8. rész: Az érzelmes Gergő

Sziasztoook :) Immár facebook oldalon is lehet követni az eseményeket, illetve véleményezni, ötletelni. A kedvenc fiú szereplőre még mindig lehet szavazni :) Elhoztam nektek a 8. részt. Ebben lesz 2 saját általam írt vers is. Tudjátok, mint mindig olvasni, véleményezni ér ;)

Jó olvasgatást kívánok! :)

Reggel is éreztem a magányt, az egyedüllétet. Olyan érzés, mintha egyedül lennél egy lakatlan szigeten, ahol senki nem foglalkozik az érzéseiddel. Mintha meg sem hallanák a szavaid. Néma vagy a barátaid felé. Hiába beszélsz hozzájuk, az agyuk nem veszik be a szavaid. Nagyon szeretem a két legjobb barátnőmet, de azért most ebben a helyzetben, úgy érzem kell határt húznom. Mindent nem lehet nekik engedni. Elhiszem, hogy Gergő elcsavarta az eszüket, de talán ez a viselkedés akkor is túlzás. Beengedték a saját szobámba, és az ágyamba. A teljesen privát szférámba. Ez egyáltalán hogyan fordulhatott meg a fejükben? Szeretnek engem, de mégis hagyták ennek a degenerált idiótának, hogy bejöjjön. Elég szép ellentét, nem?

Kimentem a konyhába, hogy reggelit készítsek. Regina már ott ült az asztalnál, teljesen magába roskadva. 

- Szia Zsófi! - köszöntött felém teljesen szomorúan. 

- Szia! - köszöntem vissza teljes közönnyel a hangomban. 

- Ne haragudj, tudom, hogy hülyeséget csináltunk. Tudom, hogy nem így kellett volna. 

- Regina, már megtörtént. Nem tudsz ezen változtatni, és Petra sem. 

- Tudom, Zsófi, és szeretném, ha megbocsátanál nekünk. Hidd el, szeretünk téged nagyon. Mi nem akarunk neked rosszat. Gergő elég erőszakos, ha rólad van szó. 

- Nem akarom a nevét sem hallani. Csak gondolj bele, hogyan esett, amikor ott feküdt az ágyamban, mint a pasim, aki vár haza. Szerinted örültem annak az őrültnek? 

- Zsófi, tudom. Igazad van teljesen. 

Megettem a reggelimet, felöltöztem, összepakoltam a laptopom, és pár füzetem a suliba. Regina is elkészült közben. 

Amikor leértünk Petrát pillantottam meg az autója mellett. 

- Sziasztok! - köszöntött felénk mosolyogva. 

- Szia!

- Zsófi, ne haragudj, nagyon szeretlek. - mondta Petra felém fordulva. 

- Jó, majd megbeszéljük. Mennünk kellene órára. 

Petra rendes volt, hogy elvitt minket autóval a sulihoz. Nem volt kedvem még a bkv-n is látni a mosolygós emberkéket, miközben tudom, hogy az én hangulatom kb. -500. 

Mielőtt bementünk volna suliba, vettünk kávét. Persze ez nem hiányozhatott. Reménykedtem benne, hogy erőt ad a napomhoz. 2 gyakorlati óra csak a mi csoportunkkal elég necces lesz. Főleg az, hogy a szerencsétlen Gergő képét kell bámulnom, és hallgatnom a hülye szövegét. 

Amikor beléptünk a terembe már mindenki bent volt. Szerencsére így is egymás mellé tudtunk ülni a 2. sorba. Majd kisvártatva a tanár úr is belibbent. 

- Szép jó reggelt, ifjúság! Ma jó kis játékot fogunk játszani. 

Mindenhez lett volna kedvem, de játszani nem. Bármit megcsináltam volna, de pont most játszani a csoporttal elég hülye ötletnek tűnt. 

- Mindenki húzni fog egy nevet a borítékból, és utána elmondom, mit is kell csinálni. 

A tanár körbement a teremben. Mikor hozzám ért azon imádkoztam, hogy ne Gergő nevét húzzam ki. Erre szerencsétlenségemnek köszönhetően a név, ami a papíron állt: Sasvári Gergő. Komolyan sikítani tudtam volna. Ha vele kell megcsinálni valami feladatot, komolyan inkább igazolatlan óra. 

- Tehát a feladat: elmondok pár kérdést, írják le, és válaszoljanak ezekre a kihúzott illetővel kapcsolatosan. Aki ügyes és kreatív akar lenni az órán, az írhat verset is a másikról. A lényeg, hogy a jellemét próbáljuk feltárni az illetőnek. 

Mindenki szorgosan jegyzetelt, fura módon még Gergő is lelkesedett a feladatért. Gondolom, amilyen mázlista engem húzott. Én azon voltam, hogy őszinte legyek, és a saját gondolataimnak adjak hangot. Elég sokat sikerült írnom a kérdésekre adott válaszokra kapcsolóan, és még egy verset is odatettem a végére. 

- Kedves Gergő, csak hogy érezd a törődést! - gondoltam magamban mosolyogva. 

Kb. háromnegyed órát kaptunk a feladat megoldására. Igazából nekem elég is volt ennyi idő. 

- Akkor lássuk az alkotásokat! - szakította meg a tanár a csendet. - Zsófia, kifáradna ide a többiek elé?

Alapjáraton utáltam, ha ki kellett állni a többiek elé. Ez a helyzet viszont más volt. A szerencsém az volt, hogy a csapat egyik fele utálta Gergőt. Ok a másik fele meg jó havernak tekintette. 

Kimentem a többiek elé, és mosolyogva, olyan diadalittasan néztem Gergőre. 

- Zsófia, kit húzott? - kérdezte a tanár. 

- Sasvári Gergőt. 

Igazából, amikor kimondtam a nevét mindenki elkezdett nevetni. Az érintett saját maga is nagyot nevetett, és várta a folytatást. 

- Akkor hallgassuk Zsófiát figyelmesen! - szólította a többieket csendre a tanár. 

- Tehát akkor az első kérdés: milyen pozitív tulajdonságai vannak? A válaszom az, hogy szerintem egy sincs, bár azt, hogy fut a lányok után vehetjük pozitívnak is. Már amelyik lánynak tetszik ő. A második kérdés: mik a negatív tulajdonságai. Szerintem éjfélig itt ülnénk, ha el kellene sorolnom. A legalapvetőbb 2 az, hogy öntelt idióta, és erőszakos. A következő kérdés az volt, hogy milyen viszonyban állok vele. Igazából részemről egy nagy utálat, részéről pedig szerintem egy nagy színjáték. Az utolsó kérdés pedig, hogy jellemezzem őt pár mondatban. Erre egy verset írtam. 

Kedves, drága Gergő,

tudom, azt hiszed, hogy minden lánynál te vagy a nyerő. 

Futsz utánam, mint egy szexre éhes,

pedig tudod, hogy soha nem foglak szeretni téged. 

Más lányok agyát jól átvágtad,

a köztünk lévő utálatot nem tudod leküzdeni egy szál virággal. 

A gazdagság, és a jóképűség nekem tudd meg nem elég,

mert a lelked üres, érzelmeid pedig szerintem nincsenek felém. 

- Köszönjük szépen Zsófia. Nem hinném, hogy Gergő ennyire rossz ember lenne. - mondta a tanár. 

Igazából, amikor a helyemre ültem, akkor láttam, hogy mindenki nevet azon, amit felolvastam. Én csak őszinte vagyok mindenkihez. 

- Akkor ezek után Gergő, gyere te!

Gergő szépen kiállt elénk. Azt láttam rajta, hogy jót mosolygott rajtam, és egy kis szomorúság is tükröződött a szemében. 

- Tanár úr, fűzhetnék pár kommentet Zsófi írásához?

- Természetesen. 

- Zsófi, ott van Csabi mögötted szőke haja van, biztos ő jobban elnyeri a tetszésed. Azt pedig tudom, hogy egyszer meghódítalak, szóval nem kell itt játszani az agyacskád. 

- Gergő, kit húzott? 

- Meglepő, de én pedig Kelemen Zsófit húztam. 

Ez tökéletes. Most rólam fog jellemzést mondani. 

- Tehát a pozitív tulajdonságai: nagyon szép, aranyos, érti a humort, a legjobb barátnőiért megtenne mindent, szereti a családját. Negatív tulajdonságok: engem utál, naiv, néha hisztis, a szőke hajúak a gyengéi, szeret engem bosszantani, és ezt élvezi is. Milyen viszonyban állok vele? Őszintén szólva az ő szavaival élve, ha rám néz, akkor a hányinger kerülgeti; én ha ránézek, akkor megdobban a szívem, illetve hát...feláll az a bizonyos. Az ő jellemzésére én is verset írtam. 

Amikor ránézek, életre kelnek bennem az érzések,

bár Te ezeket bennem mindig széttéped. 

Gyönyörű vagy nekem, nálad szebb a szememben nincs,

ha a barátnőm lennél, Te lennél a szívemben az egyetlen kincs. 

Aranyos vagy,és kedves,

bár rosszul áll neked a naiv szerep. 

De ha mellettem ébrednél, mosollyal üdvözölném a reggelt, 

csak egyszer értenéd meg, hogy téged szeretlek. 

- Köszönjük Gergő, nagyon szép volt. 

Igazából szerelmes verset még nem kaptam senkitől. Bár a tényen nem változtat: nem szeretem Gergőt. Még ez a vers sem tud meghatni. Attól ő még elveszi a barátaim, átvágja a lányokat, és egy idióta. 

Óra végén Gergő jött oda hozzám.

- Szia Zsófi! Tetszett a versem? - mosolygott az arcomba. 

- Hello! Az enyém szerintem jobb volt. 

- Oh, igen, kifejezted mennyire is utálsz. Köszönöm szépen, tökéletes volt. 

- Nem érdekelsz, Gergő. Menj a fenébe!

- Tényleg Csabi is tetszik? Neked úgy néz ki csak a szőke hajúak tetszenek. 

- Ezt fejezd be!

Elmentem tőle, és bementem a másik terembe, ahol következni fog az óra. Meglepődtem, mert Csabi odaült mellém. 

- Zsófi, jól vagy?

- Persze Csabi. Nincsen semmi baj. - mosolyogtam rá. 

- Amúgy hogyan értette, hogy én tetszek neked?

- Semmiség, Csabi. Ne is foglalkozz azzal az idiótával!

- Rendben van. Amúgy jól odamondtad neki. Tudod rám bármiben számíthatsz. 

- Köszönöm Csabi.

Csabival igazából a kezdetektől jóban vagyunk. Rendes, jófej barátnak tartom. 

- Szóval tényleg tetszik? - kiabált rám Gergő. 

- Semmi közöd hozzá. Szálljál ki az életemből, Gergő!

- De van közöm hozzá. Több, mint hinnéd. 

- Ne bántsd Zsófit, Gergő! - állt be Csabi Gergő elé. 

- Csabika, nem rád tartozik. Rohadj meg te is a szőke sráccal együtt! - üvöltött Gergő, majd leült a helyére az utolsó padba. 

Először láttam rajta az idegességet a mosoly helyett. Kicsit meg is ijedtem tőle. Eddig nem ezt az arcát mutatta felém. Csabi rendes volt odaült mellém a másik felemre. 

- Zsófi, minden ok? - kérdezte tőlem Petra, aki a másik oldalamon ült. 

- Persze, semmi baj. Nem tudom, mitől lett hirtelen ilyen ideges.

- Szerintem egyértelmű. Szerelmes beléd. - mondta Csabi az arcomba megállapítását. 

- Szerintem színjáték. Figyelj, csak szexelni akar velem, semmi többet. 

- Rendben, nem vitatkozok. Te érzed, Zsófi. 

- Figyelj, Csabi, te nem ismered az egész történetet. Nem tudod, hogy miért vágja a fejemhez ezeket a szőke hajús gondolatokat. Elmarta mellőlem a barátaimat is. A legjobb barátomat, a legjobb barátnőimet. Lassan egyedül maradok Csabi. 

Már majdnem a bőgéshatáron voltam, amikor Csabi megölelt. Olyan aranyos volt tőle. Muszáj volt egy baráti ölelés ebben a helyzetben. 

- A szemem láttára ölelgeted? - kiabált nekem Gergő a terem másik feléből. 

Nem válaszoltam neki. Egyszerűen semmi köze az életemhez. Bármit csinálok egyből beszól. Ez szerelem? Nem. Egy hatalmas színjátékot csinál. 

- Köszönöm, Csabi. - mondtam a barátomnak az ölelésből kibontakozva. 

- Ugyan. Nincsen mit megköszönnöd. - mosolygott felém. 

Statisztika órán igazából csak csendben számoltunk. Mindenki a feladatokra koncentrált. Törtük az agyunkat a sok számoláson, amikor rezgett a telefonom. Megnyitottam az üzenetem. 

"Szia! Remélem nincsen harag a történtek miatt. Odamegyek a sulid elé, és beszélgessünk! Mikor végzel? Márk."

Igaz tegnap elég furán váltunk el, de akkor is Márk írt nekem üzenetet, és találkozni akar velem. Igazából én is szeretnék találkozni vele. Meg kellene beszélnem vele is a dolgokat. Gyorsan megírtam neki, hogy 1 óra múlva jöhet. 

Az óra végén mindenki hazafele igyekezett. Amikor lementem a lépcsőn a lányokkal, Gergő elkapta a kezeim, és konkrétan a legközelebbi falnak szorított. Hirtelen halálfélelmem lett. A szemeiben csak haragot láttam. 

- Zsófi, miért csinálod ezt? Őrületbe akarsz kergetni? 

- Engedj el! 

- Nem engedlek. Tudom, hogy nem hiszel nekem. Még a Csabival is leálltál beszélgetni, mert szőke haja van. 

- Csabi jó barát. Nem a szőke haja teszi jó baráttá, hanem az, hogy a lelke rendben van. Együtt tud érezni másokkal,ha kell. Belőled a lélek hiányzik, és az érzelmek. Menj a csajaidhoz, és add be nekik a szöveget! Nekem nem kellesz. 

- Nincsenek csajaim, Zsófi. Elég rosszul ismersz, ha így gondolod. 

- Engedd el! - kiabált Gergőre egy számomra ismerős hang. Márk állt Gergő mellett. 

Gergő hátrafordult, és elég gúnyos pillantást vetett Márkra. 

- Szia kis szőke hajú nyálas gyerek! 

- Gergő, nem teheted ezt Zsófival. 

- Te mondod meg, hogy mit tegyek? Ugyan már. Ki vagy te hozzám képest?

Amikor Gergő elengedett odaléptem Márkhoz, és elhúztam onnan. Gyorsan beültünk az autójába, és gázt adott.

- Zsófi, jól vagy? - kérdezte aggódva. 

- Kicsit megijedtem Gergőtől. - mondtam őszintén. 

- Ne félj! - nyugtatott Márk. Olyan aranyos volt, ahogy megvigasztalt. - Nem fog bántani téged. 

- És hova megyünk? - kérdeztem kissé vidámabban. 

- Mit szólnál, ha lemennénk a Duna partra? - váltott mosolyra Márk is. 

- Rendben. 

Leültünk egymás mellé egy padra, és néztük a hullámzó Dunát. Igazából nem volt az a teljesen jó idő, de azért nem fáztam. 

- Megnyugodtál? - nézett rám Márk mosolyát erőltetve. 

- Igen. Aranyos vagy, hogy odajöttél. 

- Ez természetes. Meg akartalak védeni. Az sem érdekelt volna, ha megüt engem.  

- Igazából ma órán írt nekem egy szerelmes verset. 

- Tényleg? - nézett rám úgy Márk, mintha a spanyolviaszt találtam volna fel. 

- Igen, volt ilyen egymást jellemzős feladat. Én persze leírtam, hogy mennyire utálom, és hogy eltűnhetne már az életemből. 

- Értem. Jól tetted. Amúgy hoztam neked egy kis meglepetést. - kacsintott rám. 

- És miféle meglepetést? - néztem rá izgatottan. 

- Mondtad ugye, hogy Angel a kedvenced. Rátettem a telefonomra egy számot tőle, és gondoltam meghallgatnánk együtt. 

- Márk, te gondolatolvasó vagy. Pont az lett volna a tervem, hogy hazamegyek és Angelt hallgatok egész délután. 

- Tökéletes. - mosolygott, és elővette a telefonját. 

Nagyon jó volt Márkkal hallgatni Angelt. Egyszerűen rájöttem, hogy ez nagyon kell a napomhoz. Bár ezt a rossz napot elrontani már nem lehet. 

Nem értettem, hogy Gergő miért fordult ennyire ki magából. Elvette az agyát a féltékenység? Rájött, hogy van egy picike érzelme az irányomba? Vagy csak egyszerűen szexhiánya van? Igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik a jó válasz. 

- Min gondolkozol? - nézett rám Márk mosolyogva. 

- Semmi. Csak érdekes az élet. 

- Az biztos. 

- Márk, egyedül érzem magam a világban. Gergő elérte, hogy a legjobb barátnőim már egy kicsit ellenem vannak, a legjobb barátom is elfogult Gergővel. Igazából elmarja tőlem az embereket, és most ne gyere nekem te is azzal, hogy ő szerelmes. A szerelmes ember nem veszi el a barátaim, nem nyom a falhoz, mint aki meg akar ölni. 

- Zsófi, nem vagy egyedül. Én is itt vagyok neked, a többi barátod, de legfőképpen a családod. 

- Ez igaz. Csak mi dívák vagyunk a lányokkal. Örökké legjobb barátnők, érted? 

- Értem, és megértelek. Rossz lehet neked. De rám számíthatsz. 

- Nem akarok szomorkodni. 

- Okés, nem is fogsz. Gyere, feljöhetsz hozzám, ha gondolod enni egyet. 

- Márk, nem akarok zavarni, meg semmi. 

- Ugyan Zsófi. Nem vagyok Gergő, nem akarok ennyire nyomulni. Csak gondoltam hamarosan elered az eső, és nálatok meg úgyis Regina utál...

- Rendben van, Márk. 

Beültünk az autóba, és elindultunk. Közben csak a magányomra tudtam gondolni. A barátnőim ott Gergő előtt sem védtek meg. Szegény Csabinak kellett odaállnia. Miért fordul ellenem a világ? Miért nem lehet boldogan, vidáman élni? Miért kell valakinek mindig elrontania a napjaim? 

Amikor felértünk a lakáshoz, igazából örömmel konstatáltam, hogy senki nincs otthon Márkéknál. Túl korai lett volna a szüleivel találkozni. 

Leültem a konyhába az asztalhoz, és közben körbenéztem. Tiszta, rendezett a lakásuk. Mindenhol rend van. 

- Akkor pizzázunk egyet! - adta elő Márk az ötletét. 

- Rendben. 

Megsütötte a pizzát, majd elém tálalta. 

- Hölgyem! - mondta mosolyogva. 

- Köszönöm szépen. Aranyos vagy, hogy próbálsz felvidítani. 

- Nincsen mit megköszönnöd, Zsófi. Te is aranyos vagy, hogy találkoztál velem a béna csók után. 

Na jó, azt hittem falnak megyek. Nem elég, hogy Gergő kiakasztott, már Márk is kezdi? Mi van itt ma, bolondok háza? 

- Márk, figyelj, hagyjuk ezt a témát. Tudod mit? Hazamegyek és veszek egy meleg fürdőt. Nincsen kedvem senkivel sem beszélni. 

- De Zsófi...

- Hagyjuk, Márk. Ne haragudj, de ellépek!

Felkaptam a kabátom, és futottam hazáig. Az sem érdekelt, hogy zuhogott az eső. Egyszerűen semmi nem érdekelt csak az, hogy bebújjak az ágyamba. Egyedül akarok lenni, mindenkitől távol. 

Amikor hazaértem egyből bezárkóztam a fürdőszobába. Megengedtem a kádat jó meleg vízzel, majd belemásztam. Nyugtató hatása volt. Kikapcsoltam az agyamat, és nem koncentráltam semmire. Jelen pillanatban nem tudott foglalkoztatni sem Gergő idiótasága, sem Márk elég bizarr témaválasztása. 

Amikor bebújtam az ágyamba, és bekapcsoltam a laptopom két üzenet fogadott. Meg is nyitottam az elsőt. 

"Zsófi, ne haragudj! Nem fordultunk ellened, melletted vagyunk. Szeretünk téged mind a ketten. Kérlek, muszáj megbeszélnünk a történteket! Petra. "

Persze most már szeretnek. Nem állnak ki mellettem, beengedik ezt az idiótát az ágyamba, nagyon szerethetnek. A másik üzenet feladóját persze már sejthettem is. 

"Királylány, bocsáss meg! Sosem akarok veled ilyen erőszakos lenni. Egyszerűen elborította az agyamat a féltékenység, és ahogyan Csabika megölelt...azt hittem, hogy ott azonnal felképelem. Drágaság, nem vagyok ilyen erőszakos. Én is meglepődtem magamon, hidd el. Csak ez az átkozott féltékenység. Azt mondtad nincsenek bennem érzelmek. Szívem, ezt pont te cáfolod meg. Szeretném, ha megbocsátanál. Holnap beszélünk. G."

Persze érzelmek, mi? Ezért szorítottál a falhoz? Engem nem nézel hülyének Gergő. 

Végül egyik félnek sem válaszoltam. Úgy döntöttem, hogy ma korábban elalszom, mert elegem van ebből a napból. Lecsuktam a laptopom, és elaludtam. 

7. rész: Nyomozás

Sziasztoook :) Már lehet szavazni itt az oldalon a kedvenc fiú szereplőtökre a hónap végéig. A blog követhető facebook, Google+, illetve a Twitter segítségével is. Ha van kedvetek, akkor az Angyalok és ördögök című facebook csoportba is csatlakozhattok, és olvashatjátok, véleményezhetitek a részeket :) Elhoztam a 7. részt. Remélem tetszeni fog :)

Jó olvasgatást :)

Ma reggel is korán keltem. Igazából izgultam, hogy Márk mit fog mondani nekem. Vajon mivel fog előállni? Őszintén szólva furcsálltam, hogy csak úgy eljön értem, mert nincs jobb dolga. Meglepett tőle ez a viselkedés. Persze kedves, aranyos srácnak gondolom, de egy ilyen lépést nem mindenki tenne meg, pusztán azért, mert tetszik neki egy lány. Biztos van valami fontos közlendője számomra. 

Bekapcsoltam a laptopomat hátha találok valami érdekes üzenetet. Ehelyett egy érdekes bejegyzés fogadott a kezdőlapon. 

"Ma végre hazajön egy lány, akit már nagyon várok..."

Persze Gergő üzenőfalán virított. Engem nem kell várnia, nem akarok vele találkozni. Egyáltalán nem akarok tőle semmit. Ma végre találkozok Krisztiánnal, és remélhetőleg hamarosan egy lánnyal is, akit Gergő elég szépen megalázott. Számomra fontos a tisztánlátáshoz. 

Felöltöztem, és lementem a konyhába reggelit készíteni. Fura módon öcsém még otthon volt. Pedig hétfő reggel iskolában kellene lennie. 

- Roli, miért vagy itthon? Lógsz az iskolából? - tettem fel neki az egyértelmű kérdést. 

- Nem, csak beteg vagyok. - mondta olyan ártatlanul, hogy már kezdtem elhinni. 

- Te nem vagy normális. Na öltözz fel, és húzás! Van 5 perced, hogy elindulj!

- Most miért nem hiszed el? Olyan igazságtalan vagy. Jól van, megyek már. 

Nem értettem öcsémet, hogy mi értelme lógni a suliból. Persze én is párszor élek a lehetőséggel, de főiskolán jobban meg tudom magamnak engedni. Amikor nagy nehezen levánszorgott, jól megölelgettem. 

- Vigyázz magadra, öcskös! Aztán lehet, hogy hétvégén feljöhetsz hozzánk. 

Egyből mosoly futott át a száján. 

- Zsófi, jó a motivációd. Petrát puszilom amúgy, és te is vigyázz magadra, nővérkém. Srácokkal meg csak óvatosan! - kacsintott rám. 

Elköszöntünk egymástól, és üres lett a ház. Csak Lilike és én. Már máshol jártak a gondolataim. Konkrétan egy személyen, aki 2 órán belül itt lesz a házunk előtt. A szívem már most a torkomban dobogott. 

Felmentem a szobámba Lilikével. A nap szikrázóan sütött, nagyon jó idő volt szeptember végéhez képest. Összepakoltam a táskámat, és ledobtam magam az ágyra. Elgondolkodtam, hogy vajon az a lány, mit fog nekem mondani? Egyáltalán akar velem beszélni majd? 

Annyira elszaladtak a gondolataim, hogy csak akkor hallottam, hogy csengetnek, amikor Lilike vonyítással jelezte felém. 

Kinyitottam az ajtót, és ott állt Márk. Ránéztem, és majdnem elájultam. Szőke haja fel volt zselézve, a fehér polon át teljesen jól látszott kidolgozott hasa, és az a fekete farmernadrág. Istenien jól nézett ki. 

- Szia! - köszönt felém. 

- Szia Márk! Gyere beljebb!

Érdekes volt, hogy Lilike egyből megkedvelte. Ok, jó szíve van a kutyámnak, de nem minden idegent szeret bent látni a házunkban. 

Amikor a nappaliban leültünk egymás mellé, hirtelen olyan szerelem-féle érzés kerített hatalmába. Zavarban voltam, azt sem tudtam, mit mondjak neki. 

- Aranyos a kutyád. - törte meg Márk a csendet. 

- Köszönöm. - mosolyogtam rá. - Nagy forgalom volt?

- A belvárosban van rendesen. Az autópálya az elég gyors. 

- Jól van. Igazából összepakoltam, szóval, ha gondolod indulhatunk. 

- Én ráérek. - vetett rám egy hatalmas mosolyt. 

- Rendben. Akkor még kicsit maradhatunk. Lehet fura kérdés lesz, de még annyira nem ismerlek,és...

- Kérdezz bátran! 

- Te hány éves vagy? - bukott ki belőlem az első személyes kérdés. 

- 23. És te?

- Én 18 vagyok, bár hamarosan 19. 

- Tökéletes. - mondta teljesen örömködve. 

- Ne haragudj, csak még nem annyira ismerjük egymást. 

- Ugyan, ne legyél zavarban! - mondta, majd megfogta a kezem. Ok, ha most nem áll el a szívverésem, akkor semmikor. Majd a szemembe nézett, de olyan mélyen, hogy már megijedtem. 

- Zsófi, tényleg ne haragudj rám, amiért elmentem onnan a partyról. Csak azt éreztem, hogy felesleges vagyok. Ott volt Gergő és te, és...

- Ne is folytasd! - vágtam a szavába, majd elfordítottam tőle az arcomat. - Megértelek, csak nem tudom hányszor mondjam el, hogy Gergő nem érdekel. Egyszerűen az undor fog el, ha rágondolok. 

- Rendben, ne is beszéljünk róla! Inkább akkor menjünk! - ugrott fel hirtelen az ágyról. 

Lehozta a táskámat az emeletről. Közben elköszöntem a kiskutyámtól. 

- Lilike, nagyon szeretlek, és nagyon fogsz hiányozni, kiskutyám. 

Kimentünk az autóhoz, beszálltunk, majd elindultunk Budapest felé. 

- Remélem jól vezetsz. - mondtam Márk felé fordulva. 

- Nyugi, nem lesz baj. - mosolygott vissza. - Amúgy érdekelne, hogy mi a véleményed rólam? Már találkoztunk párszor, beszéltünk, és láttál félmeztelenül is. - kacsintott rám az utolsó megállapításánál. 

- Hát.. - kb. úgy éreztem, hogy köpni-nyelni nem tudok. - aranyos, kedves srácnak tartalak. Illetve, ha jól meggondolom jóképű is vagy. 

- Köszönöm, Zsófi. 

- És te milyennek látsz? 

- Elég csinosnak, aranyosnak, szóval egy jó csajnak így összefoglalva. 

Miután ezeket hallottam tőle, ki tudtam volna ugrani az univerzumból. Annyira boldog voltam mellette, és annyira jólestek a szavai. 

- Köszönöm, aranyos vagy. 

- Bár azt sajnálom, hogy van egy vetélytársam, aki elég rendesen nyomul rád. Tudom megbeszéltük, hogy nem lesz róla szó, de azt érzem, hogy ti ketten összeilletek, de erről nem akarsz tudomást venni. 

- Márk, kérlek! - néztem rá szinte könyörgő tekintettel. - Ketten vagyunk most, beszélgessünk kettőnkről!

Márk erre nem szólt semmit. Kissé idegessé tett, hogy miért állandóan a Gergő témánál lyukadunk ki. 

Azt vettem észre, hogy megállunk egy pihenőnél az autópálya mellett. Leparkolt a kocsival, aztán teljes egészében felém fordult az ülésen. 

- Zsófi, én szívesen beszélgetek veled kettőnkről, de nem tudok nem tudomást venni arról a srácról. Állandóan ott van, ha mi egymás közelébe kerülünk. 

- Márk, értem. Bár most nincs itt. - mosolyogtam rá. 

- Igen. Ez igaz. - mosolygott már ő is. - Szóval a múltkori majdnem csókot bepótoljuk? 

- Persze. - mondtam neki határozottan. 

Kiszállt az autóból, és nekem is kinyitotta az ajtót. Kiszálltam, ő pedig egyből átölelt. Szemtől szembe álltunk egymással. Olyan szépek a szemei, hogy azt leírni nem lehet. Megtörtént a várva várt csoda: Márk megcsókolt. Őszintén szólva elég sok érzelmet éreztem ebben a csókban. Meg is ijedtem tőle, és elhúzódtam. 

- Valami baj van? - nézett rám furán. - Nem volt jó?

- De jó volt, csak....mindegy, menjünk haza, szeretném megölelni a lányokat. 

- Rendben. - váltott  szomorú hangnemre. 

Beültünk vissza a kocsiba, és inkább benyomott egy zeneszámot, minthogy velem beszélgessen. Igazából magamat sem értettem. Erre a csókra vártam, mióta megláttam, és amikor végre megtörténik meghátrálok. Nem értem, mi a fene van velem. Komolyan el tudtam volna sírni magam. 

Amikor leparkolt a háztömb előtti parkolóba felém nézett. 

- Nekem nagyon szép volt, sajnálom, hogy neked nem tetszett annyira. - mondta teljesen reménytelenül, és szomorkodva. 

- Márk, tudom, hogy haragszol, de...

- Nem kell megmagyaráznod. Hazahoztalak, menj csak nyugodtan!

Kiszálltam az autóból. Átnyújtotta nekem a táskámat, és elváltunk. Se elköszönés, se semmi. 

Amikor felértem, és ajtót nyitottam Petra és Regina egyből a nyakamba ugrott. 

- Sziasztok dívák! - kiabáltam köztük. 

- Szia Zsófi! Annyira vártunk már. - mondta Petra. 

- Ti is nagyon hiányoztatok. Beteszem a táskám a szobámba. 

- Nem kellene még várni vele? - nézett rám Petra ijedten. Nem értettem, miért nem mehetek be a saját szobámba. 

Benyitottam a szobámba, és konkrétan majdnem elájultam. Gergő ott feküdt az ágyamban. 

- Te meg hogy a jó anyámba kerülsz ide? - szegeztem neki egyből a kérdést. Nagyon mérges voltam a barátnőimre, amiért beengedték a szobámba Gergőt. Egyszerűen hányni tudtam volna. 

- Zsófi, hát megjöttél? Annyira örülök. 

- Te csak ne örömködj itt nekem! Tűnj el a szobámból!- kiabáltam rá. 

- Nyugi, nincs semmi baj. Csak gondoltam üdvözöllek, és beszélgethetnénk. 

- Nem akarok veled beszélni, Gergő. Menj el!

- Nem. Nem megyek. - felállt az ágyról, és megállt teljesen közel velem szemben. - Mikor veszed észre, hogy odavagyok érted? Mikor tűnik már fel, hogy nem csak játszani akarok veled?

- Erre egyszerű a válaszom. - nevettem bele az arcába - Konkrétan semmikor nem fog feltűnni. Nem akarlak téged, egyszerűen, ha meglátlak elfog a hányinger. 

- Zsófi, ennyire nem nézek ki rosszul. 

- Elmondom akkor, hogy nem a kinézeteddel van a bajom, hanem ahogyan viselkedsz. Meg akarod keseríteni a napjaim? Azt akarod, hogy 1 barátom sem legyen? 

- Zsófi, nem akarok semmi ilyesmit. Én pont hogy boldogítani akarom a napjaid. Viszont örömmel veszem tudomásul, hogy nem zavar a barna hajam, és a barna szemeim. Azt hittem csak a szőkék játszanak nálad. 

- Figyelj, elegem van belőled. Menj el innen, tűnj el! Nem akarok veled egy szót sem beszélni. 

- Rendben, legyen így, de még visszatérek. Szia!

- Hello!

Miután kilépett a szobámból, levetettem magam az ágyra. Mindenki ellenem van, tökéletes. Kívánhattam volna ennél szebb érzést? Hát nem. Jön itt a nyálas dumájával Gergő, amikor Márk megcsókol végre, akkor elhúzódok, mi van velem? Egyszerűen nem ismerek magamra. 

- Ne haragudj, Zsófi! - lépett be Petra a szobámba. 

- Petra, nekem hamarosan mennem kell, találkozóm lesz. Ne haragudj, de nem akarok egyikőtökkel sem beszélni! Értsétek már meg végre, hogy Gergő nem érdekel. Beadhatja itt nektek a hős szerelmest, de nekem nem fogja. 

- Zsófi, gondold meg! Mi Reginával sosem akarnánk neked rosszat. Mi látjuk Gergőn a változást. 

- Nem láttok ti semmit, Petra. Most pedig elmentem, majd egyszer jövök. Szia!

Kirohantam a bejárati ajtón, és a háztömbből is. Nem bírtam a legjobb barátnőimmel egy légtérben lenni, és hallgatni a hülyeségeiket. Egyszerűen nem ment. Gergő megfűzte őket, ez elég egyértelmű. 

Most muszáj lehiggadnom. Muszáj lesz Krisztiánnal beszélnem, és rendesen elmagyarázni neki a dolgokat. Ösztönöznöm kell, hogy segítsen nekem. 

Amikor odaértem az Árkád elé, már meg is pillantottam. 

- Szia Zsófi! - köszönt felém. 

- Szia Krisztián! Annyira köszönöm, hogy eljöttél, hálás vagyok. 

- Nagyon szívesen. - mosolygott. 

- Tudnék veled rendesen váltani pár szót?

- Persze, hiszen ezért vagyunk itt. 

Bementünk a bevásárlóközpontba, és leültünk egy padra. 

- Szeretnék őszinte lenni hozzád. - kezdtem bele a monológomba. - Te vagy az egyetlen, aki tud nekem segíteni. Meg fogom neked ezerszer hálálni, ebben biztos is lehetsz. 

- Persze, segítek számvitelből. Nem kell érte hála. 

- Krisztián - néztem teljesen a szemeibe - nekem nem kell számvitelből segíteni. Én másért hívtalak. 

- Mi van? - nézett rám teljesen értetlenül. 

- Segítened kell nekem, hogy tisztán lássak. Annyit kérek tőled, hogy tartsd titokban, amit kérek tőled. 

- Jó, megígérem. - mondta teljesen őszintén. 

- Sasvári Gergőről van szó. Tudom, hogy a legjobb barátod már régóta. 

- Persze, a Geri a legjobb barátom. - mosolyodott el. 

- Igazából hallottam róla pletykákat, és szeretném kideríteni, hogy igaz-e. Szeretnék találkozni egy olyan lánnyal, akit átvert. Akinek megígérte a komoly kapcsolatot, és közben meg csak egy éjszaka volt, és semmi több. 

- Figyelj, Zsófi, ezt Gergővel kellene megbeszélned. Majd ő elmondja neked. 

- Ő sosem fogja. Gondolom egy-két lányt ismersz, akikkel ezt tette. 

- Egyet ismerek igazából. Dalmát. 

- Megköszönném, ha tudnék beszélni a lánnyal. Komolyan mondom, meghálálnám neked. 

- Jó. Akkor felhívom őt, és megmondom neki, hogy jöjjön ide, a többi a ti dolgotok. Én kiszállok ebből. 

- Jó, persze. 

Őszintén szólva el sem hiszem, hogy ilyen könnyedén ment Krisztiánnal. Elővette a telefonját, és beszélt az említett Dalmával. Mondta neki, hogy jó lenne most találkozni. Ahogy kivettem a szavaiból a csaj beleegyezett. Nagyon izgultam már a találkozás miatt. 

- Kb. 15 perc és itt lesz. - mondta Krisztián felém fordulva. 

- Krisztián, én nagyon hálás vagyok neked. Kérlek, ne mondd el ezt Gergőnek! 

- Még meggondolom. 

Igazából nem nagyon féltem Gergő haragjától. Nem érdekelt, ha elmondja Krisztián neki, hogy nyomozok utána. 

Kimentünk az Árkád elé, és ott volt az említett Dalma. Azon már kicsit sem lepődtem, hogy nagyon hasonlított rám. Hosszú barna haj, barna szemek, középmagas, vékonyabb alkat. 

- Szia Dalma!

- Szia Krisztián!

- Figyelj, itt van Zsófi, szeretne veled beszélni. Magatokra hagylak. Sziasztok!

- Szia! - köszöntünk Krisztián után mindketten. 

- Szia Dalma! Kelemen Zsófia vagyok. - mutatkoztam be neki udvariasan. 

- Szia, Kiss Dalma vagyok! Miben segíthetek?

- Gyere, üljünk be az Árkádba, és beszélünk!

A lány igazából nem tiltakozott. Még csak nem is furcsállta a helyzetet. Leültünk egy padra. 

- Dalma, igazából tudom, hogy nem ismerjük egymást, de szeretném, ha őszinte lennél hozzám. 

- Persze, hallgatlak. 

- Sasvári Gergőről lenne szó. 

Amikor kimondtam a nevét, láttam, hogy a lány nagyon meglepődik. Dalma arca egy villámcsapásra megváltozott. Az előbbi mosolya elég nagy szigorra váltott át. 

- Mit akarsz róla tudni? - kérdezte annyira keményen, hogy egy pillanatra megijedtem tőle. 

- Szeretném tudni, hogy mit éltél át mellette. Szeretném tudni, hogy mi volt köztetek. - böktem ki neki teljesen őszintén. 

- Zsófia, figyelj, ez nem tartozik szerintem rád. 

- Dalma, hallgass meg! Nekem tudnom kell, hogy mit tett. Most utánam teper, és én nagyon undorom tőle, amiket hallottam róla. 

- Sok boldogságot vele! - közölte Dalma és felállt. 

- Ne hagyj itt! - fogtam meg a kezét. - Kérlek!

- Jól van. Igazad van. 

- Tudom, hogy nehéz neked, de kérlek mesélj!

- Jó. Igazából egy buliban ismerkedtünk meg még régebben. - kezdett a monológjába. - Rendes volt, meg kedves, jót beszélgettünk. Aztán egyszer csak azt mondta nekem, hogy összejönne velem, de úgy komolyan. Járni akart velem, kézen fogva sétálni, romantikázni, egyszerűen mindent. Én ezt elhittem neki, úgy mindent. Aztán a buli után nálam kötöttünk ki. Sokat beszélgettünk róla, hogy milyen sokáig leszünk együtt, és hogy milyen szép lesz. Aztán igen, lefeküdtem vele.

Itt elcsuklott Dalma hangja. Megsajnáltam nagyon szegényt. 

- Szóval megtörtént a dolog. Másnap reggel pedig lelépett, otthagyott egyedül. Közölte velem, hogy neki ennyit jelentettem, és nem többet. Ő csak meg akart engem hódítani, és ennyi. Zsófi - nézett rám - én tényleg azt hittem, hogy lesz folytatása. Én tényleg azt hittem, hogy járni akar velem. Naív voltam eléggé, tudom. 

Nagyon megsajnáltam ezt a lányt. Igen, nagyjából ilyen sztorira számítottam. Tehát a pletyka Gergőről teljesen igaz. Ezek szerint engem is csak le akar fektetni. 

- Dalma, köszönöm, hogy elmondtad. Nagyon rendes dolog tőled. 

- Szívesen, Zsófi. Vigyázz vele nagyon szerintem! Hidd el, nem az, akinek mutatja magát! 

- Elhiszem, és köszönöm. 

Elváltunk egymástól Dalmával, és hazafelé vettem az irányt. Egyszerűen mindentől elment a kedvem. Vajon hány ilyen eset lehet még? Gergő megváltozásában ezek után nem nagyon hiszek. Ahhoz sok idő kell, míg az ember felfogása megváltozik. Hogyan lehet valaki ilyen szemét egy szerencsétlen lánnyal? Jó, persze Dalma is naiv volt, mert lefeküdt vele. Nem szabadott volna ezt tennie. Na de, amit Gergő tett, ahogyan kihasználta arra nincsenek szavak. Undorító és gusztustalan. 

Amikor a háztömb elé értem, ahol lakok megláttam Gergőt. Nem hiszem el, hogy már megint itt van. 

- Zsófi, beszélnünk kell! - futott felém teljes lendülettel. 

- Gergő, nincs miről beszélnünk. Te undorító, gusztustalan ember vagy. 

- De ez nem igaz. Dalma tuti összehazudott neked mindent. 

- Úristen, Gergő, még őt nevezed hazugnak? Azt a szerencsétlen lányt? Nem vagy normális. 

- Zsófi, hallgass meg! Krisztián elmondta, hogy Dalmával találkoztál. Tudok mindent. Persze azt nem, hogy miről beszéltetek, de sejtem, hogy engem akart lealázni. 

- Gergő, leszállhatnál már a földre. Még hány lánnyal akarod ezt eljátszani? Azt hiszed, mert gazdag vagy, és jól nézel ki, az már feljogosít téged, hogy így bánj a lányokkal? 

- Zsófi, inkább hiszel egy idegen lánynak, mint nekem? 

- Figyelj, te is idegen vagy nekem. Mától fogva nem ismerlek. Ne szólj hozzám többet!

El akartam futni, de ő megfogta a kezem, és visszarántott. 

- Zsófi, nem tettem ilyeneket, amiket híresztelnek, és amit a Dalma elmondott. Nem bántottam senkit. 

- Persze, mindenki hazudik, csak te mondasz igazat, ugye? A nagy Sasvári Gergő, persze. 

- Zsófi, hidd el, bármit megadnék, hogy másképp gondold. Rendben, nem tagadom, hogy volt egy éjszakás kalandom, de a másik fél is egy éjszakának gondolta csak és én is. 

- Belehazudsz a szemembe, Gergő? Gratulálok neked. Te vagy a legmenőbb srác. 

- Jól van Zsófi, egyszer hinni fogsz nekem. Egyszer elhiszed, hogy igaz, amit mondok. Aztán tárt karokkal foglak várni. 

- Nem hiszek neked. Szia!

Elmentem tőle. Egyszerűen képes még a szemembe is belehazudni. Még hogy Dalma is egy éjszakás kalandot tervezett vele? Ennél jobb mesével kellene előállnia. Azt hiszi, hogy mindenki hazudik, csak ő mond igazat. Mekkora egy szánalmas ez az ember. 

Felmentem a lakásba, és egyből bebújtam az ágyamba. Nem akartam a legjobb barátnőimmel sem foglalkozni. Úgy igazából senkivel sem. Egyedül akartam maradni a gondolataimmal. Úgy éreztem ebben a pillanatban, hogy csak magamra számíthatok. 

6. rész: Nem minden arany, ami fénylik

Sziasztoook :) Újra itt, és remélem nagyobb lendülettel. Minden Olvasónak nagy köszönet, hogy elolvassa, és érdekli a történet. Lehet nyugodtan véleményezni is :) Tehát íme a 6. rész :P

Jó olvasgatást :)

Reggel 6 órakor már felébredtem. Valószínűleg ez az iskolának  köszönhető, hogy megszoktam a koránkelést. Egyesek szerint ez egyfajta előny, mások szerint hátrány. Szerintem egy szép nagy hátrány, hogy még hétvégén sem tudok normálisan egy jó nagyot aludni. 

Igazából kicsit fura volt, hogy nem a budapesti otthonomban ébredtem. Viszont nagy boldogság töltött el. Főleg, amikor megláttam a mellettem szunyókáló kutyusomat. Nagyon édes így összegömbölyödve. 

Lementem a konyhába, leültem egy székre, és gondolkoztam. Vajon Krisztián elmondja Gergőnek, hogy írtam neki? Gergő mit fog gondolni? Legfőképpen pedig mit fog gondolni az a lány, akit megtalálok a sztorimmal? Nem is vettem észre, hogy öcsém is lejött a szobájából. 

- Szia Zsófi! Nem tudsz aludni? - kérdezte elég álmosan. 

- Hello! Mint látod, nem éppen. 

- Gondolom valami pasi miatt. - nevetett egyenesen az arcomba. 

- Figyelj, öcsém nem a te dolgod. Feküdjél vissza aludni!

- Nem, dehogyis. Kíváncsi vagyok rá. 

- Ok. Gergőnek hívják, és egy nagy idióta. 

- Szép jellemzés nővérem. Ehhez nem kell főiskolára járni. 

- Köszi szépen. - nevettem rá gúnyosan. - Tudod ez a srác tényleg az. Nem tudom szebb szóval definiálni. Nagyjából úgy viselkedik, mint te. 

- Egész nap tanul, számítógépezik, és csajozik?

- Inkább csak az utolsó szó igaz rá. Bár nem is akárhogyan csajozik. Képzeld egy-két csajnak beígérte, hogy komoly kapcsolatot akar velük, aztán 1 éjszaka után dobta őket. Szerinted? 

- Menő a srác. - nevetett öcsém elég hangosan.

- Rohadtul nem menő. Ráadásul most nálam próbálkozik az a kis...

- Tudom, idióta. Bár azt most garantálom, ha veled is ezt teszi, akkor kinyírom. 

Na jó, nem hittem a fülemnek. Az öcsém életében először kiáll értem. Annyira tetszett, hogy egy puszit nyomtam az arcára. 

- Most miért puszilgatsz? - nézett rám elég furán. 

- Öcsi, tényleg kiállnál értem?

- Miért? A tesóm vagy. Fontos vagy nekem. 

- Amúgy itthon minden rendben van anyuékkal? Minden ok? - váltottam hirtelen témát. 

- Persze. Teljesen jól megvagyunk. 

- Ennek örülök. 

Csináltam reggelit, majd anyuék is felébredtek és lejöttek hozzánk, és persze Lilike is. Így teljes a családunk. Nagyon szeretem őket, egyszerűen szavakkal nem lehetne kifejezni. 

- Felmegyek a szobámba, meg kell néznem az üzeneteimet. - álltam fel hirtelen az asztaltól. Megfogtam Lilikét, és felrohantam a lépcsőn. Igazából reménykedtem benne, hogy Krisztián válaszol nekem. 

Krisztián üzenete helyett, egy másik fogadott:

"Szia hercegnőm! Remélem már felkeltél. Nagyon hiányzol, remélem holnap látlak. G."

Komolyan lehet meg kellene neki köszönnöm, hogy minden reggel és este elrontja a pillanataimat? Azért sem írtam neki választ. Elegem van belőle, hagyjon békén. 

Hirtelen felbukkant egy másik üzenet:

" Szia Zsófi! Ugyan nem baj, ha segítségre szorulsz. Megígértem, hogy segítek számvitelből. Esetleg holnap délután jó lenne neked? Majd írj! Krisztián. "

Helyes. Terv első fele pipa. Krisztián nem sejt semmit, hogy mit is szeretnék tőle kérdezni. Muszáj lesz titokban tartania majd, ha megtudja. Segítenie kell nekem. 

"Szia! Nagyon köszi, hogy írtál. Holnap délután tökéletes. 4 órakor az Árkád előtt? Zsófi"

Krisztiánnal, miután megbeszéltem az időpontot és a helyszínt megnyugodtam. Úgy éreztem, az egyik lánnyal muszáj beszélnem a sok közül. Meg szeretném tudni, hogy Gergő mit csinált. Persze ő sosem fogja nekem elárulni a történteket. Belefeledkeztem a gondolataimba, amikor megcsörrent a telefonom. Ami fura volt, hogy ismeretlen számot jelzett a telefon. 

- Hallo, tessék! - szóltam bele. 

- Szia, Márk vagyok. 

Amikor bemutatkozott akkorát dobbant a szívem, hogy majdnem kiabáltam anyámnak, hogy hívja a mentőket, mert szívinfarktusom lesz. 

- Szia! Hogy vagy, Márk? 

- Jól köszönöm. Hallani akartam a hangod, és tudni akartam, hogy minden rendben van-e veled. 

- Igen minden rendben. 

- Mikor jössz haza? - kérdezte eléggé érdeklődve. 

- Holnap utazok vonattal. 

- Vonattal? - lepődött meg. Kb. mintha azt mondtam volna, hogy repülővel megyek Győrből Budapestre. 

- Igen, vonattal. Nem is repülővel. - mosolyogtam, és adtam ki neki egyből a gondolatom. 

- Bocsi, nem úgy értettem. - nevetett. - Nincs jogosítványod, vagy autód? 

- Egyik sincs, de nekem tökéletes a vonat. 

- Lehet, hogy nyomulósnak fog tűnni, de mit szólnál hozzá, ha lemennék érted, és felhoználak Budapestre? Igazából úgysincs holnap sok dolgom. 

Itt igazából lehidaltam. Márk annyira aranyos és rendes srác. 

- Tényleg? -  nyökögtem ki neki kb. 1 perc után a telefonba. - Nagyon aranyos vagy. 

- Ugyan, kis díva, a buliból való lelépésem után ennél többet is megérdemelnél. Akkor holnap 11 óra?

- Rendben. 

Elmondtam neki a címemet. Miután letettem a telefont, nem is akartam elhinni, ami történt. 

- Mizu nővérkém, kivel beszéltél? - rontott be öcsém a szobámba. 

- A szőke herceggel. 

- A kivel? - nevetett egy hatalmasat.

- Gyere, ülj le! - invitáltam az ágyra. - Elmondok egy titkot. Anyuéknak ne mondd el, légyszi! Tudod, meséltem reggel egy srácról. Az a helyzet, hogy van egy másik is, Márk. Szőke hajú, kék szemű, rendes, aranyos, kedves. 

- Hallod, Zsófi, felköltözök én is, hátha nekem is egyből lesz 2 csajom. 

- Roland, ne húzz fel! Egyik sem a pasim. Ha választanom kellene, tuti Márk a befutó. 

- Figyelj, azért nem minden arany, ami fénylik. - kezdett a bölcsességeibe öcsém. - Azért, mert szőke a haja, meg kék a szeme, attól még nem egy álompasi. 

- Nem is csak erről van szó, Roli. Egyszerűen mellette érzem azt, hogy amikor meghallom a hangját, vagy meglátom, akkorát dobban a szívem, hogy felmerül a szívinfarktus gyanúja. 

- És a másik srácnál, Gergőnél? 

- Gergőtől az undor fog el. Ránézek, és az jut eszembe, hogy tuti át akar verni, és csak le akar fektetni. 

- Az úgy elég gáz. - konstatálta öcsém az egyértelmű helyzetet. 

- Ha már így komolyan beszélünk, mi a helyzet nálad a csajokkal? 

- Jó, őszinte leszek van egy, aki tetszik, meg úgy minden, de Petra nyomába nem ér.

- Te most tényleg még mindig a 18 éves barátnőm után akarsz futni? Öcsém, nem vagy normális. - mosolyogtam rá. - 4 évvel fiatalabb vagy nála. 

- És? Mit számít az? Tudom, hogy tetszettek neki a szerelmes leveleim, meg ahogy odavoltam érte. 

- Igen, leszámítva azt, hogy állandóan kiröhögött téged. Felébredhetnél végre. 

- Zsófi, bejöhetek? - kiabált anya kintről. 

- Persze, gyere.

Anyu belépett és meglepettség ült ki az arcára. A 18 évem alatt nem nagyon lehetett minket öcsémmel egy szobában látni. 

- Micsoda meglepetés. Beszéltek egymással normálisan. - mosolygott ránk. 

- Néha előfordul. - mosolyogtam rá. 

- Zsófi, holnapra meg kellene venni a vonatjegyed. 

Na, tessék, a 6. női érzéke bekapcsolt anyának. Most hogyan adjam be neki, hogy Márk eljön értem? Az egyenes utat választottam. 

- Anyu, igazából nem kell a jegy. Egyik nagyon jó barátom eljön értem, és felvisz. 

- Akkor jó. Csak ennyit akartam.

Megcsörrent a telefonom. Petra volt az. Öcsém, amikor meglátta a kijelzőn Petra nevét, konkrétan könyörgött nekem, hogy hangosítsam ki a telefont. Eleget tettem a kérésének. 

- Szia Petra! Mi a helyzet?

- Szia szívem! Nagyon hiányzol, várunk haza. 

- Ti is nekem, nagyon. - mosolyogtam. - Holnap délután otthon leszek már. 

- Jól van. Milyen otthon?

- Nagyon jó. A kutyám ugyanolyan cuki, az öcsém ugyanolyan kis butus. 

- Roland nem fog változni. - mosolygott Petra. 

- Igen, mindig te fogsz tetszeni. - kiabált bele öcsém a telefonbeszélgetésbe. 

- Szia Roland! Nem tudtam, hogy ott vagy. 

- Szia Petrus! Én kértem Zsófit, hogy halljam a hangod. Hiányzol, hazajöhetnél már. Nincsen egy jó csaj se, mióta elköltöztél. 

- Hallom a bókolásból nem vettél vissza. Aranyos vagy. 

- Köszönöm, te meg csodálatos. 

- Jó, elég, már csöpög a telefonom. - avatkoztam közbe. - Petra, akkor holnap. Regit is nagyon puszilom. 

- Átadom. Puszi sokszor Zsófi, és szia Roli!

- Szia! - köszöntük neki egyszerre. 

- Öcsi, muszáj volt ezt? Komolyan mondom összekötlek Gergővel. Szépen bókoltok. 

- Ne szívd mellre, Zsófi! Hallottad, hogy Petrusnak még mindig tetszik. 

- Jó, mindegy. 

- Tudom, neked csak a szőke hercegek tetszenek. Kis visszahúzódós szőke hercegek. 

- Öcsi, komolyan, nem vagy normális. Inkább menj a saját szobádba!

Elkezdtem tanulni a statisztikát. Ami azt illeti, nem nagyon szeretem a számolós tantárgyakat. Nem tartoznak a kedvenceim közé. Egészen estig tanultam. Magamon is meglepődtem, hogy mennyit haladtam előre. Megoldottam legalább 12 összetett feladatot. Amikor betelt az agyam, lementem a nappaliba a családhoz. 

- Megvolt a nagy tanulás? - szólalt meg egyből öcsém. 

- Igen, meg. 

- Hamarosan jön át Janika xboxozni. Szóval örülnék, ha elővennéd a jobbik arcod. 

- Úristen, még mindig Janika? Még mindig vele barátkozol? - lepődtem meg. Janikáról tudni kell, hogy 2 évvel fiatalabb csak nálam. Igazából nem éppen a nagy eszéért barátkoznak vele. Ami az öcsémmel való barátságát illeti, egyszer már átverte a tesómat. Elkezdett járni egy olyan lánnyal, aki Rolinak is tetszett, és végig letagadta. Szerintem a barátok legyenek egymással őszinték, még ha az egyik félnek fáj, akkor is. 

Anyuék már felmentek a szobájukba, amikor bepattant Janika. Igazából semmit nem változott. Ugyanaz a magas, barna hajú srác. 

- Szia Zsófi! Itthon vagy? - nézett rám elcsodálkozva. 

- Szia! Igen, de csak holnapig. 

- Örülök neked. 

- Janika, a nyalást tedd félre a csajaidnak! 

- Zsófi, mondtam, hogy normálisan. - kiabált rám öcsém. 

- Jól van, nem kell az igazságon besértődni. 

Leültek az xbox elé. Igazából nem is figyeltem az autóversenyt, amit játszottak. Annál jobban a beszélgetésük érdekelt. 

- Hallod, Roli, mi a helyzet az Encivel?

- Semmi. Nem teljesen az esetem, tiéd lehet. Nekem a nővérem barátnője kell. 

- Horváth Petra még mindig? Meg vagy bolondulva?

- Mert? Az a csaj a legjobb. A legszebb, legokosabb, meg úgy minden. 

- Ok, és az a 4 év? Bár, ha az idősebb csajokra buksz, én azt mondom nem számít. 

- Szerintem sem számít. Kihívás lenne felnőni hozzá. 

- Öcsém, miért álmodozgatsz? Ráadásul az én egyik legjobb barátnőm a téma. - szóltam közbe. 

- Zsófi, figyelj, menj fel, és aludjál! Mi játszunk, és beszélgetünk. 

- Jól van, ahogy akarod. Sziasztok!

Felmentem a szobámba, és levágtam magam az ágyba. Egyszerűen nem hagyhatom, hogy a bolond öcsém Petrát hajtsa. Esetleg, ha tényleg komolyak a szándékai, akkor engedem, de amúgy nem. Védem a legjobb barátnőimet, dívaság lesz örökre. 

Vajon milyen lesz holnap Márkkal? Lesz 2 óránk beszélgetni az autóban. Mit fog mondani? Olyan rendes tőle, hogy eljön értem, és visszavisz. Egyszerűen a legjobb srácnak tartom. Öcsém, akárhogyan bizonygatja, hogy nem minden arany, ami fénylik, akkor is így gondolom. 

A nap végén még meghallgattam egy szerelmes Angel számot. Imádom a csaj érzelmes számait is. 

5. rész: Otthon, édes otthon

Sziasztooook kedves Olvasók :) Elhoztam az ötödik részt. Tudjátok, olvasni, véleményezni lehet ;)

Jó olvasgatást :)

Már hajnali 5-kor felkeltem. Nem tudom, miért és hogyan történhetett ez meg. Sosem voltam az a koránkelő típus, csak amikor muszáj volt. Valószínű már a nagy honvágy hozta ki belőlem. Annyira jó lesz ma hazamenni, és átölelni a szeretteimet. Úgy érzem most erre vágyok a legjobban. Bekapcsoltam a laptopomat, és beléptem a facebookra. Egy üzenet már várt. 

" Sajnálom, hogy olyan hamar elmentél tegnap, pedig jó buli volt. Majd bepótolhatod velem, kettesben :P Elég jó buli lenne. G"

Érdekes, hogy miért pont én kellek neki. Erre sohasem találtam választ. Vagyis csak egy válasz volt: azt akarja, hogy beálljak a sorba a többi lány mögé. Azt aztán nézheti. Nem engedem magam kihasználni. 

Összepakoltam egy táskába pár ruhát, pár füzetet. Otthon is tanulnom kellene egy keveset. Nem hagyhatom, hogy elbukjak, mert éppen valaki ostromol. Kimentem a konyhába, készítettem magamnak egy erős kávét, meg egy kis harapnivalót. Nehezen hallottam meg, hogy csörög a telefonom. 

- Hallo, tessék! - szóltam bele még álmos hangon. 

- Szia Zsófi! Ati vagyok. Felébresztettelek?

- Ati, dehogy. - nagyon megörültem a hangjának. A legjobb barátomat egyszerűen imádom. Olyan lelki beszélgetéseket szoktunk folytatni, ami még engem is meglepett néha. 

- Tegnap mondta Petra, hogy hazamész. Elvihetlek, ha gondolod. 

- De jó lenne. Amúgy hol aludtál a buli után?

- Majd mesélek! Akkor 9-kor ott vagyok, okés?

- Persze. Várlak, szia!

- Szia!

Hirtelen tökéletes lett a reggelem. A legjobb barátom hazavisz. Egyszerűen repdestem az örömtől. Volt olyan szituáció, amikor jobban megértett, mint bárki más. Nagyszerű lelke van a srácnak. Minden őrült ötletem mellett kiállt. 

Felöltöztem, és elhatároztam, hogy elmegyek bevásárolni. Úgyis rajtam van a sor. Reginával megbeszéltük, hogy mindent beosztunk egymás között. Amikor már majdnem beléptem a boltba, valaki rám köszöntött. 

- Szia! - ismerős volt a hang. Megfordultam és Márk nézett velem szembe. Padlót fogtam. 

- Szia Márk! Mi a helyzet? - böktem ki 2 perc döbbenet után. 

- Semmi. Jöttem reggelit venni. És te? Milyen volt a buli?

- Nem tudom, hova tűntél. - vallottam be neki őszintén. - Én sem maradtam sokáig. Leléptem haza. 

- Ne haragudj, hogy leléptem! Csak azt hittem, hogy....

- Mit? - kérdeztem érdeklődve. - Mit hittél, Márk? Nem érdekel, Gergő, de úgy látom te ezt nem tudod megérteni. 

- Zsófi, én...

- Figyelj, ha megértetted, akkor beszélgetünk. Itt van a telefonszámom. - leírtam neki egy kis cetlire a számom. Reménykedtem benne, hogy míg otthon leszek fel fog hívni. - Most mennem kell, mert sietek. Szia!

Bevásároltam, amit kell aztán hazasiettem. Most nem akartam Márkkal foglalkozni, és a tudom, hogy tetszik neked Gergő, csak félsz bevallani gondolatmenetével. Inkább vártam, míg megjön értem Ati. Már el is képzeltem, milyen jó lesz a hazaúton. 

- Szia! Bejöhetek? - nézett be Regina a szobámba. 

- Persze, úgyis hamarosan indulok. 

- Ja, tényleg, mész haza. Jó utat!

- Köszi. Kibuliztad magad? - mosolyogtam rá. 

- Persze. Teljesen jó volt. A legjobb barátod klassz srác. 

- Tudom. - mosolyogtam. 

Amikor megszólalt a kapucsengő, hirtelen mindketten az ajtóhoz rohantunk. Én tudtam, hogy Ati jön. Beengedtem, majd amikor felért, ajtót nyitottam. 

- Szia! - ugrottam a nyakába. 

- Szia Zsófi! Mi a helyzet?

- Gyere beljebb!

- Szia Regina! - üdvözölte barátnőmet. 

- Szia!

- Akkor indulhatunk, hölgyem? - mosolygott. 

- Persze. 

Felkaptam a táskámat, elbúcsúztam Reginától, és elindultunk a kocsi felé. Annyira örültem, hogy hazamegyek. 

Beszálltunk az autóba, és csak néztem az utat. Nagyon jó érzés kerített hatalmába. 

- Szóval mi a helyzet, Ati? - törtem meg a csendet. 

- Semmi különös. Inkább mesélj te! Ki ez a szőke hajú srác?

- Ő Márk. Nem régóta ismerem, és nem sokat tudok róla. 

- És ezért mászkálsz utána?

- Ati, nem mászkálok utána. Csak szeretném megismerni jobban, de egyszerűen sosem jön össze. - váltottam szomorúbb hangnemre. 

- Talán, mert nem is őt akarod megismerni, hanem Gergőt. 

- Úristen, úgy beszélsz, mintha nem is a legjobb barátom lennél. Gergőt megismerni? Eleget hallottam már róla. 

- Drágaság - folytatta Ati kioktató stílusban - a hallottam róla, és az ismerem két külön dolog. Nem ismered még őt szerintem. Tök jófej volt a buliban, meg úgy minden. 

- Ezt hagyd abba, kérlek! Nem akarok arról az idiótáról beszélni. 

- Mert? Itt vagyok, Zsófi, adok tanácsot neked. 

- De most nem tudsz jó tanácsot adni. Elfogult vagy Gergővel szemben. 

- Gondolom nem véletlenül küldött rózsacsokrot neked. Tetszel neki, szeret téged. 

- Tudod mit? Inkább hallgassunk zenét! 

Benyomtam a zenelejátszót, és elmerültem a gondolatokban. Egyszerűen alig akartam elhinni, hogy inkább hallgatom Pitbull zenéjét, mint a legjobb barátommal beszélek. Úgy éreztem, hogy Gergő mindenkit elhipnotizált, aki körülöttem van. Először Petra és Regina, most pedig Ati. Teljesen bolondot akar belőlem csinálni ez a srác. Azt akarja, hogy az összes barátom eltávolodjon tőlem? Hogy ne legyen senkim az ég világon? Mindenkinek bemutatja, hogy ő hogyan megváltozott, meg milyen jófiú, közben meg ugyanolyan. Kár, hogy én nem fogom elhinni a tündérmeséjét. Csak azért, mert valaki a rózsadombon lakik luxusvillában, menő kocsival jár főiskolára, és gazdag, akkor már mindent megtehet mindenkivel? Lehet, hogy az ő világa ilyen, de az enyém eléggé más. 

- Most min gondolkozol? Megsértődtél? - kérdezte Ati. 

- Hagyjuk inkább! Ezen a hétvégén nem akarok róla hallani. A családommal akarok lenni nyugalomban. Remélem megérted. 

- Nem kell megsértődnöd. - mosolygott. 

- Jó, még meggondolom, hogy haragszok-e rád. 

Hazaérkeztünk. Ránéztem a házunkra, és már a sírás fojtogatott. Berontottam az ajtón. 

- Sziasztok! - köszöntöttem a családot. Mindenki odajött hozzám, és ölelgettük egymást. Majd meghallottam a kis nyüszítést. A kiskutyám úgy rohant le az emeletről, mintha kergetné valaki. 

- Lilike! - kiabáltam hangosan, majd felvettem a kutyát. Lilike nem bírt magával, csak csóválta a farkát, és nyalogatta az arcomat. Régen látott már. 

Lilike

A kutyát igazából én kaptam meg az öcsém. De igazából csak én foglalkozok vele. A tesóm csak csajozáshoz használja. Úgy gondolja, hogy a lányok elolvadnak egy cuki kutyától, és rögtön a karjaiba vetik magukat. 
- Kislányom, üljél le, mesélj! - invitált anyám befelé a nappaliba. Mindenki körbeült, és hallgatták a mesémet, vagyis pontosan csak egy részét. 
- Tanulunk, meg úgy jól elvagyunk a lányokkal. Ennyi. Igazából nincsen más. Néha egy-két buli. 
Persze anyáméknak nem állhattam azzal elő, hogy figyelj nyomul rám egy idióta, és találkoztam a szőke herceggel. Ami minimum, hogy kiröhögtek volna. 
- És mi a helyzet Petrával? - kérdezte az öcsém kajánul nevetve. 
- Képzeld, megvan. - vágtam vissza. Igazából a sztori az, hogy egy időben az öcsém hajtott Petrára. Szerintem mai napig így lenne, ha a barátnőm itthon lakna. De tényleg olyan szerelmes leveleket írt neki, hogy csak lestem. A nála 4 évvel idősebb barátnőmnek. Kicsit sem volt ciki. 
- Roland, ugye nem még mindig Petra érdekel? - kérdezte apám öcsémet teljesen komolyan. 
- Nem. Bár ha itt lakna újra, hátha....
- Öcsi, ne álmodozz már! - térítettem vissza a valóságba. - Mit kezdene veled? Babáznátok vagy inkább etetne téged? 
- Hm...etethetne is. 
- Na jó, ennyi. Nem fogsz változni, öcsike. - mosolyogtam rá. 
Annyira jó volt itthon a megszokott világomban. Felmentem a szobámba. Imádom a szobámat. Tágas, napfényes. Ami a rossz  benne, hogy az öcsém szobája mellett van, aki szinte állandóan maximális hangerőn hallgatja a zenéit. Persze Lilike is bejött hozzám, és felugrott mellém az ágyba. 
- Na mi van nagylány? - kérdeztem tőle, mintha értenék a kutyák nyelvén. - Hiányoztam?
Erre odajött, és megnyalta az arcomat. Imádom a kutyámat. Amilyen pici, olyan nagy a szíve. 
- Gyere, kinyitjuk a laptopot, és megnézzük ki írt üzenetet. 
Lilike családtagnak számít nálunk. Beszélünk hozzá, meg úgy minden. Bár elég értelmes lény, mert sokszor érti, hogy mit is akarunk. 
Beléptem facebookba, és már megint egy új üzenet:
" Tökéletes megszökési kísérlet hazamenni, királylány. Amúgy remélem jól fogod magad érezni. Sokat gondolok rád. G"
Komolyan nem hiszem el, hogy már a barátnőim mindent kifecsegnek neki. Miért? Miért vannak ellenem? Miért kell egyáltalán Gergőnek tudni az életemről? 
" Nem menekülök senki elől, te kis idióta. Amúgy képzeld a kutyámnak több esze van, mint neked. Ő legalább értékeli az embereket, nem úgy mint egyesek..."
Jól megírtam neki. Persze egyből jött a válasz:
"Biztos aranyos a kutyád. Amúgy nekem is van. Egyszer lehetne egy 4-es randi, nem?:D G."
Menj a francba! - kiabáltam el magam. Azzal nem nagyon számoltam, hogy kb. az egész ház hallotta. 
- Zsófi, baj van? - futott fel apám egyenesen a szobámba. 
- Nem, apa, bocsi, semmi. Csak kaptam egy elég idegesítő üzenetet. 
- Akkor megnyugodtam. A szívbajt hoztad ránk. 
- Ne haragudj! Semmi gond. 
Muszáj volt visszaírnom Gergőnek. Nem tudom, miért, de késztetést éreztem rá. 
"Nem lesz semmiféle randi. Ne álmodozz már! Felhagyhatnál a képzelgéseiddel. "
Erre már nem válaszolt, én pedig ki is kapcsoltam a gépem. Délután nem csináltam sok mindent. Főként Lilikével játszottam. Olyan régen láttam már, ilyenkor bepótolom a kimaradt időt. Éppen a nappaliban ültem, amikor csengettek. 
- Nyitom. - kiabáltam, hogy mindenki hallja. 
- Viki! - kiabáltam akkorát, hogy konkrétan majdnem szétesett a házunk. 
- Szia Zsófi!
Kb. 2 percig csak öleltük egymást. Viki is nagyon jó barátnőm, még gimnáziumból. 
- Gyere beljebb, csajszi! - invitáltam beljebb a nappaliba. 
Anyámék és öcsém is üdvözölték, majd felmentünk a szobámba. 
- Mi a helyzet? Atitól hallottam, hogy ma jöttél. - kérdezte kíváncsiskodva. 
- Semmi, megvagyok. Mondott neked mást is?
- Igen. Milyen klassz bulira voltál meghívva? - bökött oldalba. 
- Az? Semmiség. 
- Ne hülyéskedj, Zsófi! Egy medencés party nem semmiség. És a srác? - kacsintott rám. 
- A srác egy idióta. Mostanság ez a rövid jellemzése. 
- Mi van? Miért lenne idióta? 
- Hagyjuk inkább ezt a témát! Mesélj, mi van itthon?
- Dolgozok végre. Szóval boldogság van. 
- Figyelj, most jut eszembe, mi lenne, ha egyik hétvégén feljönnél hozzánk? Csapnánk egy nagy bulit!
- Nem is rossz ötlet. - csillantak meg Viki szemei. - De jó lenne végre a dívákkal. 
- Király. Nagyon hiányoztál már. Csinálunk egy kis házibulit. 
- Jól van, Zsófi, látom nem változtál. 
- Ugyan, én nem fogok változni. 
- Remélem is. 
Vikivel aztán nem olyan sokat beszélgettünk. Igazából a Gergő témát állandóan eltereltem másfelé. Nem elég, hogy állandóan írogat nekem facebookon, még beszéljek is róla? Azt már nem. Nem érdemel tőlem egy jó szót sem. Egyáltalán semmit. Amikor Viki elment haza, az öcsém kezdett el a szobámban boldogítani. 
- És Petrának van valakije? - jött a komoly kérdése. 
- Nincs. 
- Ez az. - ugrott egy nagyot az ágyamon. - Valamikor meg kellene látogatnom. 
- Figyelj, Roli, nem látogatsz meg senkit. Itthon maradsz, és tanulsz. 
- De most mi van? 
- 14 éves vagy, te szerencsétlen, ő meg 18. Á tényleg senkinek nem tűnne fel, hogy milyen éretlen bunkó vagy, már bocsi. 
- Zsófi, már megint ki vette el az agyad? Csak meglátogatom, beszélek vele. 
- Haha, nem most ismerkedtem meg a világgal, öcsém. Ne legyél Sasvári Gergő, jó?
- Várj, ki az a Sasvári Gergő? Csak nem egy pasi a láthatáron?
- Nem. - csattantam fel. - Egyáltalán nincs a láthatár közelében sem. 
- Ha te mondod. - nevetett az arcomba. - Szóval engem is meghívsz jövő hétvégére?
- Te hallgatóztál? Köszi szépen. 
- Jól van, nem ez a lényeg. 
- Majd meglátjuk. Ha jól viselkedsz, akkor jöhetsz. 
- Én leszek a legjobb srác, majd meglátod. 
- Remélem is. 
Amikor este vacsoráztunk, és letusoltam, bebújtam az ágyamba Lilikével. Lilike nagyon szeret mellettem aludni. Felnyitottam a laptopomat, és elhatároztam, hogy írok Reginának. 
" Szia Regi! Remélem minden ok otthon. Lenne egy kérdésem: hogy hívják azt a srácot, aki egyszer felajánlotta, hogy segít nekünk számvitelből? Kellene nekem egy kis segítség. Köszi, puszi."
Persze a szándék más volt. Az a srác nagyon jól tudom, hogy Gergő legjobb barátja. Bár ezt kevesen tudják, mert nem látni őket sokat együtt. A srác másik szakra jár. 
" Na, elakadtál számvitelből, csajszi? Amúgy Tatai Krisztián, ha jól emlékszek. Remélem tudtam segíteni. Jóéjt. Puszillak"
Végre megvan. Így visszagondolva tényleg valami Krisztián volt a neve. Beléptem a facebookomba, és megkerestem Gergő ismerősei között. Persze a srác fényképe és neve már messziről ott virított. 
Írtam is neki gyorsan egy üzenetet:
" Szia Krisztián! Ne haragudj, hogy csak így rád török ismeretlenként. Egyszer mondtad, hogy tudsz segíteni számvitelből bárkinek, ha kell. Nekem kellene segítség. Esetleg meg tudnánk beszélni a részleteket? Kérlek, ne írd senkinek, hogy kerestelek, mert még bénának tartanának. Köszi. Zs."
Persze számvitelből jó voltam. Krisztián másban fog majd segíteni, legalábbis nagyon remélem. Szükségem van a segítségére. 
Mielőtt lezártam volna a gépem, láttam, hogy újabb üzenetem jött:
"Szép álmokat, királylány. Én veled álmodok. G. "
Rámentem youtube-ra, és belinkeltem Gergőnek egy zenét üzenetként. Utána lekapcsoltam a gépem és elaludtam. Végre otthon a családom és persze a kutyám társaságában.