt hittem, nem jössz haza. - lepődött meg a lány. 
- Nem zavarok. - mondtam gúnyosan, majd bementem a szobámba, és ledőltem az ágyamra. 
Gergő becsukta az ajtót, és leült. 
- Nem akarsz hazamenni? - kérdeztem felé fordulva. 
- Nem hagylak itt. 
- Nyugodtan itthagyhatsz. Nem lesz semmi bajom. Maximum mindjárt megeszek a hűtőből egy tábla csokit. Azt mondják, szerelmi bánat ellen tökéletes. 
Gergő szó nélkül felállt, és kiment. Azt hittem, hazamegy, de megláttam a kezében az említett édességet. Epres Milka a kedvencem. 
- Tessék! - nyújtotta nekem. - Ha már én nem tudok enyhíteni a szomorúságodon. 
Kibontottam, és elkezdtem enni. Közben őt néztem. 
- És szerinted, hogyan mutatnál be a szüleidnek? Figyeljetek, itt egy csaj, akivel tudom, hogy nem akarjátok, hogy együtt legyek, de szeretem. Bocsi anya, apa, de ez van?
- Most hogy jöttek ide? - fordult felém Gergő, és én is felültem az ágyon, hogy a fejünk egy magasságban legyen. 
- Egyszer csak megtudnák, nem? 
- De, biztosan. 
- És akkor mi lesz?
- Tudod, anyám elég elfogadó nő. Nagyon kedves, és aranyos. Olyan, mint Szandra. - mosolygott. - Apámmal már sokkal nagyobb a gond. Ő a legjobbat akarja, és azt, hogy jó életünk legyen. Kemény férfi a javából. 
- Tehát anyukád szeretne, apukád pedig levenné a fejemet?
Mindketten nevettünk, belegondolva a helyzetbe. 
- Nem ennyire tragikus. De ő biztosan párszor bántana téged. 
- Miért?
- Mert nem vagy gazdag körből való, hanem középosztályból. 
- Ezzel nem tud bántani. Nekünk is van pénzünk, és majd én is dolgozni fogok. Szóval gyarapodni fog a kassza. 
- Tudom. És te hogyan mutatnál be? Itt egy srác, aki sokszor bánt, és flegma velem, imádja a barátait? 
- Lehet. 
Egymás szemeibe mélyedtünk. A gyönyörű barna szempár szépen csillogott. 
Megcsókolt. Nagyon jó volt így az egész. 
Hamar elaludtam a karjaiban. Végre egy jól sikerült éjszaka. 

                                           ********

9 óra körül ébredtem meg. Magamra néztem, és rájöttem, hogy ruhában aludtam el. Már megint. 
A mellettem lévő Gergőre néztem, akin már nem volt felső. Mikor vetkőzött le? Tudtommal ő is teljes öltözetében aludt el. 
Nem akartam felébreszteni, ezért kiosontam a fürdőszobába. Letusoltam, lemostam a sminkemet, és újat kentem, kifésültem a hajamat, és felvettem egy piros felsőt, hozzá egy fekete nadrággal. 
Amikor beléptem a szobámba, ő már felébredt. 
- Királylány, itt hagytál. - mosolygott, majd a karjaiba fogott, és az ölébe ültetett. 
- Nem akartalak felkelteni. 
- Pedig megtehetted volna. 
- Miért vagy ing nélkül?
- Csak melegem volt éjjel, és levettem. - mosolygott. - Remélem nem gond. 
- Nem zavar. - feleltem elpirulva. 
Puszit nyomott az arcomra, és letett az ágyra. 
Ránézett a telefonjára, ahol valószínűleg várta pár üzenet, mert sokat nyomkodta. 
- Most viszont el kell mennem. 
- Hazamész? - kérdeztem szomorúan. 
- Igen, utána konditerembe Robival, aztán nem tudom. 
- Találkozunk valamikor?
- Reményeim szerint igen. - mosolygott, majd megcsókolt. 
Felvette gyorsan az ingét, és elment. Egyedül maradtam megint, viszont sokkal boldogabban. Valami talán mégis kezd alakulni közöttünk. 
Elővettem a marketing jegyzeteimet tanulás céljából, amikor Regina nyitott be. 
- Hello, szerelmes lány! - mosolygott. 
- Szia!
- Ne haragudj a tegnapi miatt! - ült le velem szemben az ágy végében. 
- Felejtsük el! Amúgy is ketten lakunk itt. Azt csinálsz, amit akarsz. 
- Jól van, ha így gondolod. És mi a helyzet Gerikével?
- Ne nevezd így! - sértődtem meg. 
- Szóval? - kacsintott. 
- Megvagyunk. 
- Ennyi? Megvagyunk? 
- Figyelj, Regina, már bocsi, de én sem kérdezem meg, hogy Szabikával mi történt a konyhapulton. Engem is békén lehet hagyni. Mostanában csak szekálódni tudsz. 
- Te meg olyan titokzatos vagy. Régebben mindent elmondtál. 
- Állandóan kigúnyolsz, nem veszed észre? Azért, mert neked van egy szerinted töéletes pasid, attól még nem kellene rajtam nevetned. 
- El lehet költözni, ha valami nem tetszik. - ugrott fel az ágyról. - Hello!
Becsapta maga mögött az ajtót. Elegem volt az egyik legjobb barátnőmből. Elvette az eszét a rózsaszín köd. Olyan nagyképű lett, hogy lassan az ajtón sem fog beférni. 
 Már dél volt, amikor tele lett a fejem a marketinggel. Sok fogalom, ábra, és felsorolás. 
Azon gondolkoztam, hogy ebédet kellene magamnak főzni, vagy rendelni, amikor csengetést hallottam kintről. 
Regina nyitott ajtót. 
- Hello, Gerike! - hallottam gúnyos üdvözlését. - Menj, a kis drágád már vár!
- Fejezd ezt be, Regina! Jobb lesz, ha a saját dolgaiddal törődsz. 
- Oh, a szerelmesek. Vagy nem is azok?
Gergő belépett a szobámba, és egy szatyor volt a kezében. 
- Szia! - lépett oda hozzám, és megcsókolt. 
- Szia! Te erre?
- Gondoltam, beugrok. Hoztam ebédet is. 
- Tényleg? - lelkesedtem. 
- Igen, és egy hírt is. 
Ez már nem tetszett. Valami rosszat sejtettem a háttérben. 
Leült mellém az ágyra, és megfogta a kezeimet. 
- Elköltözök otthonról. 
- Ez most valami vicc? De miért, hogyan?
- Apám akarja. Önállósodnom kell, és élni a saját életemet is. Azt akarja, hogy majd az ő nyomdokaiba lépjek. 
- Sejtettem. 
- Kicsim, ez jó lesz, hidd el! 
- És egyedül leszel?
- Nem, Robival. 
- És mégis mikor, vagy hogyan?
- Ma megyünk kiválasztani a lakást. Apám veszi meg nekem, Robi meg fizet nekem egy keveset, mert ott lakik. 
- Jó neked. 
- Zsófi, azt hittem, örülni fogsz. 
- Nem is tudom. A haverokkal leszel megint, ráadásul az egyikkel együtt is fogtok lakni. 
- Ne aggódj! Megoldódik minden. 
- Jó. 
Miközben ebédeltünk, nem tudtam elterelni a gondolataimat Gergő költözéséről. 
- Remélem közelebb leszel hozzám. - mondtam neki mosolyogva. 
- Igazából egy-két lakás van a belvárosban, meg Kelenföldön is. Mondjuk nekem mindegy, mert autóval gyorsan odaérek bárhova. 
- Jó. 
Miután elment Gergő, rossz érzéseim voltak. Azok a bizonyos női megérzések.

2. fejezet 4. rész

Sziasztooook kedves Olvasók! :)
Nagyon-nagyon meg szeretném nektek köszönni, hogy sokan kattintottak a blogra. Hatalmas örömmel tölt el :) Nemrég még a 2200 feletti oldalmegtekintést köszöntem, most pedig már a 3300 felettit. 
Hatalmas nagy szeretettel várok minden feliratkozót, és blogra kattintót az oldalra ;) 
Bátran írhattok már a chatfalra is, illetve az e-mail címemre is nyugodtan írhattok megjegyzést, kritikát, vagy ami éppen jól esik. 
Jöttem egy újabb résszel. Tudom, picit régen jelentkeztem, de sok volt a tennivaló mostanság. 
Most viszont jó olvasást kívánok Nektek a következő részhez ;)


8 órakor ébredtem fel arra, hogy Regina ront be a szobámba. 
- Jó reggelt! - kiabálta vidáman már felöltözve. 
- Hello! - nyitottam ki lassan a szemeimet. 
- Te mikor értél haza? - mosolygott. - És miért vagy ruhában az ágyban?
- Későn jöttem. 
- Na, szedd össze magad! Reggelizni megyünk Szabival. 
- Én? Veletek?
- Persze. Van 20 perced. - mondta, majd becsapta maga mögött az ajtót. 
Zuhanyozás közben azon gondolkoztam, hogy miért kell nekem Regináékkal mennem. Nem szeretem a felesleges harmadik szerepet betölteni. Menni egy szerelmes párral, akik teljes mértékben egymással vannak elfoglalva, én meg majd csak nézek ki a fejemből. Nem látszott a legtökéletesebb reggeli programnak. 
Amikor a kabátomat vettem magamra, meghallottam Szabi hangját a konyhából. 
Összepakoltam a táskámat, és kisiettem. A laptopomat is vittem, hátha óra előtt nem jövünk vissza érte. Sejtésem beigazolódott, amikor barátnőmnél is megláttam a gépezetet. Pontosabban Szabinál, aki olyan lovagias volt, hogy cipelte. 
- Szia, Zsófi! - köszöntött mosolyogva. 
- Hello, Szabi!
- Hova megyünk? - kérdeztem Regina mellé érve a parkolóban. 
- Csak enni. - válaszolta. 
Beszálltunk az autóba. Egész úton szerelmesen cseverésztek, miközben bámultam a telefonomat, hogy Gergő egy SMS-t küldjön nekem. Ilyen az élet, van, aki csak álmodozik valaki után, valaki pedig egyből meg is kapja. 
Bementünk a Westendbe. Pontosabban ők mentek kézenfogva összebújva előttem, én pedig mögöttük mentem egyedül. Mintha nem is együtt érkeztünk volna. 
Odaérkeztünk a Starbuckshoz, Reginával asztalt foglaltunk, amíg Szabi odament a pulthoz, és kért nekünk ételt, italt. 
- Miért hívtatok el? Nem kell emlékeztetni arra, hogy nekem nincsen senkim. - vágtam oda barátnőmnek. 
- Nyugi, Zsófi. Nem kell paráznod. Csak nem akartam, hogy egyedül legyél. 
- Hát persze. 
Szabi egy kávét hozott nekem, és szendvicset. Nagyon jólesett tőle. 
Miközben ők egymással voltak elfoglalva, én pedig kínomban a reggeliző embereket néztem, egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül. 
- Sziasztok!
Hátrafordultam, és az ismerős barna szempárba néztem. 
- Szia, Gergő! - üdvözöltük. 
Leült mellém, és engem bámult szokása szerint. 
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - fordultam felé. 
- Regina küldött egy SMS-t. Pedig azt hittem, hogy ma tőled kapok először. 
- Én azt hittem, hogy te írsz nekem. - mosolyogtam. 
- Mindegy, a lényeg, hogy itt vagyok. 
- Persze. - pirultam el, és megfogtam a kezét. 
- Látni akartalak. - mosolygott, és átölelte a vállam. Nagyon aranyos volt. 
- Ti akkor együtt vagytok, tulajdonképpen? - vetett véget Regina a hirtelen jött idillnek. 
- Ez olyan bonyolult dolog. - néztem komolyan, egyből eltűnt a mosoly az arcomról. 
- Most ezt nem értem. Itt fogjátok egymás kezét, átölelitek egymást, és semmi? 
- Nem kell értened. - kaptam fel a vizet, és felkeltem az asztaltól. - További jó étvágyat! - szúrtam még oda. 
A pláza bejáratánál ért el Gergő, és fogta meg a kezemet. 
- Ez mi volt? - húzta fel a szemöldökét. 
- Nem érdekel. - rántottam a vállamon. 
- Gyere!
Megfogta a kezemet, és elrángatott ki az Eiffel térre. Kiültünk, és élveztük azt a kis napsütést, mellyel az élet megkínált minket. Legalább a Nap mosolyog. 
- Zsófi, tudom, hogy bonyolult velem, de megoldom. Csak nekem ehhez idő kell. 
- Miért nem lehetünk egyszer úgy együtt, hogy ne érdekeljen a nyilvánosság? Miért nem lehetünk úgy, mint mások?
- Meg kell értened. 
-Már nem akarok semmit. Már Reginával sem akarok lakni, mert csak idegesít, hogy olyan boldog, én meg nem. Pontosabban itt vagy, de mégsem. Olyan fura ez a helyzet. 
- Tudom, kicsim. 
Felkeltünk a fűről, és bementünk a főiskolára. A teremben már voltak páran. Leültünk egymás mellé. 
- Sziasztok! A tanár úrnak családi gondjai akadtak, így elmarad az óra. - jött be az egyik adminisztrátor a sok közül. 
Mindenki hálálkodott, csak én nem. Unalmas délután elé nézek az biztos. Legalább ez az óra lekötötte volna a figyelmemet. 
- Akkor hazamegyek, és alszok. Aztán rendelek kaját, és tanulok a ZH hétre. - vázoltam fel Gergőnek a nap második felére szánt eléggé rosszul hangzott terveimet. 
- Megyek veled. 
- Én inkább metróval mennék. 
- Akkor a házatok előtt találkozunk. 
Gyorsan adott egy puszit a számra, és elviharzott. 
A metróban nagy tömeg fogadott, viszont olyan magányosnak éreztem magam, hogy jól esett az emberek közelsége. 
Amikor leszálltam a végállomáson, egy ismerős alakot vettem észre szőke hajjal. 
- Márk! - kiáltottam, mire megfordult. Ő volt az. Odasiettem hozzá. 
- Szia, Zsófi! - üdvözölt mosolyogva. 
- Hello! Rég láttalak. 
- Sok a dolgom mostanában. 
- Értem. 
- Bár most annyira nem sietek, ha gondolod leülhetünk valahova. 
- Rendben. A háztömbünk mögötti parkhoz jó lesz. 
Leültünk, és egymás felé fordultunk a padon. Jó volt őt újra látni. 
- Mi a helyzet veled? - vágott bele. - Összejöttetek már? - célzott tökéletesen. Telitalálat a kérdés. 
- Nem tudom. - szomorodtam el. - Ez nekem még elég fura helyzet. 
- Mégsem akar téged? - lepődött meg. 
- De, akar, csak másképpen. 
- Zsófi, ebből egy szót sem értek. 
- A család, a haverok, a barátok ők az elsők. Én csak utánuk következek, vagy utánuk sem. Nem tudom. Gergőnek két oldala van, én viszont csak az egyiket szeretem. 
- Az úgy elég durva. Nem kellene orvoshoz fordulnia? - nevetett. 
- Nem vicces, Márk. 
- Jó, bocsánat. Fura lehet két személyiséggel élni. Ugye van két személyi igazolványa? 
- Hagyjad már! - löktem meg a vállánál. 
- És most melyik személyisége van előtérben? - pillantott Márk a hátam mögé. 
Hátranéztem, és Gergő féltékeny pillantásaival találtam magamat szembe. 
- Hello, szőke gyerek! - üdvözölte Márkot. 
- Hello!
- Zsófi, azt mondtad, hazamész. - nézett rám. - Mi a fenét keresel ezzel?
- Csak összefutottunk, és beszélgetek vele. Nekem is fontosak a haverjaim. 
- Ne legyél cinikus! Gyere, menjünk haza! - fogta meg a kezemet, és ráncigált fel. 
- Nem a barátnőd. - állt fel Márk, és nézett Gergővel farkasszemet. - De ha az lenne, akkor sincsen jogod csak úgy elvinni valahonnan, mert te úgy gondolod. 
- Majd pont te mondod meg? - nevetett Gergő. 
Integettem Márknak, ő pedig csak annyit mondott, hogy ne hagyjam magam. 
Igaza volt, de Gergővel akartam lenni. Nincs mit tenni, ha az ember szerelmes. 
Amikor beértünk a szobámba, leült az ágyamra, én pedig elé álltam. 
- Gergő, most ez mire volt jó? - kérdeztem. 
- Te nem jöttél haza. 
- Ha te megteheted, hogy a haverjaiddal lógsz, akkor szerintem én is. 
- De ne ezzel! - ugrott fel. 
- Én sem válogatom meg a tieidet. Nem szólok bele. 
- Zsófi, ne vitatkozzunk! - ölelt magához.
- El akarok menni ma a buliba. - bontakoztam ki az öleléséből. 
- Minek?
- Bulizni. Miért másért? Természetesen veled. 
- Én nem megyek. 
- Nem akarsz velem mutatkozni, igaz? Már megint ez az indokod. 
- És, ha ez?
- És, ha egyedül megyek? 
- Inkább maradjunk itt nálad, nézzünk filmet, vagy nem tudom. 
- Szóval te szabad életet élhetsz, én pedig nem? Ez az egyenlőség. 
- Féltelek. Ez csak erről szól. 
- Én már nem értek semmit. - gördült le az első könnycsepp, ami utat tört magának az arcomon. - Csak egyszer próbálnád meg, hogy együtt mutatkozzunk. Annyira csúnya vagyok?
- Dehogyis. Te vagy a legszebb lány a világon. 
- Akkor? 
-  Nem érdekes. 
Magához ölelt, és megcsókolt. Egy szerencséje van Gergőnek: szeretem. Ez az érzés, csodákra képes, de akár romba is dönthet. Emberek változhatnak hatására rossz, vagy jó irányba. 
A rózsaszín köd szép, de ami mögötte van, az sajnos a szomorú valóság. 
Megcsörrent Gergő telefonja a zsebében. Sejtettem, hogy az egyik haverja hívja. 
Amikor letette, nem szólt semmit, csak nézett rám. 
- El kell menned, igaz? - törölgettem a könnyeimet a kezemmel.
-  Kapd össze magad, mert este megyünk bulizni! 
- Mármint mi együtt? - lepődtem meg. 
- Igen. 
Megcsókolt, és azt hittem, hogy enyém az egész világ. Talán mégis hallgat rám, és megpróbálja a kedvemért. 

2. fejezet 3. rész

Sziasztooooook! :)
Nagyon szépen köszönöm, a 2200 feletti kattintást, és a Facebook oldalon való aktivitást is. 
Minden kattintást szívesen veszek, és minden feliratkozót nagyon szívesen látok. 
Elhoztam nektek egy újabb részt :)

Jó olvasást kívánok ! :)

Csütörtökön napsütésre keltem, ami még a lehúzott redőnyön át is látható volt. Legalább az idő jó, ha már a kedvem egy romhalmaz. 
Kimentem a konyhába nagy nehezen. Regina már ott ült az asztalnál telefonnal a kezében, amin állandóan írt valakinek. 
- Szia! - üdvözöltem. 
- Hali! - köszönt vissza. 
- Remélem neked legalább tökéletes éjjeled volt. - ültem le vele szemben. 
- El se hinnéd, mennyire jó pasim van. - tette le a telefont, és mosolygott az arcomba. 
- Tudom, hogy csak nekem nincsen szerencsém. - vonogattam a vállam szomorúan. 
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy szerelmes vagy Gergőbe?
- Dehogy. - ugrottam fel az asztaltól. - Ez hülyeség. 
Gyorsan kávét főztem magamnak, és megigazítottam a hajamat. 
Amikor visszaültem az asztalhoz, csengettek. 
- Ki a fene? - nyitott ajtót Regina. - Szia, Gergő!
Gergő belépett az ajtón, én pedig bementem a szobámba. Nem akartam látni. A kísérletem meghiúsult, amikor ő bejött, és megállt előttem. 
- Szia, Zsófi! - mosolygott rám. 
- Hello! Mit akarsz?
- Nem valami jó a fogadtatás. 
- Miért, mire számítottál? Hiszen csak egy csoporttársad vagyok a sok közül. Olyan lány, akit nem lehet bemutatni a nagymenő haveroknak, mert odalenne az image. 
- Nem erről van szó. 
- Hagyjuk, ezek csak már lefutott körök! Legjobb lenne, ha nem is találkoznánk. 
Még közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezeimet.
- Én szeretnék veled lenni, csak.....nem teljesen olyan formában, ahogyan te szeretnéd. 
- És mégis hogyan, Gergő? 
Megcsörrent a telefon a zsebében, és egyből felvette. 
- Most mennem kell, majd az iskolában találkozunk délután. 
Puszit adott az arcomra, és elviharzott. Most ez meg mi volt? Csak néztem az ajtót, amin kifutott, és bámultam magam elé. Nem értettem már semmit vele kapcsolatban. Homályos volt az egész. 
Bekapcsoltam a laptopomon a rádiót, és közben felöltöztem. A fekete póló fehér farmernadrággal tökéletes választásnak tűnt. Gyászolni akartam az életemet. Muszáj volt ezért, hogy legyen rajtam fekete szín. 
- Nagyon elsietett. - jött be Regina, és közben táncolt David Guetta: Lovers on the sun számára. 

 Nagyon jókedve volt, és bevallom, irigyeltem is érte. 
Van egy normális pasija, aki nekem soha nem lesz. Lehetséges, hogy valaki erre legyen ítélve, hogy csak rossz pasikat fog ki az életben? Vajon létezik ilyen? 
És miért pont Gergő? Nem is értem, hogy mostanában miért engedtem magamhoz olyan közel. Lehet, hogy valami megfogott benne, valami láthatatlan dolog. 
Azt mondják, hogy az emberek sokszor nem tudják elmondani, miért is szeretik a másikat, csak azt tudják, hogy jó vele lenni, és nem tudnának a másik nélkül élni. Egyszerűen hiányozna. 
Nekem is hiányzott, amikor nem volt mellettem, és nem nézett olyan szépen a szemeimbe, ahogyan más nem tud. Megismertem a srác másik oldalát. Nekem az a Gergő kellett, akiben láttam az érzelmeket, és nem az érdeket. 
Gyorsan összeraktam a táskámat, és Reginával elindultunk a főiskola felé. Nem tettünk meg 1 métert a lépcsőháztól, megláttuk Gergőt az autója mellett. 
- Elviszlek titeket. - mosolygott. 
Beültünk az autóba, és elindultunk. 
Gergő néha rámpillantott vezetés közben, de nem szóltunk egymáshoz. Ez Reginának is feltűnt. 
- Mi van itt, gyászszertartás? - kérdezte hangosan, irónikus hangnemben. 
- Nincsen kedvem beszélni. - vágtam oda, inkább Gergőnek a célzást. 
- Ne legyetek már ilyen lükék! - nevetett Regi. - Komolyan mondom, ha a szerelem fájna, akkor itt ordítanátok. 
- Attól, hogy te boldog vagy, nem muszáj másnak is. - néztem Gergőre, aki furcsán nézett vissza rám. 
Amikor odaértünk a főiskolához végre, kiugrottam az autóból, és felfutottam az előadóterembe. Nem akartam velük beszélgetni. 
Gyorsan leültem Petra mellé, aki szerencsére nem kérdezett tőlem semmit. Pechemre Gergő mellém ült, szokásához híven. 
- Fontos dolgom volt. - fordult felém. 
- Nekem mindegy. 
- Tudom, hogy nem mindegy. Zsófi, nem hagytalak volna ott..
- Dehogynem. - nevettem fel. - Te pont olyan alak vagy, aki csak úgy otthagy, és lelép. A tökéletes alakítás. 
- Ez így nem igaz. Zsófi, én...
- Ne mondd ki! Még egyszer nem. 
Egy pillanatra elfordult tőlem, de aztán pont, amikor nem számítottam rá, a számra adott egy puszit. 
- Ez meg mi volt?
- Csak a szerelmem jele. Kimondom, akkor is, ha téged nem érdekel. Szeretlek, Kelemen Zsófia. 
Nem tudtam rá reagálni, mert bejött a marketing tanár, és elkezdett beszélni, illetve kivetíteni a diasort, nekünk pedig töményen gépelni kellett. 
- Ma bemutatlak a családomnak. - súgta nekem. 
- Miből gondolod, hogy elmegyek hozzátok?
- Magabiztosság a fő erényem. 
- És nem félsz attól, hogy koppanni fogsz? 
- Nem. Egyszer már megtapasztaltam az érzést, úgyhogy nem érhet meglepetés. Amúgy a húgom kért meg, hogy vigyelek hozzánk, mert szeretné, ha kisminkelnéd. 
- Szóval Szandra ötlete. - mondtam csalódottan. Bíztam benne, hogy Gergő akar velem lenni, de biztosan a haverjaival fog lógni. 
- Igen. 
Csalódottan írtam tovább a tanárunk unalmas monológját. Már összefolytak a diaképek a szemeim előtt. Nem érdekelt semmi. 
- Akkor jövő hétfőn ZH, ifjúság. Készüljenek fel! - búcsúzott el a férfi, mi pedig mentünk át a másik terembe. 
A folyosón azonban Petra mellémért, és kíváncsiskodni kezdett. Mégsem úszom meg a kérdéseket. 
- Zsófi, mi folyik köztetek? 
- Semmi. 
- Látom, hogy bánt valami. Szeretném, ha elmondanád. 
- Nem bánt semmi. 
Lassan beértünk az informatika terembe. Próbáltam olyan géphez ülni, hogy ne Gergő mellé üljek. Amikor azt hittem, hogy sikeres a próbálkozásom, magam elé néztem, és egyenesen a barna szempárokba ütköztem. 
- Nem lehet igaz! - kiáltottam fel magamban, és a plafonra néztem, titokban Istenhez imádkozva, hogy ne kínozzon tovább. 
A tanárnő utasítására bekapcsoltuk a gépeket. Egy feladatlapot osztott ki, amit óra végéig meg kellett csinálni. Aki hamarabb készen lett, szabadon internetezhetett. 
Amikor már megnyitottam a dokumentumot, Gergő elémdobott egy összegyűrt papírcetlit, és mosolygott. 
Az ölembe tettem a kis papírt, nehogy a tanárnő szemügyre vegye, és kinyitottam. 
Azért Szandra hív meg hozzánk, mert ma Real meccs lesz, és jön át két barátom. 
Ez nagyon jó. Gondoltam, hogy már megint a srácok élveznek nála elsőbbséget velem szemben. Végülis mit vártam? Nem vagyok a barátnője. 
Nem érdekel. 
Összegyűrtem a lapot, és gyorsan átdobtam, mielőtt valaki észrevette volna. 
Nagy nehezen megoldottam az összetett feladatot, bár Csabi mellettem segített néhány pontot értelmezni. 
Ma kiderült számunkra, hogy minden tárgyből következő héten ZH lesz, mert belelépünk a ZH hétbe. Tökéletes. 
Petrával leszaladtam a büfébe a következő óra kezdete előtt. Szerencsére nem kérdezgetett, elfogadta, hogy nem akarok a szerelem témáról beszélgetni. 
Belépve az utolsó előadásra, úgy döntöttem, hogy Petrával üljünk külön Reginától, és Gergőtől. Ez a tervem bevált. Így teljes mértékben a jegyzetelésre tudtam figyelni. Egészen addig, amíg hozzám nem került egy bulimeghívó. Mindenki kapott így óra közben. 
Nagy szeretettel várunk egy nagy buliba a belvárosban pénteken 21:00-tól egészen reggelig. 
Állj össze a barátaiddal, és bulizz a csoporttársaiddal, és a nem csoporttársaiddal egy nagyot. Az italárakat lejjebb megtalálod.  
Ez volt az utolsó, amihez kedvem volt. Az óra végén Petra felém fordult. 
- Elmegyünk, ugye? - mosolygott bájosan. 
- Nincsen kedvem, ne haragudj. 
- Még aludj rá egyet! - ölelt meg. 
Gergő lépett oda elém, ezzel jelezve, hogy menni akarna hazafelé. 
- Jössz, Zsófi? - kérdezte megnyerő mosolyával. 
- Megyek. 
Elköszöntem Petrától, intettem egyet Reginának, aki éppen Szabival folytatott szerelmes beszélgetést, és elindultam Gergő felé. Egymás mellett mentünk, és azt vettem észre magamon, hogy mosolygok. Egyszerűen csak úgy jött. 
Beszálltunk a kocsiba. Feléfordultam, hogy mondok neki valami olyasmit, hogy csak Szandra miatt megyek, ő nem érdekel, amikor hirtelen megcsókolt. Köpni-nyelni nem tudtam. Megállt a szívem, és levegőt sem kaptam, amikor elhúzódott. 
- Most ez mi? - kérdeztem tőle meglepődve. 
- Csak egy kis meglepetés. - kacsintott.
Elindultunk. Kifelé bámultam az ablakon, nem akartam ránézni. A szívem nagyon örült ennek a pillanatnak. Kár, hogy elrontotta az a gondolat, hogy igazából a húgához jövök, hogy kisminkeljem. 
Amikor kiszálltunk, magához húzott, és újra megcsókolt. Nagyon érzelmes csók volt, én pedig viszonoztam. Mi a fene ütött belém? Mit csinálok én itt?
Gyorsan elhúzódtam tőle, és befutottam a kapun. Felmentem Szandra szobájához, aki örömmel ugrott a nyakamba. 
- Szia, Zsófi! - kiabálta. 
- Szia, Szandra! 
- Kérsz valami innivalót?
- Nem, köszönöm. 
- Mindjárt itt lesznek Gergő barátai. Jó meccs lesz. - kacsintott Szandra. 
- Aha, biztos. Inkább sminkeljünk!
Miközben Szandrát sminkeltem, állandóan a csókokon járt az eszem. Most miért csinálja ezt velem? Jó érzés fogott el, de amikor hallottam a nagy nevetéseket a szobájából a barátaival, és a kiabálásokat a meccs miatt, keserű lett hirtelen minden. Kettős játszma volt ez. 
Szandrának nagyon tetszett a smink, nagyon örült neki. Kb. százszor megköszönte, hogy eljöttem. 
- Gyere, nézzük meg a srácokat! - invitált. 
-  Én inkább lemegyek a konyhába, iszok egy pohár vizet. 
- Jó. Amúgy Zsófi csak, hogy tudd, mindig ilyen rendes lányról álmodtam a bátyám mellé. - mosolygott. 
- Ezt hogy érted, hogy a bátyád mellé? 
- Zsófi, ő szerelmes beléd fülig. Csak vannak dolgok, amiket nem felejthetsz el, pl.: azt, hogy ki a családod, és mit is kell végigvinned az életben. 
- Nem teljesen értem. - néztem szegény Szandrára elég szerencsétlenül. 
- Majd ő elmagyarázza neked. 
Szandra otthagyott kétségek között. Úgy látszik, ez ilyen Sasvári-hagyomány, hagyjuk csak szegény embereket gondolkodni. Hagyjunk ott csak úgy csapot-papot, amikor kedvünk tartja. 
Lementem a konyhába, és töltöttem magamnak csapvizet. Az első korty után majdnem megfulladtam, mert Gergő hangját hallottam meg. 
- Szép lett a húgom. - jött oda elém. 
- Tudom. 
- Hazavigyelek?
- Nem kell, jó lesz a taxi is. Gondolom ittatok is. 
- Egy sört, de már 1 órája. 
- Így nem kellene beülnöd vezetni. 
- Nem kell féltened. Nekem ez nem ártott meg. 
- Jó,de a rendőr...
- Azt apám elintézné. - rántott egyet a vállán. 
- Bocsi, el is felejtettem, hogy nálatok csak így megy. 
- Most mi van? - lépett olyan közel hozzám, hogy majdnem egymásnak simultunk. 
- Apuci, és anyuci mindent elintéz, ugye? És a gazdag haverok jelentik a mindent, igaz? Mert ők a fő kapcsolatrendszered, és ha bajba kerülsz, vagy esetleg szegénységbe, 2 perc és kirángatnak belőle. 
- Te ezt nem értheted. 
- Igazad van, Gergő, engem legalább szeretetben neveltek fel, és tisztességgel. Lehet, hogy nem palotában éltünk Győrben, de legalább egy tisztességgel felépített házban. 
- Nem ismered a szüleim. - hátrált. - Te nem ismered az életem. 
Láttam a szemeiben a szomorúságot. Végre kijött belőlem, amit már régen is gondoltam. Kicsit megkönnyebbütem, de sajnáltam Gergőt. 
Leült egy székre, és szomorúan nézett maga elé. 
- Sajnálom. - ültem le vele szembe. - Nem akartam fájdalmat okozni. 
- Zsófi, én kaptam szeretet, és a húgom is, csak nem olyat, mint te, vagy mások. A szüleim másmilyen stílusban neveltek minket. Nem akarták, hogy csalódás érjen, mégis ért a pénz miatt. 
- Ezt nem értem. 
- Volt egy lány, akit nagyon szerettem. Nagyon sokat jelentett, és számított. Állítólag ő is odáig volt értem, de ebben nem hiszek. Neki csak a pénzem kellett, és az, hogy a családomnak van hírneve. Átvágott. 
Hirtelen felálltam, megfogtam a kezeit, és felhúztam a székről. Magamhoz öleltem. Nagyon sajnáltam, amiért bántották a lelkét. 
- Ezért vagyok ilyen, amilyennek látsz. - emelte fel a fejét. - Egy falat építettem magam köré, azért, hogy ne bántson senki. Egy nagyképű, arrogáns srác vagyok, tudom én ezt nagyon jól. A barátaim is ezt látják bennem. A nagy Sasvári Gergő, akinek a legszebb csaj is lehetne a barátnője, ha akarná, aki olyan nagyra vihetné, mint még senki. 
- De én látom a másik oldalt. - néztem mélyen a szemeibe. 
- Igen, te megnyitottad újra bennem. Lilla után senkinek sem sikerült. 
- Értem. - mosolyogtam rá halványan. 
- Ezért mondom neked mindig, hogy szeretlek, és sokat számítasz. 
Megcsókolt, most már szenvedélyesebben. 
- Haza kell mennem. - mondtam neki elhúzódva. 
- Rendben. 
Hirtelen világossá vált pár dolog. Megértettem azt, hogy nem színjáték, amikor velem van. Őszinte érzelmek, csak palástolni szeretné még, nehogy én is megbántsam a lelkét, és összetörjem a szívét. 
Felkapta a kabátját, és kirohantunk az ajtón a hűvös októberi éjszakába. Az autó órája hajnali 1-et mutatott. 
Beindította a motort, és elindultunk. 
- És a haverjaid? - kérdeztem. 
- Veled szeretnék lenni. - mosolygott. - Úgy tudják, hogy csak elmegyek valamerre csavarogni. A meccsnek már úgyis vége van. Nyertünk. - mosolygott. 
- Jól van akkor. 
Amikor leparkolt az autóval a háztömb előtt, kiszállt az autóból, és kinyitotta nekem az ajtót. Udvarias gesztus volt. 
- Hölgyem! - mosolygott, és láttam, hogy visszatért régi jókedvű énje. 
Kiszálltam, és mosolyogtam. 
- Akkor holnap találkozunk azon a bizonyos 1 órán. 
- Ahol nem bír téged a tanár? - nevettem Gergő kínos jelenetére gondolva. 
Gergő még a félév elején olyat beszólt a tanár úrnak, hogy azóta nem bírja, és még a folyosón, ha elmennek egymás mellett, a férfi akkor is odaszúr neki egy olyat, hogy: Sasvári megjegyeztem magamnak, ezt nem ússza meg. 
- Igen, pont azon. 
Mosolyogva megcsókolt. Nagyon boldog voltam. 
- Szia! Jó éjszakát! - köszöntem el tőle. 
- Szia, királylány!
Gyorsan felmentem a lakásba, és el sem hittem, hogy ez történik velem. Végre egyszer volt egy boldog napom. Hihetetlen. 
Az ágyba ruhástól feküdtem, mert gyorsan aludnom kellett, ki kellett magamat pihenni. Holnap vár a főiskola, és az esti buli, ahova úgy döntöttem, hogy elmegyek, mégpedig elhívom Gergőt.