Jó olvasgatást kívánok! :)
Reggel is éreztem a magányt, az egyedüllétet. Olyan érzés, mintha egyedül lennél egy lakatlan szigeten, ahol senki nem foglalkozik az érzéseiddel. Mintha meg sem hallanák a szavaid. Néma vagy a barátaid felé. Hiába beszélsz hozzájuk, az agyuk nem veszik be a szavaid. Nagyon szeretem a két legjobb barátnőmet, de azért most ebben a helyzetben, úgy érzem kell határt húznom. Mindent nem lehet nekik engedni. Elhiszem, hogy Gergő elcsavarta az eszüket, de talán ez a viselkedés akkor is túlzás. Beengedték a saját szobámba, és az ágyamba. A teljesen privát szférámba. Ez egyáltalán hogyan fordulhatott meg a fejükben? Szeretnek engem, de mégis hagyták ennek a degenerált idiótának, hogy bejöjjön. Elég szép ellentét, nem?
Kimentem a konyhába, hogy reggelit készítsek. Regina már ott ült az asztalnál, teljesen magába roskadva.
- Szia Zsófi! - köszöntött felém teljesen szomorúan.
- Szia! - köszöntem vissza teljes közönnyel a hangomban.
- Ne haragudj, tudom, hogy hülyeséget csináltunk. Tudom, hogy nem így kellett volna.
- Regina, már megtörtént. Nem tudsz ezen változtatni, és Petra sem.
- Tudom, Zsófi, és szeretném, ha megbocsátanál nekünk. Hidd el, szeretünk téged nagyon. Mi nem akarunk neked rosszat. Gergő elég erőszakos, ha rólad van szó.
- Nem akarom a nevét sem hallani. Csak gondolj bele, hogyan esett, amikor ott feküdt az ágyamban, mint a pasim, aki vár haza. Szerinted örültem annak az őrültnek?
- Zsófi, tudom. Igazad van teljesen.
Megettem a reggelimet, felöltöztem, összepakoltam a laptopom, és pár füzetem a suliba. Regina is elkészült közben.
Amikor leértünk Petrát pillantottam meg az autója mellett.
- Sziasztok! - köszöntött felénk mosolyogva.
- Szia!
- Zsófi, ne haragudj, nagyon szeretlek. - mondta Petra felém fordulva.
- Jó, majd megbeszéljük. Mennünk kellene órára.
Petra rendes volt, hogy elvitt minket autóval a sulihoz. Nem volt kedvem még a bkv-n is látni a mosolygós emberkéket, miközben tudom, hogy az én hangulatom kb. -500.
Mielőtt bementünk volna suliba, vettünk kávét. Persze ez nem hiányozhatott. Reménykedtem benne, hogy erőt ad a napomhoz. 2 gyakorlati óra csak a mi csoportunkkal elég necces lesz. Főleg az, hogy a szerencsétlen Gergő képét kell bámulnom, és hallgatnom a hülye szövegét.
Amikor beléptünk a terembe már mindenki bent volt. Szerencsére így is egymás mellé tudtunk ülni a 2. sorba. Majd kisvártatva a tanár úr is belibbent.
- Szép jó reggelt, ifjúság! Ma jó kis játékot fogunk játszani.
Mindenhez lett volna kedvem, de játszani nem. Bármit megcsináltam volna, de pont most játszani a csoporttal elég hülye ötletnek tűnt.
- Mindenki húzni fog egy nevet a borítékból, és utána elmondom, mit is kell csinálni.
A tanár körbement a teremben. Mikor hozzám ért azon imádkoztam, hogy ne Gergő nevét húzzam ki. Erre szerencsétlenségemnek köszönhetően a név, ami a papíron állt: Sasvári Gergő. Komolyan sikítani tudtam volna. Ha vele kell megcsinálni valami feladatot, komolyan inkább igazolatlan óra.
- Tehát a feladat: elmondok pár kérdést, írják le, és válaszoljanak ezekre a kihúzott illetővel kapcsolatosan. Aki ügyes és kreatív akar lenni az órán, az írhat verset is a másikról. A lényeg, hogy a jellemét próbáljuk feltárni az illetőnek.
Mindenki szorgosan jegyzetelt, fura módon még Gergő is lelkesedett a feladatért. Gondolom, amilyen mázlista engem húzott. Én azon voltam, hogy őszinte legyek, és a saját gondolataimnak adjak hangot. Elég sokat sikerült írnom a kérdésekre adott válaszokra kapcsolóan, és még egy verset is odatettem a végére.
- Kedves Gergő, csak hogy érezd a törődést! - gondoltam magamban mosolyogva.
Kb. háromnegyed órát kaptunk a feladat megoldására. Igazából nekem elég is volt ennyi idő.
- Akkor lássuk az alkotásokat! - szakította meg a tanár a csendet. - Zsófia, kifáradna ide a többiek elé?
Alapjáraton utáltam, ha ki kellett állni a többiek elé. Ez a helyzet viszont más volt. A szerencsém az volt, hogy a csapat egyik fele utálta Gergőt. Ok a másik fele meg jó havernak tekintette.
Kimentem a többiek elé, és mosolyogva, olyan diadalittasan néztem Gergőre.
- Zsófia, kit húzott? - kérdezte a tanár.
- Sasvári Gergőt.
Igazából, amikor kimondtam a nevét mindenki elkezdett nevetni. Az érintett saját maga is nagyot nevetett, és várta a folytatást.
- Akkor hallgassuk Zsófiát figyelmesen! - szólította a többieket csendre a tanár.
- Tehát akkor az első kérdés: milyen pozitív tulajdonságai vannak? A válaszom az, hogy szerintem egy sincs, bár azt, hogy fut a lányok után vehetjük pozitívnak is. Már amelyik lánynak tetszik ő. A második kérdés: mik a negatív tulajdonságai. Szerintem éjfélig itt ülnénk, ha el kellene sorolnom. A legalapvetőbb 2 az, hogy öntelt idióta, és erőszakos. A következő kérdés az volt, hogy milyen viszonyban állok vele. Igazából részemről egy nagy utálat, részéről pedig szerintem egy nagy színjáték. Az utolsó kérdés pedig, hogy jellemezzem őt pár mondatban. Erre egy verset írtam.
Kedves, drága Gergő,
tudom, azt hiszed, hogy minden lánynál te vagy a nyerő.
Futsz utánam, mint egy szexre éhes,
pedig tudod, hogy soha nem foglak szeretni téged.
Más lányok agyát jól átvágtad,
a köztünk lévő utálatot nem tudod leküzdeni egy szál virággal.
A gazdagság, és a jóképűség nekem tudd meg nem elég,
mert a lelked üres, érzelmeid pedig szerintem nincsenek felém.
- Köszönjük szépen Zsófia. Nem hinném, hogy Gergő ennyire rossz ember lenne. - mondta a tanár.
Igazából, amikor a helyemre ültem, akkor láttam, hogy mindenki nevet azon, amit felolvastam. Én csak őszinte vagyok mindenkihez.
- Akkor ezek után Gergő, gyere te!
Gergő szépen kiállt elénk. Azt láttam rajta, hogy jót mosolygott rajtam, és egy kis szomorúság is tükröződött a szemében.
- Tanár úr, fűzhetnék pár kommentet Zsófi írásához?
- Természetesen.
- Zsófi, ott van Csabi mögötted szőke haja van, biztos ő jobban elnyeri a tetszésed. Azt pedig tudom, hogy egyszer meghódítalak, szóval nem kell itt játszani az agyacskád.
- Gergő, kit húzott?
- Meglepő, de én pedig Kelemen Zsófit húztam.
Ez tökéletes. Most rólam fog jellemzést mondani.
- Tehát a pozitív tulajdonságai: nagyon szép, aranyos, érti a humort, a legjobb barátnőiért megtenne mindent, szereti a családját. Negatív tulajdonságok: engem utál, naiv, néha hisztis, a szőke hajúak a gyengéi, szeret engem bosszantani, és ezt élvezi is. Milyen viszonyban állok vele? Őszintén szólva az ő szavaival élve, ha rám néz, akkor a hányinger kerülgeti; én ha ránézek, akkor megdobban a szívem, illetve hát...feláll az a bizonyos. Az ő jellemzésére én is verset írtam.
Amikor ránézek, életre kelnek bennem az érzések,
bár Te ezeket bennem mindig széttéped.
Gyönyörű vagy nekem, nálad szebb a szememben nincs,
ha a barátnőm lennél, Te lennél a szívemben az egyetlen kincs.
Aranyos vagy,és kedves,
bár rosszul áll neked a naiv szerep.
De ha mellettem ébrednél, mosollyal üdvözölném a reggelt,
csak egyszer értenéd meg, hogy téged szeretlek.
- Köszönjük Gergő, nagyon szép volt.
Igazából szerelmes verset még nem kaptam senkitől. Bár a tényen nem változtat: nem szeretem Gergőt. Még ez a vers sem tud meghatni. Attól ő még elveszi a barátaim, átvágja a lányokat, és egy idióta.
Óra végén Gergő jött oda hozzám.
- Szia Zsófi! Tetszett a versem? - mosolygott az arcomba.
- Hello! Az enyém szerintem jobb volt.
- Oh, igen, kifejezted mennyire is utálsz. Köszönöm szépen, tökéletes volt.
- Nem érdekelsz, Gergő. Menj a fenébe!
- Tényleg Csabi is tetszik? Neked úgy néz ki csak a szőke hajúak tetszenek.
- Ezt fejezd be!
Elmentem tőle, és bementem a másik terembe, ahol következni fog az óra. Meglepődtem, mert Csabi odaült mellém.
- Zsófi, jól vagy?
- Persze Csabi. Nincsen semmi baj. - mosolyogtam rá.
- Amúgy hogyan értette, hogy én tetszek neked?
- Semmiség, Csabi. Ne is foglalkozz azzal az idiótával!
- Rendben van. Amúgy jól odamondtad neki. Tudod rám bármiben számíthatsz.
- Köszönöm Csabi.
Csabival igazából a kezdetektől jóban vagyunk. Rendes, jófej barátnak tartom.
- Szóval tényleg tetszik? - kiabált rám Gergő.
- Semmi közöd hozzá. Szálljál ki az életemből, Gergő!
- De van közöm hozzá. Több, mint hinnéd.
- Ne bántsd Zsófit, Gergő! - állt be Csabi Gergő elé.
- Csabika, nem rád tartozik. Rohadj meg te is a szőke sráccal együtt! - üvöltött Gergő, majd leült a helyére az utolsó padba.
Először láttam rajta az idegességet a mosoly helyett. Kicsit meg is ijedtem tőle. Eddig nem ezt az arcát mutatta felém. Csabi rendes volt odaült mellém a másik felemre.
- Zsófi, minden ok? - kérdezte tőlem Petra, aki a másik oldalamon ült.
- Persze, semmi baj. Nem tudom, mitől lett hirtelen ilyen ideges.
- Szerintem egyértelmű. Szerelmes beléd. - mondta Csabi az arcomba megállapítását.
- Szerintem színjáték. Figyelj, csak szexelni akar velem, semmi többet.
- Rendben, nem vitatkozok. Te érzed, Zsófi.
- Figyelj, Csabi, te nem ismered az egész történetet. Nem tudod, hogy miért vágja a fejemhez ezeket a szőke hajús gondolatokat. Elmarta mellőlem a barátaimat is. A legjobb barátomat, a legjobb barátnőimet. Lassan egyedül maradok Csabi.
Már majdnem a bőgéshatáron voltam, amikor Csabi megölelt. Olyan aranyos volt tőle. Muszáj volt egy baráti ölelés ebben a helyzetben.
- A szemem láttára ölelgeted? - kiabált nekem Gergő a terem másik feléből.
Nem válaszoltam neki. Egyszerűen semmi köze az életemhez. Bármit csinálok egyből beszól. Ez szerelem? Nem. Egy hatalmas színjátékot csinál.
- Köszönöm, Csabi. - mondtam a barátomnak az ölelésből kibontakozva.
- Ugyan. Nincsen mit megköszönnöd. - mosolygott felém.
Statisztika órán igazából csak csendben számoltunk. Mindenki a feladatokra koncentrált. Törtük az agyunkat a sok számoláson, amikor rezgett a telefonom. Megnyitottam az üzenetem.
"Szia! Remélem nincsen harag a történtek miatt. Odamegyek a sulid elé, és beszélgessünk! Mikor végzel? Márk."
Igaz tegnap elég furán váltunk el, de akkor is Márk írt nekem üzenetet, és találkozni akar velem. Igazából én is szeretnék találkozni vele. Meg kellene beszélnem vele is a dolgokat. Gyorsan megírtam neki, hogy 1 óra múlva jöhet.
Az óra végén mindenki hazafele igyekezett. Amikor lementem a lépcsőn a lányokkal, Gergő elkapta a kezeim, és konkrétan a legközelebbi falnak szorított. Hirtelen halálfélelmem lett. A szemeiben csak haragot láttam.
- Zsófi, miért csinálod ezt? Őrületbe akarsz kergetni?
- Engedj el!
- Nem engedlek. Tudom, hogy nem hiszel nekem. Még a Csabival is leálltál beszélgetni, mert szőke haja van.
- Csabi jó barát. Nem a szőke haja teszi jó baráttá, hanem az, hogy a lelke rendben van. Együtt tud érezni másokkal,ha kell. Belőled a lélek hiányzik, és az érzelmek. Menj a csajaidhoz, és add be nekik a szöveget! Nekem nem kellesz.
- Nincsenek csajaim, Zsófi. Elég rosszul ismersz, ha így gondolod.
- Engedd el! - kiabált Gergőre egy számomra ismerős hang. Márk állt Gergő mellett.
Gergő hátrafordult, és elég gúnyos pillantást vetett Márkra.
- Szia kis szőke hajú nyálas gyerek!
- Gergő, nem teheted ezt Zsófival.
- Te mondod meg, hogy mit tegyek? Ugyan már. Ki vagy te hozzám képest?
Amikor Gergő elengedett odaléptem Márkhoz, és elhúztam onnan. Gyorsan beültünk az autójába, és gázt adott.
- Zsófi, jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Kicsit megijedtem Gergőtől. - mondtam őszintén.
- Ne félj! - nyugtatott Márk. Olyan aranyos volt, ahogy megvigasztalt. - Nem fog bántani téged.
- És hova megyünk? - kérdeztem kissé vidámabban.
- Mit szólnál, ha lemennénk a Duna partra? - váltott mosolyra Márk is.
- Rendben.
Leültünk egymás mellé egy padra, és néztük a hullámzó Dunát. Igazából nem volt az a teljesen jó idő, de azért nem fáztam.
- Megnyugodtál? - nézett rám Márk mosolyát erőltetve.
- Igen. Aranyos vagy, hogy odajöttél.
- Ez természetes. Meg akartalak védeni. Az sem érdekelt volna, ha megüt engem.
- Igazából ma órán írt nekem egy szerelmes verset.
- Tényleg? - nézett rám úgy Márk, mintha a spanyolviaszt találtam volna fel.
- Igen, volt ilyen egymást jellemzős feladat. Én persze leírtam, hogy mennyire utálom, és hogy eltűnhetne már az életemből.
- Értem. Jól tetted. Amúgy hoztam neked egy kis meglepetést. - kacsintott rám.
- És miféle meglepetést? - néztem rá izgatottan.
- Mondtad ugye, hogy Angel a kedvenced. Rátettem a telefonomra egy számot tőle, és gondoltam meghallgatnánk együtt.
- Márk, te gondolatolvasó vagy. Pont az lett volna a tervem, hogy hazamegyek és Angelt hallgatok egész délután.
- Tökéletes. - mosolygott, és elővette a telefonját.
Nagyon jó volt Márkkal hallgatni Angelt. Egyszerűen rájöttem, hogy ez nagyon kell a napomhoz. Bár ezt a rossz napot elrontani már nem lehet.
Nem értettem, hogy Gergő miért fordult ennyire ki magából. Elvette az agyát a féltékenység? Rájött, hogy van egy picike érzelme az irányomba? Vagy csak egyszerűen szexhiánya van? Igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik a jó válasz.
- Min gondolkozol? - nézett rám Márk mosolyogva.
- Semmi. Csak érdekes az élet.
- Az biztos.
- Márk, egyedül érzem magam a világban. Gergő elérte, hogy a legjobb barátnőim már egy kicsit ellenem vannak, a legjobb barátom is elfogult Gergővel. Igazából elmarja tőlem az embereket, és most ne gyere nekem te is azzal, hogy ő szerelmes. A szerelmes ember nem veszi el a barátaim, nem nyom a falhoz, mint aki meg akar ölni.
- Zsófi, nem vagy egyedül. Én is itt vagyok neked, a többi barátod, de legfőképpen a családod.
- Ez igaz. Csak mi dívák vagyunk a lányokkal. Örökké legjobb barátnők, érted?
- Értem, és megértelek. Rossz lehet neked. De rám számíthatsz.
- Nem akarok szomorkodni.
- Okés, nem is fogsz. Gyere, feljöhetsz hozzám, ha gondolod enni egyet.
- Márk, nem akarok zavarni, meg semmi.
- Ugyan Zsófi. Nem vagyok Gergő, nem akarok ennyire nyomulni. Csak gondoltam hamarosan elered az eső, és nálatok meg úgyis Regina utál...
- Rendben van, Márk.
Beültünk az autóba, és elindultunk. Közben csak a magányomra tudtam gondolni. A barátnőim ott Gergő előtt sem védtek meg. Szegény Csabinak kellett odaállnia. Miért fordul ellenem a világ? Miért nem lehet boldogan, vidáman élni? Miért kell valakinek mindig elrontania a napjaim?
Amikor felértünk a lakáshoz, igazából örömmel konstatáltam, hogy senki nincs otthon Márkéknál. Túl korai lett volna a szüleivel találkozni.
Leültem a konyhába az asztalhoz, és közben körbenéztem. Tiszta, rendezett a lakásuk. Mindenhol rend van.
- Akkor pizzázunk egyet! - adta elő Márk az ötletét.
- Rendben.
Megsütötte a pizzát, majd elém tálalta.
- Hölgyem! - mondta mosolyogva.
- Köszönöm szépen. Aranyos vagy, hogy próbálsz felvidítani.
- Nincsen mit megköszönnöd, Zsófi. Te is aranyos vagy, hogy találkoztál velem a béna csók után.
Na jó, azt hittem falnak megyek. Nem elég, hogy Gergő kiakasztott, már Márk is kezdi? Mi van itt ma, bolondok háza?
- Márk, figyelj, hagyjuk ezt a témát. Tudod mit? Hazamegyek és veszek egy meleg fürdőt. Nincsen kedvem senkivel sem beszélni.
- De Zsófi...
- Hagyjuk, Márk. Ne haragudj, de ellépek!
Felkaptam a kabátom, és futottam hazáig. Az sem érdekelt, hogy zuhogott az eső. Egyszerűen semmi nem érdekelt csak az, hogy bebújjak az ágyamba. Egyedül akarok lenni, mindenkitől távol.
Amikor hazaértem egyből bezárkóztam a fürdőszobába. Megengedtem a kádat jó meleg vízzel, majd belemásztam. Nyugtató hatása volt. Kikapcsoltam az agyamat, és nem koncentráltam semmire. Jelen pillanatban nem tudott foglalkoztatni sem Gergő idiótasága, sem Márk elég bizarr témaválasztása.
Amikor bebújtam az ágyamba, és bekapcsoltam a laptopom két üzenet fogadott. Meg is nyitottam az elsőt.
"Zsófi, ne haragudj! Nem fordultunk ellened, melletted vagyunk. Szeretünk téged mind a ketten. Kérlek, muszáj megbeszélnünk a történteket! Petra. "
Persze most már szeretnek. Nem állnak ki mellettem, beengedik ezt az idiótát az ágyamba, nagyon szerethetnek. A másik üzenet feladóját persze már sejthettem is.
"Királylány, bocsáss meg! Sosem akarok veled ilyen erőszakos lenni. Egyszerűen elborította az agyamat a féltékenység, és ahogyan Csabika megölelt...azt hittem, hogy ott azonnal felképelem. Drágaság, nem vagyok ilyen erőszakos. Én is meglepődtem magamon, hidd el. Csak ez az átkozott féltékenység. Azt mondtad nincsenek bennem érzelmek. Szívem, ezt pont te cáfolod meg. Szeretném, ha megbocsátanál. Holnap beszélünk. G."
Persze érzelmek, mi? Ezért szorítottál a falhoz? Engem nem nézel hülyének Gergő.
Végül egyik félnek sem válaszoltam. Úgy döntöttem, hogy ma korábban elalszom, mert elegem van ebből a napból. Lecsuktam a laptopom, és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése