Adri

Sziasztok :)

Ebben a bejegyzésben magamról írok le néhány információt. Ha kicsit jobban meg akarsz ismerni, akkor nézd csak végig ezt a kis apróságot. 

Adri vagyok, 1990-ben születtem Szombathelyen, és jelenleg is itt élek. 
Nagyon-nagyon szeretek írni, és már komolyabb terveim is vannak vele. Szeretném tökéletesíteni a kézirataimat, és könyv formájában kiadni. 
Jelenleg két történeten dolgozok: Angyalok és ördögök, illetve egy többkötetes sorozaton, melynek a címe: Diána. 
A történeteket főként a saját élettapasztalatomra alapozom. Ezeket főként fiataloknak ajánlom, de természetesen nincsen korhoz kötve. 

(Bővítés alatt!)


 

 

11. rész: Pénzkérdés

Sziasztooook :) Nagyon szépen köszönöm a sok oldalmegtekintést. Legyetek rendszeres olvasók, és kövessétek mindig figyelemmel az eseményeket. A történet tovább bonyolódik :P

Jó olvasást hozzá :)

Nagyon ideges voltam, és a könnyeim is folyamatosan hullottak, mintha kint felhőszakadás lenne. Anyámról volt szó, akit nagyon szeretek. Aki felnevelt, aki mindenre megtanított. Egyszerűen nem hagyhatom cserben, főként így, hogy kórházba került. 

Végül összedobtam pár cuccot egy nagyobb táskába, és elfogadtam Márk segítségét. Petra is velünk tartott. Ragaszkodott hozzá, hogy mellettem legyen. 

- Nyugi, nem lesz nagy gond. Anyukád biztosan felépül. - nyugtatott Márk. Pontosítok, inkább csak próbált nyugtatni. 

- Márk, az anyámról van szó. Érted?

- Persze. Nem szeretném, hogy idegeskedj, amikor nem is tudunk semmi pontosat. 

- Az öcsém nagyon sírt, felfogod? Anyámnak szívinfarktusa volt. Tudod, te hogy milyen veszélyes az? Bele is halhatott volna. 

- Ezt mind megértem. 

- Tudod mit? Inkább koncentrálj útra, hátha hamarabb hazaérünk!

- Ne veszekedjetek már! - emelte meg a hangját a hátsó ülésen Petra. - A nagy bajban összetartóak az emberek, és nem széthúznak, mint egy csorda. 

- Sajnálom, ha nem érti, hogy anyámról van szó. - mondtam ki gúnyosan a szavakat Márkra nézve. 

- Képzeld, megértem. De inkább meg sem fogok szólalni, ha ezt szeretnéd. 

- Tökéletes lesz. - vágtam vissza. 

Nem akartam bántani Márkot. De ebben a helyzetben, kit lehetne megnyugtatni? 

- Komolyan mondom mindjárt kiszállok, ha nem hagyjátok abba! Beszélhetnénk értelmesebb témáról! Mondjuk mit szóltok Gergő álszentségéhez?

Petra barátnőm állandóan bele tudott célozni azokba a témákba, amiket utáltam. Amiről utáltam beszélni, és amikbe gyűlöltem belegondolni. 

- Tökéletes téma. - mondtam gúnyosan. - Egyértelmű színjáték. Átver mindenkit, akit tud. 

- Szerintem téged nem. 

- Petra, figyelj, rohadtul nincs kedvem beszélni arról az őrültről. Maradjon magának!

- Rendben. 

Amikor odaértünk a győri kórházhoz egyből berontottam az épületbe barátaimat hátrahagyván. 

- Hölgyem! Takács Annát keresném. Meg tudná mondani, hol van?

A recepciós nő keresgélt a számítógépén, majd felnézett:

- 2. emelet jobbra 210-es szoba. 

- Nagyon köszönöm. 

Felrohantam az emeleteken, majd megláttam apámat és az öcsémet. 

- Apu, öcsi! - kiabáltam, majd jó szorosan megöleltem őket. Láttam rajtuk, hogy nagyon szomorúak. 

- Mi történt? Hogy van anyu? - kérdeztem hirtelen az ölelésből kibontakozva. 

- Nem túl jól. - szomorkodott apu. 

Közben a barátaim is odaértek, akik üdvözölték családom tagjait. 

- Bemehetek hozzá?

- Persze, menj!

Benyitottam a szobába, és odamentem anyu ágyához. Anyám mozdulatlanul feküdt, infúzió csöve lógott ki a kezéből. Nagy nehezen észrevett. Leültem az ágya szélére és megfogtam a kezét. 

- Anyukám, hogy vagy?

- Zsófim, hazajöttél?

- Persze. Tudod, hogy ha rólad van szó, akkor bármikor. Anya, mi történt?

- Nem tudom. Egyszer csak elsötétedett előttem minden, megszédültem, és elájultam. A szívem nagyon elkezdett fájni. Nem tudom, mi történt kislányom. 

- Anyu, ne félj! Majd az orvosok meggyógyítanak. 

- Kicsim, félek. Az orvos azt mondta, hogy kell egy-két műtét, hogy helyreállítsanak. Ehhez viszont sok pénz kell. Egy magánklinikán sokkal gyorsabban el tudnák végezni, mint itt a kórházban. Szerinte csak ez segíthet. 

Ezen a ponton tényleg nagyon elszomorodtam. Nem voltunk az a gazdag család, hogy csak úgy egy csomó pénzt kiadjunk valamire, ami nem volt bekalkulálva a családi költségvetésbe. Erre nem voltunk felkészülve. 

- Anyukám, kitalálok valamit, ne aggódj!

- Rendben kicsim. Nagyon szeretlek. 

- Én is téged. 

Kimentem a szobából, és elkezdtem sírni. Az az átkozott pénz, az kellene, hogy anyám meggyógyuljon. Egyedül ez mentheti meg az életét. Ráadásul minél előbb végre kellene hajtani a műtétet. A kórházi várólista pedig eléggé hosszú. 

- Hogy van anyukád? - jött oda hozzám Márk, majd átölelt. 

- Rosszul. Eléggé rosszul. 

Leültünk a székekre, és csak zokogtam Márk vállába. Egyszerűen tehetetlennek éreztem magam. 

- Márk, anyán végre kellene hajtani 2 szívműtétet valószínű, viszont minél előbb. Szükség lenne sok pénzre, mert egy magánklinikán sokkal gyorsabban elvégeznék, mint itt. Honnan szedjek össze hirtelen annyi pénzt? 

- Sajnos nekem sincs félretéve sok. - nézett rám szomorúan. 

- Az a baj, hogy nem ismerek olyan embert, akinek lenne. 

Petra, aki végighallgatta Márkkal való beszélgetésemet sírni kezdett. 

- Ez olyan szomorú. - zokogta. 

- Ne sírj te is! - öleltem át a barátnőm. 

- Eszembe jutott valami. - csillant fel a szeme. 

-Mi? - néztem rá reménykedve. 

- Bár nem fogsz neki örülni, sőt...

- Petra, kérlek...

- Jó, szóval arra gondoltam, hogy Gergő tuti adna neked pénzt. 

- Ezt nem is akarom hallani, Petra. Elég rossz ötlet. 

- De ha csak ez a megoldás? Anyukád csak fontosabb, mint a harag, nem?

- Anyu mindennél fontosabb. 

- Akkor gondold át!

Márk hirtelen elkapta a kezem, és elrángatott a folyosó távolabbi végére. Majd leültünk két székre. 

- Figyelj, Petrának sajnos igaza van. Be kell látnod, hogy Gergő tuti adna neked pénzt. Anyukádnak pedig szüksége van rá. Egyszerűen életmentő lenne a pénz. 

- Tudom. De el tudod képzelni, mit kérne érte cserébe? Azt, hogy feküdjek le vele? Azt, hogy járjak vele? Egyik sem hangzik jól, valljuk be. 

- Nem tudom, mit kérne. Inkább bele sem merek gondolni. De én sajnos az üzletből nem vehetek ki pénzt. 

- Tudom, Márk. Jó, várj, felhívom itt Gergőt!

Gyorsan felmentem facebookra, és Gergő adatlapján ott volt a telefonszáma is. Gyorsan betárcsáztam, majd mély levegőt vettem, és rányomtam a hívásindító gombra. 

- Tessék, Sasvári Gergő. 

- Szia, Zsófi vagyok. 

- Oh, Zsófi szívem, mekkora meglepetés. Azt hittem utálsz, királylány. 

- Nem változott ezen ellenérzésem irányodba. Viszont szükségem lenne a segítségedre.

- A hülye szőke barátod nem tudja kielégíteni vágyaid? - mosolygott. 

- Meghallgatnál, hogy mi a gondom, vagy tegyem le? 

- Persze szívem szerelme, mesélj!

- Anya kórházban van. Szívinfarktusa volt. Az orvos szerint 2 szívműtétet végre kell hajtani, viszont minél előbb. Itt a kórházban hosszú a várólista, szóval magánklinikán kellene. Ehhez viszont sajnos sok pénzre lenne szükség. Anyámnak életmentő lenne. 

- Nagyon sajnálom, Zsófi. - váltott szomorú hangnemre. - Mennyi kellene?

- Még nem tudom. Tudsz kölcsönadni nekem, vagy nem?

- Tudok. Neked bármikor. 

- Gondolom, lesz valami következménye a dolognak. Úgy értem cserébe tuti kell tennem valamit. - mondtam gúnyosan. 

- Igazából egy kicsi dolgot kérnék tőled, viszont nekem rettenetesen sokat jelentene. Töltsünk együtt egy egész napot, és érezzük jól magunkat! Nyugodj meg, nem kell semmi perverz dologra gondolnod. 

- Rendben. - egyeztem bele. Csak anyám egészsége lebegett a lelki szemeim előtt. Anyám gyógyulása nem eshet áldozatul egy Gergővel való hosszabb randevúnak. 

- A napot majd kiválasztom. Most édesanyád mellett van a helyed. Viszont tudd rám számíthatsz. A szőke barátod meg ennyit ér. 

- Ne bántsd, kérlek!

- Jó, te viszont vigyázz magadra, királylány. 

- Kösz. Szia!

- Szia!

- Megadja a pénzt. - válaszoltam Márk kimondatlan kérdésére. - Cserébe majd egy napot el kell vele töltenem. 

- Gondoltam. - mondta szomorúan. - Most viszont menjünk, vissza, és közöld a jó hírt. 

Visszamentünk a családomhoz. 

- Képzeljétek, az egyik barátom segít. Pénzt fogunk kapni. 

- Tényleg? - ugrándozott öcsém örömében. 

- Kislányom, nem tetszik ez nekem. - mondta apa. - Megbízhatunk mi ebben a srácban?

- Persze, apukám. Bízz bennem!

- Rendben. 

Nagy örömmel tölt el, hogy Gergő megteszi ezt nekem. Ahogyan a barátnőim mondanák, ez bizonyítja, hogy irántam őszintén érez. 

10. rész: A baj nem jár egyedül

Sziasztok :) Újra folytatni fogom ezt a történetet. Remélem követni fogjátok ugyanúgy, mint eddig. Igyekszem gyakrabban írni bele, hogy nyáron legyen egy kis jó olvasmány is :) Remélem tetszeni fognak a részek, puszi Nektek :)

Jó olvasgatást :)

Majdnem leesett az állam, amikor Regina kimondta a nevet. Azt a bizonyos nevet, akit már régóta lelketlen embernek ítélek meg. Annak a srácnak a nevét, aki már régóta bizonygatja nekem, hogy megváltozott. 

- De Regina mi történt? Egyszerűen hogyan?

Regina sírni kezdett, fájó emlékek törtek benne felszínre. Talán a tegnap estére emlékezett így. 

- Tudod Zsófi, nekem már régóta tetszik...és hát...tegnap elmentem hozzá. Aztán mentek a dolgok a maguk útján. Majd közölte velem, hogy téged szeret, nekem esélyem nincs. Aztán elborult az agyam teljesen. Tudom, hogy nem szabadott volna, de mégis annyira fájt. 

- Drága Regi, én mondtam, hogy milyen ember. Hányszor hangsúlyoztam ki?

- Tudom, tudom. Te mindig figyelmeztettél. Annyira sajnálom, hogy nem hittem neked. 

- Jó, nyugodj meg! Elfelejted, aztán lesz más valaki. 

Amikor Márkkal kimentünk a kórteremből nagyon mérges voltam. Elöntött a méreg. Reginának nem szabadott volna ebbe a csapdába beleesnie. 

- Megoldódik ez is. - ölelt át Márk. 

- Egyszerűen meg tudnám ölni azt a szemetet. - kiáltottam inkább Márk vállába. 

- Tudom, de nem tehetünk semmit. Reginának kell egy kis idő, aztán jobb lesz. 

Amikor Petrának is elmeséltem, hogy mi történt, teljesen le volt döbbenve. Nem tudott ő sem semmit erről az egészről. 
- Ezt azért én sem gondoltam volna. - mondta Petra eléggé meglepődve. 
Amikor kiértünk a kórházból, elgondolkoztam. Hogyan lehet egy pasi ilyen? Kihasználta ezt a lányt. Az érzéseit, és mindenét. És még higgyem el neki, hogy megváltozott? Ezek után szóba sem fogok vele állni. 
Márk hazavitt engem és Petrát, és úgy döntött, hogy ott marad velünk éjszakára. 
- Egyszerűen nem is értem Regit, hogyan érezhet egy ilyen ember iránt? - kérdeztem csak így magamtól. 
- Drágám, az érzések nem válogatnak. Csak úgy jönnek maguktól. Ez egy belső hang, amire általában figyelni szoktak az emberek. Aztán gondolom elvakította a rózsaszín köd. - mondta Márk. 
- Tudom, de pont egy ilyennel? Jaj, Istenem, miért? - felnéztem az égre, amely persze nem kínált megoldást. 
Inkább bekapcsoltam a laptopomat, és felnéztem a facebookra, míg a többiek sorban elmentek lezuhanyozni. Gergőtől várt egy üzenet már:
" Mi történt, királylány? Ma eléggé gúnyosan viselkedtél, de majd kialszod. Szép álmokat. G."
Ez már tényleg kiborított. Ezt tette az egyik legjobb barátnőmmel, és nekiáll nekem jópofizni? Menjen a fenébe, de tényleg!
Bár nagyon nem akartam, muszáj volt neki visszaírnom:
" Te öntelt, idióta, figyelj, amit tegnap tettél megbocsájthatatlan. Nem is értem, mit strapálod magad. Jóéjt. "
Lezártam a laptopomat mérgemben. Persze ebben a szituációban elég egyértelmű volt a dühöm. Hiszen az egyik legjobb barátnőm fekszik a kórházban egy pasi miatt. 
- Mi a baj? - nézett rám Márk. 
- Nem lényeges. Inkább aludjunk, legyen már vége ennek a borzalmas napnak!
- Jó. Biztos el tudsz aludni egyedül? - kérdezte Márk aggódva. 
- Nem tudom, talán. 
- Ha gondolod szívesen idefekszek melléd. Persze ne értsd félre, csupán baráti alapon. 
- Rendben. Ártani nem árt. - vetettem rá egy félmosolyt. 
Márkot láttam a legmegértőbb, leghelyesebb, legrendesebb srácnak. Kiállt mellettem, ami nagy dolog volt. Az ember nem mindennap találkozik egy olyan helyzettel, hogy egy csaj barátnője teljesen leissza magát, és kórházban köt ki. Bár talán ez is azt mutatta, hogy Márk többet érez irántam barátságnál. Már teljesen össze voltam zavarodva. 
Végül együtt aludtunk el az ágyon. A Hold pedig fényesen ragyogott a sötét éjszakában. 

- Szép jó reggelt! - kiáltott be Márk az ajtón. 
- Szia! - tápászkodtam fel. - Hány óra van?
-8. De főztem neked kávét. 
- Úristen, lekéstem az első órám. - jutott egyből eszembe. 
- Nyugi, Petra bement leírja neked. - nyugtatott meg. - De kihűl a kávéd. 
- Köszönöm, nagyon rendes vagy. - mosolyogtam rá. Olyan édes volt, hogy még erre is gondolt. 
- Szívesen. 
- Regina nem hívott?
- Hagyott egy üzenetet, hogy menjünk be érte, hozzuk haza. 
- Akkor összekapom magam, és rohanjunk!
Gyorsan felkaptam magamra pár ruhát, és elindultunk Márk autójához, majd elindultunk a kórház felé. 
- A szüleid nem hívtad fel? 
- Anyámmal beszéltem. Mondtam, hogy egyik barátomnál aludtam. 
- Rendben. És ma nem kellene dolgoznod? 
- Zsófi, ne aggódj miattam! Most melletted kell lennem. Ott a helyem. 
- De te nem vagy a ...
Betolatott egy üres parkolóhelyre, majd a szemeimbe nézett. 
- De az szeretnék lenni. 
- Honnan tudtad, mit akarok mondani?
- Gondolom az jött volna, hogy nem vagyok a párod. 
- Igen. - mondtam határozottan. - De menjünk be a kórházba!
- Igen, tényleg. - zökkent vissza Márk a valóságba. Úgy éreztem teljesen el tudott veszni a barna szemeimben, én pedig az ő tengerkék szemeimben. Tökéletes volt az összhang. 
Amikor beléptünk a kórterembe Regina már felöltözve várt, és mosolyogva. 
- Regina, szívem, mi a helyzet? - ugrottam egyből a nyakába. 
- Megvagyok. Képzeld, tegnap este bejött hozzám egy tök helyes srác az egyik ügyeletes orvossal. Beszélgettem vele. Itt van gyakorlaton a kórházban egy orvos mellett. 
- Tökéletes, de menjünk haza! - invitáltam barátnőmet. 
- De Zsófi, benézhetek hozzá? Kérlek. 
- Na, jó, kapsz 5 percet. Mi addig megvárunk a főkapunál. 
- Rendben, sietek. - mosolygott. 
Márkkal leballagtunk a lépcsőkön a kapuhoz. 
- Azért mik vannak? - mosolygott. - Még a kórházban szed össze egy pasit. 
- Jól van. Bár egy rendes, értelmes srác lenne. 
- Gondolom olyan lehet. 
Regina hatalmas vigyorral jött ki hozzánk. Mintha nem is egy kórházban lett volna. 
- Mehetünk. - mondta hatalmas vigyorral. 
Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé. 
- És hogy hívják a jelöltet? Telefonszám? - érdeklődött Márk. 
- Szabolcs. Telefonszámot cseréltünk. Azt mondta, majd találkozunk. 
- Regi, nehogy beleéld magad teljesen a helyzetbe! 
- Ne rontsd el a kedvét! Örüljünk, hogy visszatér önmagához. - mondta Márk. 
Tovább nem is beszélgettünk. Nem szeretném, ha a barátnőm még egyszer nagyot csalódna. Legfőképpen pedig azt nem szeretném, hogy még egyszer ilyen butaságot csináljon magával. 
Amikor beálltunk a parkolóba, nem akartam hinni a szememnek. Gergőt láttam meg, amint a házunk előtt állt, karba tett kézzel. 
- Sziasztok. - köszönt felénk. 
Igazából senki sem köszönt neki vissza, ami érthető is volt. 
- Mit tettem?
- Te idióta, a kórházból jövünk miattad. Az Istenért, Gergő, nem tudod mit tettél? - üvöltöttem felé. 
- Értem, szóval Regináról van szó. Nem mondtam, hogy csináljon őrültséget, nem kényszerítettem rá. 
- De lefeküdtél vele, és kidobtad. Miért nem érted meg?
- Ez nem teljesen így volt.
- Jó, szálljál le rólunk, húzzál el innen! Nem akarunk téged látni. Szia!
Berohantunk a lépcsőházba, fel az emeletre, majd be a lakásunkba. Nagyon dühös voltam, fel tudtam volna pofozni ezt a srácot. Mégis mit képzel magáról?
- Nyugi, Zsófi, nem kell vele foglalkozni. - ölelt meg Regina. 
- Tudom, de nem viselem el. 
Gyorsan összedobtunk valami ebédet, közben pedig sokat nevettünk. Nagyon örültem. 
Miközben ebédeltünk, megcsörrent a telefonom. Az öcsém hívott. 
- Zsófi, haza kell jönnöd, anya kórházba került. - sírt a telefonba. 
- De mi történt? Roli, mondj valamit, kérlek!
- Kérlek, gyere le, ahogyan tudsz. Behozta a mentő a kórházba, valószínű kisebb szívinfarktust kapott. 
- Te jó ég, indulok. Nagyon sietni fogok. Apa ott van,ugye?
- Persze. Gyere!
- Rendben. Szia!
- Szia!
Egyszerűen sírva fakadtam. Anyám nagy bajban van, és muszáj látnom. Muszáj mellette lennem ebben a helyzetben. 
- Mi történt? - kérdezett Márk és Regina aggódva. 
- Anya.....kórházba került. 
- Leviszlek azonnal kocsival. - közölte Márk. - A fenébe, hogy a baj nem jár egyedül. 

9. rész: Egy váratlan fordulat

SZiasztok kedves Olvasók :) Nagyon örülök az 500 feletti oldalmegtekintésnek :) Az oldalon most a kedvenc lányszereplőtökre szavazhattok :) Másik nagy öröm számomra, hogy a facebook oldalon is gyűlnek az olvasók :) Csatlakozzatok oda is bátran ;)
Elhoztam nektek a 9. részt, remélem tetszeni fog :)

Jó olvasgatást :)

Már hajnali 5-kor felkeltem. Igazából valószínű azért, mert este elég korán elaludtam. Egyszerűen nem akarok tudni az engem körülvevő eseményekről. Minden összeesküdött ellenem. Olyan érzésem van, mintha nyáron esne a hó. Hirtelen megváltozott minden. És mindez egy fiú miatt. Be kellett látnom, hogy Gergő teljesen felforgatta az életemet. Ha hasonlatot kellene írnom, akkor úgy fogalmaznék, hogy olyan érzés ez, amikor egy teljesen nyugodt állóvíz hullámzásnak indul. Felkavarta az életemet. 

Amikor kimentem a konyhába, hogy készítsek magamnak valami reggelifélét, Reginát láttam meg. Ott aludt a konyhaasztalnál. Nem tudom, hogy mi történhetett itt este. Aztán megláttam nála egy üveg tequilát, ami már teljesen üres volt. Valószínű elég szép éjszakája lehetett. Odamentem hozzá, és megráztam a vállát. 

- Regina, ébredj! 

- Mi van? Hol vagyok? - nézett fel rám teljesen álmos szemekkel. 

- Itthon vagy. Elég szépen beittál. Menj be inkább a fürdőszobába, mosakodj meg!

- Zsófi, én szeretlek. 

- Jól van, akkor segítek. 

Felemeltem a székről, és bevittem a fürdőbe. Ok, hogy haragszok rá, de akkor sem hagyhatom ilyen állapotban. Teljesen megsajnáltam. Nem tudott magáról semmit. Mi mást is tehettem volna ebben a helyzetben, mint segíteni rajta? 

A hideg zuhanytól úgy láttam, hogy teljesen felébredt. Legalábbis meg tudott állni a saját lábain. Adtam neki gyorsan egy fejfájás csillapítót. 

- Zsófi, beszélnünk kell!

- Regi, figyelj, ma itthon maradsz és pihensz. Nem mehetsz ilyen állapotban iskolába. 

- De ez fontos óra...

- Tudom, de akkor sem. Majd én jegyzetelek neked, és megkapod. 

- Annyira rendes tőled. Istenem, olyan utálatosan viselkedtem veled. Zsófi, te vagy az egyik legjobb barátnőm. Én nem akarlak soha elveszíteni. 

- Jó, elég volt, majd megbeszéljük, ígérem. Most szépen feküdjél le, és pihenj!

Amikor lefeküdt Regina végre, akkor bementem a szobámba, és a laptopomért nyúltam. Kell, hogy valami nyoma legyen, hogy miért van ilyen állapotban. Láttam már Reginát eléggé ittas állapotban, de ennyire soha. Ő mindig tudja a határokat, és ismeri. Tudja, hogy mennyi kell. Biztos történt vele valami este. 

A facebookon igazából nem láttam sem bejegyzést, sem üzenetet, egyszerűen semmit. Egyet tudtam: végére kell járnom, hogy mi történt a barátnőmmel. 

Amikor elkészültem, és összepakoltam a füzeteim és a laptopom, elindultam kifelé a háztömbből. Gergőt pillantottam meg a parkolóban autójának támaszkodva. 

Amikor meglátott egyből odafutott hozzám. 

- Szép jó reggelt! Mi a helyzet, Zsófi?

- Komolyan mondom már csak te hiányoztál a szar reggelemhez. Hogyan kerülsz ide?

- Eléd jöttem. Gondoltam, mehetnénk együtt is az iskolába. 

- Figyelj, van nálad nagyobb gondom is jelenleg. Amúgy nekem tökéletes a bkv. 

- Látom még mindig haragszol a tegnapi miatt. Sajnálom, nem akartam erőszakos lenni. 

- Már mindegy. 

Elkezdett esni az eső hirtelen a semmiből. Arra gondoltam, hogy Gergő egy mágus. Mindent a saját javára akar fordítani. 

- Akkor állunk az esőben, vagy indulunk? - kérdezte mosolyogva. 

- Jó, elmegyek veled, de egy feltétellel. 

- Mi lenne az?

- Nem érhetsz hozzám. 

- Rendben. 

Beültünk az autóba, és elindultunk az iskola felé. Állandóan Reginán járt az eszem. Mi történhetett vele? Miért ivott ennyit? 

- Mi a baj? - kérdezte Gergő hirtelen. 

- Semmi, csak elgondolkoztam. 

- Rendben. Amúgy hidd el nekem, hogy jóvá fogom tenni a tegnapit! Meglátod, hogy nem vagyok olyan rossz, aminek elképzeltél. 

- Hagyjuk ezt! Fáj a fejem is tőled. 

Amikor együtt léptünk be Gergővel az iskolakapun furcsa tekinteteket kaptam. Úgy éreztem, hogy mindenki engem néz. Bár most nem akartam velük foglalkozni. 

Amikor beléptem az előadóterembe, Petrát pillantottam meg. Egyből odaültem mellé. 

- Szia Petra!

- Szia Zsófi! És Regina?

- Erről szeretnék veled beszélni. Nem tudod, hogy mi történt vele?

- Nem. Miért baj van? - nézett rám ijedten. 

- Igen, baj van. Reggel ott találtam a konyhában, és egy üres tequilás üveg volt a kezében. 

- De jól van, vagy mi van vele?

- Bedobtam a hideg zuhany alá, bevett egy fejfájás csillapítót, és mondtam neki, hogy pihenjen, és maradjon otthon.

- Jól tetted. Amúgy jut eszembe este hamar elváltunk. Azt mondta, hogy mennie kell valahova, de nem mondta, hogy hova. 

- Remélem kiderül. 

Kis idő múlva elkezdődött az óra, és a folyamatos jegyzetelés. Gergő előttem ült, úgyhogy szerencsére nem tudott zavarni. 

- Hallod Zsófi, én úgy aggódok. - szólt hozzám Petra. Éreztem az elfojtott sírást a hangjában. 

- Én is. Majd megpróbáljuk kiszedni belőle, hogy mi történt. 

- Így lesz. 

Bár nem ismertem a történetet, mégis hatalmas haragot éreztem. Ha valaki kihasználta Reginát, azt gyűlölni fogom, és ezerszeresen fogja visszakapni. 

Az óra végén Gergő felállt, és felém fordult. Úgy megijedtem, hogy hirtelen levegőt sem vettem. 

- Nyugi, nem érek hozzád. - mosolygott. 

- Figyelj, Gergő, mikor törlöd le ezt az idióta vigyort a képedről? Nem látod, hogy teljesen rossz a hangulatom?

- Látom, királylány. Felvidítsalak? - kacsintott rám. 

- Inkább ne. Tőled nem kell semmi. 

- De mi a baj? Petra is tök szomorú. Mi ez a lehangoltság?

- Gergő, semmi közöd hozzánk. Foglalkozz magaddal! Igazítsd meg a hajadat, növeszd meg a farkad, és húzzál innen el!

- Összegezve: a hajam nem tetszik, a farkamat pedig nem láttad. Pedig eléggé...

- Fogd be! Rohadtul nem érdekelsz. Ne húzzál fel még jobban!

- Jól van. Pedig levezetném az idegességed. 

- Gyere Petra, üljünk el innen!

Petrával elültünk a terem másik felébe. Igazából bíztam abban, hogy Gergő nem fog követni. Szerencsére nem is tette ezt meg. 

A második órán is csak jegyzeteltünk. Semmi különleges nem történt. Amikor vége lett, és Petrával hazafelé indultunk volna, Gergő elém állt. 

- Szerintem világosan fogalmaztam. - kezdtem a gondolatmenetembe. - Komolyan mondom, kórházban kellene feküdnöd, mert agykárosodásod van. Nem bírja befogadni azokat az információkat, amiket én mondok neked. 

- Zsófi, én szeretlek. 

- Akkor idézek neked erre egy rapszöveget: "Szeretlek, hazudták szemembe vagy százszor/aztán ment a színjáték, ja, bármikor és bárhol..." /Angel: Bocs című számából/ 

- Nem hazudtam. 

- Hagyjuk ezt, állj el az útból! 

Amikor végre ellépett, Petrával azonnal hazarohantunk, hogy megnézzük, mi a helyzet Reginával. Nagyon aggódtam érte. Amikor hazaértünk, berontottam a szobájába. Igazából nem akartam elhinni, amit láttam. Két üveg pia hevert mellette teljesen üresen. 

- Zsófi, mi történt? - kezdett Petra sírásba. 

Próbáltam ébresztgetni Reginát, de nem válaszolt. 

- Petra, hívd a mentőket! - kiabáltam zokogva. 

Kb. 15 perc múlva értek ki. Amikor csengettek gyorsan egyből beengedtem őket. 

- Jöjjenek, itt fekszik a szobában!

Megijedtem, amikor ők is élesztgetni próbálták, de Regina nem adott jelet. Egyszerűen csak feküdt az ágyon. Petrával összeborulva sírtunk. 

- Mennyit ivott? - kérdezte az egyik férfi. 

- Igazából reggel egy üres tequilás üveggel találtam a konyhában, de akkor még felébredt. Bedobtam hideg zuhany alá, adtam neki fejfájás csillapítót, és itthon hagytam. Most értünk haza, és két üres üveg volt az ágy mellett. 

- Rendben, ez esetben be kell vinnünk. Valószínű, hogy ki kell mosni a gyomrát. 

- Kérem, uram, vele mehetnénk? Csak mi vagyunk itt neki, senki más. 

- Rendben. Kérem, akkor gyorsan szedjék össze a hölgy iratait, esetleg pár ruhát, holmit, ami kell neki. 

- Jól van. 

Gyorsan összeszedtem mindent, és elindultunk be a mentővel a kórházba. Ott voltunk Regina mellett Petrával. Mind a ketten fogtuk a kezét. Reménykedtem benne, hogy felébred, hogy elmond valamit. Sajnos ez még nem történt meg. Nagyon aggódtam. A sírástól már nem is láttam semmit. 

A kórházban odavezettek minket egy kórteremhez. Azt mondták, ha a gyomormosáson túl lesz, akkor idehozzák. Igazából Petrával csak vártunk, és sírtunk. 

- Nem szabadott volna egyedül hagynom. - vádoltam magam a történtek miatt. 

- De Zsófi, Regi még sosem tett ilyet. Ne vádold magad, kérlek! Valami megváltozott vele. 

- Petra, kérhetek valamit?

- Persze. 

- Tudom, hogy nem szereted Márkot, stb, de idehívhatnám? Tudom, hogy most mellettem állna, és meg tudna nyugtatni. 

- Jó, ha így akarod. 

Felhívtam Márkot, aki biztosított arról, hogy hamarosan itt lesz a kórházban. 

- Sziasztok lányok! - köszönt felénk. 

Amikor megláttam, egyből a nyakába ugrottam. Tudom, hogy tegnap nem valami szépen viselkedtem vele, de most szükségem volt rá. Egyszerűen kellett az ölelése. 

- Márk, ne haragudj, hogy iderángattalak!

- Zsófi, nem haragszom. De mi történt? - nézett rám elég szomorúan. 

- Regina beivott elég szépen. 

- De miért vagy hogyan?

- Nem tudom, mi történt. Reggel, amikor kimentem a konyhába egy üres tequilás üveg volt a kezében. Majd, amikor Petrával hazaértünk suli után, akkor már 2 üres üveg hevert az ágya mellett. Én nem értem, Márk. - zokogtam bele a vállába. 

- Zsófi, nyugodj meg! - ölelt magához még szorosabban. - Nem lesz semmi baj. 

- De nem tudom, mi történhetett vele. Nem tudjuk, hogy kivel találkozott. Egyszerűen már csak a legrosszabbra tudok gondolni. 

- Regina sosem tett ilyet. - mondta Petra Márkra nézve. - Soha nem volt ennyire szétesve. Ő mindig tudta, hol a határ. Ha buliztunk, akkor sem itta le magát ennyire. Egyszerűen nem értem. 

- Nyugalom, lányok. - ült le Márk kettőnk közé. - Meg fog ez is oldódni. Dívák vagytok. - mosolygott ránk. 

- Örökké dívák leszünk. - mondtam Petra szemébe nézve. - Mi hárman mindig, és örökké. 

- Így van. - válaszolt barátnőm. 

Így ültünk hárman, amikor Reginát tolták a kórterembe. Még mindig ugyanolyan sápadt volt. 

- Doktor úr - fogtam meg az egyik orvos kezét - kérem, hogy van?

A doki megállt, és ránk nézett. 

- Az a helyzet, hogy elég sokat ivott. Úgy néz ki, hogy teljesen kimostuk a gyomrát. Bár eszméleténél még nincsen teljesen. Hamarosan biztosan magához tér, és nem lesz gond. 

- Köszönjük szépen!

Megnyugtató volt ezt hallani, hogy hamarosan magához tér Regina. Egyszerűen nem bírtam elképzelni, hogy ki okozott neki ekkora fájdalmat, hogy csak az alkoholban látta a kiutat. 

Pár óra múlva bemehettem a kórterembe hozzá. 

- Regina, szívem, hogy vagy? - ültem le az ágya mellé, és fogtam meg a kezét. 

- Jobban. 

- De szívem, mi történt? Sosem csináltál még ilyet. 

- Zsófi, nem akarok erről beszélni. - fordította el a fejét teljesen a másik irányba. 

- Jó, akkor hagylak pihenni. 

Kimentem a szobából, és odaültem Petra és Márk közé. 

- Mi a helyzet vele? - kérdezte Petra kíváncsian. 

- Nem akar róla beszélni. - mondtam szomorúan. Látni a legjobb barátnőm szemében a fájdalmat, és a kínt, elég rossz érzés. Láttam Reginán, hogy tudja, mi történt, de elég fájdalmas neki ahhoz, hogy elmondja. Láttam a szemeiben, hogy nagyon megbánta, amit tett. 

- Gyere, menjünk le a büfébe, veszek neked valamit. - ajánlotta fel Márk. 

- Rendben. Petra mindjárt jövünk. 

- Okés. 

Lementünk Márkkal. Vett nekem egy szendvicset, és leültünk a közelben egy padra. 

- Nagyon jól esett, hogy engem hívtál. - nézett rám. - Azt hittem a tegnapi nap után nem akarsz látni. 

- Márk, sajnálom, hogy elmentem. Az a nap nagyon rossz volt, tudod te is. 

- Igen. Gergő teljesen összezavarja az életed. Az a rohadék. 

- Ne is beszéljünk róla! Ma is csak felidegesített. 

- Esküszöm, egyszer bemosok neki egyet. - mondta Márk mérgesen. 

- Annyit sem érdemel, hogy a kezed fájjon miatta. Az a gyerek semmit nem érdemel. 

- Igazad van. 

Miután végeztem a szendviccsel, Márk átkarolt, és nyomott az arcomra egy puszit. Olyan aranyos volt, hogy azt nem tudom elmondani. 

- Remélem megnyugodtál, Regina is rendbe jön, meglátod. - biztatott. 

- Igen. Így lesz. 

Mikor visszamentünk Petrához, ő  még ott ült, és várt. 

- Zsófi, kérlek, menjetek be Reginához! Azt kérte, hogy adjam át neked. 

- Rendben. 

Megfogtam Márkot, és berángattam magammal a kórterembe. Leültünk Regina ágyához, aki minket nézett. 

- Zsófi, ne haragudj rám!

- Regi, nem haragszok rád. 

- Márk - fordult Márk irányába - te se haragudj, hogy annyira ellenszenvesnek tartottalak. Rendes vagy, hogy idejöttél Zsófihoz. Nagyon rendes tett. 

- Nem haragszok. - mondta Márk őszintén. 

- Regi, én vagyok az egyik legjobb barátnőd - kezdtem bele a monológomba - szeretném, ha elmondanád, hogy ki tette ezt veled. Miért menekültél az alkoholba? Mi okod volt ezt tenni? Itt vagyunk veled Petrával, nem vagy egyedül. Megbeszélhetted volna velünk, és akkor nem lett volna ez. Tudod, milyen rossz volt, ahogy ott feküdtél tudatodon kívül?

- Ne haragudj, Zsófi! Én nem ilyen vagyok. 

- Tudom. Te egy jószívű, aranyos, kedves lány vagy. Ismerlek már régóta, Regi. Kérlek, mondd el, hogy miért tetted. 

- Zsófi, én nem vagyok normális. 

- Regina, kérlek. Itt vagyok, segítek. Hiszen tudod, hogy számíthatsz rám. 

- De elcsesztem a bizalmad. 

- Ne mondj ilyeneket! 

- Annyira sajnálom. - sírta el magát. 

- De Regi? Mit, miért, hogyan? Nem értelek. 

- Mindig is igazad volt, de nem figyeltem rád. 

- Regi, nem értek ebből egy szót sem. 

- Jól van, elmondom, hogy ki tette ezt velem. 

Láttam rajta, hogy nagyon őrlődik. Nem tudta, hogy mi lenne a jobb: elmondani nekem, vagy inkább magában tartani, és várni arra, hogy egyszer kitudódik csak úgy ok nélkül. 

- Gergő miatt ittam ennyit. Ő tette ezt velem. Miatta menekültem az alkoholba. 

8. rész: Az érzelmes Gergő

Sziasztoook :) Immár facebook oldalon is lehet követni az eseményeket, illetve véleményezni, ötletelni. A kedvenc fiú szereplőre még mindig lehet szavazni :) Elhoztam nektek a 8. részt. Ebben lesz 2 saját általam írt vers is. Tudjátok, mint mindig olvasni, véleményezni ér ;)

Jó olvasgatást kívánok! :)

Reggel is éreztem a magányt, az egyedüllétet. Olyan érzés, mintha egyedül lennél egy lakatlan szigeten, ahol senki nem foglalkozik az érzéseiddel. Mintha meg sem hallanák a szavaid. Néma vagy a barátaid felé. Hiába beszélsz hozzájuk, az agyuk nem veszik be a szavaid. Nagyon szeretem a két legjobb barátnőmet, de azért most ebben a helyzetben, úgy érzem kell határt húznom. Mindent nem lehet nekik engedni. Elhiszem, hogy Gergő elcsavarta az eszüket, de talán ez a viselkedés akkor is túlzás. Beengedték a saját szobámba, és az ágyamba. A teljesen privát szférámba. Ez egyáltalán hogyan fordulhatott meg a fejükben? Szeretnek engem, de mégis hagyták ennek a degenerált idiótának, hogy bejöjjön. Elég szép ellentét, nem?

Kimentem a konyhába, hogy reggelit készítsek. Regina már ott ült az asztalnál, teljesen magába roskadva. 

- Szia Zsófi! - köszöntött felém teljesen szomorúan. 

- Szia! - köszöntem vissza teljes közönnyel a hangomban. 

- Ne haragudj, tudom, hogy hülyeséget csináltunk. Tudom, hogy nem így kellett volna. 

- Regina, már megtörtént. Nem tudsz ezen változtatni, és Petra sem. 

- Tudom, Zsófi, és szeretném, ha megbocsátanál nekünk. Hidd el, szeretünk téged nagyon. Mi nem akarunk neked rosszat. Gergő elég erőszakos, ha rólad van szó. 

- Nem akarom a nevét sem hallani. Csak gondolj bele, hogyan esett, amikor ott feküdt az ágyamban, mint a pasim, aki vár haza. Szerinted örültem annak az őrültnek? 

- Zsófi, tudom. Igazad van teljesen. 

Megettem a reggelimet, felöltöztem, összepakoltam a laptopom, és pár füzetem a suliba. Regina is elkészült közben. 

Amikor leértünk Petrát pillantottam meg az autója mellett. 

- Sziasztok! - köszöntött felénk mosolyogva. 

- Szia!

- Zsófi, ne haragudj, nagyon szeretlek. - mondta Petra felém fordulva. 

- Jó, majd megbeszéljük. Mennünk kellene órára. 

Petra rendes volt, hogy elvitt minket autóval a sulihoz. Nem volt kedvem még a bkv-n is látni a mosolygós emberkéket, miközben tudom, hogy az én hangulatom kb. -500. 

Mielőtt bementünk volna suliba, vettünk kávét. Persze ez nem hiányozhatott. Reménykedtem benne, hogy erőt ad a napomhoz. 2 gyakorlati óra csak a mi csoportunkkal elég necces lesz. Főleg az, hogy a szerencsétlen Gergő képét kell bámulnom, és hallgatnom a hülye szövegét. 

Amikor beléptünk a terembe már mindenki bent volt. Szerencsére így is egymás mellé tudtunk ülni a 2. sorba. Majd kisvártatva a tanár úr is belibbent. 

- Szép jó reggelt, ifjúság! Ma jó kis játékot fogunk játszani. 

Mindenhez lett volna kedvem, de játszani nem. Bármit megcsináltam volna, de pont most játszani a csoporttal elég hülye ötletnek tűnt. 

- Mindenki húzni fog egy nevet a borítékból, és utána elmondom, mit is kell csinálni. 

A tanár körbement a teremben. Mikor hozzám ért azon imádkoztam, hogy ne Gergő nevét húzzam ki. Erre szerencsétlenségemnek köszönhetően a név, ami a papíron állt: Sasvári Gergő. Komolyan sikítani tudtam volna. Ha vele kell megcsinálni valami feladatot, komolyan inkább igazolatlan óra. 

- Tehát a feladat: elmondok pár kérdést, írják le, és válaszoljanak ezekre a kihúzott illetővel kapcsolatosan. Aki ügyes és kreatív akar lenni az órán, az írhat verset is a másikról. A lényeg, hogy a jellemét próbáljuk feltárni az illetőnek. 

Mindenki szorgosan jegyzetelt, fura módon még Gergő is lelkesedett a feladatért. Gondolom, amilyen mázlista engem húzott. Én azon voltam, hogy őszinte legyek, és a saját gondolataimnak adjak hangot. Elég sokat sikerült írnom a kérdésekre adott válaszokra kapcsolóan, és még egy verset is odatettem a végére. 

- Kedves Gergő, csak hogy érezd a törődést! - gondoltam magamban mosolyogva. 

Kb. háromnegyed órát kaptunk a feladat megoldására. Igazából nekem elég is volt ennyi idő. 

- Akkor lássuk az alkotásokat! - szakította meg a tanár a csendet. - Zsófia, kifáradna ide a többiek elé?

Alapjáraton utáltam, ha ki kellett állni a többiek elé. Ez a helyzet viszont más volt. A szerencsém az volt, hogy a csapat egyik fele utálta Gergőt. Ok a másik fele meg jó havernak tekintette. 

Kimentem a többiek elé, és mosolyogva, olyan diadalittasan néztem Gergőre. 

- Zsófia, kit húzott? - kérdezte a tanár. 

- Sasvári Gergőt. 

Igazából, amikor kimondtam a nevét mindenki elkezdett nevetni. Az érintett saját maga is nagyot nevetett, és várta a folytatást. 

- Akkor hallgassuk Zsófiát figyelmesen! - szólította a többieket csendre a tanár. 

- Tehát akkor az első kérdés: milyen pozitív tulajdonságai vannak? A válaszom az, hogy szerintem egy sincs, bár azt, hogy fut a lányok után vehetjük pozitívnak is. Már amelyik lánynak tetszik ő. A második kérdés: mik a negatív tulajdonságai. Szerintem éjfélig itt ülnénk, ha el kellene sorolnom. A legalapvetőbb 2 az, hogy öntelt idióta, és erőszakos. A következő kérdés az volt, hogy milyen viszonyban állok vele. Igazából részemről egy nagy utálat, részéről pedig szerintem egy nagy színjáték. Az utolsó kérdés pedig, hogy jellemezzem őt pár mondatban. Erre egy verset írtam. 

Kedves, drága Gergő,

tudom, azt hiszed, hogy minden lánynál te vagy a nyerő. 

Futsz utánam, mint egy szexre éhes,

pedig tudod, hogy soha nem foglak szeretni téged. 

Más lányok agyát jól átvágtad,

a köztünk lévő utálatot nem tudod leküzdeni egy szál virággal. 

A gazdagság, és a jóképűség nekem tudd meg nem elég,

mert a lelked üres, érzelmeid pedig szerintem nincsenek felém. 

- Köszönjük szépen Zsófia. Nem hinném, hogy Gergő ennyire rossz ember lenne. - mondta a tanár. 

Igazából, amikor a helyemre ültem, akkor láttam, hogy mindenki nevet azon, amit felolvastam. Én csak őszinte vagyok mindenkihez. 

- Akkor ezek után Gergő, gyere te!

Gergő szépen kiállt elénk. Azt láttam rajta, hogy jót mosolygott rajtam, és egy kis szomorúság is tükröződött a szemében. 

- Tanár úr, fűzhetnék pár kommentet Zsófi írásához?

- Természetesen. 

- Zsófi, ott van Csabi mögötted szőke haja van, biztos ő jobban elnyeri a tetszésed. Azt pedig tudom, hogy egyszer meghódítalak, szóval nem kell itt játszani az agyacskád. 

- Gergő, kit húzott? 

- Meglepő, de én pedig Kelemen Zsófit húztam. 

Ez tökéletes. Most rólam fog jellemzést mondani. 

- Tehát a pozitív tulajdonságai: nagyon szép, aranyos, érti a humort, a legjobb barátnőiért megtenne mindent, szereti a családját. Negatív tulajdonságok: engem utál, naiv, néha hisztis, a szőke hajúak a gyengéi, szeret engem bosszantani, és ezt élvezi is. Milyen viszonyban állok vele? Őszintén szólva az ő szavaival élve, ha rám néz, akkor a hányinger kerülgeti; én ha ránézek, akkor megdobban a szívem, illetve hát...feláll az a bizonyos. Az ő jellemzésére én is verset írtam. 

Amikor ránézek, életre kelnek bennem az érzések,

bár Te ezeket bennem mindig széttéped. 

Gyönyörű vagy nekem, nálad szebb a szememben nincs,

ha a barátnőm lennél, Te lennél a szívemben az egyetlen kincs. 

Aranyos vagy,és kedves,

bár rosszul áll neked a naiv szerep. 

De ha mellettem ébrednél, mosollyal üdvözölném a reggelt, 

csak egyszer értenéd meg, hogy téged szeretlek. 

- Köszönjük Gergő, nagyon szép volt. 

Igazából szerelmes verset még nem kaptam senkitől. Bár a tényen nem változtat: nem szeretem Gergőt. Még ez a vers sem tud meghatni. Attól ő még elveszi a barátaim, átvágja a lányokat, és egy idióta. 

Óra végén Gergő jött oda hozzám.

- Szia Zsófi! Tetszett a versem? - mosolygott az arcomba. 

- Hello! Az enyém szerintem jobb volt. 

- Oh, igen, kifejezted mennyire is utálsz. Köszönöm szépen, tökéletes volt. 

- Nem érdekelsz, Gergő. Menj a fenébe!

- Tényleg Csabi is tetszik? Neked úgy néz ki csak a szőke hajúak tetszenek. 

- Ezt fejezd be!

Elmentem tőle, és bementem a másik terembe, ahol következni fog az óra. Meglepődtem, mert Csabi odaült mellém. 

- Zsófi, jól vagy?

- Persze Csabi. Nincsen semmi baj. - mosolyogtam rá. 

- Amúgy hogyan értette, hogy én tetszek neked?

- Semmiség, Csabi. Ne is foglalkozz azzal az idiótával!

- Rendben van. Amúgy jól odamondtad neki. Tudod rám bármiben számíthatsz. 

- Köszönöm Csabi.

Csabival igazából a kezdetektől jóban vagyunk. Rendes, jófej barátnak tartom. 

- Szóval tényleg tetszik? - kiabált rám Gergő. 

- Semmi közöd hozzá. Szálljál ki az életemből, Gergő!

- De van közöm hozzá. Több, mint hinnéd. 

- Ne bántsd Zsófit, Gergő! - állt be Csabi Gergő elé. 

- Csabika, nem rád tartozik. Rohadj meg te is a szőke sráccal együtt! - üvöltött Gergő, majd leült a helyére az utolsó padba. 

Először láttam rajta az idegességet a mosoly helyett. Kicsit meg is ijedtem tőle. Eddig nem ezt az arcát mutatta felém. Csabi rendes volt odaült mellém a másik felemre. 

- Zsófi, minden ok? - kérdezte tőlem Petra, aki a másik oldalamon ült. 

- Persze, semmi baj. Nem tudom, mitől lett hirtelen ilyen ideges.

- Szerintem egyértelmű. Szerelmes beléd. - mondta Csabi az arcomba megállapítását. 

- Szerintem színjáték. Figyelj, csak szexelni akar velem, semmi többet. 

- Rendben, nem vitatkozok. Te érzed, Zsófi. 

- Figyelj, Csabi, te nem ismered az egész történetet. Nem tudod, hogy miért vágja a fejemhez ezeket a szőke hajús gondolatokat. Elmarta mellőlem a barátaimat is. A legjobb barátomat, a legjobb barátnőimet. Lassan egyedül maradok Csabi. 

Már majdnem a bőgéshatáron voltam, amikor Csabi megölelt. Olyan aranyos volt tőle. Muszáj volt egy baráti ölelés ebben a helyzetben. 

- A szemem láttára ölelgeted? - kiabált nekem Gergő a terem másik feléből. 

Nem válaszoltam neki. Egyszerűen semmi köze az életemhez. Bármit csinálok egyből beszól. Ez szerelem? Nem. Egy hatalmas színjátékot csinál. 

- Köszönöm, Csabi. - mondtam a barátomnak az ölelésből kibontakozva. 

- Ugyan. Nincsen mit megköszönnöd. - mosolygott felém. 

Statisztika órán igazából csak csendben számoltunk. Mindenki a feladatokra koncentrált. Törtük az agyunkat a sok számoláson, amikor rezgett a telefonom. Megnyitottam az üzenetem. 

"Szia! Remélem nincsen harag a történtek miatt. Odamegyek a sulid elé, és beszélgessünk! Mikor végzel? Márk."

Igaz tegnap elég furán váltunk el, de akkor is Márk írt nekem üzenetet, és találkozni akar velem. Igazából én is szeretnék találkozni vele. Meg kellene beszélnem vele is a dolgokat. Gyorsan megírtam neki, hogy 1 óra múlva jöhet. 

Az óra végén mindenki hazafele igyekezett. Amikor lementem a lépcsőn a lányokkal, Gergő elkapta a kezeim, és konkrétan a legközelebbi falnak szorított. Hirtelen halálfélelmem lett. A szemeiben csak haragot láttam. 

- Zsófi, miért csinálod ezt? Őrületbe akarsz kergetni? 

- Engedj el! 

- Nem engedlek. Tudom, hogy nem hiszel nekem. Még a Csabival is leálltál beszélgetni, mert szőke haja van. 

- Csabi jó barát. Nem a szőke haja teszi jó baráttá, hanem az, hogy a lelke rendben van. Együtt tud érezni másokkal,ha kell. Belőled a lélek hiányzik, és az érzelmek. Menj a csajaidhoz, és add be nekik a szöveget! Nekem nem kellesz. 

- Nincsenek csajaim, Zsófi. Elég rosszul ismersz, ha így gondolod. 

- Engedd el! - kiabált Gergőre egy számomra ismerős hang. Márk állt Gergő mellett. 

Gergő hátrafordult, és elég gúnyos pillantást vetett Márkra. 

- Szia kis szőke hajú nyálas gyerek! 

- Gergő, nem teheted ezt Zsófival. 

- Te mondod meg, hogy mit tegyek? Ugyan már. Ki vagy te hozzám képest?

Amikor Gergő elengedett odaléptem Márkhoz, és elhúztam onnan. Gyorsan beültünk az autójába, és gázt adott.

- Zsófi, jól vagy? - kérdezte aggódva. 

- Kicsit megijedtem Gergőtől. - mondtam őszintén. 

- Ne félj! - nyugtatott Márk. Olyan aranyos volt, ahogy megvigasztalt. - Nem fog bántani téged. 

- És hova megyünk? - kérdeztem kissé vidámabban. 

- Mit szólnál, ha lemennénk a Duna partra? - váltott mosolyra Márk is. 

- Rendben. 

Leültünk egymás mellé egy padra, és néztük a hullámzó Dunát. Igazából nem volt az a teljesen jó idő, de azért nem fáztam. 

- Megnyugodtál? - nézett rám Márk mosolyát erőltetve. 

- Igen. Aranyos vagy, hogy odajöttél. 

- Ez természetes. Meg akartalak védeni. Az sem érdekelt volna, ha megüt engem.  

- Igazából ma órán írt nekem egy szerelmes verset. 

- Tényleg? - nézett rám úgy Márk, mintha a spanyolviaszt találtam volna fel. 

- Igen, volt ilyen egymást jellemzős feladat. Én persze leírtam, hogy mennyire utálom, és hogy eltűnhetne már az életemből. 

- Értem. Jól tetted. Amúgy hoztam neked egy kis meglepetést. - kacsintott rám. 

- És miféle meglepetést? - néztem rá izgatottan. 

- Mondtad ugye, hogy Angel a kedvenced. Rátettem a telefonomra egy számot tőle, és gondoltam meghallgatnánk együtt. 

- Márk, te gondolatolvasó vagy. Pont az lett volna a tervem, hogy hazamegyek és Angelt hallgatok egész délután. 

- Tökéletes. - mosolygott, és elővette a telefonját. 

Nagyon jó volt Márkkal hallgatni Angelt. Egyszerűen rájöttem, hogy ez nagyon kell a napomhoz. Bár ezt a rossz napot elrontani már nem lehet. 

Nem értettem, hogy Gergő miért fordult ennyire ki magából. Elvette az agyát a féltékenység? Rájött, hogy van egy picike érzelme az irányomba? Vagy csak egyszerűen szexhiánya van? Igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik a jó válasz. 

- Min gondolkozol? - nézett rám Márk mosolyogva. 

- Semmi. Csak érdekes az élet. 

- Az biztos. 

- Márk, egyedül érzem magam a világban. Gergő elérte, hogy a legjobb barátnőim már egy kicsit ellenem vannak, a legjobb barátom is elfogult Gergővel. Igazából elmarja tőlem az embereket, és most ne gyere nekem te is azzal, hogy ő szerelmes. A szerelmes ember nem veszi el a barátaim, nem nyom a falhoz, mint aki meg akar ölni. 

- Zsófi, nem vagy egyedül. Én is itt vagyok neked, a többi barátod, de legfőképpen a családod. 

- Ez igaz. Csak mi dívák vagyunk a lányokkal. Örökké legjobb barátnők, érted? 

- Értem, és megértelek. Rossz lehet neked. De rám számíthatsz. 

- Nem akarok szomorkodni. 

- Okés, nem is fogsz. Gyere, feljöhetsz hozzám, ha gondolod enni egyet. 

- Márk, nem akarok zavarni, meg semmi. 

- Ugyan Zsófi. Nem vagyok Gergő, nem akarok ennyire nyomulni. Csak gondoltam hamarosan elered az eső, és nálatok meg úgyis Regina utál...

- Rendben van, Márk. 

Beültünk az autóba, és elindultunk. Közben csak a magányomra tudtam gondolni. A barátnőim ott Gergő előtt sem védtek meg. Szegény Csabinak kellett odaállnia. Miért fordul ellenem a világ? Miért nem lehet boldogan, vidáman élni? Miért kell valakinek mindig elrontania a napjaim? 

Amikor felértünk a lakáshoz, igazából örömmel konstatáltam, hogy senki nincs otthon Márkéknál. Túl korai lett volna a szüleivel találkozni. 

Leültem a konyhába az asztalhoz, és közben körbenéztem. Tiszta, rendezett a lakásuk. Mindenhol rend van. 

- Akkor pizzázunk egyet! - adta elő Márk az ötletét. 

- Rendben. 

Megsütötte a pizzát, majd elém tálalta. 

- Hölgyem! - mondta mosolyogva. 

- Köszönöm szépen. Aranyos vagy, hogy próbálsz felvidítani. 

- Nincsen mit megköszönnöd, Zsófi. Te is aranyos vagy, hogy találkoztál velem a béna csók után. 

Na jó, azt hittem falnak megyek. Nem elég, hogy Gergő kiakasztott, már Márk is kezdi? Mi van itt ma, bolondok háza? 

- Márk, figyelj, hagyjuk ezt a témát. Tudod mit? Hazamegyek és veszek egy meleg fürdőt. Nincsen kedvem senkivel sem beszélni. 

- De Zsófi...

- Hagyjuk, Márk. Ne haragudj, de ellépek!

Felkaptam a kabátom, és futottam hazáig. Az sem érdekelt, hogy zuhogott az eső. Egyszerűen semmi nem érdekelt csak az, hogy bebújjak az ágyamba. Egyedül akarok lenni, mindenkitől távol. 

Amikor hazaértem egyből bezárkóztam a fürdőszobába. Megengedtem a kádat jó meleg vízzel, majd belemásztam. Nyugtató hatása volt. Kikapcsoltam az agyamat, és nem koncentráltam semmire. Jelen pillanatban nem tudott foglalkoztatni sem Gergő idiótasága, sem Márk elég bizarr témaválasztása. 

Amikor bebújtam az ágyamba, és bekapcsoltam a laptopom két üzenet fogadott. Meg is nyitottam az elsőt. 

"Zsófi, ne haragudj! Nem fordultunk ellened, melletted vagyunk. Szeretünk téged mind a ketten. Kérlek, muszáj megbeszélnünk a történteket! Petra. "

Persze most már szeretnek. Nem állnak ki mellettem, beengedik ezt az idiótát az ágyamba, nagyon szerethetnek. A másik üzenet feladóját persze már sejthettem is. 

"Királylány, bocsáss meg! Sosem akarok veled ilyen erőszakos lenni. Egyszerűen elborította az agyamat a féltékenység, és ahogyan Csabika megölelt...azt hittem, hogy ott azonnal felképelem. Drágaság, nem vagyok ilyen erőszakos. Én is meglepődtem magamon, hidd el. Csak ez az átkozott féltékenység. Azt mondtad nincsenek bennem érzelmek. Szívem, ezt pont te cáfolod meg. Szeretném, ha megbocsátanál. Holnap beszélünk. G."

Persze érzelmek, mi? Ezért szorítottál a falhoz? Engem nem nézel hülyének Gergő. 

Végül egyik félnek sem válaszoltam. Úgy döntöttem, hogy ma korábban elalszom, mert elegem van ebből a napból. Lecsuktam a laptopom, és elaludtam. 

7. rész: Nyomozás

Sziasztoook :) Már lehet szavazni itt az oldalon a kedvenc fiú szereplőtökre a hónap végéig. A blog követhető facebook, Google+, illetve a Twitter segítségével is. Ha van kedvetek, akkor az Angyalok és ördögök című facebook csoportba is csatlakozhattok, és olvashatjátok, véleményezhetitek a részeket :) Elhoztam a 7. részt. Remélem tetszeni fog :)

Jó olvasgatást :)

Ma reggel is korán keltem. Igazából izgultam, hogy Márk mit fog mondani nekem. Vajon mivel fog előállni? Őszintén szólva furcsálltam, hogy csak úgy eljön értem, mert nincs jobb dolga. Meglepett tőle ez a viselkedés. Persze kedves, aranyos srácnak gondolom, de egy ilyen lépést nem mindenki tenne meg, pusztán azért, mert tetszik neki egy lány. Biztos van valami fontos közlendője számomra. 

Bekapcsoltam a laptopomat hátha találok valami érdekes üzenetet. Ehelyett egy érdekes bejegyzés fogadott a kezdőlapon. 

"Ma végre hazajön egy lány, akit már nagyon várok..."

Persze Gergő üzenőfalán virított. Engem nem kell várnia, nem akarok vele találkozni. Egyáltalán nem akarok tőle semmit. Ma végre találkozok Krisztiánnal, és remélhetőleg hamarosan egy lánnyal is, akit Gergő elég szépen megalázott. Számomra fontos a tisztánlátáshoz. 

Felöltöztem, és lementem a konyhába reggelit készíteni. Fura módon öcsém még otthon volt. Pedig hétfő reggel iskolában kellene lennie. 

- Roli, miért vagy itthon? Lógsz az iskolából? - tettem fel neki az egyértelmű kérdést. 

- Nem, csak beteg vagyok. - mondta olyan ártatlanul, hogy már kezdtem elhinni. 

- Te nem vagy normális. Na öltözz fel, és húzás! Van 5 perced, hogy elindulj!

- Most miért nem hiszed el? Olyan igazságtalan vagy. Jól van, megyek már. 

Nem értettem öcsémet, hogy mi értelme lógni a suliból. Persze én is párszor élek a lehetőséggel, de főiskolán jobban meg tudom magamnak engedni. Amikor nagy nehezen levánszorgott, jól megölelgettem. 

- Vigyázz magadra, öcskös! Aztán lehet, hogy hétvégén feljöhetsz hozzánk. 

Egyből mosoly futott át a száján. 

- Zsófi, jó a motivációd. Petrát puszilom amúgy, és te is vigyázz magadra, nővérkém. Srácokkal meg csak óvatosan! - kacsintott rám. 

Elköszöntünk egymástól, és üres lett a ház. Csak Lilike és én. Már máshol jártak a gondolataim. Konkrétan egy személyen, aki 2 órán belül itt lesz a házunk előtt. A szívem már most a torkomban dobogott. 

Felmentem a szobámba Lilikével. A nap szikrázóan sütött, nagyon jó idő volt szeptember végéhez képest. Összepakoltam a táskámat, és ledobtam magam az ágyra. Elgondolkodtam, hogy vajon az a lány, mit fog nekem mondani? Egyáltalán akar velem beszélni majd? 

Annyira elszaladtak a gondolataim, hogy csak akkor hallottam, hogy csengetnek, amikor Lilike vonyítással jelezte felém. 

Kinyitottam az ajtót, és ott állt Márk. Ránéztem, és majdnem elájultam. Szőke haja fel volt zselézve, a fehér polon át teljesen jól látszott kidolgozott hasa, és az a fekete farmernadrág. Istenien jól nézett ki. 

- Szia! - köszönt felém. 

- Szia Márk! Gyere beljebb!

Érdekes volt, hogy Lilike egyből megkedvelte. Ok, jó szíve van a kutyámnak, de nem minden idegent szeret bent látni a házunkban. 

Amikor a nappaliban leültünk egymás mellé, hirtelen olyan szerelem-féle érzés kerített hatalmába. Zavarban voltam, azt sem tudtam, mit mondjak neki. 

- Aranyos a kutyád. - törte meg Márk a csendet. 

- Köszönöm. - mosolyogtam rá. - Nagy forgalom volt?

- A belvárosban van rendesen. Az autópálya az elég gyors. 

- Jól van. Igazából összepakoltam, szóval, ha gondolod indulhatunk. 

- Én ráérek. - vetett rám egy hatalmas mosolyt. 

- Rendben. Akkor még kicsit maradhatunk. Lehet fura kérdés lesz, de még annyira nem ismerlek,és...

- Kérdezz bátran! 

- Te hány éves vagy? - bukott ki belőlem az első személyes kérdés. 

- 23. És te?

- Én 18 vagyok, bár hamarosan 19. 

- Tökéletes. - mondta teljesen örömködve. 

- Ne haragudj, csak még nem annyira ismerjük egymást. 

- Ugyan, ne legyél zavarban! - mondta, majd megfogta a kezem. Ok, ha most nem áll el a szívverésem, akkor semmikor. Majd a szemembe nézett, de olyan mélyen, hogy már megijedtem. 

- Zsófi, tényleg ne haragudj rám, amiért elmentem onnan a partyról. Csak azt éreztem, hogy felesleges vagyok. Ott volt Gergő és te, és...

- Ne is folytasd! - vágtam a szavába, majd elfordítottam tőle az arcomat. - Megértelek, csak nem tudom hányszor mondjam el, hogy Gergő nem érdekel. Egyszerűen az undor fog el, ha rágondolok. 

- Rendben, ne is beszéljünk róla! Inkább akkor menjünk! - ugrott fel hirtelen az ágyról. 

Lehozta a táskámat az emeletről. Közben elköszöntem a kiskutyámtól. 

- Lilike, nagyon szeretlek, és nagyon fogsz hiányozni, kiskutyám. 

Kimentünk az autóhoz, beszálltunk, majd elindultunk Budapest felé. 

- Remélem jól vezetsz. - mondtam Márk felé fordulva. 

- Nyugi, nem lesz baj. - mosolygott vissza. - Amúgy érdekelne, hogy mi a véleményed rólam? Már találkoztunk párszor, beszéltünk, és láttál félmeztelenül is. - kacsintott rám az utolsó megállapításánál. 

- Hát.. - kb. úgy éreztem, hogy köpni-nyelni nem tudok. - aranyos, kedves srácnak tartalak. Illetve, ha jól meggondolom jóképű is vagy. 

- Köszönöm, Zsófi. 

- És te milyennek látsz? 

- Elég csinosnak, aranyosnak, szóval egy jó csajnak így összefoglalva. 

Miután ezeket hallottam tőle, ki tudtam volna ugrani az univerzumból. Annyira boldog voltam mellette, és annyira jólestek a szavai. 

- Köszönöm, aranyos vagy. 

- Bár azt sajnálom, hogy van egy vetélytársam, aki elég rendesen nyomul rád. Tudom megbeszéltük, hogy nem lesz róla szó, de azt érzem, hogy ti ketten összeilletek, de erről nem akarsz tudomást venni. 

- Márk, kérlek! - néztem rá szinte könyörgő tekintettel. - Ketten vagyunk most, beszélgessünk kettőnkről!

Márk erre nem szólt semmit. Kissé idegessé tett, hogy miért állandóan a Gergő témánál lyukadunk ki. 

Azt vettem észre, hogy megállunk egy pihenőnél az autópálya mellett. Leparkolt a kocsival, aztán teljes egészében felém fordult az ülésen. 

- Zsófi, én szívesen beszélgetek veled kettőnkről, de nem tudok nem tudomást venni arról a srácról. Állandóan ott van, ha mi egymás közelébe kerülünk. 

- Márk, értem. Bár most nincs itt. - mosolyogtam rá. 

- Igen. Ez igaz. - mosolygott már ő is. - Szóval a múltkori majdnem csókot bepótoljuk? 

- Persze. - mondtam neki határozottan. 

Kiszállt az autóból, és nekem is kinyitotta az ajtót. Kiszálltam, ő pedig egyből átölelt. Szemtől szembe álltunk egymással. Olyan szépek a szemei, hogy azt leírni nem lehet. Megtörtént a várva várt csoda: Márk megcsókolt. Őszintén szólva elég sok érzelmet éreztem ebben a csókban. Meg is ijedtem tőle, és elhúzódtam. 

- Valami baj van? - nézett rám furán. - Nem volt jó?

- De jó volt, csak....mindegy, menjünk haza, szeretném megölelni a lányokat. 

- Rendben. - váltott  szomorú hangnemre. 

Beültünk vissza a kocsiba, és inkább benyomott egy zeneszámot, minthogy velem beszélgessen. Igazából magamat sem értettem. Erre a csókra vártam, mióta megláttam, és amikor végre megtörténik meghátrálok. Nem értem, mi a fene van velem. Komolyan el tudtam volna sírni magam. 

Amikor leparkolt a háztömb előtti parkolóba felém nézett. 

- Nekem nagyon szép volt, sajnálom, hogy neked nem tetszett annyira. - mondta teljesen reménytelenül, és szomorkodva. 

- Márk, tudom, hogy haragszol, de...

- Nem kell megmagyaráznod. Hazahoztalak, menj csak nyugodtan!

Kiszálltam az autóból. Átnyújtotta nekem a táskámat, és elváltunk. Se elköszönés, se semmi. 

Amikor felértem, és ajtót nyitottam Petra és Regina egyből a nyakamba ugrott. 

- Sziasztok dívák! - kiabáltam köztük. 

- Szia Zsófi! Annyira vártunk már. - mondta Petra. 

- Ti is nagyon hiányoztatok. Beteszem a táskám a szobámba. 

- Nem kellene még várni vele? - nézett rám Petra ijedten. Nem értettem, miért nem mehetek be a saját szobámba. 

Benyitottam a szobámba, és konkrétan majdnem elájultam. Gergő ott feküdt az ágyamban. 

- Te meg hogy a jó anyámba kerülsz ide? - szegeztem neki egyből a kérdést. Nagyon mérges voltam a barátnőimre, amiért beengedték a szobámba Gergőt. Egyszerűen hányni tudtam volna. 

- Zsófi, hát megjöttél? Annyira örülök. 

- Te csak ne örömködj itt nekem! Tűnj el a szobámból!- kiabáltam rá. 

- Nyugi, nincs semmi baj. Csak gondoltam üdvözöllek, és beszélgethetnénk. 

- Nem akarok veled beszélni, Gergő. Menj el!

- Nem. Nem megyek. - felállt az ágyról, és megállt teljesen közel velem szemben. - Mikor veszed észre, hogy odavagyok érted? Mikor tűnik már fel, hogy nem csak játszani akarok veled?

- Erre egyszerű a válaszom. - nevettem bele az arcába - Konkrétan semmikor nem fog feltűnni. Nem akarlak téged, egyszerűen, ha meglátlak elfog a hányinger. 

- Zsófi, ennyire nem nézek ki rosszul. 

- Elmondom akkor, hogy nem a kinézeteddel van a bajom, hanem ahogyan viselkedsz. Meg akarod keseríteni a napjaim? Azt akarod, hogy 1 barátom sem legyen? 

- Zsófi, nem akarok semmi ilyesmit. Én pont hogy boldogítani akarom a napjaid. Viszont örömmel veszem tudomásul, hogy nem zavar a barna hajam, és a barna szemeim. Azt hittem csak a szőkék játszanak nálad. 

- Figyelj, elegem van belőled. Menj el innen, tűnj el! Nem akarok veled egy szót sem beszélni. 

- Rendben, legyen így, de még visszatérek. Szia!

- Hello!

Miután kilépett a szobámból, levetettem magam az ágyra. Mindenki ellenem van, tökéletes. Kívánhattam volna ennél szebb érzést? Hát nem. Jön itt a nyálas dumájával Gergő, amikor Márk megcsókol végre, akkor elhúzódok, mi van velem? Egyszerűen nem ismerek magamra. 

- Ne haragudj, Zsófi! - lépett be Petra a szobámba. 

- Petra, nekem hamarosan mennem kell, találkozóm lesz. Ne haragudj, de nem akarok egyikőtökkel sem beszélni! Értsétek már meg végre, hogy Gergő nem érdekel. Beadhatja itt nektek a hős szerelmest, de nekem nem fogja. 

- Zsófi, gondold meg! Mi Reginával sosem akarnánk neked rosszat. Mi látjuk Gergőn a változást. 

- Nem láttok ti semmit, Petra. Most pedig elmentem, majd egyszer jövök. Szia!

Kirohantam a bejárati ajtón, és a háztömbből is. Nem bírtam a legjobb barátnőimmel egy légtérben lenni, és hallgatni a hülyeségeiket. Egyszerűen nem ment. Gergő megfűzte őket, ez elég egyértelmű. 

Most muszáj lehiggadnom. Muszáj lesz Krisztiánnal beszélnem, és rendesen elmagyarázni neki a dolgokat. Ösztönöznöm kell, hogy segítsen nekem. 

Amikor odaértem az Árkád elé, már meg is pillantottam. 

- Szia Zsófi! - köszönt felém. 

- Szia Krisztián! Annyira köszönöm, hogy eljöttél, hálás vagyok. 

- Nagyon szívesen. - mosolygott. 

- Tudnék veled rendesen váltani pár szót?

- Persze, hiszen ezért vagyunk itt. 

Bementünk a bevásárlóközpontba, és leültünk egy padra. 

- Szeretnék őszinte lenni hozzád. - kezdtem bele a monológomba. - Te vagy az egyetlen, aki tud nekem segíteni. Meg fogom neked ezerszer hálálni, ebben biztos is lehetsz. 

- Persze, segítek számvitelből. Nem kell érte hála. 

- Krisztián - néztem teljesen a szemeibe - nekem nem kell számvitelből segíteni. Én másért hívtalak. 

- Mi van? - nézett rám teljesen értetlenül. 

- Segítened kell nekem, hogy tisztán lássak. Annyit kérek tőled, hogy tartsd titokban, amit kérek tőled. 

- Jó, megígérem. - mondta teljesen őszintén. 

- Sasvári Gergőről van szó. Tudom, hogy a legjobb barátod már régóta. 

- Persze, a Geri a legjobb barátom. - mosolyodott el. 

- Igazából hallottam róla pletykákat, és szeretném kideríteni, hogy igaz-e. Szeretnék találkozni egy olyan lánnyal, akit átvert. Akinek megígérte a komoly kapcsolatot, és közben meg csak egy éjszaka volt, és semmi több. 

- Figyelj, Zsófi, ezt Gergővel kellene megbeszélned. Majd ő elmondja neked. 

- Ő sosem fogja. Gondolom egy-két lányt ismersz, akikkel ezt tette. 

- Egyet ismerek igazából. Dalmát. 

- Megköszönném, ha tudnék beszélni a lánnyal. Komolyan mondom, meghálálnám neked. 

- Jó. Akkor felhívom őt, és megmondom neki, hogy jöjjön ide, a többi a ti dolgotok. Én kiszállok ebből. 

- Jó, persze. 

Őszintén szólva el sem hiszem, hogy ilyen könnyedén ment Krisztiánnal. Elővette a telefonját, és beszélt az említett Dalmával. Mondta neki, hogy jó lenne most találkozni. Ahogy kivettem a szavaiból a csaj beleegyezett. Nagyon izgultam már a találkozás miatt. 

- Kb. 15 perc és itt lesz. - mondta Krisztián felém fordulva. 

- Krisztián, én nagyon hálás vagyok neked. Kérlek, ne mondd el ezt Gergőnek! 

- Még meggondolom. 

Igazából nem nagyon féltem Gergő haragjától. Nem érdekelt, ha elmondja Krisztián neki, hogy nyomozok utána. 

Kimentünk az Árkád elé, és ott volt az említett Dalma. Azon már kicsit sem lepődtem, hogy nagyon hasonlított rám. Hosszú barna haj, barna szemek, középmagas, vékonyabb alkat. 

- Szia Dalma!

- Szia Krisztián!

- Figyelj, itt van Zsófi, szeretne veled beszélni. Magatokra hagylak. Sziasztok!

- Szia! - köszöntünk Krisztián után mindketten. 

- Szia Dalma! Kelemen Zsófia vagyok. - mutatkoztam be neki udvariasan. 

- Szia, Kiss Dalma vagyok! Miben segíthetek?

- Gyere, üljünk be az Árkádba, és beszélünk!

A lány igazából nem tiltakozott. Még csak nem is furcsállta a helyzetet. Leültünk egy padra. 

- Dalma, igazából tudom, hogy nem ismerjük egymást, de szeretném, ha őszinte lennél hozzám. 

- Persze, hallgatlak. 

- Sasvári Gergőről lenne szó. 

Amikor kimondtam a nevét, láttam, hogy a lány nagyon meglepődik. Dalma arca egy villámcsapásra megváltozott. Az előbbi mosolya elég nagy szigorra váltott át. 

- Mit akarsz róla tudni? - kérdezte annyira keményen, hogy egy pillanatra megijedtem tőle. 

- Szeretném tudni, hogy mit éltél át mellette. Szeretném tudni, hogy mi volt köztetek. - böktem ki neki teljesen őszintén. 

- Zsófia, figyelj, ez nem tartozik szerintem rád. 

- Dalma, hallgass meg! Nekem tudnom kell, hogy mit tett. Most utánam teper, és én nagyon undorom tőle, amiket hallottam róla. 

- Sok boldogságot vele! - közölte Dalma és felállt. 

- Ne hagyj itt! - fogtam meg a kezét. - Kérlek!

- Jól van. Igazad van. 

- Tudom, hogy nehéz neked, de kérlek mesélj!

- Jó. Igazából egy buliban ismerkedtünk meg még régebben. - kezdett a monológjába. - Rendes volt, meg kedves, jót beszélgettünk. Aztán egyszer csak azt mondta nekem, hogy összejönne velem, de úgy komolyan. Járni akart velem, kézen fogva sétálni, romantikázni, egyszerűen mindent. Én ezt elhittem neki, úgy mindent. Aztán a buli után nálam kötöttünk ki. Sokat beszélgettünk róla, hogy milyen sokáig leszünk együtt, és hogy milyen szép lesz. Aztán igen, lefeküdtem vele.

Itt elcsuklott Dalma hangja. Megsajnáltam nagyon szegényt. 

- Szóval megtörtént a dolog. Másnap reggel pedig lelépett, otthagyott egyedül. Közölte velem, hogy neki ennyit jelentettem, és nem többet. Ő csak meg akart engem hódítani, és ennyi. Zsófi - nézett rám - én tényleg azt hittem, hogy lesz folytatása. Én tényleg azt hittem, hogy járni akar velem. Naív voltam eléggé, tudom. 

Nagyon megsajnáltam ezt a lányt. Igen, nagyjából ilyen sztorira számítottam. Tehát a pletyka Gergőről teljesen igaz. Ezek szerint engem is csak le akar fektetni. 

- Dalma, köszönöm, hogy elmondtad. Nagyon rendes dolog tőled. 

- Szívesen, Zsófi. Vigyázz vele nagyon szerintem! Hidd el, nem az, akinek mutatja magát! 

- Elhiszem, és köszönöm. 

Elváltunk egymástól Dalmával, és hazafelé vettem az irányt. Egyszerűen mindentől elment a kedvem. Vajon hány ilyen eset lehet még? Gergő megváltozásában ezek után nem nagyon hiszek. Ahhoz sok idő kell, míg az ember felfogása megváltozik. Hogyan lehet valaki ilyen szemét egy szerencsétlen lánnyal? Jó, persze Dalma is naiv volt, mert lefeküdt vele. Nem szabadott volna ezt tennie. Na de, amit Gergő tett, ahogyan kihasználta arra nincsenek szavak. Undorító és gusztustalan. 

Amikor a háztömb elé értem, ahol lakok megláttam Gergőt. Nem hiszem el, hogy már megint itt van. 

- Zsófi, beszélnünk kell! - futott felém teljes lendülettel. 

- Gergő, nincs miről beszélnünk. Te undorító, gusztustalan ember vagy. 

- De ez nem igaz. Dalma tuti összehazudott neked mindent. 

- Úristen, Gergő, még őt nevezed hazugnak? Azt a szerencsétlen lányt? Nem vagy normális. 

- Zsófi, hallgass meg! Krisztián elmondta, hogy Dalmával találkoztál. Tudok mindent. Persze azt nem, hogy miről beszéltetek, de sejtem, hogy engem akart lealázni. 

- Gergő, leszállhatnál már a földre. Még hány lánnyal akarod ezt eljátszani? Azt hiszed, mert gazdag vagy, és jól nézel ki, az már feljogosít téged, hogy így bánj a lányokkal? 

- Zsófi, inkább hiszel egy idegen lánynak, mint nekem? 

- Figyelj, te is idegen vagy nekem. Mától fogva nem ismerlek. Ne szólj hozzám többet!

El akartam futni, de ő megfogta a kezem, és visszarántott. 

- Zsófi, nem tettem ilyeneket, amiket híresztelnek, és amit a Dalma elmondott. Nem bántottam senkit. 

- Persze, mindenki hazudik, csak te mondasz igazat, ugye? A nagy Sasvári Gergő, persze. 

- Zsófi, hidd el, bármit megadnék, hogy másképp gondold. Rendben, nem tagadom, hogy volt egy éjszakás kalandom, de a másik fél is egy éjszakának gondolta csak és én is. 

- Belehazudsz a szemembe, Gergő? Gratulálok neked. Te vagy a legmenőbb srác. 

- Jól van Zsófi, egyszer hinni fogsz nekem. Egyszer elhiszed, hogy igaz, amit mondok. Aztán tárt karokkal foglak várni. 

- Nem hiszek neked. Szia!

Elmentem tőle. Egyszerűen képes még a szemembe is belehazudni. Még hogy Dalma is egy éjszakás kalandot tervezett vele? Ennél jobb mesével kellene előállnia. Azt hiszi, hogy mindenki hazudik, csak ő mond igazat. Mekkora egy szánalmas ez az ember. 

Felmentem a lakásba, és egyből bebújtam az ágyamba. Nem akartam a legjobb barátnőimmel sem foglalkozni. Úgy igazából senkivel sem. Egyedül akartam maradni a gondolataimmal. Úgy éreztem ebben a pillanatban, hogy csak magamra számíthatok.