Egy újabb résszel jövök. Remélem tetszeni fog. :)
Várom a kommenteket, kritikákat, stb. :)
Köszönök szépen minden feliratkozást, és kattintást. ;)
Jó olvasást!
Azt hittem, hogy valóban ilyen könnyen mehet minden. Azt hittem, hogy végre egyszer tényleg ráveszi magát egy közös programra. 1-2 óra elteltével viszont rá kell eszmélnem, hogy Sasvári Gergőbe vagyok szerelmes, akivel semmi sem olyan egyszerű, mint másokkal.
Amikor kiléptem a fürdőszobából illatosan, beszárított hajjal, csinos ruhában, és bementem a szobámba, az ágyon Gergőt láttam meg, aki éppen a laptopomon internetezett.
- Te meg mit csinálsz? - néztem rá.
- Nagyon szép vagy. - mosolygott, és letette a gépemet az ágyra az öléből.
- Köszönöm. - pirultam el. - A kérdés változatlan viszont. - böktem meg a mellkasát, mielőtt hozzámért volna.
- Csak beszéltem Robival.
- Nem hinném, hogy ennyi az egész.
- Mi lenne, ha mégis itt maradnánk? Nincs kedvem sok ember közé vegyülni, és nyomorogni egy discoban a sok piás között.
- Bezzeg, ha a haverjaid hívnának, más lenne a szituáció. - kaptam fel a vizet, szerintem jogosan. - Tudod mit? Te maradj csak itt, én elmegyek.
- Ne haragudj!
- Nem érdekel.
Magamra vettem a kabátomat, a táskámba raktam a telefonomat, és már mentem is. Nagyon ideges lettem. Szép esténk lehetett volna.
Gergő már a metró végállomáson ért el.
- Most mi a baj? - fogta meg a kezemet. - Ne legyél ilyen!
- Még megkérdezed, hogy mi a baj? Gergő, te normális vagy?
- Nem mentünk el a discoba, és? Találhatunk másik programot is.
- Csak oda ne menjünk, ahol a haverjaiddal is összefuthatsz, igaz?
- Nem akarok velük találkozni.
- Pontosítok, nem akarod, hogy velem lássanak. Megyek egyedül, nem kell, hogy gyere!
Befutottam a metrószerelvénybe, és leültem. Elővettem a telefonomat, és írtam egy SMS-t Petrának, abban a reményben, hogy ő biztosan ott van a buliban.
Gergő odafutott hozzám, és leült a mellettem lévő ülésre.
- Nem kell jönnöd, hiszen nem is akarsz.
- Elmegyünk máshova, jó? Annyi hely van nyitva péntek este.
- A barátaimmal szeretnék lenni. Azokkal az emberekkel, akik tényleg szeretnek, nem csak azt mondják.
- Én sem csak mondom neked, hanem így is érzek.
- Ez nem igaz. Az egyedüli, aki szeret valakit, az én vagyok. Mégpedig téged. - mondtam a szemeibe, majd gyorsan leszálltam. Folytak a könnyek az arcomon. Csak abban reménykedtem, hogy mivel sötét van, nem látja senki sem a valószínűleg már szétfolyt sminkem.
Nem is tudom, mikor mondtam utoljára meg valakinek, hogy szeretem. Elég régen volt már, hogy fiúnak ilyet mondtam.
Amikor odaértem a szórakozóhelyhez, láttam, hogy hatalmas tömeg van. Leültem a bejárat mellett a hideg kőre, és a telefonomat fogtam a kezemben, hátha Petra visszaír.
Ha meglátná anyám, hogy itt ülök egyedül egy október közepén lévő péntek estén sírva, szerintem egyből hazaparancsolna, és elmondana mindenféle beszédet a lázadó tinikről.
Mosolyra húzódott kicsit a szám, amikor anyukámra gondoltam. Most tuti fejmosást tartana. Mintha csak hallanám: Miért egy ilyen alak kell neked? Miért teszed tönkre magadat egy ilyen fiúért? Megéri ez neked?
Ahogyan bámultam az utcát, egyszer csak egy szőke fiú lépett elém.
- Zsófi, te mit csinálsz itt?
- Szia, Márk!
Megfogta a kezeimet, és felhúzott a talajról.
Haja elől fel volt zselézve, tökéletesen állt neki.
- Mi a baj? - emelte fel a fejemet a kezével.
- Semmi. - válaszoltam a vállaimat rángatva.
- Nekem elmondhatod. - bíztatott.
- Gergő nem jött el velem, mégsem.
- Már megint az a barom. - kiáltotta.
- De én szeretem őt. - zokogtam. - A fenébe a hülye szívemmel. Ki kellene tépni a helyéről.
- Dehogyis. - ölelt magához Márk. - Ne aggódj!
Amikor kibontakoztam az ölelésből, letöröltem a könnyeimet.
- Most elmegyek.
- Zsófi, nem hagyhatlak egyedül. És ha valami baj lesz?
- Velem? Nem hinném.
- Itt fut a szerelmed. - mutatott Márk az utca másik vége felé.
Gergő futott egészen idáig.
- Vigyázz magadra! - puszilta meg Márk az arcomat, és bement a buliba.
- Jó edzés volt. - mosolygott Gergő az arcomba, amikor odaért hozzám.
- Nem vagyok vicces kedvemben.
- Ne haragudj, kicsim! - ölelt meg.
- Miért van az, hogy bármit csinálsz, én mindent megbocsátok? Miért van az, hogy akárhányszor megbántasz, vagy megalázol, elviselem?
- Mert szeretsz, ahogyan én is téged.
- Ez nem igaz. Te nem szeretsz annyira.
- Gyere! - húzott magával.
Odamentünk a kocsijához, és beszálltunk.
- És most mi lesz?
- Hazamegyünk.
- Pontosabban engem vigyél haza, te pedig menj, ahova akarsz!
- Melletted szeretnék lenni.
- Nem hinném.
Az úton nem sokat beszélgettünk. Már fáradt voltam, és amúgy sem volt kedvem Gergőt hallgatni. A sok magyarázkodás kiborít. Miért nem lehet egyszerű az ember élete?
Amikor felfutottam a lakáshoz, kinyitottam az ajtót, és villanyt kapcsoltam. Gergő követett.
A konyhába benézvén Reginát, és Szabit pillantottam meg, akik már a konyhapulton nyalták-falták egymást.
- Jó estét! - köszöntem hangosan, mire szétrebbentek.
Reginán nem volt blúz, Szabin pedig ing. Belelendültek a dolgokba.
- Hello! Azt hittem, nem jössz haza. - lepődött meg a lány.
- Nem zavarok. - mondtam gúnyosan, majd bementem a szobámba, és ledőltem az ágyamra.
Gergő becsukta az ajtót, és leült.
- Nem akarsz hazamenni? - kérdeztem felé fordulva.
- Nem hagylak itt.
- Nyugodtan itthagyhatsz. Nem lesz semmi bajom. Maximum mindjárt megeszek a hűtőből egy tábla csokit. Azt mondják, szerelmi bánat ellen tökéletes.
Gergő szó nélkül felállt, és kiment. Azt hittem, hazamegy, de megláttam a kezében az említett édességet. Epres Milka a kedvencem.
- Tessék! - nyújtotta nekem. - Ha már én nem tudok enyhíteni a szomorúságodon.
Kibontottam, és elkezdtem enni. Közben őt néztem.
- És szerinted, hogyan mutatnál be a szüleidnek? Figyeljetek, itt egy csaj, akivel tudom, hogy nem akarjátok, hogy együtt legyek, de szeretem. Bocsi anya, apa, de ez van?
- Most hogy jöttek ide? - fordult felém Gergő, és én is felültem az ágyon, hogy a fejünk egy magasságban legyen.
- Egyszer csak megtudnák, nem?
- De, biztosan.
- És akkor mi lesz?
- Tudod, anyám elég elfogadó nő. Nagyon kedves, és aranyos. Olyan, mint Szandra. - mosolygott. - Apámmal már sokkal nagyobb a gond. Ő a legjobbat akarja, és azt, hogy jó életünk legyen. Kemény férfi a javából.
- Tehát anyukád szeretne, apukád pedig levenné a fejemet?
Mindketten nevettünk, belegondolva a helyzetbe.
- Nem ennyire tragikus. De ő biztosan párszor bántana téged.
- Miért?
- Mert nem vagy gazdag körből való, hanem középosztályból.
- Ezzel nem tud bántani. Nekünk is van pénzünk, és majd én is dolgozni fogok. Szóval gyarapodni fog a kassza.
- Tudom. És te hogyan mutatnál be? Itt egy srác, aki sokszor bánt, és flegma velem, imádja a barátait?
- Lehet.
Egymás szemeibe mélyedtünk. A gyönyörű barna szempár szépen csillogott.
Megcsókolt. Nagyon jó volt így az egész.
Hamar elaludtam a karjaiban. Végre egy jól sikerült éjszaka.
********
9 óra körül ébredtem meg. Magamra néztem, és rájöttem, hogy ruhában aludtam el. Már megint.
A mellettem lévő Gergőre néztem, akin már nem volt felső. Mikor vetkőzött le? Tudtommal ő is teljes öltözetében aludt el.
Nem akartam felébreszteni, ezért kiosontam a fürdőszobába. Letusoltam, lemostam a sminkemet, és újat kentem, kifésültem a hajamat, és felvettem egy piros felsőt, hozzá egy fekete nadrággal.
Amikor beléptem a szobámba, ő már felébredt.
- Királylány, itt hagytál. - mosolygott, majd a karjaiba fogott, és az ölébe ültetett.
- Nem akartalak felkelteni.
- Pedig megtehetted volna.
- Miért vagy ing nélkül?
- Csak melegem volt éjjel, és levettem. - mosolygott. - Remélem nem gond.
- Nem zavar. - feleltem elpirulva.
Puszit nyomott az arcomra, és letett az ágyra.
Ránézett a telefonjára, ahol valószínűleg várta pár üzenet, mert sokat nyomkodta.
- Most viszont el kell mennem.
- Hazamész? - kérdeztem szomorúan.
- Igen, utána konditerembe Robival, aztán nem tudom.
- Találkozunk valamikor?
- Reményeim szerint igen. - mosolygott, majd megcsókolt.
Felvette gyorsan az ingét, és elment. Egyedül maradtam megint, viszont sokkal boldogabban. Valami talán mégis kezd alakulni közöttünk.
Elővettem a marketing jegyzeteimet tanulás céljából, amikor Regina nyitott be.
- Hello, szerelmes lány! - mosolygott.
- Szia!
- Ne haragudj a tegnapi miatt! - ült le velem szemben az ágy végében.
- Felejtsük el! Amúgy is ketten lakunk itt. Azt csinálsz, amit akarsz.
- Jól van, ha így gondolod. És mi a helyzet Gerikével?
- Ne nevezd így! - sértődtem meg.
- Szóval? - kacsintott.
- Megvagyunk.
- Ennyi? Megvagyunk?
- Figyelj, Regina, már bocsi, de én sem kérdezem meg, hogy Szabikával mi történt a konyhapulton. Engem is békén lehet hagyni. Mostanában csak szekálódni tudsz.
- Te meg olyan titokzatos vagy. Régebben mindent elmondtál.
- Állandóan kigúnyolsz, nem veszed észre? Azért, mert neked van egy szerinted töéletes pasid, attól még nem kellene rajtam nevetned.
- El lehet költözni, ha valami nem tetszik. - ugrott fel az ágyról. - Hello!
Becsapta maga mögött az ajtót. Elegem volt az egyik legjobb barátnőmből. Elvette az eszét a rózsaszín köd. Olyan nagyképű lett, hogy lassan az ajtón sem fog beférni.
Már dél volt, amikor tele lett a fejem a marketinggel. Sok fogalom, ábra, és felsorolás.
Azon gondolkoztam, hogy ebédet kellene magamnak főzni, vagy rendelni, amikor csengetést hallottam kintről.
Regina nyitott ajtót.
- Hello, Gerike! - hallottam gúnyos üdvözlését. - Menj, a kis drágád már vár!
- Fejezd ezt be, Regina! Jobb lesz, ha a saját dolgaiddal törődsz.
- Oh, a szerelmesek. Vagy nem is azok?
Gergő belépett a szobámba, és egy szatyor volt a kezében.
- Szia! - lépett oda hozzám, és megcsókolt.
- Szia! Te erre?
- Gondoltam, beugrok. Hoztam ebédet is.
- Tényleg? - lelkesedtem.
- Igen, és egy hírt is.
Ez már nem tetszett. Valami rosszat sejtettem a háttérben.
Leült mellém az ágyra, és megfogta a kezeimet.
- Elköltözök otthonról.
- Ez most valami vicc? De miért, hogyan?
- Apám akarja. Önállósodnom kell, és élni a saját életemet is. Azt akarja, hogy majd az ő nyomdokaiba lépjek.
- Sejtettem.
- Kicsim, ez jó lesz, hidd el!
- És egyedül leszel?
- Nem, Robival.
- És mégis mikor, vagy hogyan?
- Ma megyünk kiválasztani a lakást. Apám veszi meg nekem, Robi meg fizet nekem egy keveset, mert ott lakik.
- Jó neked.
- Zsófi, azt hittem, örülni fogsz.
- Nem is tudom. A haverokkal leszel megint, ráadásul az egyikkel együtt is fogtok lakni.
- Ne aggódj! Megoldódik minden.
- Jó.
Miközben ebédeltünk, nem tudtam elterelni a gondolataimat Gergő költözéséről.
- Remélem közelebb leszel hozzám. - mondtam neki mosolyogva.
- Igazából egy-két lakás van a belvárosban, meg Kelenföldön is. Mondjuk nekem mindegy, mert autóval gyorsan odaérek bárhova.
- Jó.
Miután elment Gergő, rossz érzéseim voltak. Azok a bizonyos női megérzések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése