Nagyon szépen köszönöm, a 2200 feletti kattintást, és a Facebook oldalon való aktivitást is.
Minden kattintást szívesen veszek, és minden feliratkozót nagyon szívesen látok.
Elhoztam nektek egy újabb részt :)
Jó olvasást kívánok ! :)
Csütörtökön napsütésre keltem, ami még a lehúzott redőnyön át is látható volt. Legalább az idő jó, ha már a kedvem egy romhalmaz.
Kimentem a konyhába nagy nehezen. Regina már ott ült az asztalnál telefonnal a kezében, amin állandóan írt valakinek.
- Szia! - üdvözöltem.
- Hali! - köszönt vissza.
- Remélem neked legalább tökéletes éjjeled volt. - ültem le vele szemben.
- El se hinnéd, mennyire jó pasim van. - tette le a telefont, és mosolygott az arcomba.
- Tudom, hogy csak nekem nincsen szerencsém. - vonogattam a vállam szomorúan.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy szerelmes vagy Gergőbe?
- Dehogy. - ugrottam fel az asztaltól. - Ez hülyeség.
Gyorsan kávét főztem magamnak, és megigazítottam a hajamat.
Amikor visszaültem az asztalhoz, csengettek.
- Ki a fene? - nyitott ajtót Regina. - Szia, Gergő!
Gergő belépett az ajtón, én pedig bementem a szobámba. Nem akartam látni. A kísérletem meghiúsult, amikor ő bejött, és megállt előttem.
- Szia, Zsófi! - mosolygott rám.
- Hello! Mit akarsz?
- Nem valami jó a fogadtatás.
- Miért, mire számítottál? Hiszen csak egy csoporttársad vagyok a sok közül. Olyan lány, akit nem lehet bemutatni a nagymenő haveroknak, mert odalenne az image.
- Nem erről van szó.
- Hagyjuk, ezek csak már lefutott körök! Legjobb lenne, ha nem is találkoznánk.
Még közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezeimet.
- Én szeretnék veled lenni, csak.....nem teljesen olyan formában, ahogyan te szeretnéd.
- És mégis hogyan, Gergő?
Megcsörrent a telefon a zsebében, és egyből felvette.
- Most mennem kell, majd az iskolában találkozunk délután.
Puszit adott az arcomra, és elviharzott. Most ez meg mi volt? Csak néztem az ajtót, amin kifutott, és bámultam magam elé. Nem értettem már semmit vele kapcsolatban. Homályos volt az egész.
Bekapcsoltam a laptopomon a rádiót, és közben felöltöztem. A fekete póló fehér farmernadrággal tökéletes választásnak tűnt. Gyászolni akartam az életemet. Muszáj volt ezért, hogy legyen rajtam fekete szín.
- Nagyon elsietett. - jött be Regina, és közben táncolt David Guetta: Lovers on the sun számára.
Van egy normális pasija, aki nekem soha nem lesz. Lehetséges, hogy valaki erre legyen ítélve, hogy csak rossz pasikat fog ki az életben? Vajon létezik ilyen?
És miért pont Gergő? Nem is értem, hogy mostanában miért engedtem magamhoz olyan közel. Lehet, hogy valami megfogott benne, valami láthatatlan dolog.
Azt mondják, hogy az emberek sokszor nem tudják elmondani, miért is szeretik a másikat, csak azt tudják, hogy jó vele lenni, és nem tudnának a másik nélkül élni. Egyszerűen hiányozna.
Nekem is hiányzott, amikor nem volt mellettem, és nem nézett olyan szépen a szemeimbe, ahogyan más nem tud. Megismertem a srác másik oldalát. Nekem az a Gergő kellett, akiben láttam az érzelmeket, és nem az érdeket.
Gyorsan összeraktam a táskámat, és Reginával elindultunk a főiskola felé. Nem tettünk meg 1 métert a lépcsőháztól, megláttuk Gergőt az autója mellett.
- Elviszlek titeket. - mosolygott.
Beültünk az autóba, és elindultunk.
Gergő néha rámpillantott vezetés közben, de nem szóltunk egymáshoz. Ez Reginának is feltűnt.
- Mi van itt, gyászszertartás? - kérdezte hangosan, irónikus hangnemben.
- Nincsen kedvem beszélni. - vágtam oda, inkább Gergőnek a célzást.
- Ne legyetek már ilyen lükék! - nevetett Regi. - Komolyan mondom, ha a szerelem fájna, akkor itt ordítanátok.
- Attól, hogy te boldog vagy, nem muszáj másnak is. - néztem Gergőre, aki furcsán nézett vissza rám.
Amikor odaértünk a főiskolához végre, kiugrottam az autóból, és felfutottam az előadóterembe. Nem akartam velük beszélgetni.
Gyorsan leültem Petra mellé, aki szerencsére nem kérdezett tőlem semmit. Pechemre Gergő mellém ült, szokásához híven.
- Fontos dolgom volt. - fordult felém.
- Nekem mindegy.
- Tudom, hogy nem mindegy. Zsófi, nem hagytalak volna ott..
- Dehogynem. - nevettem fel. - Te pont olyan alak vagy, aki csak úgy otthagy, és lelép. A tökéletes alakítás.
- Ez így nem igaz. Zsófi, én...
- Ne mondd ki! Még egyszer nem.
Egy pillanatra elfordult tőlem, de aztán pont, amikor nem számítottam rá, a számra adott egy puszit.
- Ez meg mi volt?
- Csak a szerelmem jele. Kimondom, akkor is, ha téged nem érdekel. Szeretlek, Kelemen Zsófia.
Nem tudtam rá reagálni, mert bejött a marketing tanár, és elkezdett beszélni, illetve kivetíteni a diasort, nekünk pedig töményen gépelni kellett.
- Ma bemutatlak a családomnak. - súgta nekem.
- Miből gondolod, hogy elmegyek hozzátok?
- Magabiztosság a fő erényem.
- És nem félsz attól, hogy koppanni fogsz?
- Nem. Egyszer már megtapasztaltam az érzést, úgyhogy nem érhet meglepetés. Amúgy a húgom kért meg, hogy vigyelek hozzánk, mert szeretné, ha kisminkelnéd.
- Szóval Szandra ötlete. - mondtam csalódottan. Bíztam benne, hogy Gergő akar velem lenni, de biztosan a haverjaival fog lógni.
- Igen.
Csalódottan írtam tovább a tanárunk unalmas monológját. Már összefolytak a diaképek a szemeim előtt. Nem érdekelt semmi.
- Akkor jövő hétfőn ZH, ifjúság. Készüljenek fel! - búcsúzott el a férfi, mi pedig mentünk át a másik terembe.
A folyosón azonban Petra mellémért, és kíváncsiskodni kezdett. Mégsem úszom meg a kérdéseket.
- Zsófi, mi folyik köztetek?
- Semmi.
- Látom, hogy bánt valami. Szeretném, ha elmondanád.
- Nem bánt semmi.
Lassan beértünk az informatika terembe. Próbáltam olyan géphez ülni, hogy ne Gergő mellé üljek. Amikor azt hittem, hogy sikeres a próbálkozásom, magam elé néztem, és egyenesen a barna szempárokba ütköztem.
- Nem lehet igaz! - kiáltottam fel magamban, és a plafonra néztem, titokban Istenhez imádkozva, hogy ne kínozzon tovább.
A tanárnő utasítására bekapcsoltuk a gépeket. Egy feladatlapot osztott ki, amit óra végéig meg kellett csinálni. Aki hamarabb készen lett, szabadon internetezhetett.
Amikor már megnyitottam a dokumentumot, Gergő elémdobott egy összegyűrt papírcetlit, és mosolygott.
Az ölembe tettem a kis papírt, nehogy a tanárnő szemügyre vegye, és kinyitottam.
Azért Szandra hív meg hozzánk, mert ma Real meccs lesz, és jön át két barátom.
Ez nagyon jó. Gondoltam, hogy már megint a srácok élveznek nála elsőbbséget velem szemben. Végülis mit vártam? Nem vagyok a barátnője.
Nem érdekel.
Összegyűrtem a lapot, és gyorsan átdobtam, mielőtt valaki észrevette volna.
Nagy nehezen megoldottam az összetett feladatot, bár Csabi mellettem segített néhány pontot értelmezni.
Ma kiderült számunkra, hogy minden tárgyből következő héten ZH lesz, mert belelépünk a ZH hétbe. Tökéletes.
Petrával leszaladtam a büfébe a következő óra kezdete előtt. Szerencsére nem kérdezgetett, elfogadta, hogy nem akarok a szerelem témáról beszélgetni.
Belépve az utolsó előadásra, úgy döntöttem, hogy Petrával üljünk külön Reginától, és Gergőtől. Ez a tervem bevált. Így teljes mértékben a jegyzetelésre tudtam figyelni. Egészen addig, amíg hozzám nem került egy bulimeghívó. Mindenki kapott így óra közben.
Nagy szeretettel várunk egy nagy buliba a belvárosban pénteken 21:00-tól egészen reggelig.
Állj össze a barátaiddal, és bulizz a csoporttársaiddal, és a nem csoporttársaiddal egy nagyot. Az italárakat lejjebb megtalálod.
Ez volt az utolsó, amihez kedvem volt. Az óra végén Petra felém fordult.
- Elmegyünk, ugye? - mosolygott bájosan.
- Nincsen kedvem, ne haragudj.
- Még aludj rá egyet! - ölelt meg.
Gergő lépett oda elém, ezzel jelezve, hogy menni akarna hazafelé.
- Jössz, Zsófi? - kérdezte megnyerő mosolyával.
- Megyek.
Elköszöntem Petrától, intettem egyet Reginának, aki éppen Szabival folytatott szerelmes beszélgetést, és elindultam Gergő felé. Egymás mellett mentünk, és azt vettem észre magamon, hogy mosolygok. Egyszerűen csak úgy jött.
Beszálltunk a kocsiba. Feléfordultam, hogy mondok neki valami olyasmit, hogy csak Szandra miatt megyek, ő nem érdekel, amikor hirtelen megcsókolt. Köpni-nyelni nem tudtam. Megállt a szívem, és levegőt sem kaptam, amikor elhúzódott.
- Most ez mi? - kérdeztem tőle meglepődve.
- Csak egy kis meglepetés. - kacsintott.
Elindultunk. Kifelé bámultam az ablakon, nem akartam ránézni. A szívem nagyon örült ennek a pillanatnak. Kár, hogy elrontotta az a gondolat, hogy igazából a húgához jövök, hogy kisminkeljem.
Amikor kiszálltunk, magához húzott, és újra megcsókolt. Nagyon érzelmes csók volt, én pedig viszonoztam. Mi a fene ütött belém? Mit csinálok én itt?
Gyorsan elhúzódtam tőle, és befutottam a kapun. Felmentem Szandra szobájához, aki örömmel ugrott a nyakamba.
- Szia, Zsófi! - kiabálta.
- Szia, Szandra!
- Kérsz valami innivalót?
- Nem, köszönöm.
- Mindjárt itt lesznek Gergő barátai. Jó meccs lesz. - kacsintott Szandra.
- Aha, biztos. Inkább sminkeljünk!
Miközben Szandrát sminkeltem, állandóan a csókokon járt az eszem. Most miért csinálja ezt velem? Jó érzés fogott el, de amikor hallottam a nagy nevetéseket a szobájából a barátaival, és a kiabálásokat a meccs miatt, keserű lett hirtelen minden. Kettős játszma volt ez.
Szandrának nagyon tetszett a smink, nagyon örült neki. Kb. százszor megköszönte, hogy eljöttem.
- Gyere, nézzük meg a srácokat! - invitált.
- Én inkább lemegyek a konyhába, iszok egy pohár vizet.
- Jó. Amúgy Zsófi csak, hogy tudd, mindig ilyen rendes lányról álmodtam a bátyám mellé. - mosolygott.
- Ezt hogy érted, hogy a bátyád mellé?
- Zsófi, ő szerelmes beléd fülig. Csak vannak dolgok, amiket nem felejthetsz el, pl.: azt, hogy ki a családod, és mit is kell végigvinned az életben.
- Nem teljesen értem. - néztem szegény Szandrára elég szerencsétlenül.
- Majd ő elmagyarázza neked.
Szandra otthagyott kétségek között. Úgy látszik, ez ilyen Sasvári-hagyomány, hagyjuk csak szegény embereket gondolkodni. Hagyjunk ott csak úgy csapot-papot, amikor kedvünk tartja.
Lementem a konyhába, és töltöttem magamnak csapvizet. Az első korty után majdnem megfulladtam, mert Gergő hangját hallottam meg.
- Szép lett a húgom. - jött oda elém.
- Tudom.
- Hazavigyelek?
- Nem kell, jó lesz a taxi is. Gondolom ittatok is.
- Egy sört, de már 1 órája.
- Így nem kellene beülnöd vezetni.
- Nem kell féltened. Nekem ez nem ártott meg.
- Jó,de a rendőr...
- Azt apám elintézné. - rántott egyet a vállán.
- Bocsi, el is felejtettem, hogy nálatok csak így megy.
- Most mi van? - lépett olyan közel hozzám, hogy majdnem egymásnak simultunk.
- Apuci, és anyuci mindent elintéz, ugye? És a gazdag haverok jelentik a mindent, igaz? Mert ők a fő kapcsolatrendszered, és ha bajba kerülsz, vagy esetleg szegénységbe, 2 perc és kirángatnak belőle.
- Te ezt nem értheted.
- Igazad van, Gergő, engem legalább szeretetben neveltek fel, és tisztességgel. Lehet, hogy nem palotában éltünk Győrben, de legalább egy tisztességgel felépített házban.
- Nem ismered a szüleim. - hátrált. - Te nem ismered az életem.
Láttam a szemeiben a szomorúságot. Végre kijött belőlem, amit már régen is gondoltam. Kicsit megkönnyebbütem, de sajnáltam Gergőt.
Leült egy székre, és szomorúan nézett maga elé.
- Sajnálom. - ültem le vele szembe. - Nem akartam fájdalmat okozni.
- Zsófi, én kaptam szeretet, és a húgom is, csak nem olyat, mint te, vagy mások. A szüleim másmilyen stílusban neveltek minket. Nem akarták, hogy csalódás érjen, mégis ért a pénz miatt.
- Ezt nem értem.
- Volt egy lány, akit nagyon szerettem. Nagyon sokat jelentett, és számított. Állítólag ő is odáig volt értem, de ebben nem hiszek. Neki csak a pénzem kellett, és az, hogy a családomnak van hírneve. Átvágott.
Hirtelen felálltam, megfogtam a kezeit, és felhúztam a székről. Magamhoz öleltem. Nagyon sajnáltam, amiért bántották a lelkét.
- Ezért vagyok ilyen, amilyennek látsz. - emelte fel a fejét. - Egy falat építettem magam köré, azért, hogy ne bántson senki. Egy nagyképű, arrogáns srác vagyok, tudom én ezt nagyon jól. A barátaim is ezt látják bennem. A nagy Sasvári Gergő, akinek a legszebb csaj is lehetne a barátnője, ha akarná, aki olyan nagyra vihetné, mint még senki.
- De én látom a másik oldalt. - néztem mélyen a szemeibe.
- Igen, te megnyitottad újra bennem. Lilla után senkinek sem sikerült.
- Értem. - mosolyogtam rá halványan.
- Ezért mondom neked mindig, hogy szeretlek, és sokat számítasz.
Megcsókolt, most már szenvedélyesebben.
- Haza kell mennem. - mondtam neki elhúzódva.
- Rendben.
Hirtelen világossá vált pár dolog. Megértettem azt, hogy nem színjáték, amikor velem van. Őszinte érzelmek, csak palástolni szeretné még, nehogy én is megbántsam a lelkét, és összetörjem a szívét.
Felkapta a kabátját, és kirohantunk az ajtón a hűvös októberi éjszakába. Az autó órája hajnali 1-et mutatott.
Beindította a motort, és elindultunk.
- És a haverjaid? - kérdeztem.
- Veled szeretnék lenni. - mosolygott. - Úgy tudják, hogy csak elmegyek valamerre csavarogni. A meccsnek már úgyis vége van. Nyertünk. - mosolygott.
- Jól van akkor.
Amikor leparkolt az autóval a háztömb előtt, kiszállt az autóból, és kinyitotta nekem az ajtót. Udvarias gesztus volt.
- Hölgyem! - mosolygott, és láttam, hogy visszatért régi jókedvű énje.
Kiszálltam, és mosolyogtam.
- Akkor holnap találkozunk azon a bizonyos 1 órán.
- Ahol nem bír téged a tanár? - nevettem Gergő kínos jelenetére gondolva.
Gergő még a félév elején olyat beszólt a tanár úrnak, hogy azóta nem bírja, és még a folyosón, ha elmennek egymás mellett, a férfi akkor is odaszúr neki egy olyat, hogy: Sasvári megjegyeztem magamnak, ezt nem ússza meg.
- Igen, pont azon.
Mosolyogva megcsókolt. Nagyon boldog voltam.
- Szia! Jó éjszakát! - köszöntem el tőle.
- Szia, királylány!
Gyorsan felmentem a lakásba, és el sem hittem, hogy ez történik velem. Végre egyszer volt egy boldog napom. Hihetetlen.
Az ágyba ruhástól feküdtem, mert gyorsan aludnom kellett, ki kellett magamat pihenni. Holnap vár a főiskola, és az esti buli, ahova úgy döntöttem, hogy elmegyek, mégpedig elhívom Gergőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése