Jó olvasgatást :)
Ma reggel is korán keltem. Igazából izgultam, hogy Márk mit fog mondani nekem. Vajon mivel fog előállni? Őszintén szólva furcsálltam, hogy csak úgy eljön értem, mert nincs jobb dolga. Meglepett tőle ez a viselkedés. Persze kedves, aranyos srácnak gondolom, de egy ilyen lépést nem mindenki tenne meg, pusztán azért, mert tetszik neki egy lány. Biztos van valami fontos közlendője számomra.
Bekapcsoltam a laptopomat hátha találok valami érdekes üzenetet. Ehelyett egy érdekes bejegyzés fogadott a kezdőlapon.
"Ma végre hazajön egy lány, akit már nagyon várok..."
Persze Gergő üzenőfalán virított. Engem nem kell várnia, nem akarok vele találkozni. Egyáltalán nem akarok tőle semmit. Ma végre találkozok Krisztiánnal, és remélhetőleg hamarosan egy lánnyal is, akit Gergő elég szépen megalázott. Számomra fontos a tisztánlátáshoz.
Felöltöztem, és lementem a konyhába reggelit készíteni. Fura módon öcsém még otthon volt. Pedig hétfő reggel iskolában kellene lennie.
- Roli, miért vagy itthon? Lógsz az iskolából? - tettem fel neki az egyértelmű kérdést.
- Nem, csak beteg vagyok. - mondta olyan ártatlanul, hogy már kezdtem elhinni.
- Te nem vagy normális. Na öltözz fel, és húzás! Van 5 perced, hogy elindulj!
- Most miért nem hiszed el? Olyan igazságtalan vagy. Jól van, megyek már.
Nem értettem öcsémet, hogy mi értelme lógni a suliból. Persze én is párszor élek a lehetőséggel, de főiskolán jobban meg tudom magamnak engedni. Amikor nagy nehezen levánszorgott, jól megölelgettem.
- Vigyázz magadra, öcskös! Aztán lehet, hogy hétvégén feljöhetsz hozzánk.
Egyből mosoly futott át a száján.
- Zsófi, jó a motivációd. Petrát puszilom amúgy, és te is vigyázz magadra, nővérkém. Srácokkal meg csak óvatosan! - kacsintott rám.
Elköszöntünk egymástól, és üres lett a ház. Csak Lilike és én. Már máshol jártak a gondolataim. Konkrétan egy személyen, aki 2 órán belül itt lesz a házunk előtt. A szívem már most a torkomban dobogott.
Felmentem a szobámba Lilikével. A nap szikrázóan sütött, nagyon jó idő volt szeptember végéhez képest. Összepakoltam a táskámat, és ledobtam magam az ágyra. Elgondolkodtam, hogy vajon az a lány, mit fog nekem mondani? Egyáltalán akar velem beszélni majd?
Annyira elszaladtak a gondolataim, hogy csak akkor hallottam, hogy csengetnek, amikor Lilike vonyítással jelezte felém.
Kinyitottam az ajtót, és ott állt Márk. Ránéztem, és majdnem elájultam. Szőke haja fel volt zselézve, a fehér polon át teljesen jól látszott kidolgozott hasa, és az a fekete farmernadrág. Istenien jól nézett ki.
- Szia! - köszönt felém.
- Szia Márk! Gyere beljebb!
Érdekes volt, hogy Lilike egyből megkedvelte. Ok, jó szíve van a kutyámnak, de nem minden idegent szeret bent látni a házunkban.
Amikor a nappaliban leültünk egymás mellé, hirtelen olyan szerelem-féle érzés kerített hatalmába. Zavarban voltam, azt sem tudtam, mit mondjak neki.
- Aranyos a kutyád. - törte meg Márk a csendet.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. - Nagy forgalom volt?
- A belvárosban van rendesen. Az autópálya az elég gyors.
- Jól van. Igazából összepakoltam, szóval, ha gondolod indulhatunk.
- Én ráérek. - vetett rám egy hatalmas mosolyt.
- Rendben. Akkor még kicsit maradhatunk. Lehet fura kérdés lesz, de még annyira nem ismerlek,és...
- Kérdezz bátran!
- Te hány éves vagy? - bukott ki belőlem az első személyes kérdés.
- 23. És te?
- Én 18 vagyok, bár hamarosan 19.
- Tökéletes. - mondta teljesen örömködve.
- Ne haragudj, csak még nem annyira ismerjük egymást.
- Ugyan, ne legyél zavarban! - mondta, majd megfogta a kezem. Ok, ha most nem áll el a szívverésem, akkor semmikor. Majd a szemembe nézett, de olyan mélyen, hogy már megijedtem.
- Zsófi, tényleg ne haragudj rám, amiért elmentem onnan a partyról. Csak azt éreztem, hogy felesleges vagyok. Ott volt Gergő és te, és...
- Ne is folytasd! - vágtam a szavába, majd elfordítottam tőle az arcomat. - Megértelek, csak nem tudom hányszor mondjam el, hogy Gergő nem érdekel. Egyszerűen az undor fog el, ha rágondolok.
- Rendben, ne is beszéljünk róla! Inkább akkor menjünk! - ugrott fel hirtelen az ágyról.
Lehozta a táskámat az emeletről. Közben elköszöntem a kiskutyámtól.
- Lilike, nagyon szeretlek, és nagyon fogsz hiányozni, kiskutyám.
Kimentünk az autóhoz, beszálltunk, majd elindultunk Budapest felé.
- Remélem jól vezetsz. - mondtam Márk felé fordulva.
- Nyugi, nem lesz baj. - mosolygott vissza. - Amúgy érdekelne, hogy mi a véleményed rólam? Már találkoztunk párszor, beszéltünk, és láttál félmeztelenül is. - kacsintott rám az utolsó megállapításánál.
- Hát.. - kb. úgy éreztem, hogy köpni-nyelni nem tudok. - aranyos, kedves srácnak tartalak. Illetve, ha jól meggondolom jóképű is vagy.
- Köszönöm, Zsófi.
- És te milyennek látsz?
- Elég csinosnak, aranyosnak, szóval egy jó csajnak így összefoglalva.
Miután ezeket hallottam tőle, ki tudtam volna ugrani az univerzumból. Annyira boldog voltam mellette, és annyira jólestek a szavai.
- Köszönöm, aranyos vagy.
- Bár azt sajnálom, hogy van egy vetélytársam, aki elég rendesen nyomul rád. Tudom megbeszéltük, hogy nem lesz róla szó, de azt érzem, hogy ti ketten összeilletek, de erről nem akarsz tudomást venni.
- Márk, kérlek! - néztem rá szinte könyörgő tekintettel. - Ketten vagyunk most, beszélgessünk kettőnkről!
Márk erre nem szólt semmit. Kissé idegessé tett, hogy miért állandóan a Gergő témánál lyukadunk ki.
Azt vettem észre, hogy megállunk egy pihenőnél az autópálya mellett. Leparkolt a kocsival, aztán teljes egészében felém fordult az ülésen.
- Zsófi, én szívesen beszélgetek veled kettőnkről, de nem tudok nem tudomást venni arról a srácról. Állandóan ott van, ha mi egymás közelébe kerülünk.
- Márk, értem. Bár most nincs itt. - mosolyogtam rá.
- Igen. Ez igaz. - mosolygott már ő is. - Szóval a múltkori majdnem csókot bepótoljuk?
- Persze. - mondtam neki határozottan.
Kiszállt az autóból, és nekem is kinyitotta az ajtót. Kiszálltam, ő pedig egyből átölelt. Szemtől szembe álltunk egymással. Olyan szépek a szemei, hogy azt leírni nem lehet. Megtörtént a várva várt csoda: Márk megcsókolt. Őszintén szólva elég sok érzelmet éreztem ebben a csókban. Meg is ijedtem tőle, és elhúzódtam.
- Valami baj van? - nézett rám furán. - Nem volt jó?
- De jó volt, csak....mindegy, menjünk haza, szeretném megölelni a lányokat.
- Rendben. - váltott szomorú hangnemre.
Beültünk vissza a kocsiba, és inkább benyomott egy zeneszámot, minthogy velem beszélgessen. Igazából magamat sem értettem. Erre a csókra vártam, mióta megláttam, és amikor végre megtörténik meghátrálok. Nem értem, mi a fene van velem. Komolyan el tudtam volna sírni magam.
Amikor leparkolt a háztömb előtti parkolóba felém nézett.
- Nekem nagyon szép volt, sajnálom, hogy neked nem tetszett annyira. - mondta teljesen reménytelenül, és szomorkodva.
- Márk, tudom, hogy haragszol, de...
- Nem kell megmagyaráznod. Hazahoztalak, menj csak nyugodtan!
Kiszálltam az autóból. Átnyújtotta nekem a táskámat, és elváltunk. Se elköszönés, se semmi.
Amikor felértem, és ajtót nyitottam Petra és Regina egyből a nyakamba ugrott.
- Sziasztok dívák! - kiabáltam köztük.
- Szia Zsófi! Annyira vártunk már. - mondta Petra.
- Ti is nagyon hiányoztatok. Beteszem a táskám a szobámba.
- Nem kellene még várni vele? - nézett rám Petra ijedten. Nem értettem, miért nem mehetek be a saját szobámba.
Benyitottam a szobámba, és konkrétan majdnem elájultam. Gergő ott feküdt az ágyamban.
- Te meg hogy a jó anyámba kerülsz ide? - szegeztem neki egyből a kérdést. Nagyon mérges voltam a barátnőimre, amiért beengedték a szobámba Gergőt. Egyszerűen hányni tudtam volna.
- Zsófi, hát megjöttél? Annyira örülök.
- Te csak ne örömködj itt nekem! Tűnj el a szobámból!- kiabáltam rá.
- Nyugi, nincs semmi baj. Csak gondoltam üdvözöllek, és beszélgethetnénk.
- Nem akarok veled beszélni, Gergő. Menj el!
- Nem. Nem megyek. - felállt az ágyról, és megállt teljesen közel velem szemben. - Mikor veszed észre, hogy odavagyok érted? Mikor tűnik már fel, hogy nem csak játszani akarok veled?
- Erre egyszerű a válaszom. - nevettem bele az arcába - Konkrétan semmikor nem fog feltűnni. Nem akarlak téged, egyszerűen, ha meglátlak elfog a hányinger.
- Zsófi, ennyire nem nézek ki rosszul.
- Elmondom akkor, hogy nem a kinézeteddel van a bajom, hanem ahogyan viselkedsz. Meg akarod keseríteni a napjaim? Azt akarod, hogy 1 barátom sem legyen?
- Zsófi, nem akarok semmi ilyesmit. Én pont hogy boldogítani akarom a napjaid. Viszont örömmel veszem tudomásul, hogy nem zavar a barna hajam, és a barna szemeim. Azt hittem csak a szőkék játszanak nálad.
- Figyelj, elegem van belőled. Menj el innen, tűnj el! Nem akarok veled egy szót sem beszélni.
- Rendben, legyen így, de még visszatérek. Szia!
- Hello!
Miután kilépett a szobámból, levetettem magam az ágyra. Mindenki ellenem van, tökéletes. Kívánhattam volna ennél szebb érzést? Hát nem. Jön itt a nyálas dumájával Gergő, amikor Márk megcsókol végre, akkor elhúzódok, mi van velem? Egyszerűen nem ismerek magamra.
- Ne haragudj, Zsófi! - lépett be Petra a szobámba.
- Petra, nekem hamarosan mennem kell, találkozóm lesz. Ne haragudj, de nem akarok egyikőtökkel sem beszélni! Értsétek már meg végre, hogy Gergő nem érdekel. Beadhatja itt nektek a hős szerelmest, de nekem nem fogja.
- Zsófi, gondold meg! Mi Reginával sosem akarnánk neked rosszat. Mi látjuk Gergőn a változást.
- Nem láttok ti semmit, Petra. Most pedig elmentem, majd egyszer jövök. Szia!
Kirohantam a bejárati ajtón, és a háztömbből is. Nem bírtam a legjobb barátnőimmel egy légtérben lenni, és hallgatni a hülyeségeiket. Egyszerűen nem ment. Gergő megfűzte őket, ez elég egyértelmű.
Most muszáj lehiggadnom. Muszáj lesz Krisztiánnal beszélnem, és rendesen elmagyarázni neki a dolgokat. Ösztönöznöm kell, hogy segítsen nekem.
Amikor odaértem az Árkád elé, már meg is pillantottam.
- Szia Zsófi! - köszönt felém.
- Szia Krisztián! Annyira köszönöm, hogy eljöttél, hálás vagyok.
- Nagyon szívesen. - mosolygott.
- Tudnék veled rendesen váltani pár szót?
- Persze, hiszen ezért vagyunk itt.
Bementünk a bevásárlóközpontba, és leültünk egy padra.
- Szeretnék őszinte lenni hozzád. - kezdtem bele a monológomba. - Te vagy az egyetlen, aki tud nekem segíteni. Meg fogom neked ezerszer hálálni, ebben biztos is lehetsz.
- Persze, segítek számvitelből. Nem kell érte hála.
- Krisztián - néztem teljesen a szemeibe - nekem nem kell számvitelből segíteni. Én másért hívtalak.
- Mi van? - nézett rám teljesen értetlenül.
- Segítened kell nekem, hogy tisztán lássak. Annyit kérek tőled, hogy tartsd titokban, amit kérek tőled.
- Jó, megígérem. - mondta teljesen őszintén.
- Sasvári Gergőről van szó. Tudom, hogy a legjobb barátod már régóta.
- Persze, a Geri a legjobb barátom. - mosolyodott el.
- Igazából hallottam róla pletykákat, és szeretném kideríteni, hogy igaz-e. Szeretnék találkozni egy olyan lánnyal, akit átvert. Akinek megígérte a komoly kapcsolatot, és közben meg csak egy éjszaka volt, és semmi több.
- Figyelj, Zsófi, ezt Gergővel kellene megbeszélned. Majd ő elmondja neked.
- Ő sosem fogja. Gondolom egy-két lányt ismersz, akikkel ezt tette.
- Egyet ismerek igazából. Dalmát.
- Megköszönném, ha tudnék beszélni a lánnyal. Komolyan mondom, meghálálnám neked.
- Jó. Akkor felhívom őt, és megmondom neki, hogy jöjjön ide, a többi a ti dolgotok. Én kiszállok ebből.
- Jó, persze.
Őszintén szólva el sem hiszem, hogy ilyen könnyedén ment Krisztiánnal. Elővette a telefonját, és beszélt az említett Dalmával. Mondta neki, hogy jó lenne most találkozni. Ahogy kivettem a szavaiból a csaj beleegyezett. Nagyon izgultam már a találkozás miatt.
- Kb. 15 perc és itt lesz. - mondta Krisztián felém fordulva.
- Krisztián, én nagyon hálás vagyok neked. Kérlek, ne mondd el ezt Gergőnek!
- Még meggondolom.
Igazából nem nagyon féltem Gergő haragjától. Nem érdekelt, ha elmondja Krisztián neki, hogy nyomozok utána.
Kimentünk az Árkád elé, és ott volt az említett Dalma. Azon már kicsit sem lepődtem, hogy nagyon hasonlított rám. Hosszú barna haj, barna szemek, középmagas, vékonyabb alkat.
- Szia Dalma!
- Szia Krisztián!
- Figyelj, itt van Zsófi, szeretne veled beszélni. Magatokra hagylak. Sziasztok!
- Szia! - köszöntünk Krisztián után mindketten.
- Szia Dalma! Kelemen Zsófia vagyok. - mutatkoztam be neki udvariasan.
- Szia, Kiss Dalma vagyok! Miben segíthetek?
- Gyere, üljünk be az Árkádba, és beszélünk!
A lány igazából nem tiltakozott. Még csak nem is furcsállta a helyzetet. Leültünk egy padra.
- Dalma, igazából tudom, hogy nem ismerjük egymást, de szeretném, ha őszinte lennél hozzám.
- Persze, hallgatlak.
- Sasvári Gergőről lenne szó.
Amikor kimondtam a nevét, láttam, hogy a lány nagyon meglepődik. Dalma arca egy villámcsapásra megváltozott. Az előbbi mosolya elég nagy szigorra váltott át.
- Mit akarsz róla tudni? - kérdezte annyira keményen, hogy egy pillanatra megijedtem tőle.
- Szeretném tudni, hogy mit éltél át mellette. Szeretném tudni, hogy mi volt köztetek. - böktem ki neki teljesen őszintén.
- Zsófia, figyelj, ez nem tartozik szerintem rád.
- Dalma, hallgass meg! Nekem tudnom kell, hogy mit tett. Most utánam teper, és én nagyon undorom tőle, amiket hallottam róla.
- Sok boldogságot vele! - közölte Dalma és felállt.
- Ne hagyj itt! - fogtam meg a kezét. - Kérlek!
- Jól van. Igazad van.
- Tudom, hogy nehéz neked, de kérlek mesélj!
- Jó. Igazából egy buliban ismerkedtünk meg még régebben. - kezdett a monológjába. - Rendes volt, meg kedves, jót beszélgettünk. Aztán egyszer csak azt mondta nekem, hogy összejönne velem, de úgy komolyan. Járni akart velem, kézen fogva sétálni, romantikázni, egyszerűen mindent. Én ezt elhittem neki, úgy mindent. Aztán a buli után nálam kötöttünk ki. Sokat beszélgettünk róla, hogy milyen sokáig leszünk együtt, és hogy milyen szép lesz. Aztán igen, lefeküdtem vele.
Itt elcsuklott Dalma hangja. Megsajnáltam nagyon szegényt.
- Szóval megtörtént a dolog. Másnap reggel pedig lelépett, otthagyott egyedül. Közölte velem, hogy neki ennyit jelentettem, és nem többet. Ő csak meg akart engem hódítani, és ennyi. Zsófi - nézett rám - én tényleg azt hittem, hogy lesz folytatása. Én tényleg azt hittem, hogy járni akar velem. Naív voltam eléggé, tudom.
Nagyon megsajnáltam ezt a lányt. Igen, nagyjából ilyen sztorira számítottam. Tehát a pletyka Gergőről teljesen igaz. Ezek szerint engem is csak le akar fektetni.
- Dalma, köszönöm, hogy elmondtad. Nagyon rendes dolog tőled.
- Szívesen, Zsófi. Vigyázz vele nagyon szerintem! Hidd el, nem az, akinek mutatja magát!
- Elhiszem, és köszönöm.
Elváltunk egymástól Dalmával, és hazafelé vettem az irányt. Egyszerűen mindentől elment a kedvem. Vajon hány ilyen eset lehet még? Gergő megváltozásában ezek után nem nagyon hiszek. Ahhoz sok idő kell, míg az ember felfogása megváltozik. Hogyan lehet valaki ilyen szemét egy szerencsétlen lánnyal? Jó, persze Dalma is naiv volt, mert lefeküdt vele. Nem szabadott volna ezt tennie. Na de, amit Gergő tett, ahogyan kihasználta arra nincsenek szavak. Undorító és gusztustalan.
Amikor a háztömb elé értem, ahol lakok megláttam Gergőt. Nem hiszem el, hogy már megint itt van.
- Zsófi, beszélnünk kell! - futott felém teljes lendülettel.
- Gergő, nincs miről beszélnünk. Te undorító, gusztustalan ember vagy.
- De ez nem igaz. Dalma tuti összehazudott neked mindent.
- Úristen, Gergő, még őt nevezed hazugnak? Azt a szerencsétlen lányt? Nem vagy normális.
- Zsófi, hallgass meg! Krisztián elmondta, hogy Dalmával találkoztál. Tudok mindent. Persze azt nem, hogy miről beszéltetek, de sejtem, hogy engem akart lealázni.
- Gergő, leszállhatnál már a földre. Még hány lánnyal akarod ezt eljátszani? Azt hiszed, mert gazdag vagy, és jól nézel ki, az már feljogosít téged, hogy így bánj a lányokkal?
- Zsófi, inkább hiszel egy idegen lánynak, mint nekem?
- Figyelj, te is idegen vagy nekem. Mától fogva nem ismerlek. Ne szólj hozzám többet!
El akartam futni, de ő megfogta a kezem, és visszarántott.
- Zsófi, nem tettem ilyeneket, amiket híresztelnek, és amit a Dalma elmondott. Nem bántottam senkit.
- Persze, mindenki hazudik, csak te mondasz igazat, ugye? A nagy Sasvári Gergő, persze.
- Zsófi, hidd el, bármit megadnék, hogy másképp gondold. Rendben, nem tagadom, hogy volt egy éjszakás kalandom, de a másik fél is egy éjszakának gondolta csak és én is.
- Belehazudsz a szemembe, Gergő? Gratulálok neked. Te vagy a legmenőbb srác.
- Jól van Zsófi, egyszer hinni fogsz nekem. Egyszer elhiszed, hogy igaz, amit mondok. Aztán tárt karokkal foglak várni.
- Nem hiszek neked. Szia!
Elmentem tőle. Egyszerűen képes még a szemembe is belehazudni. Még hogy Dalma is egy éjszakás kalandot tervezett vele? Ennél jobb mesével kellene előállnia. Azt hiszi, hogy mindenki hazudik, csak ő mond igazat. Mekkora egy szánalmas ez az ember.
Felmentem a lakásba, és egyből bebújtam az ágyamba. Nem akartam a legjobb barátnőimmel sem foglalkozni. Úgy igazából senkivel sem. Egyedül akartam maradni a gondolataimmal. Úgy éreztem ebben a pillanatban, hogy csak magamra számíthatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése