Sziasztoooook!
Köszönöm szépen a sok megtekintést. :)
Továbbra is várom a kommenteket, üzeneteket, kritikákat is :)
Elhoztam Nektek a következő részt.
Jó olvasást ! ;)
Egész délután Gergőn járt az eszem, aki még csak egy üzenetet sem küldött. Végül írtam Petrának, hogy találkozhatnánk, és beszélgethetnénk egy jót.
Azt javasolta, hogy menjek át hozzá, és töltsük együtt a hétvégét tanulással. Nagyon jó ötletnek tűnt.
Összepakoltam magamnak egy-két ruhát, telefont, laptopot, pár füzetet, és elindultam.
Az eső úgy esett, mintha dézsából öntenék, de nem zavart. A kedvemet már így is elvették, az időjárás már nem tud rajta változtatni.
A metrón egy aranyos kislány mosolygott rám, aki a babáját ölelgette. Visszamosolyogtam, legalább neki legyen jó a kedve.
Felcsengettem a kapucsengőn, és felsiettem a 3. emeletre. Petra már várt.
- Szia! - ugrott a nyakamba, és ölelgetett meg.
- Szia! - viszonoztam nagy ölelését.
- Egy kicsit szétszórtság van, de ne foglalkozz vele! - invitált befelé.
Bementem a szobájába, és az egyik sarokba ledobáltam a kezemből a cuccaimat.
- Örülök, hogy itt vagy. - mondta Petra, és leült az ágyára.
- Valakivel muszáj már beszélgetnem. Nem bírom. - fakadtam ki neki.
Odaültem mellé az ágyra, majd ajtónyitásra lettem figyelmes.
A srác némán állt, engem nézett.
- Hello! - jött be. - Bálint vagyok.
- Szia! Kelemen Zsófia.
- Ő az új albérlőtársam. - mosolygott Petra.
- Beszállhatok a beszélgetésbe? - kérdezte a srác, majd leült az íróasztalnál lévő székre.
Nagy barna szemeivel engem nézett, még idegen voltam neki.
- Mi a gond, szívem? - nézett rám Petra. - Hallottam Reginával is összevesztél.
- Nem bírom már elviselni. Teljesen megváltozott, mióta Szabi van neki. Egyszerűen elszállt a földtől.
- Ezt észrevettem sajnos én is. Elég flegma stílusban beszél.
- Engem bánt mostanában, ez a szórakozása.
- És Gergő?
- Nem tudom. Néha nem tudok eligazodni rajta. Egyszer ő a legnagyobb szerelmes a világon, aztán meg hirtelen mégsem. Kiszámíthatatlan a viselkedése.
- Szerintem szeret téged. - ölelt át Petra.
- Valószínű, csak a helyzet túl bonyolult. Most is az apja vesz neki egy lakást, és egyik haverjával fog lakni. Megint velük fog foglalkozni már nap 24 órában.
- Nyugi, Zsófi, szerintem nem is tragikus a helyzet. Jobb, mintha egy lánnyal lakna, nem?
- Annál tuti.
- Na, látod. Minden csak felfogás kérdése.
- De te nem tudod, milyen nehéz ezt megélni. Állandóan a híres család, meg az örökké tartó barátságok.
- Veled mégse költözhetett volna össze.
- Tudom, nem is akarnám.
Megcsörrent a telefonom. Gergő hívott.
- Bocsi, ezt felveszem. - néztem a 2 szobában tartózkodó emberre. - Szia, Gergő!
- Szia, merre vagy?
- Petránál. Miért?
- Csak kerestelek. Megvan a lakás.
- Örülök neki. - húztam el a számat.
- Ott leszek 15 perc múlva nálatok. Hello!
- Szia!
- Már megvan a lakás. - néztem Petrára csalódottan, amikor letettem a telefont az ágyra.
- Nem akarok beleszólni, ne haragudj, - szólalt meg Bálint, végig hallgatva a teljesen gáz életemet - de ez most miért ekkora gond? Tulajdonképpen szeretitek egymást, meg minden happy. Miért kell túlbonyolítani? Ha a srácnak így jó, akkor el kell fogadni.
- Csak nem ismered a srácot. - vágtam oda.
Csendben ültünk, amikor a kapucsengő megszólalt. Petra nyitott ajtót, és én is kimentem mellé.
Gergő gyorsan felfutott, jó kondiban van.
- Sziasztok! - üdvözölt minket, majd megölelt.
- Szerintem menjünk valahova beszélgetni. Itt láttam egy kávézót.
- Jól van.
Magamra kaptam a kabátomat, elköszöntem Petrától, és elindultam Gergő mellett.
Leültünk egy asztalhoz. Én csak egy forró csokit kértem, ő pedig egy rendes kávét. Fáradtnak látszott.
- Szóval kiválasztottátok a lakást. - törtem meg a csendet.
- Igen. A Fehérvári úton van. 2 és fél szobás.
- Akkor megnyugodhatsz.
- Most miért vagy velem ilyen? Egy kicsit örülhetnél is.
- Mert? Van rá okom? Majd be se mehetek a lakásba. Bocsi, akkor bemehetek, ha Robi nem lesz otthon, illetve egyik haverod sem akar átmenni hozzád.
- Ez nem igaz, Zsófi.
- Dehogynem, látom előre.
- Csak te gondolkodsz ilyen negatívan. Szeretlek, érted?
- Nem vagy tisztában a szó jelentésével. - néztem rá gúnyosan.
Megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Márk neve villogott.
- Szia, Márk! - vettem fel a telefont, Gergő reakcióit figyelve.
- Szia, Zsófi! Hogy vagy?
- A körülményekhez képest jól vagyok. Örülök, hogy hívtál.
Kihangosítottam egy kicsit a telefont. Azt akartam, hogy Gergő is hallja.
- Csak rád gondoltam. Esetleg holnap találkozhatnánk, ha nem éppen a pasiddal lógsz.
Gergő rám nézett elég dühösen.
- Ő nem a pasim. - ejtettem ki a fájó szavakat. - Ő csak egy srác, aki szeret engem.
- Okés, akkor holnap hívlak. Vigyázz magadra! Szia!
. Szia!
Letettem a telefont, belesüllyesztettem a zsebembe, és Gergőt néztem. Nagyon mérges volt. Igazából ezt is akartam elérni.
- Ez mire volt jó? - kérdezte.
- Nem vagy a pasim. Én csak az igazat mondtam Márknak.
- És miért nem?
- Megkérdezted, hogy járnék-e veled? Esetleg barátnődként kezelsz? Meg se fogod a kezemet az utcán, nehogy valaki meglásson.
- Téged ölelgetlek, téged csókollak, téged hívogatlak. Kell ennél több?
- Kellene. Te kellenél.
Gyorsan felállt, fizetett, és elrángatott a kocsijához. Beültünk, és bekapcsolta a fűtést.
Elindultunk, bár nem tudtam, hogy milyen irányba. Nem voltam Pesten olyan ismerős.
- Most hova megyünk? - kérdeztem.
- Majd meglátod.
Leparkolt az autóval egy háztömbnél.
- Gyere! - utasított.
Lifttel mentünk, egészen a 7. emeletig. Elővette a kulcsát, és benyitott a lakásba.
- Robi! - kiáltott.
Elhozott magához. Ezek szerint bevállalta.
Robi egy szobából jött elő álmosan.
- Mi van, Geri? Átpakoltam már egy csomó cuccot. Megnézed?
- Majd meg. Zsófiát már ismered.
- Szia! - mosolygott. - Már találkoztam vele, nálatok.
- Robi, Zsófi a barátnőm.
Gergő maga mellé rántott, én pedig csak mosolyogtam a srácra. Madarat lehetett volna velem fogatni.
- Gratulálok. - fogta meg a kezemet Robi.
- Köszönöm.
Gergő bement a szobájába, és magamra hagyott. Robi mosolyogva méregetett.
- Megmondom őszintén, nem hittem volna. - kezdte. - Tudod, ez a srác remek ember. Azt sejtettem, hogy egy lányért dobog a szíve. Még buliba sem jött el velem mostanában.
- Tudom, hogy ez neked nehéz. Őt másképpen ismerik a barátai.
- Én nem. Én Lillát is ismertem. Akkor láttam meg, hogy Geri mennyire tud szeretni. Nagyon sokat szenvedett utána. A hírnevet tartania kell, de belül egy csupaszív srác. Nekem elhiheted.
- Tudom. - mosolyogtam.
Gergő kifutott a szobából, és kézen ragadott.
- Robika, mi most elmegyünk. Holnap jövök vissza. Ma éjjel otthon alszok. Összepakolok még pár táska cuccot, és jönni fogok.
- Okés, jó legyél. Sziasztok!
- Hello, Robi!
- Szia! - köszöntem el.
Még csak 18 óra volt, de megint az autóban ültünk.
- Mit szólsz? - mosolygott rám. A fényben láttam csillogó barna szemeit.
Bátorságot vettem, és én hajoltam oda hozzá, és csókoltam meg.
- Kitettél magadért. - mosolyogtam. - Nem gondoltam volna.
- Nincsen kedved hazajönni velem?
- Jó lesz nekem Petránál. Nem akarom a szüleidet zavarni.
- Apám elutazott, miután megvettük a lakást. Valami üzleti út féleség.
- Petránál vannak a cuccaim.
- Akkor beugrunk értük.
- Jó.
Petra nagyon aranyos volt, és egyből megértett. Gratulált, és sok boldogságot kívánt.
Amikor odaértünk Gergő házához, égett pár villany. Biztosan még az anyukája is ébren van.
Ő vitte a cuccaimat fel az emeletre a szobájába. Rendes volt tőle. Én követtem.
- Gergő, hazaértél? - hallottuk anyukája lépteit fel a lépcsőn.
- Igen.
Amikor benyitott, rajtam akadt meg a tekintete.
- Szia, anyukám. - köszöntötte, majd két hatalmas puszit nyomott az arcára.
- Csókolom, Zsófi vagyok! - léptem oda félve a nőhöz.
- Szia! Anna.
- Anyukám, csak neked merem egyenlőre elmondani, de Zsófi a barátnőm.
A nő hatalmasat nézett. Először csak némán állt, majd mosoly futott végig az arcán.
- Nagyon örülök. Remélem más lesz, mint Lilla. - kaptam meg első megjegyzését.
- Anya, Zsófi nem olyan lány. Én tudom.
- Jól van, gyerekek, lemegyek dobok össze egy könnyed vacsorát.
- Rendben, majd megyünk.
A nő kiment a szobából, mi pedig ott maradtunk kettesben.
- Kicsit azért félek. - mondtam az ágyára ülve.
- Nyugi, kicsim, itt vagyok. Anyám örült neked.
- Persze. Csak összehasonlítgat az exeddel.
- Csak engem félt.
Szandra toppant be, aki értesülhetett a hírekről. Nagy örömmel ugrott először az én nyakamba, aztán Gergőébe. Őt imádtam a Sasvári családban a legjobban, persze csak Gergő után.
- Nagyon gratulálok. Én tudom, hogy ti tökéletes pár vagytok, mint Angelina Jolie és Brad Pitt. Egyszerűen még az Isten is így akarta, és annyira...
- Nyugi már, hugi. - csitította Gergő mosolyogva. - Nem kell monológot zengeni.
Lementünk vacsorázni a hatalmas étkezőbe. Leültünk 4-en az asztalhoz. Gergő anyukája igazán kitett magáért. Az asztalon müzli, tej, kakaó, felvágottak, sajtok foglaltak helyet.
Kivételesen a müzlit választottam.
- Te is ugyanarra a szakra jársz, mint Geri? - kérdezte Gergő anyukája, Anna, aki velem szemben ült.
- Igen.
- Az nagyon jó. És a szüleid?
- Én albérletben lakok itt. A szüleim pedig elváltak. Anyukámmal maradtam, és az öcsémmel. Közben lett egy nevelőapám is, akinek sokat köszönhetek.
- És mit dolgoznak?
- A nevelőapámnak van egy műhelye Győrben, pár alkalmazottal, akikkel elég sok kocsit szerelnek. Ő a főnök. Anyám pedig gazdasági ügyintéző egy nagyvállalatnál.
- Középosztály. - mondta ki Anna gúnyosan.
- Anya, kérlek! Szeretném, ha nem bántanád meg, Zsófit.
- Nem bántom. Apádnak inkább ne szólj egy szót se!
Befejeztem a müzli kanalazását, elment az étvágyam.
- Anya, miért vagy ilyen?
- Gergőke, neked más élet való.
- Elegem van ebből. - állt fel Gergő az asztaltól. - Nektek semmi, és senki nem elég jó. Nektek csak a pénz számít. Zsófi, egy aranyos, kedves lány, te pedig ilyen vagy vele. Jól tanul, dolgozni fog, és majd én is. Ebben nincsen kivetnivaló.
Gergő megfogta a kezemet, és felhúzott az asztaltól.
- Sasvári Gergő, ne merészelj elmenni az asztaltól! - kiáltott rá az anyja, de Gergőt nem érdekelte.
- Tudod mit, anya? Én szeretem ezt a lányt, és nem hagyom, hogy sértegesd.
- Csak féltelek, kisfiam. Lilla is otthagyott.
- Anyám, nem akarok veled vitatkozni. Fáradt vagyok már. Lillát felejtsd el, ezer éve történt! Zsófi teljesen más. Persze, ha megismernéd, megtudnád. De tudod mit? Kérdezd meg a lányodat, Szandrát, hogy mit gondol a barátnőmről. Jó éjszakát!
Felmentünk a szobájába. Nagyon mérges volt. Leült mellém az ágyra, és rám nézett.
- Ne haragudj, kicsim! - puszilta meg az arcomat.
- Már felkészítettél, hogy nehéz lesz. Köszönöm, hogy kiálltál értem.
- Szeretlek. - mondta a szemeimbe, amit már teljesen el is hittem neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése