2. fejezet 2. rész

Sziasztok!

Legelőször szeretném megköszönni a 2000 feletti megtekintést :) Hatalmas örömmel tölt el, hogy ennyien idekattintottak a blogomra. 
Minden kattintásnak nagyon örülök, és minden feliratkozót hatalmas szeretettel várok. Hamarosan a Facebook oldalon nyereményjátékkal fogok jelentkezni, de addig is elhoztam a 2. részt Nektek :)

Jó olvasást kívánok hozzá :)


Tegnap nagyon nehezen aludtam el. Ennyit még nem járt Gergőn az eszem, amennyit éjjel.
Magamnak sem tudtam megmagyarázni, hogy miért történik ez. Megkedveltem volna? 
Gyorsan felöltöztem, és kimentem kv-t főzni magamnak. 
- Szia! - köszöntött Regina vidáman. 
- Szia! 
- Nem sokat aludhattál. - vett szemügyre az asztalnál. 
- Ennyire látszik?
- Igen. Mi történt veled? 
- Az a baj, hogy én sem tudom. - túrtam bele a hajamba. 
- Mesélj, már kíváncsi vagyok! - kérlelt. 
- Nem értem magamat. Mintha egy labirintuson kellene végigmennem, és elsőre kitalálni belőle. Lehetetlen a dolog. 
- Gergőről van szó? 
- Igen. - vallottam be nem szívesen. 
- Mit tett?
- Én tettem valamit, amit talán nem kellett volna. Elmondtam neki az elvárásaimat. 
- Mi? - nevetett ki Regina, megjegyzem talán jogosan. - Gergő és az elvárásaid? 
- Azt hittem, hogy.... Mindegy. Inkább összekapom magamat, és menjünk az iskolába!
Berohantam a fürdőszobába, és megálltam a tükör előtt. Valóban látszott rajtam, hogy egész éjjel forgolódtam. Egy kis sminkkel kikorrigáltam a helyzetet. 
- Mehetünk. - kaptam fel a táskámat. 
- Jó. 
Gyorsan lefutottunk a lépcsőházban, és Regina pasiját, Szabit láttam meg. A barátnőm egyből odafutott, és egy puszit adott a srác szájára. 
- Hello! - köszöntöttem Szabit. 
- Szia, Zsófi!
Beültünk az autóba, és elindultunk a főiskola felé. Percenként néztem a mobilomat, hogy Gergő nem üzent-e nekem valamit. 
- Idióta férfiak! - dobtam magam mellé a mobilt, amikor már 20 percen keresztül azt tapasztaltam, hogy senki sem akar nekem üzenni. 
- Drágám, úgyis most találkozol vele az előadáson. - bíztatott Regina.
- Remélem.
 A kapunál állt pár srác, akik cigizés közben engem néztek. Nem értem, hogy mi volt olyan furcsa, de ők tudják. 
Az előadóterembe belépve körbenéztem, Gergőt keresve. Szomorúan konstatáltam, hogy sehol nincsen. 
Leültem Petra mellé, és bekapcsoltam a laptopomat. Ideges voltam. Vajon miért nincsen itt? Mi történhetett?
- Baj van, Zsófi? - kérdezte Petra, amikor látta, hogy dobolok az ujjaimmal a laptopon, és csak bámulok a semmibe. 
- Jól vagyok. - közöltem a tényt, ami nem volt teljesen igaz. Sőt teljes mértékben füllentésnek mondanám. 
Azt hittem, ha elmondom neki, hogy mit szeretnék, akkor megért, és legalább megpróbál úgy tenni, mintha érdekelné. Azt hittem szeret ennyire, hogy meg tudjuk beszélni.
Az egész előadást végiggépeltem csak azért, hogy valami lekösse a gondolataimat. Más nem tudott segíteni. 
Amikor vége lett a 3 előadásnak, akkor kaptam egy SMS-t. Rekordsebességgel nyitottam meg az üzenetet. A feladó azonban más volt, mint akit szerettem volna. 
Sasvári Szandra: Szia, Zsófi! Mi a helyzet? :) Amúgy nem tudod mi történt a bátyámmal? Puszi. 
Gergő húgával jóban lettem abban a bizonyos 24 órában, amit náluk töltöttem. Nagyon aranyos lány. 
Gondoltam inkább felhívom, és kiderítem, mi lehet a gond. 
- Szia, Zsófi! - üdvözölt vidáman. 
- Szia Szandra! Mi a helyzet?
- Megvagyok. Lehet, hogy ide kellene jönnöd. Nem tudom, hogy mi történt a bátyámmal. Csak bent ül a szobájában, ki se jön. Nem láttam még ilyennek. 
- Jól van, valahogyan elmegyek addig. Puszi. 
- Szia!
Aggódtam Gergő miatt, ezt el kellett ismernem. 
Szerencsére Szabi jött Regináért, így elvállalta, hogy felvisz a Rózsadombra. Nagyon rendes volt tőle. 
Egy ismerős ház előtt álltunk meg. Gergőék háza. Gyorsan berohantam, és felfutottam az emeletre. 
Megálltam az ajtó előtt. És most mit mondjak neki? Mondjam azt, hogy bocsi, nincsenek elvárásaim? Megmondjam neki, hogy hiányzott, és lehet, hogy vannak érzelmeim irányába?
Végül benyitottam lesz, ami lesz alapon. Megláttam őt a számítógép előtt ülve egy kopott farmernadrágban, és egy kinyúlott fehér poloban. Még így is jóképűen festett. 
- Szia! - szólaltam meg félénken, és becsuktam magam mögött az ajtót. 
Rámnézett, és nagyon meglepődött. 
- Szia, Zsófi! Te itt? 
- Igen. Eljöttem hozzád. 
- Foglalj helyet! - mutatott az ágyára. 
Leültem. A szemeibe néztem, amik elég nagy káoszt mutattak. 
- Jól vagy? - törtem meg a kínos csendet. 
- Nem. Elveszítettem valakit. 
- Meghalt valaki? - kaptam hirtelen a számhoz. 
- Szerencsére nem. Csak te vagy az. 
- Nem értelek. 
Lassan felkelt, és odaült mellém az ágyra. Nagyon fáradtnak, és kimerültnek látszott. 
- Zsófi, egész éjjel fent voltam, és gondolkoztam. Nekem soha nem volt ilyen barátnőm, mint amilyen te vagy. Mindegyiknek a pénz, és az ajándékok számítottak. Nem érdekelte őket, hogy én mit érzek belül, vagy az, ha esetleg szomorú voltam. Nekem ezek a kapcsolatok adták az alapot, és a nőkhöz való viszonyulást. Szeretlek téged, viszont a magam módján. Én nem vagyok ilyen, hogy veszek neked egy rózsát, vagy elhívlak a Margitszigetre egy romantikus piknikre. Az a baj, hogy ez nem én vagyok. 
Megfogta a kezeimet, és úgy folytatta: 
- Különleges vagy számomra, ez is annak a jele. Te külömb vagy mindegyiknél, akivel eddig találkoztam. Túl jó lennél hozzám. 
- Gergő, azt mondtad, hogy nem akarsz elveszíteni, és nem adod fel. Ezek szerint mégis? - kérdeztem félve. 
- Zsófi, igyekezni fogok, de semmit nem ígérhetek. Én Sasvári Gergő maradok. 
- Értem. - néztem rá szomorúan. Sajnáltam őt is, és az egész helyzetet. 
- Miért jöttél el? - terelte a témát. 
- Ma nem voltál suliban, és a húgod is aggódott miattad. 
- Jól van akkor. Nem kell aggódni. 
Kopogtattak az ajtón. Hirtelen kaptuk fel mindketten a fejünket. 
- Gyere! - mondta Gergő. 
- Hello, haver! Azt mondták, hogy nem vagy jól. Gondoltam játszhatnánk. - lépett be egy számomra ismeretlen fiú. 
- Hello, Robi! Gyere csak be!
- Én mennék is. - álltam fel a helyemről, elengedve Gergő kezét. 
- Ő ki? - nézett rám a srác csodálkozva. 
- Zsófi, az egyik csoporttársam. - konstatálta lazán Gergő, mintha az előbbi beszélgetésünk lufiként szállt volna el a levegőbe. Tehát az a helyzet, hogy nem meri elmondani a haverjainak, hogy van egy érzelmes oldala. 
Kifutottam a szobából, nem akartam többet hallani. Már a kapunak fogtam a kilincsét, amikor Gergő hátulról átölelt. 
- Sokat jelentesz nekem, Zsófi. 
- Nem hinném. - fordultam vele szembe. 
- Most miért vagy ilyen?
- Idejövök én hülye, megnézni, hogy mi van veled, kiteszem neked a lelkem, és ez a hála? Azt mondod, hogy csak egy csoporttársad vagyok? Most akkor kinek mondasz igazat? Nekem, vagy a haverjaidnak?
- Ne haragudj rám!
- Nem akarod lerombolni a nagy hírnevedet a haverjaidnál, erről van szó? Nem akarod megmondani, hogy bocsi, de van érzelmes oldalam is, és talán van egy lány, akivel nem csak játszani akarok?
- Ők csak az egyik oldalamat ismerik. - vallotta be. 
- Tudod mit? Akkor menj velük szórakozni, meg csajozni, engem pedig hagyj!
- Rosszul látod. - fogta meg a kezemet. 
- Nem, Gergő, sajnos én látom jól. 
Hívtam magamnak egy taxit, és elmentem a helyszínről. Nem akartam több magyarázkodást, és hazudozást. 
Amikor hazaértem, azon kaptam magamat, hogy elerednek a könnyeim. Mi történik? Pont őmiatta, aki egy könnycseppemet sem érdemli meg? 
Amikor beléptem a konyhába, azt láttam, hogy Regina Szabi ölében ül, és éppen elvesznek egymás szájában. 
- Nektek is jó estét! - köszöntöttem őket, majd bevonultam a szobámba, és magamra zártam az ajtót. 
Bekapcsoltam a laptopomat, és inkább nekiálltam pár statisztika példa megoldásának. 
Majdnem elaludtam már a sok számolástól, amikor a Facebook üzenetet jelzett. 
Sasvári Gergő üzenete: Szép álmokat, Drágám! <3 
Tökéletes időzítés. Ez után a nap után biztosan szép álmaim lesznek.