Sziasztooook!
Nagyon régen volt rész, de most lesz. :) Arra gondoltam, hogy esetleg Gergő szemszögéből is lehetne rész valamikor.
Egy másik blogos sorozat is fog indulni Vele más címmel. Remélem azt is szeretni fogjátok.
Minden lájkot, kommentet, elolvasást köszönök szépen :)
Vasárnap reggel Gergő ágyában kelni csodálatos érzés volt. Amikor az ablak irányába néztem, kövér esőcseppeket láttam lefolyni.
Felültem az ágyban, és Gergőt kerestem, aki sehol nem volt. Mintha a Föld nyelte volna el. Felkeltem, gyorsan felöltöztem, kisminkeltem magamat, és leültem az íróasztalhoz. A számítógépe be volt kapcsolva. Tudom, hogy kapcsolatban nem illik kutakodni a másik üzenetei között, de a lehetőség itt volt.
Nyisd meg a facebookot! Csak egy kattintás. - bátorított egy belső hang.
Már az egéren volt a kezem, amikor Gergő benyitott.
- Szia! - csukta be az ajtót mosolyogva, majd rám nézett. - Te turkálsz a dolgaim között?
- Gergő, nem csináltam semmit.
Odajött mellém, és látta, hogy nem nyitottam meg semmit, minden a tálcán maradt, ahova ő lerakta.
- Ezek privát üzenetek.
- Ne haragudj! - néztem rá bűnbánóan.
- Nem haragszok, de kérlek, ne tedd ezt!
- Talán sötét titkaid vannak?
- Lehetséges.
Leült az ágyra, és a telefonján írt üzenetet.
- Éhes vagy? - kérdezte felnézve.
- Szeretnék enni valamit.
- Jó, akkor elmegyünk. Kapjál magadra kabátot!
Felvettem az egyik hosszú ujjú kabátomat, elővettem a telefonomat, és Petrának üzentem.
Lehet, hogy nagy bajban vagyok. Valami van Gergővel, ma reggel olyan fura. Kérlek, beszéljünk, vagy valami! Sok puszi.
Az autóban ülve a rádiót hallgattuk, amiben éppen David Guetta: Memories számát játszották.
- Baj van? - néztem Gergőre.
- Figyelj, szívem, el kell intéznem egy-két dolgot! Eszünk, aztán rohanok tovább.
- Velünk van a baj? Úgy értem, megbántad, hogy elkezdtük ezt az egészet?
- Nem, dehogyis. - mosolyodott el. - Nem erről van szó.
Beültünk az egyik Starbucksba a belvárosban. Gergőn láttam, hogy valami nincsen rendben, csak nem akarja elmondani. Még csak most kezdtük az igazi kapcsolatot, és már akadályba ütközünk.
- Gergő, szeretném, ha elmondanád, mi bánt.
- Zsófia, ez csak rám tartozik.
Elment az étvágyam. Eltoltam magamtól a péksüteményt.
- Ne haragudj! - fogta meg a kezemet az asztal felett.
- Azt hittem, minden jobb lesz így. Azt hittem, más lesz. De látom, sötét ügyeid vannak, amibe nem avatsz be.
- Kicsim, mindenről nem kell tudni.
- Szóval nem vagy hozzám őszinte. Mondhatom, tök jól esik.
- De őszinte vagyok. Csak van olyan dolog, ami nem tartozik rád.
- Biztos valami nő van benne.
Gergő a homlokához kapott, és az ég felé emelte a tekintetét.
- Remélem nem kezdesz el hisztizni. Komolyan mondom, bármit csak azt ne. Miért van az, ha egy pasi eltitkol valamit, az már nőügy? A franc se ért titeket.
- Tudod mit? Intézd, amit szeretnél, elmegyek Petrához.
Felkeltem az asztaltól, és ott hagytam. A villamosmegállónál ért utol, és megfogta a kezeimet.
- Lilla rám írt facebookon. Beszélni akar velem.
Ledöbbentem. Nem akartam elhinni, hogy visszatér az exe, akivel harcba kell szállnom. Bármire számítottam, de erre az egyre nem.
- Szóval vele kell lenned? - néztem rá szomorúan.
- Csak megbeszélek vele egy-két dolgot. Lilla a múlt, ezt te is tudod.
- Eleget harcoltunk egymásért, és amikor végre jó, jön Lilla.
- Zsófi, téged szeretlek. Szerintem tegnap bebizonyítottam Robi, és anyám előtt is.
- Tudom, de Lilla meghatározó része volt az életednek. Nem egy éjszakás kalandot jelentett számodra.
- Igen, de régen volt már.
- Mehetnétek másfele. Nem látjátok, hogy van, aki villamosra vár? - lökött meg egy srác.
- Figyelj, haver, jó lesz, ha befogod. - kiáltott utána Gergő.
- Mikor találkozunk? - kérdeztem tőle félve.
- Majd mindenképpen hívlak, és érted megyek. Vigyázz magadra!
Megcsókolt, amitől majdnem beájultam. Nagyon szeretem Gergőt, és nem szeretném elveszíteni.
- Szeretlek. - húzódtam el. - Vigyázz magadra!
- Te is, kicsim.
Petrát közben megcsörgettem, aki biztosított arról, hogy otthon van.
- Szia, Zsófi! - ugrott a nyakamba.
- Szia!
Bementem, és a konyhában Bálintot láttam, aki éppen a tűzhelynél főzött valamit.
- Hello! - intettem oda.
- Szia, Zsófi! - fordult meg. - Mi a helyzet?
- Semmi. - ültem le a konyhaasztalhoz.
- Nem éppen így festesz.
Petra is bejött, és leült a velem szemközti székre.
- Mivel bántott meg?
- Felbukkant az ex nője, Lilla.
- De miért? Hogyan? Pont most? - szegezte nekem barátnőm a kérdéseit, amikre én sem tudtam a választ.
- Nem tudom. Gergőt bántja a dolog. Ma beszél vele.
- Keverjek neked egy erőset? - kacsintott rám Bálint. - Egy whisky cola talán megtenné a hatását.
- Inkább nem.
- Ha rám hallgatsz, akkor kiütöd a nyeregből. - tanácsolta a fiú. - Hiszen Lilla csak a múltja, nem?
- Igen, de ő az első csaj, akit igazán szeretett. Aki a mindene volt. Mi lesz, ha megint egymásra találnak?
- Gergő téged szeret. - vígasztalt Petra. - Ez a legfontosabb.
Ebédeltünk, majd nekiláttunk a legjobb barátnőmmel a tanulásnak a zárthelyikre. Nehezen ment a koncentrálás, de tudtam, hogy muszáj lesz a főiskolán jól teljesítenem. A szerelmi életem megoldódik valahogyan.
16 órakor már kezdett sötétedni, Gergő pedig nem hívott.
- Szerinted hol van? - néztem félve Petrát.
- Nyugi, nincsen semmi baj. Hívni fog. - ölelt át.
- Lányok, lazítsatok egy kicsit! - ült le közénk Bálint. - Tök sokat tanultatok.
Megcsörrent a telefonom. Gergő számát jelezte ki.
- Szia! - szóltam bele fáradtan.
- Szia, kicsim! Merre vagy?
- Petránál.
- Mindjárt ott vagyok.
Letette.
- Mindjárt itt lesz. - mondtam.
5 perc múlva megszólalt a kapucsengő. Bálint futott ki, és beengedte Gergőt.
- Sziasztok! - kiáltott be a szobába.
- Hello! - üdvözölte Petra.
Odajött hozzám, és felrántott az ágyról.
- Gyere, menjünk haza! - húzott magával.
Gyorsan elköszöntem Petrától, és Bálinttól. Nagyon aranyosak voltak, hogy végighallgatták a gondjaimat.
Beszálltunk a kocsiba, de Gergő még nem indított. Felém fordult.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Persze, csak sokat tanultunk, és elfáradtam.
- Zsófi, beszélgettem Lillával.
- És?
Nem szólt semmit, csak elindultunk. A saját lakására mentünk.
Amikor benyitott az ajtón, Robi üdvözölt minket.
- Szia Zsófi! - mosolygott.
- Szia!
- Áthoztam a cuccaidat, meg a sajátomat is. Már csak be kell rendezni. - futott be Gergő, engem is húzva.
Becsukta az ajtót, és leült az ágyra. Odahúzott maga mellé.
- Szeretném tudni. - néztem rá.
- Csak arról beszéltünk, hogy mi van mostanában velem, és hogyan alakulnak a dolgaim.
- Remek.
- Elmondtam neki, hogy te itt vagy nekem. Tud rólad.
- És szeretne téged visszakapni?
- Ez engem nem érdekel. Itt vagy nekem, és ez a legfontosabb.
- És miért ide jöttünk? Anyukád nem visel el, igaz?
- Anyám elfogadta a tényt, beszéltem vele, és meggyőztem. Csak szeretnék a család nélkül élni. Hiszen apám ezért vette a lakást.
- Bejöhetek? - kopogott Robi.
- Gyere! - kiáltott Gergő.
- Tolunk egy FIFA-t, Geri?
- Lehet.
Bementünk Robi szobájába. Már elő volt készítve egy-két doboz sör, és chips.
Leültem az ágy távolabbi szélére, a fiúkat pedig hagytam játszani. Hihetetlen, hogy mennyire képesek beleélni magukat egy focis játékba.
22 órakor végre abbahagyták, mert holnap Robinak munkába kell mennie, nekünk pedig a főiskolára.
Letusoltam, majd befeküdtem az ágyba. Gergő is követett.
- Szeretlek! - súgta a fülembe, majd megcsókolt.
- Én is téged. Nagyon.
