Jó olvasást hozzá :)
Nagyon ideges voltam, és a könnyeim is folyamatosan hullottak, mintha kint felhőszakadás lenne. Anyámról volt szó, akit nagyon szeretek. Aki felnevelt, aki mindenre megtanított. Egyszerűen nem hagyhatom cserben, főként így, hogy kórházba került.
Végül összedobtam pár cuccot egy nagyobb táskába, és elfogadtam Márk segítségét. Petra is velünk tartott. Ragaszkodott hozzá, hogy mellettem legyen.
- Nyugi, nem lesz nagy gond. Anyukád biztosan felépül. - nyugtatott Márk. Pontosítok, inkább csak próbált nyugtatni.
- Márk, az anyámról van szó. Érted?
- Persze. Nem szeretném, hogy idegeskedj, amikor nem is tudunk semmi pontosat.
- Az öcsém nagyon sírt, felfogod? Anyámnak szívinfarktusa volt. Tudod, te hogy milyen veszélyes az? Bele is halhatott volna.
- Ezt mind megértem.
- Tudod mit? Inkább koncentrálj útra, hátha hamarabb hazaérünk!
- Ne veszekedjetek már! - emelte meg a hangját a hátsó ülésen Petra. - A nagy bajban összetartóak az emberek, és nem széthúznak, mint egy csorda.
- Sajnálom, ha nem érti, hogy anyámról van szó. - mondtam ki gúnyosan a szavakat Márkra nézve.
- Képzeld, megértem. De inkább meg sem fogok szólalni, ha ezt szeretnéd.
- Tökéletes lesz. - vágtam vissza.
Nem akartam bántani Márkot. De ebben a helyzetben, kit lehetne megnyugtatni?
- Komolyan mondom mindjárt kiszállok, ha nem hagyjátok abba! Beszélhetnénk értelmesebb témáról! Mondjuk mit szóltok Gergő álszentségéhez?
Petra barátnőm állandóan bele tudott célozni azokba a témákba, amiket utáltam. Amiről utáltam beszélni, és amikbe gyűlöltem belegondolni.
- Tökéletes téma. - mondtam gúnyosan. - Egyértelmű színjáték. Átver mindenkit, akit tud.
- Szerintem téged nem.
- Petra, figyelj, rohadtul nincs kedvem beszélni arról az őrültről. Maradjon magának!
- Rendben.
Amikor odaértünk a győri kórházhoz egyből berontottam az épületbe barátaimat hátrahagyván.
- Hölgyem! Takács Annát keresném. Meg tudná mondani, hol van?
A recepciós nő keresgélt a számítógépén, majd felnézett:
- 2. emelet jobbra 210-es szoba.
- Nagyon köszönöm.
Felrohantam az emeleteken, majd megláttam apámat és az öcsémet.
- Apu, öcsi! - kiabáltam, majd jó szorosan megöleltem őket. Láttam rajtuk, hogy nagyon szomorúak.
- Mi történt? Hogy van anyu? - kérdeztem hirtelen az ölelésből kibontakozva.
- Nem túl jól. - szomorkodott apu.
Közben a barátaim is odaértek, akik üdvözölték családom tagjait.
- Bemehetek hozzá?
- Persze, menj!
Benyitottam a szobába, és odamentem anyu ágyához. Anyám mozdulatlanul feküdt, infúzió csöve lógott ki a kezéből. Nagy nehezen észrevett. Leültem az ágya szélére és megfogtam a kezét.
- Anyukám, hogy vagy?
- Zsófim, hazajöttél?
- Persze. Tudod, hogy ha rólad van szó, akkor bármikor. Anya, mi történt?
- Nem tudom. Egyszer csak elsötétedett előttem minden, megszédültem, és elájultam. A szívem nagyon elkezdett fájni. Nem tudom, mi történt kislányom.
- Anyu, ne félj! Majd az orvosok meggyógyítanak.
- Kicsim, félek. Az orvos azt mondta, hogy kell egy-két műtét, hogy helyreállítsanak. Ehhez viszont sok pénz kell. Egy magánklinikán sokkal gyorsabban el tudnák végezni, mint itt a kórházban. Szerinte csak ez segíthet.
Ezen a ponton tényleg nagyon elszomorodtam. Nem voltunk az a gazdag család, hogy csak úgy egy csomó pénzt kiadjunk valamire, ami nem volt bekalkulálva a családi költségvetésbe. Erre nem voltunk felkészülve.
- Anyukám, kitalálok valamit, ne aggódj!
- Rendben kicsim. Nagyon szeretlek.
- Én is téged.
Kimentem a szobából, és elkezdtem sírni. Az az átkozott pénz, az kellene, hogy anyám meggyógyuljon. Egyedül ez mentheti meg az életét. Ráadásul minél előbb végre kellene hajtani a műtétet. A kórházi várólista pedig eléggé hosszú.
- Hogy van anyukád? - jött oda hozzám Márk, majd átölelt.
- Rosszul. Eléggé rosszul.
Leültünk a székekre, és csak zokogtam Márk vállába. Egyszerűen tehetetlennek éreztem magam.
- Márk, anyán végre kellene hajtani 2 szívműtétet valószínű, viszont minél előbb. Szükség lenne sok pénzre, mert egy magánklinikán sokkal gyorsabban elvégeznék, mint itt. Honnan szedjek össze hirtelen annyi pénzt?
- Sajnos nekem sincs félretéve sok. - nézett rám szomorúan.
- Az a baj, hogy nem ismerek olyan embert, akinek lenne.
Petra, aki végighallgatta Márkkal való beszélgetésemet sírni kezdett.
- Ez olyan szomorú. - zokogta.
- Ne sírj te is! - öleltem át a barátnőm.
- Eszembe jutott valami. - csillant fel a szeme.
-Mi? - néztem rá reménykedve.
- Bár nem fogsz neki örülni, sőt...
- Petra, kérlek...
- Jó, szóval arra gondoltam, hogy Gergő tuti adna neked pénzt.
- Ezt nem is akarom hallani, Petra. Elég rossz ötlet.
- De ha csak ez a megoldás? Anyukád csak fontosabb, mint a harag, nem?
- Anyu mindennél fontosabb.
- Akkor gondold át!
Márk hirtelen elkapta a kezem, és elrángatott a folyosó távolabbi végére. Majd leültünk két székre.
- Figyelj, Petrának sajnos igaza van. Be kell látnod, hogy Gergő tuti adna neked pénzt. Anyukádnak pedig szüksége van rá. Egyszerűen életmentő lenne a pénz.
- Tudom. De el tudod képzelni, mit kérne érte cserébe? Azt, hogy feküdjek le vele? Azt, hogy járjak vele? Egyik sem hangzik jól, valljuk be.
- Nem tudom, mit kérne. Inkább bele sem merek gondolni. De én sajnos az üzletből nem vehetek ki pénzt.
- Tudom, Márk. Jó, várj, felhívom itt Gergőt!
Gyorsan felmentem facebookra, és Gergő adatlapján ott volt a telefonszáma is. Gyorsan betárcsáztam, majd mély levegőt vettem, és rányomtam a hívásindító gombra.
- Tessék, Sasvári Gergő.
- Szia, Zsófi vagyok.
- Oh, Zsófi szívem, mekkora meglepetés. Azt hittem utálsz, királylány.
- Nem változott ezen ellenérzésem irányodba. Viszont szükségem lenne a segítségedre.
- A hülye szőke barátod nem tudja kielégíteni vágyaid? - mosolygott.
- Meghallgatnál, hogy mi a gondom, vagy tegyem le?
- Persze szívem szerelme, mesélj!
- Anya kórházban van. Szívinfarktusa volt. Az orvos szerint 2 szívműtétet végre kell hajtani, viszont minél előbb. Itt a kórházban hosszú a várólista, szóval magánklinikán kellene. Ehhez viszont sajnos sok pénzre lenne szükség. Anyámnak életmentő lenne.
- Nagyon sajnálom, Zsófi. - váltott szomorú hangnemre. - Mennyi kellene?
- Még nem tudom. Tudsz kölcsönadni nekem, vagy nem?
- Tudok. Neked bármikor.
- Gondolom, lesz valami következménye a dolognak. Úgy értem cserébe tuti kell tennem valamit. - mondtam gúnyosan.
- Igazából egy kicsi dolgot kérnék tőled, viszont nekem rettenetesen sokat jelentene. Töltsünk együtt egy egész napot, és érezzük jól magunkat! Nyugodj meg, nem kell semmi perverz dologra gondolnod.
- Rendben. - egyeztem bele. Csak anyám egészsége lebegett a lelki szemeim előtt. Anyám gyógyulása nem eshet áldozatul egy Gergővel való hosszabb randevúnak.
- A napot majd kiválasztom. Most édesanyád mellett van a helyed. Viszont tudd rám számíthatsz. A szőke barátod meg ennyit ér.
- Ne bántsd, kérlek!
- Jó, te viszont vigyázz magadra, királylány.
- Kösz. Szia!
- Szia!
- Megadja a pénzt. - válaszoltam Márk kimondatlan kérdésére. - Cserébe majd egy napot el kell vele töltenem.
- Gondoltam. - mondta szomorúan. - Most viszont menjünk, vissza, és közöld a jó hírt.
Visszamentünk a családomhoz.
- Képzeljétek, az egyik barátom segít. Pénzt fogunk kapni.
- Tényleg? - ugrándozott öcsém örömében.
- Kislányom, nem tetszik ez nekem. - mondta apa. - Megbízhatunk mi ebben a srácban?
- Persze, apukám. Bízz bennem!
- Rendben.
Nagy örömmel tölt el, hogy Gergő megteszi ezt nekem. Ahogyan a barátnőim mondanák, ez bizonyítja, hogy irántam őszintén érez.
Szia!:)
VálaszTörléselolvastam az eddigi fejezeteket és tetszik.érdekes és szerintem biztos Márkkal lesz valami..lehet csak én vagyok így ezzel,de én team Gergő vagyok.Márk túl kedves és túl sok mindent tesz meg egy viszonylag idegennek.
Viszont amin szerintem változtatnod kellene az a betűszín..egyszer az volt a baj,hogy alig látszott máskor pedig,hogy a háttérszínével együtt az a szín bántotta a szemem.Esetleg lehetne azt is,hogy a háttérszínét megváltoztatod a narancssárga valamelyik árnyalatára. A másik dolog az,hogy nem kellene az "ok" szót használnod.Volt több mondatban is.Leírom az egyiket,hogy értsd mire gondolok,pl.:Ok a másik fele meg jó havernak tekintette. vagy Ok, ha most nem áll el a szívverésem, akkor semmikor.
szóval,hogy szerintem felesleges oda az,hogy "ok"
Ezeket nem bántásból írtam hanem építőkritikaként :)
Engem még érdekelne az a dolgozat is,hogy végül hogyan is csinálják meg..
Remélem még írod a történetet,mert várom a folytatást!:)
Szia! Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad, és írtál. :) A tanácsaid megfogadom. :)
VálaszTörlésFolytatni fogom majd a történetet, viszont hamarosan egy még jobb újdonsággal fogok jelentkezni :)
hát rettenetesen csalódott vagyok :
VálaszTörlésiszonyatosan jól írsz régen volt már írás ami ennyire lekötött volna. Csalódottságom oka hogy nincs folytatása , ha lett volna akkor átolvastam volna az éjszakát. Nagyon kérlek folytasd :) !!!!!!