6. rész: Nem minden arany, ami fénylik

Sziasztoook :) Újra itt, és remélem nagyobb lendülettel. Minden Olvasónak nagy köszönet, hogy elolvassa, és érdekli a történet. Lehet nyugodtan véleményezni is :) Tehát íme a 6. rész :P

Jó olvasgatást :)

Reggel 6 órakor már felébredtem. Valószínűleg ez az iskolának  köszönhető, hogy megszoktam a koránkelést. Egyesek szerint ez egyfajta előny, mások szerint hátrány. Szerintem egy szép nagy hátrány, hogy még hétvégén sem tudok normálisan egy jó nagyot aludni. 

Igazából kicsit fura volt, hogy nem a budapesti otthonomban ébredtem. Viszont nagy boldogság töltött el. Főleg, amikor megláttam a mellettem szunyókáló kutyusomat. Nagyon édes így összegömbölyödve. 

Lementem a konyhába, leültem egy székre, és gondolkoztam. Vajon Krisztián elmondja Gergőnek, hogy írtam neki? Gergő mit fog gondolni? Legfőképpen pedig mit fog gondolni az a lány, akit megtalálok a sztorimmal? Nem is vettem észre, hogy öcsém is lejött a szobájából. 

- Szia Zsófi! Nem tudsz aludni? - kérdezte elég álmosan. 

- Hello! Mint látod, nem éppen. 

- Gondolom valami pasi miatt. - nevetett egyenesen az arcomba. 

- Figyelj, öcsém nem a te dolgod. Feküdjél vissza aludni!

- Nem, dehogyis. Kíváncsi vagyok rá. 

- Ok. Gergőnek hívják, és egy nagy idióta. 

- Szép jellemzés nővérem. Ehhez nem kell főiskolára járni. 

- Köszi szépen. - nevettem rá gúnyosan. - Tudod ez a srác tényleg az. Nem tudom szebb szóval definiálni. Nagyjából úgy viselkedik, mint te. 

- Egész nap tanul, számítógépezik, és csajozik?

- Inkább csak az utolsó szó igaz rá. Bár nem is akárhogyan csajozik. Képzeld egy-két csajnak beígérte, hogy komoly kapcsolatot akar velük, aztán 1 éjszaka után dobta őket. Szerinted? 

- Menő a srác. - nevetett öcsém elég hangosan.

- Rohadtul nem menő. Ráadásul most nálam próbálkozik az a kis...

- Tudom, idióta. Bár azt most garantálom, ha veled is ezt teszi, akkor kinyírom. 

Na jó, nem hittem a fülemnek. Az öcsém életében először kiáll értem. Annyira tetszett, hogy egy puszit nyomtam az arcára. 

- Most miért puszilgatsz? - nézett rám elég furán. 

- Öcsi, tényleg kiállnál értem?

- Miért? A tesóm vagy. Fontos vagy nekem. 

- Amúgy itthon minden rendben van anyuékkal? Minden ok? - váltottam hirtelen témát. 

- Persze. Teljesen jól megvagyunk. 

- Ennek örülök. 

Csináltam reggelit, majd anyuék is felébredtek és lejöttek hozzánk, és persze Lilike is. Így teljes a családunk. Nagyon szeretem őket, egyszerűen szavakkal nem lehetne kifejezni. 

- Felmegyek a szobámba, meg kell néznem az üzeneteimet. - álltam fel hirtelen az asztaltól. Megfogtam Lilikét, és felrohantam a lépcsőn. Igazából reménykedtem benne, hogy Krisztián válaszol nekem. 

Krisztián üzenete helyett, egy másik fogadott:

"Szia hercegnőm! Remélem már felkeltél. Nagyon hiányzol, remélem holnap látlak. G."

Komolyan lehet meg kellene neki köszönnöm, hogy minden reggel és este elrontja a pillanataimat? Azért sem írtam neki választ. Elegem van belőle, hagyjon békén. 

Hirtelen felbukkant egy másik üzenet:

" Szia Zsófi! Ugyan nem baj, ha segítségre szorulsz. Megígértem, hogy segítek számvitelből. Esetleg holnap délután jó lenne neked? Majd írj! Krisztián. "

Helyes. Terv első fele pipa. Krisztián nem sejt semmit, hogy mit is szeretnék tőle kérdezni. Muszáj lesz titokban tartania majd, ha megtudja. Segítenie kell nekem. 

"Szia! Nagyon köszi, hogy írtál. Holnap délután tökéletes. 4 órakor az Árkád előtt? Zsófi"

Krisztiánnal, miután megbeszéltem az időpontot és a helyszínt megnyugodtam. Úgy éreztem, az egyik lánnyal muszáj beszélnem a sok közül. Meg szeretném tudni, hogy Gergő mit csinált. Persze ő sosem fogja nekem elárulni a történteket. Belefeledkeztem a gondolataimba, amikor megcsörrent a telefonom. Ami fura volt, hogy ismeretlen számot jelzett a telefon. 

- Hallo, tessék! - szóltam bele. 

- Szia, Márk vagyok. 

Amikor bemutatkozott akkorát dobbant a szívem, hogy majdnem kiabáltam anyámnak, hogy hívja a mentőket, mert szívinfarktusom lesz. 

- Szia! Hogy vagy, Márk? 

- Jól köszönöm. Hallani akartam a hangod, és tudni akartam, hogy minden rendben van-e veled. 

- Igen minden rendben. 

- Mikor jössz haza? - kérdezte eléggé érdeklődve. 

- Holnap utazok vonattal. 

- Vonattal? - lepődött meg. Kb. mintha azt mondtam volna, hogy repülővel megyek Győrből Budapestre. 

- Igen, vonattal. Nem is repülővel. - mosolyogtam, és adtam ki neki egyből a gondolatom. 

- Bocsi, nem úgy értettem. - nevetett. - Nincs jogosítványod, vagy autód? 

- Egyik sincs, de nekem tökéletes a vonat. 

- Lehet, hogy nyomulósnak fog tűnni, de mit szólnál hozzá, ha lemennék érted, és felhoználak Budapestre? Igazából úgysincs holnap sok dolgom. 

Itt igazából lehidaltam. Márk annyira aranyos és rendes srác. 

- Tényleg? -  nyökögtem ki neki kb. 1 perc után a telefonba. - Nagyon aranyos vagy. 

- Ugyan, kis díva, a buliból való lelépésem után ennél többet is megérdemelnél. Akkor holnap 11 óra?

- Rendben. 

Elmondtam neki a címemet. Miután letettem a telefont, nem is akartam elhinni, ami történt. 

- Mizu nővérkém, kivel beszéltél? - rontott be öcsém a szobámba. 

- A szőke herceggel. 

- A kivel? - nevetett egy hatalmasat.

- Gyere, ülj le! - invitáltam az ágyra. - Elmondok egy titkot. Anyuéknak ne mondd el, légyszi! Tudod, meséltem reggel egy srácról. Az a helyzet, hogy van egy másik is, Márk. Szőke hajú, kék szemű, rendes, aranyos, kedves. 

- Hallod, Zsófi, felköltözök én is, hátha nekem is egyből lesz 2 csajom. 

- Roland, ne húzz fel! Egyik sem a pasim. Ha választanom kellene, tuti Márk a befutó. 

- Figyelj, azért nem minden arany, ami fénylik. - kezdett a bölcsességeibe öcsém. - Azért, mert szőke a haja, meg kék a szeme, attól még nem egy álompasi. 

- Nem is csak erről van szó, Roli. Egyszerűen mellette érzem azt, hogy amikor meghallom a hangját, vagy meglátom, akkorát dobban a szívem, hogy felmerül a szívinfarktus gyanúja. 

- És a másik srácnál, Gergőnél? 

- Gergőtől az undor fog el. Ránézek, és az jut eszembe, hogy tuti át akar verni, és csak le akar fektetni. 

- Az úgy elég gáz. - konstatálta öcsém az egyértelmű helyzetet. 

- Ha már így komolyan beszélünk, mi a helyzet nálad a csajokkal? 

- Jó, őszinte leszek van egy, aki tetszik, meg úgy minden, de Petra nyomába nem ér.

- Te most tényleg még mindig a 18 éves barátnőm után akarsz futni? Öcsém, nem vagy normális. - mosolyogtam rá. - 4 évvel fiatalabb vagy nála. 

- És? Mit számít az? Tudom, hogy tetszettek neki a szerelmes leveleim, meg ahogy odavoltam érte. 

- Igen, leszámítva azt, hogy állandóan kiröhögött téged. Felébredhetnél végre. 

- Zsófi, bejöhetek? - kiabált anya kintről. 

- Persze, gyere.

Anyu belépett és meglepettség ült ki az arcára. A 18 évem alatt nem nagyon lehetett minket öcsémmel egy szobában látni. 

- Micsoda meglepetés. Beszéltek egymással normálisan. - mosolygott ránk. 

- Néha előfordul. - mosolyogtam rá. 

- Zsófi, holnapra meg kellene venni a vonatjegyed. 

Na, tessék, a 6. női érzéke bekapcsolt anyának. Most hogyan adjam be neki, hogy Márk eljön értem? Az egyenes utat választottam. 

- Anyu, igazából nem kell a jegy. Egyik nagyon jó barátom eljön értem, és felvisz. 

- Akkor jó. Csak ennyit akartam.

Megcsörrent a telefonom. Petra volt az. Öcsém, amikor meglátta a kijelzőn Petra nevét, konkrétan könyörgött nekem, hogy hangosítsam ki a telefont. Eleget tettem a kérésének. 

- Szia Petra! Mi a helyzet?

- Szia szívem! Nagyon hiányzol, várunk haza. 

- Ti is nekem, nagyon. - mosolyogtam. - Holnap délután otthon leszek már. 

- Jól van. Milyen otthon?

- Nagyon jó. A kutyám ugyanolyan cuki, az öcsém ugyanolyan kis butus. 

- Roland nem fog változni. - mosolygott Petra. 

- Igen, mindig te fogsz tetszeni. - kiabált bele öcsém a telefonbeszélgetésbe. 

- Szia Roland! Nem tudtam, hogy ott vagy. 

- Szia Petrus! Én kértem Zsófit, hogy halljam a hangod. Hiányzol, hazajöhetnél már. Nincsen egy jó csaj se, mióta elköltöztél. 

- Hallom a bókolásból nem vettél vissza. Aranyos vagy. 

- Köszönöm, te meg csodálatos. 

- Jó, elég, már csöpög a telefonom. - avatkoztam közbe. - Petra, akkor holnap. Regit is nagyon puszilom. 

- Átadom. Puszi sokszor Zsófi, és szia Roli!

- Szia! - köszöntük neki egyszerre. 

- Öcsi, muszáj volt ezt? Komolyan mondom összekötlek Gergővel. Szépen bókoltok. 

- Ne szívd mellre, Zsófi! Hallottad, hogy Petrusnak még mindig tetszik. 

- Jó, mindegy. 

- Tudom, neked csak a szőke hercegek tetszenek. Kis visszahúzódós szőke hercegek. 

- Öcsi, komolyan, nem vagy normális. Inkább menj a saját szobádba!

Elkezdtem tanulni a statisztikát. Ami azt illeti, nem nagyon szeretem a számolós tantárgyakat. Nem tartoznak a kedvenceim közé. Egészen estig tanultam. Magamon is meglepődtem, hogy mennyit haladtam előre. Megoldottam legalább 12 összetett feladatot. Amikor betelt az agyam, lementem a nappaliba a családhoz. 

- Megvolt a nagy tanulás? - szólalt meg egyből öcsém. 

- Igen, meg. 

- Hamarosan jön át Janika xboxozni. Szóval örülnék, ha elővennéd a jobbik arcod. 

- Úristen, még mindig Janika? Még mindig vele barátkozol? - lepődtem meg. Janikáról tudni kell, hogy 2 évvel fiatalabb csak nálam. Igazából nem éppen a nagy eszéért barátkoznak vele. Ami az öcsémmel való barátságát illeti, egyszer már átverte a tesómat. Elkezdett járni egy olyan lánnyal, aki Rolinak is tetszett, és végig letagadta. Szerintem a barátok legyenek egymással őszinték, még ha az egyik félnek fáj, akkor is. 

Anyuék már felmentek a szobájukba, amikor bepattant Janika. Igazából semmit nem változott. Ugyanaz a magas, barna hajú srác. 

- Szia Zsófi! Itthon vagy? - nézett rám elcsodálkozva. 

- Szia! Igen, de csak holnapig. 

- Örülök neked. 

- Janika, a nyalást tedd félre a csajaidnak! 

- Zsófi, mondtam, hogy normálisan. - kiabált rám öcsém. 

- Jól van, nem kell az igazságon besértődni. 

Leültek az xbox elé. Igazából nem is figyeltem az autóversenyt, amit játszottak. Annál jobban a beszélgetésük érdekelt. 

- Hallod, Roli, mi a helyzet az Encivel?

- Semmi. Nem teljesen az esetem, tiéd lehet. Nekem a nővérem barátnője kell. 

- Horváth Petra még mindig? Meg vagy bolondulva?

- Mert? Az a csaj a legjobb. A legszebb, legokosabb, meg úgy minden. 

- Ok, és az a 4 év? Bár, ha az idősebb csajokra buksz, én azt mondom nem számít. 

- Szerintem sem számít. Kihívás lenne felnőni hozzá. 

- Öcsém, miért álmodozgatsz? Ráadásul az én egyik legjobb barátnőm a téma. - szóltam közbe. 

- Zsófi, figyelj, menj fel, és aludjál! Mi játszunk, és beszélgetünk. 

- Jól van, ahogy akarod. Sziasztok!

Felmentem a szobámba, és levágtam magam az ágyba. Egyszerűen nem hagyhatom, hogy a bolond öcsém Petrát hajtsa. Esetleg, ha tényleg komolyak a szándékai, akkor engedem, de amúgy nem. Védem a legjobb barátnőimet, dívaság lesz örökre. 

Vajon milyen lesz holnap Márkkal? Lesz 2 óránk beszélgetni az autóban. Mit fog mondani? Olyan rendes tőle, hogy eljön értem, és visszavisz. Egyszerűen a legjobb srácnak tartom. Öcsém, akárhogyan bizonygatja, hogy nem minden arany, ami fénylik, akkor is így gondolom. 

A nap végén még meghallgattam egy szerelmes Angel számot. Imádom a csaj érzelmes számait is. 

5. rész: Otthon, édes otthon

Sziasztooook kedves Olvasók :) Elhoztam az ötödik részt. Tudjátok, olvasni, véleményezni lehet ;)

Jó olvasgatást :)

Már hajnali 5-kor felkeltem. Nem tudom, miért és hogyan történhetett ez meg. Sosem voltam az a koránkelő típus, csak amikor muszáj volt. Valószínű már a nagy honvágy hozta ki belőlem. Annyira jó lesz ma hazamenni, és átölelni a szeretteimet. Úgy érzem most erre vágyok a legjobban. Bekapcsoltam a laptopomat, és beléptem a facebookra. Egy üzenet már várt. 

" Sajnálom, hogy olyan hamar elmentél tegnap, pedig jó buli volt. Majd bepótolhatod velem, kettesben :P Elég jó buli lenne. G"

Érdekes, hogy miért pont én kellek neki. Erre sohasem találtam választ. Vagyis csak egy válasz volt: azt akarja, hogy beálljak a sorba a többi lány mögé. Azt aztán nézheti. Nem engedem magam kihasználni. 

Összepakoltam egy táskába pár ruhát, pár füzetet. Otthon is tanulnom kellene egy keveset. Nem hagyhatom, hogy elbukjak, mert éppen valaki ostromol. Kimentem a konyhába, készítettem magamnak egy erős kávét, meg egy kis harapnivalót. Nehezen hallottam meg, hogy csörög a telefonom. 

- Hallo, tessék! - szóltam bele még álmos hangon. 

- Szia Zsófi! Ati vagyok. Felébresztettelek?

- Ati, dehogy. - nagyon megörültem a hangjának. A legjobb barátomat egyszerűen imádom. Olyan lelki beszélgetéseket szoktunk folytatni, ami még engem is meglepett néha. 

- Tegnap mondta Petra, hogy hazamész. Elvihetlek, ha gondolod. 

- De jó lenne. Amúgy hol aludtál a buli után?

- Majd mesélek! Akkor 9-kor ott vagyok, okés?

- Persze. Várlak, szia!

- Szia!

Hirtelen tökéletes lett a reggelem. A legjobb barátom hazavisz. Egyszerűen repdestem az örömtől. Volt olyan szituáció, amikor jobban megértett, mint bárki más. Nagyszerű lelke van a srácnak. Minden őrült ötletem mellett kiállt. 

Felöltöztem, és elhatároztam, hogy elmegyek bevásárolni. Úgyis rajtam van a sor. Reginával megbeszéltük, hogy mindent beosztunk egymás között. Amikor már majdnem beléptem a boltba, valaki rám köszöntött. 

- Szia! - ismerős volt a hang. Megfordultam és Márk nézett velem szembe. Padlót fogtam. 

- Szia Márk! Mi a helyzet? - böktem ki 2 perc döbbenet után. 

- Semmi. Jöttem reggelit venni. És te? Milyen volt a buli?

- Nem tudom, hova tűntél. - vallottam be neki őszintén. - Én sem maradtam sokáig. Leléptem haza. 

- Ne haragudj, hogy leléptem! Csak azt hittem, hogy....

- Mit? - kérdeztem érdeklődve. - Mit hittél, Márk? Nem érdekel, Gergő, de úgy látom te ezt nem tudod megérteni. 

- Zsófi, én...

- Figyelj, ha megértetted, akkor beszélgetünk. Itt van a telefonszámom. - leírtam neki egy kis cetlire a számom. Reménykedtem benne, hogy míg otthon leszek fel fog hívni. - Most mennem kell, mert sietek. Szia!

Bevásároltam, amit kell aztán hazasiettem. Most nem akartam Márkkal foglalkozni, és a tudom, hogy tetszik neked Gergő, csak félsz bevallani gondolatmenetével. Inkább vártam, míg megjön értem Ati. Már el is képzeltem, milyen jó lesz a hazaúton. 

- Szia! Bejöhetek? - nézett be Regina a szobámba. 

- Persze, úgyis hamarosan indulok. 

- Ja, tényleg, mész haza. Jó utat!

- Köszi. Kibuliztad magad? - mosolyogtam rá. 

- Persze. Teljesen jó volt. A legjobb barátod klassz srác. 

- Tudom. - mosolyogtam. 

Amikor megszólalt a kapucsengő, hirtelen mindketten az ajtóhoz rohantunk. Én tudtam, hogy Ati jön. Beengedtem, majd amikor felért, ajtót nyitottam. 

- Szia! - ugrottam a nyakába. 

- Szia Zsófi! Mi a helyzet?

- Gyere beljebb!

- Szia Regina! - üdvözölte barátnőmet. 

- Szia!

- Akkor indulhatunk, hölgyem? - mosolygott. 

- Persze. 

Felkaptam a táskámat, elbúcsúztam Reginától, és elindultunk a kocsi felé. Annyira örültem, hogy hazamegyek. 

Beszálltunk az autóba, és csak néztem az utat. Nagyon jó érzés kerített hatalmába. 

- Szóval mi a helyzet, Ati? - törtem meg a csendet. 

- Semmi különös. Inkább mesélj te! Ki ez a szőke hajú srác?

- Ő Márk. Nem régóta ismerem, és nem sokat tudok róla. 

- És ezért mászkálsz utána?

- Ati, nem mászkálok utána. Csak szeretném megismerni jobban, de egyszerűen sosem jön össze. - váltottam szomorúbb hangnemre. 

- Talán, mert nem is őt akarod megismerni, hanem Gergőt. 

- Úristen, úgy beszélsz, mintha nem is a legjobb barátom lennél. Gergőt megismerni? Eleget hallottam már róla. 

- Drágaság - folytatta Ati kioktató stílusban - a hallottam róla, és az ismerem két külön dolog. Nem ismered még őt szerintem. Tök jófej volt a buliban, meg úgy minden. 

- Ezt hagyd abba, kérlek! Nem akarok arról az idiótáról beszélni. 

- Mert? Itt vagyok, Zsófi, adok tanácsot neked. 

- De most nem tudsz jó tanácsot adni. Elfogult vagy Gergővel szemben. 

- Gondolom nem véletlenül küldött rózsacsokrot neked. Tetszel neki, szeret téged. 

- Tudod mit? Inkább hallgassunk zenét! 

Benyomtam a zenelejátszót, és elmerültem a gondolatokban. Egyszerűen alig akartam elhinni, hogy inkább hallgatom Pitbull zenéjét, mint a legjobb barátommal beszélek. Úgy éreztem, hogy Gergő mindenkit elhipnotizált, aki körülöttem van. Először Petra és Regina, most pedig Ati. Teljesen bolondot akar belőlem csinálni ez a srác. Azt akarja, hogy az összes barátom eltávolodjon tőlem? Hogy ne legyen senkim az ég világon? Mindenkinek bemutatja, hogy ő hogyan megváltozott, meg milyen jófiú, közben meg ugyanolyan. Kár, hogy én nem fogom elhinni a tündérmeséjét. Csak azért, mert valaki a rózsadombon lakik luxusvillában, menő kocsival jár főiskolára, és gazdag, akkor már mindent megtehet mindenkivel? Lehet, hogy az ő világa ilyen, de az enyém eléggé más. 

- Most min gondolkozol? Megsértődtél? - kérdezte Ati. 

- Hagyjuk inkább! Ezen a hétvégén nem akarok róla hallani. A családommal akarok lenni nyugalomban. Remélem megérted. 

- Nem kell megsértődnöd. - mosolygott. 

- Jó, még meggondolom, hogy haragszok-e rád. 

Hazaérkeztünk. Ránéztem a házunkra, és már a sírás fojtogatott. Berontottam az ajtón. 

- Sziasztok! - köszöntöttem a családot. Mindenki odajött hozzám, és ölelgettük egymást. Majd meghallottam a kis nyüszítést. A kiskutyám úgy rohant le az emeletről, mintha kergetné valaki. 

- Lilike! - kiabáltam hangosan, majd felvettem a kutyát. Lilike nem bírt magával, csak csóválta a farkát, és nyalogatta az arcomat. Régen látott már. 

Lilike

A kutyát igazából én kaptam meg az öcsém. De igazából csak én foglalkozok vele. A tesóm csak csajozáshoz használja. Úgy gondolja, hogy a lányok elolvadnak egy cuki kutyától, és rögtön a karjaiba vetik magukat. 
- Kislányom, üljél le, mesélj! - invitált anyám befelé a nappaliba. Mindenki körbeült, és hallgatták a mesémet, vagyis pontosan csak egy részét. 
- Tanulunk, meg úgy jól elvagyunk a lányokkal. Ennyi. Igazából nincsen más. Néha egy-két buli. 
Persze anyáméknak nem állhattam azzal elő, hogy figyelj nyomul rám egy idióta, és találkoztam a szőke herceggel. Ami minimum, hogy kiröhögtek volna. 
- És mi a helyzet Petrával? - kérdezte az öcsém kajánul nevetve. 
- Képzeld, megvan. - vágtam vissza. Igazából a sztori az, hogy egy időben az öcsém hajtott Petrára. Szerintem mai napig így lenne, ha a barátnőm itthon lakna. De tényleg olyan szerelmes leveleket írt neki, hogy csak lestem. A nála 4 évvel idősebb barátnőmnek. Kicsit sem volt ciki. 
- Roland, ugye nem még mindig Petra érdekel? - kérdezte apám öcsémet teljesen komolyan. 
- Nem. Bár ha itt lakna újra, hátha....
- Öcsi, ne álmodozz már! - térítettem vissza a valóságba. - Mit kezdene veled? Babáznátok vagy inkább etetne téged? 
- Hm...etethetne is. 
- Na jó, ennyi. Nem fogsz változni, öcsike. - mosolyogtam rá. 
Annyira jó volt itthon a megszokott világomban. Felmentem a szobámba. Imádom a szobámat. Tágas, napfényes. Ami a rossz  benne, hogy az öcsém szobája mellett van, aki szinte állandóan maximális hangerőn hallgatja a zenéit. Persze Lilike is bejött hozzám, és felugrott mellém az ágyba. 
- Na mi van nagylány? - kérdeztem tőle, mintha értenék a kutyák nyelvén. - Hiányoztam?
Erre odajött, és megnyalta az arcomat. Imádom a kutyámat. Amilyen pici, olyan nagy a szíve. 
- Gyere, kinyitjuk a laptopot, és megnézzük ki írt üzenetet. 
Lilike családtagnak számít nálunk. Beszélünk hozzá, meg úgy minden. Bár elég értelmes lény, mert sokszor érti, hogy mit is akarunk. 
Beléptem facebookba, és már megint egy új üzenet:
" Tökéletes megszökési kísérlet hazamenni, királylány. Amúgy remélem jól fogod magad érezni. Sokat gondolok rád. G"
Komolyan nem hiszem el, hogy már a barátnőim mindent kifecsegnek neki. Miért? Miért vannak ellenem? Miért kell egyáltalán Gergőnek tudni az életemről? 
" Nem menekülök senki elől, te kis idióta. Amúgy képzeld a kutyámnak több esze van, mint neked. Ő legalább értékeli az embereket, nem úgy mint egyesek..."
Jól megírtam neki. Persze egyből jött a válasz:
"Biztos aranyos a kutyád. Amúgy nekem is van. Egyszer lehetne egy 4-es randi, nem?:D G."
Menj a francba! - kiabáltam el magam. Azzal nem nagyon számoltam, hogy kb. az egész ház hallotta. 
- Zsófi, baj van? - futott fel apám egyenesen a szobámba. 
- Nem, apa, bocsi, semmi. Csak kaptam egy elég idegesítő üzenetet. 
- Akkor megnyugodtam. A szívbajt hoztad ránk. 
- Ne haragudj! Semmi gond. 
Muszáj volt visszaírnom Gergőnek. Nem tudom, miért, de késztetést éreztem rá. 
"Nem lesz semmiféle randi. Ne álmodozz már! Felhagyhatnál a képzelgéseiddel. "
Erre már nem válaszolt, én pedig ki is kapcsoltam a gépem. Délután nem csináltam sok mindent. Főként Lilikével játszottam. Olyan régen láttam már, ilyenkor bepótolom a kimaradt időt. Éppen a nappaliban ültem, amikor csengettek. 
- Nyitom. - kiabáltam, hogy mindenki hallja. 
- Viki! - kiabáltam akkorát, hogy konkrétan majdnem szétesett a házunk. 
- Szia Zsófi!
Kb. 2 percig csak öleltük egymást. Viki is nagyon jó barátnőm, még gimnáziumból. 
- Gyere beljebb, csajszi! - invitáltam beljebb a nappaliba. 
Anyámék és öcsém is üdvözölték, majd felmentünk a szobámba. 
- Mi a helyzet? Atitól hallottam, hogy ma jöttél. - kérdezte kíváncsiskodva. 
- Semmi, megvagyok. Mondott neked mást is?
- Igen. Milyen klassz bulira voltál meghívva? - bökött oldalba. 
- Az? Semmiség. 
- Ne hülyéskedj, Zsófi! Egy medencés party nem semmiség. És a srác? - kacsintott rám. 
- A srác egy idióta. Mostanság ez a rövid jellemzése. 
- Mi van? Miért lenne idióta? 
- Hagyjuk inkább ezt a témát! Mesélj, mi van itthon?
- Dolgozok végre. Szóval boldogság van. 
- Figyelj, most jut eszembe, mi lenne, ha egyik hétvégén feljönnél hozzánk? Csapnánk egy nagy bulit!
- Nem is rossz ötlet. - csillantak meg Viki szemei. - De jó lenne végre a dívákkal. 
- Király. Nagyon hiányoztál már. Csinálunk egy kis házibulit. 
- Jól van, Zsófi, látom nem változtál. 
- Ugyan, én nem fogok változni. 
- Remélem is. 
Vikivel aztán nem olyan sokat beszélgettünk. Igazából a Gergő témát állandóan eltereltem másfelé. Nem elég, hogy állandóan írogat nekem facebookon, még beszéljek is róla? Azt már nem. Nem érdemel tőlem egy jó szót sem. Egyáltalán semmit. Amikor Viki elment haza, az öcsém kezdett el a szobámban boldogítani. 
- És Petrának van valakije? - jött a komoly kérdése. 
- Nincs. 
- Ez az. - ugrott egy nagyot az ágyamon. - Valamikor meg kellene látogatnom. 
- Figyelj, Roli, nem látogatsz meg senkit. Itthon maradsz, és tanulsz. 
- De most mi van? 
- 14 éves vagy, te szerencsétlen, ő meg 18. Á tényleg senkinek nem tűnne fel, hogy milyen éretlen bunkó vagy, már bocsi. 
- Zsófi, már megint ki vette el az agyad? Csak meglátogatom, beszélek vele. 
- Haha, nem most ismerkedtem meg a világgal, öcsém. Ne legyél Sasvári Gergő, jó?
- Várj, ki az a Sasvári Gergő? Csak nem egy pasi a láthatáron?
- Nem. - csattantam fel. - Egyáltalán nincs a láthatár közelében sem. 
- Ha te mondod. - nevetett az arcomba. - Szóval engem is meghívsz jövő hétvégére?
- Te hallgatóztál? Köszi szépen. 
- Jól van, nem ez a lényeg. 
- Majd meglátjuk. Ha jól viselkedsz, akkor jöhetsz. 
- Én leszek a legjobb srác, majd meglátod. 
- Remélem is. 
Amikor este vacsoráztunk, és letusoltam, bebújtam az ágyamba Lilikével. Lilike nagyon szeret mellettem aludni. Felnyitottam a laptopomat, és elhatároztam, hogy írok Reginának. 
" Szia Regi! Remélem minden ok otthon. Lenne egy kérdésem: hogy hívják azt a srácot, aki egyszer felajánlotta, hogy segít nekünk számvitelből? Kellene nekem egy kis segítség. Köszi, puszi."
Persze a szándék más volt. Az a srác nagyon jól tudom, hogy Gergő legjobb barátja. Bár ezt kevesen tudják, mert nem látni őket sokat együtt. A srác másik szakra jár. 
" Na, elakadtál számvitelből, csajszi? Amúgy Tatai Krisztián, ha jól emlékszek. Remélem tudtam segíteni. Jóéjt. Puszillak"
Végre megvan. Így visszagondolva tényleg valami Krisztián volt a neve. Beléptem a facebookomba, és megkerestem Gergő ismerősei között. Persze a srác fényképe és neve már messziről ott virított. 
Írtam is neki gyorsan egy üzenetet:
" Szia Krisztián! Ne haragudj, hogy csak így rád török ismeretlenként. Egyszer mondtad, hogy tudsz segíteni számvitelből bárkinek, ha kell. Nekem kellene segítség. Esetleg meg tudnánk beszélni a részleteket? Kérlek, ne írd senkinek, hogy kerestelek, mert még bénának tartanának. Köszi. Zs."
Persze számvitelből jó voltam. Krisztián másban fog majd segíteni, legalábbis nagyon remélem. Szükségem van a segítségére. 
Mielőtt lezártam volna a gépem, láttam, hogy újabb üzenetem jött:
"Szép álmokat, királylány. Én veled álmodok. G. "
Rámentem youtube-ra, és belinkeltem Gergőnek egy zenét üzenetként. Utána lekapcsoltam a gépem és elaludtam. Végre otthon a családom és persze a kutyám társaságában. 

4. rész: Medencés party

Sziasztoook, elhoztam a 4. részt :) Nagy köszönet, hogy a blog látogatottsága immár 200-at is elérte. Nagyon örülök neki és köszöneeet :) Remélem már kaptatok egy kis kedvet a továbbiak olvasásához. Véleményezni, és olvasni ér ;)

Jó olvasgatást :)

Nagy nehezen sikerült felkelnem az ágyamból. Ma úgy döntöttem nem megyek be a suliba, úgyis megkapom az előadások, meg a gyakorlat vázlatát. Péntek van, szóval nem strapálom magam ilyen dolgokkal. Kimentem a konyhába, inkább csináltam magamnak egy erős kávét. Elgondolkodtam közben csak úgy az életemen. Elszakadtam a családomtól a főiskola miatt, és a legjobb barátomtól is. Annyira hiányoztak már. Muszáj holnap hazamennem csak úgy, mert nem bírom nélkülük. 2 hete voltam otthon, Győrben. Igen, Győrben éltem 18 évet, és most itt vagyok Budapesten. A családi sztori az elég érdekes. Anyám és apám elváltak, amikor 8 éves voltam, az öcsém pedig 4. Elég fájdalmas egy elválás volt, de túléltük. Anyámnak kb. 5 éve van egy élettársa, akit öcsémmel nagyon szeretünk. Nagyon jófej férfi, és teljes mértékben apánkként tekintünk rá. Az öcsémről meg elöljáróban annyit, hogy egy kis lüke. Legalábbis szerintem. Szóval van egy jó kis családunk, ami azt illeti. Az édesapámmal nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, pedig itt él Budapesten. Hetente egy-két levélváltás és ennyi. Nem is futunk össze még véletlenszerűen sem. Bár, ha belegondolok már van másik családja. 

Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nagyot ugrottam, amikor hallottam, hogy csengetnek. 

- Tessék? - szóltam bele hangosan a kaputelefonba. 

- Szia, Márk vagyok. Felmehetnék?

A szívem ebben a másodpercben megállt. Tényleg kezdtem érezni a halálomat. 

- Szia! Nyitom. 

Kinyitottam neki az ajtót, majd gyorsan magamra kaptam egy polot, meg egy farmernadrágot. Amikor megláttam, majdnem összeestem. Istenem, ez a srác hogyan nézhet ki ilyen jól? Hogyan lehet ennyire helyes?

- Szia! - üdvözölt. 

- Szia! Gyere csak beljebb!

Beinvitáltam a lakásba, majd hellyel kínáltam. 

- Kérsz valamit inni? - kérdeztem tőle bátortalanul. 

- Nem, köszönöm. Csak beszélgetni szeretnék veled, ha nem zavarok. - mosolygott. Az a mosoly, állandóan a hatása alá kerültem. Nem tudtam eldönteni magamban már, hogy a srác varázsló, vagy mi. 

- Nem zavarsz. 

- Gondolom elég fura, hogy így feljövök hozzád, meg minden. 

- Kicsit megleptél. - mondtam neki őszintén - De nem bánom kicsit sem, hogy itt vagy. Sőt...jobb társaságom nem akadhatna nálad. 

Na jó, ennyire talán nem kellene vele őszintének lenni, még elbízza magát. Ahogy ott ült a széken, olyan volt, mint egy kisfiú, aki az anyukája büntetésére vár, mert rosszat csinált. Egyszerűen nem tudtam róla levenni a szemem. A szőke haja, kék szemei, a kisfiús mosolya. 

- Valami baj van? - kérdezte mosolyogva. 

- Nem, semmi. - elvettem róla gyorsan a tekintetem - Figyelek rád. 

- Azt látom. - nevetett. - Bejönnek neked a szőke, kék szemű srácok?

- Igazából nem az számít, de igen. 

- Tökéletes. Akkor mit szólnál, ha elhívnálak ebédelni?

- Márk, figyelj, ma buliba kell mennem, és egyenlőre azt sem tudom mikor, hogyan. 

- Ugyan, nem kell szégyenlősnek lenni. Ez csak egy ebéd, nem az ágyamba hívlak. - nevetett. 

- Rendben, legyen. - adtam meg magam. - Amúgy mit szólnál, ha jönnél velem a buliba? A dívák mellett jöhetnél te is. 

- Nem is tudom. Talán...

- Nem talán, hanem igen. Gyere velem, medencés party jó buli lesz!

- Jó, megyek. 

Gondoltam, ha már a drága Gergő meglepetést akar nekem, hát szerzek én is neki. Márk ott lesz velem. Ennél nagyobb csapás talán nem érheti. Persze az is benne volt, hogy Márk eléggé nagyon tetszik, és egy közös buli talán meglendíti kettőnk között a dolgokat. Elgondolkoztam, amikor megcsörrent a telefonom. 

- Szia Regina! Mondjad!

- Szia! Hol vagy?

- Itthon vagyok. Nem mentem suliba, nem volt kedvem. 

- Azt vettem észre. És mit csinálsz egyedül?

Megijedtem. Muszáj neki hazudnom. Rá kellett jönnöm, hogy Gergőnek el fogja mondani, hogy Márk is itt van, és akkor lőttek a terveimnek. 

- Elvagyok nyugi. Nincsen semmi baj. 

- Rendben. Suli után hazamegyünk Petrával, és akkor felveszünk valami jó dívás ruhát. Gergő is azt üzente, hogy biztos te leszel a legszebb. 

- Az az idióta csak ne üzengessen semmit! 

- Jó, mindegy. Jó legyél. Puszi. 

- Szia!

Lecsaptam a telefont, majd Márkra néztem. 

- Ne haragudj, csak a barátnőim aggódnak. 

- Mi van amúgy Gergővel? Miért vagy vele ilyen ellenséges?

- Igazából ő egy idióta, röviden. Kitalálta, hogy tetszek neki, és meg akar szerezni. Állítólag komolyak a szándékai. De a pletykák szerint eddig kb 4 csajjal eljátszotta, hogy ő komolyan gondolja, aztán 1 éjszaka után úgy dobta ki őket, hogy lábuk sem érte a földet. Ezenkívül pedig egy öntelt, egoista srác. Azt hiszi ő a világ ura. 

- Így már érthető. Akkor mehetünk ebédelni?

- Persze, összeszedem magam egy kicsit és indulhatunk. 

Amikor leültünk egy étterembe az ételünkkel egymással szembe nem bírtam enni. Kínos, de őt bámultam. Már azon kezdtem el gondolkozni, hogy milyen szép lenne, ha megcsókolna, amikor Márk visszarángatott a valóságba. 

- Zsófi, itt vagy még? 

- Ne haragudj, csak elgondolkoztam!

- Nem baj. És hol lesz a buli?

- Gergőnél. 

Amikor kiejtettem ezt az egy szót, szegény srác elég szépen félrenyelt. Megijedtem, hogy hamarosan megfullad. Szerencsére 1 perc múlva már rendesen tudott lélegezni. 

- Azt hittem utálod. - jutott szóhoz - Most meg az ő bulijára mész?

- Veled megyek és a dívákkal. - mosolyogtam. 

- Igen, ez szép és jó, csak Gergő nem illik a képbe valahogyan. 

- Muszáj elmennem a barátnőim miatt. Meg állítólag valami meglepetés is lesz nekem. 

- Elég szépen nyomul a srác. Elég célratörő. 

- Nem szeretnék róla beszélni. 

Magamnak is be kellett vallanom, hogy Gergő meggyőzési módszerei elég jók. A két legjobb barátnőmet is meghívni a partyba egyenlő azzal, hogy engem is láthat. Kicsit izgultam is a buli miatt. 

Az ebéd után Márk hazament mondván valamit el kell rendeznie. Kezdtem kicsit megijedni, hogy Márknak nem tetszik, hogy Gergőnél lesz a buli. Igaz, beleegyezett, hogy eljön. 

Amikor hazaértem, első dolgom volt bekapcsolni a facebookot. Kaptam 1 üzenetet, amit meg is nyitottam. 

" Szépséges Zsófia, mi a válaszod? Nagyon remélem eljössz a partyba. Biztos vagyok benne, hogy te leszel a legszebb lány, főleg fürdőruhában:P G. "

Jól van, álmodozz csak, hogy a tiéd leszek. Szép álom Gergő, bár sajnálom, hogy fel kell ébredned belőle. Muszáj volt neki válaszolnom:

"Kedves Gergő. Csak hogy tudd elmegyek, és csak azért, mert a legjobb barátnőim ott lesznek. Nem miattad, ha azt hinnéd egy percig is a hatalmas egóddal. Ja, és várom a meglepetést. Ajánlom, hogy pozitív legyen. "

Egyből jött is a válasz tőle: "Pozitív lesz a meglepetés, királylány. Csak neked szerveztem. Csak, hogy tudd, az egész este folyamán nem fogsz lekoptatni magadról, szóval készülj fel! "

Hát, te még nem is tudod mi vár rád, Gergő. Jó lenne, ha a legrosszabbra készülnél. - mosolyogtam magamban, majd lezártam a laptopomat. 

Délután 4 körül már haza is értek a lányok a suliból. 

- Szia Zsófi! - köszöntöttek mosolyogva. 

- Sziasztok! Mi a helyzet csajok?

- Semmi, - vont vállat Petra - azon kívül, hogy Gergő mindenkit elhívott a buliba. Szerintem teljesen jó lesz. Jót fogunk szórakozni. 

- Az biztos. - mosolyogtam. Persze én tudtam valamit, amit ők nem: Márk is ott lesz. Ez az információ úgy éreztem mindenkit sokkolni fog. 

Amíg Petra és Regina a konyhában áradozott a Gergő féle partyról, addig úgy döntöttem mégis felhívom anyámat, hogy tudjon róla, holnap hazautazok a hétvégére. 

- Szia anya! Mi a helyzet veletek?

- Szia kislányom! Megvagyunk. Nagyon hiányzol. - mondta szomorúan. Anya engedett el a legnehezebben Budapestre, de mivel tudta, hogy velem jön Petra és Regina, kicsit enyhült a nagy aggodalma. 

- Ti is hiányoztok anya. Ezért arra gondoltam, hogy holnap hazautazok hozzátok csak a hétvégére. 

- De jó. - szinte hallottam, hogy anyám a plafonig ugrál örömében - annyira örülök. Apa majd kimegy eléd az állomásra, jó? 

- Rendben anya. Holnap írok neked egy sms-t, hogy mikor megyek. Puszillak, és nagyon szeretlek titeket. 

- Mi is téged, kicsim. Vigyázz magadra, szia!

- Szia!

Amikor leraktam a telefont éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe. Nem hiába mondják, hogy a család az egyetlen biztos pont az ember életében. Legalábbis nekem az. 

- Zsófi, te sírsz? Mi a baj?  - nyitott be a szobámba Petra. 

- Semmi, csak anyával beszéltem. Holnap utazok haza, és hétfőn reggel jövök vissza. 

- Rendben, drágám. Lehet jót is fog tenni egy kicsit otthon. 

- Az biztos. 

Amikor indulásra készen álltunk, akkor jutott eszembe, hogy Márk valószínű itt lesz a közelben. Most hogyan adjam be a lányoknak, hogy ő is jön?

- Lányok, előre megyek egy kicsit, jó? Lenn megvárlak titeket. 

- Rendben. - egyeztek bele mit sem sejtve. 

Amikor leértem egyből megpillantottam őt. 

- Szia Márk! 

- Szia. - pillantott felém. - Nagyon szép vagy. 

- Köszönöm. Az a helyzet, hogy a lányoknak nem mondtam, hogy jössz. 

- Értem. Akkor ne menjek? - kérdezte szomorúan. 

- Dehogynem. Velem jössz és kész. - mosolyogtam rá. 

- Rendben. - mosolygott rám vissza. 

A lányok arcára hatalmas döbbenet ült, amikor meglátták velem Márkot. Szerintem az álluk elég nagyot koppant a földön. 

- Sziasztok. - köszöntött feléjük Márk. 

- Hello. - csak ennyit bírtak kinyögni. 

- Zsófia, őt is hozni akarod? - mutatott Márk felé Regina. 

- Igen. Márk el fog velünk jönni. 

- Mégis minek jönne? Egy idegen nem kell a sok barátunk közé. 

- Figyeljetek már lányok! - csattantam fel. - Dívák vagyunk, dívákként megyünk oda. Összetartunk, basszus. Márk egy jó barátom, és velem jön. 

- Gergő alázónak? - bökte ki Petra a majdnem igazságot. 

- Nem teljesen. Megismer minket, meg a barátainkat, miért bűn ez?

- Jó, menjünk! 

Nagyon örültem, hogy nagy nehezen beleegyeztek a lányok a dologba. Egy kő esett le a szívemről. Petra kocsijával mentünk. Persze kicsit sem lepődtem meg, hogy Gergő a rózsadombon lakott. A hatalmas egójához pont ilyen helyet tudtam elképzelni. 

Már állt sok kocsi a parkolóban, amikor mi odaértünk. Fiúk és lányok viharoztak el mellettünk. Gergőék háza elég nagy volt. Amikor beléptünk egy hatalmas nappaliba érkeztünk. A házigazda nem volt sehol. Ami fura volt, hogy még senki sem volt fürdőruhában. Biztos nélkülünk nem akarták elkezdeni a partyt. 

- Sziasztok lányok. - jött oda a semmiségből hozzánk Gergő. 

- Szia! - köszöntöttük neki. 

- Szépséges Zsófia, hát eljöttél? - nézett rám. A mellettem álló Márkra csak egy gúnyos pillantást vetett. 

- Eljöttem, de mint látod van társaságom is. - mondtam nevetve az arcába, és közelebb húztam magamhoz Márkot. 

- Oh a szőke hajú kék szemű barátod? Ügyes próbálkozás. - mondta Gergő rám kacsintva. 

- És hol a beígért meglepetésem? 

- Hát jó. - kezdte mosolyogva - akkor csak figyelj!

Beállt a tömeg közepébe, és hirtelen mindenki elcsendesedett. Engem nézett végig, le sem vette rólam a szemét. 

- Örülök, hogy eljöttetek. Mindenkinek nagy köszönet. Meglátjátok, tökéletes lesz a buli. Pia az van bőven, mint látjátok. De most egy fontos dolgot kell bejelentenem. Mint már sokan tudjátok van egy lány, aki remélhetőleg hamarosan a barátnőm lesz, és neki hoztam ma egy meglepetést. Zsófia, ide jönnél?

Kénytelen voltam odamenni. Mindenki engem bámult, ahogy elkezdtem menni Gergő felé. Legszívesebben ott mindenki előtt akkora pofont lehúztam volna neki, hogy többet lány rá nem nézett volna. 

- Zsófia, - mondta a szemeimbe nézve - hoztam neked valakit. Biztosan nagyon fogsz neki örülni. Régen nem láttad őt, és ő is nagyon hiányolt téged, ahogyan gondolom te őt. 

Ebben a pillanatban belépett. A legjobb barátom volt az. Úristen, hogy ő mennyire hiányzott. El sem hittem, hogy itt van. Egyszerűen gondolkodás nélkül odafutottam hozzá, és akkora ölelést adtam neki, mint még senkinek. Attila, gyerekkorom óta a legjobb barátom volt. Ő is Győrben lakik. 

- Ezt nem hiszem el, hogy itt vagy. - sírtam bele a vállába csak úgy a szavakat. 

- Nagyon hiányoztál már, Zsófi. 

- Te is nekem. 

A tömeg megint nyüzsögni kezdett, és persze mindenki Gergőt bálványozta, amiért nekem ekkora szívességet tett. 

- Hogy vett rá, hogy elgyere? - néztem Gergő irányába. 

- Megtalált a facebookon az ismerőseid között, és írt egy üzenetet, hogy szeretne téged meglepni. Szeretne téged a barátnőjének. 

Odaléptem Gergőhöz, aki végig engem bámult. 

- Na, milyen volt a meglepetés? - kérdezte vigyorogva. 

- Köszönöm. De ettől független, nem lesz köztünk semmi. 

- Ne legyél elutasító! Idehívom neked a legjobb barátodat, és ez a hála?

- Nem miattam teszed, jól tudom. El akarod érni azt, amit a többi lánynál. Elhiteted velem, hogy ilyen komolyan, meg olyan komolyan, aztán egy szex után ki vagyok dobva. Jó játék, de nem nekem való. 

Ott akartam hagyni, de Gergő a kezem után nyúlt, és közel húzott magához. 

- Az akkor volt, az a múlt. 

- Megváltoztál 1 hónap alatt? Gratulálok a teljesítményedhez. - röhögtem úgy keményen arcba. 

- Megváltoztam miattad. Tudom, hogy nem hiszed el. Ezért is keresel mást, mint az a szőke hajú srác. 

- Nem rád tartozik, hogy kivel vagyok, te szerencsétlen! - kiabáltam rá, és ott is hagytam. Elindultam megkeresni Márkot. Mindenki eltűnt a medencéhez bulizni, ő pedig ott ült még mindig a nagy nappali egyik kanapéján. 

- Márk, itt vagyok. 

- Figyelj, Zsófi, nekem itt nincs sok keresnivalóm. - mondta szomorúan. - Mindenki elment a medencéhez, velem egy szót sem beszéltek. 

- Tudod mit? Menjünk bulizni!

- De nem ismernek, és én sem őket. 

- Jó,de egy valakit ismersz, nem?

- Téged. - mondta annyira aranyosan, hogy majdnem leestem konkrétan az ágyról. 

- Akkor majd beszélgetsz velem. 

Megfogtam a kezét, és elkezdtem húzni a medence felé. Amikor benyitottunk a különálló helyiségbe, hatalmas medence tárult elénk. Mindenki ott volt már. Alkohollal a kezükben mászkáltak, és ugrottak fejest. Odamentünk az italos pulthoz, és két vodka narancsot rendeltünk. 

- Márk, akkor az első együtt töltött bulinkra. - mosolyogtam rá, majd koccintottunk. 

- Zsófi, velünk is iszol? - bökött hátba Petra. 

- Persze, díváim. - mosolyogtam rá Reginára és Petrára. 

- De először szerintem vedd le a ruháidat, és te is legyél fürdőruhában! - parancsolt rám Regina. 

Ahogy mondta, úgy is tettem. Közben vettem észre, hogy Márk már levetkőzött. Regina a kezembe adta az újabb vodka narancsomat, ami majdnem kicsúszott a kezemből, amikor Márkot megláttam félmeztelenül. A szépen kidolgozott karizmai, és a kockahasa egyszerűen mindent vitt. 

- Zsófi, jól vagy? - kérdezte Regina. 

- Persze, akkor igyunk a dívaságra! 

Összekoccintottuk a poharunkat és ittunk. Egyszerűen tényleg jó volt a buli. Aztán felcsendült az egyik nagyon szeretett zeném. 

- Csajok, táncoljunk már! - mondtam nekik. - És Márk gyere te is!

Tánc közben azt vettem észre, hogy valaki belelök a medencébe csak úgy. Amikor felnéztem a medencéből, akkor láttam meg Gergő mosolyát. 

- Na, királylány, ennyit rólad. 

- Tudod mit? Szédíts más csajt, annyi van itt. - ránéztem egy szilikonmellű lányra. - Na, ő pont neked való. - mutattam a lányra. 

- Figyelj, ne akard, hogy beugorjak melléd, mert elég szép vége lenne. - mosolygott. 

- Meg akarsz fulladni? Akkor gyere!

Végül a barátnőim is beugrottak mellém. Márk azonban inkább  leült a medence szélére. 

- Valami baj van? - kérdeztem tőle. 

- Semmi, csak ennyi ember itt van, és nem ismerem őket. Meg ez a Gergő is idegesít. 

- Nyugi, ő csak egy...

- Idióta? - kérdezte megfogva a kezem. Őszintén szólva nem láttam mikor ugrott be a vízbe, Márkkal voltam elfoglalva. 

- Te meg mit keresel itt? Húzzál ki a medencéből!

- Kiscsillag, elfelejted, hogy enyém a medence. 

- Ok, akkor menj csajozni!

- Miért szerinted mit csinálok? - röhögött bele az arcomba. 

- Szerintem? Futsz egy lány után, aki nem akar téged? Elég vicces,nem?

Magam elé kellett tartanom a kezeim, mert Gergő egyre közeledett. Konkrétan a kezeim hozzáértek a mellkasához. 

- Valószínű ez a lány akar engem, csak nem hisz a megváltozásomban. A véleményem csak ennyi. 

- Rendben. Ha megkérhetlek hozol nekem egy italt? - vetettem rá a legszebb pillantásaim. Valahogyan meg kell szabadulnom ettől az őrülttől, mielőtt még megcsókol. Már a gondolattól is a hányinger kapott el. 

- Okés. 

Kiszállt a vízből, és elment. Én is kiszálltam a medencéből, megfogtam két törülközőt, majd Márk kezét és elvonszoltam a nappaliba. Leültünk egy kanapéra. 

- Márk, miért lettél szomorú?

- Nyilvánvaló, hogy Gergő tetszik neked. - mondta rám pillantva. 

- Mi van? - néztem rá értetlenül. - Szerinted azért lököm el, és viselkedek így vele, mert tetszik nekem?

- Van olyan, amikor nem vesszük észre, hogy aki minket akar, azt mi is. Csak egy idő múltán, és akkor...

- Márk, fejezd be! Ez nem az én esetem. Ez a srác tudod mit tett pár lánnyal?

- Ok, már mesélted. De azok a csajok biztos másak voltak, mint te. Mert te - nézett mélyen a szemeimbe - úgy érzem különleges vagy. 

- Köszönöm - pirultam el teljesen. 

- De Gergővel nem tudom felvenni a harcot. - mondta lehangolóan. 

- Márk, egy ilyen helyes és aranyos srác, mint te ne mondjon már nekem ilyen hülyeségeket. 

- Őszintén, ha most azt kérném, hogy csókolj meg, megtennéd? - nézett rám kisfiús mosolyával. 

- Megtenném. 

- Őszinte választ kértem, Zsófi. 

Na jó, most vagy soha. Közelebb hajoltam hozzá. Amikor a szánk összeért volna, Gergő hangját hallottam. 

- Jó, hogy nem szexeltek a kanapémon. - kiabált dühösen. 

- Ezt nem hiszem el. - álltam fel farkasszemet nézve vele. - Neked mindenhol ott kell lenned?

- Látom, vele akarsz csókolózni. - mondta egyenesen a szemeimbe. - Holnapra befestetem a hajam szőkére, komolyan mondom, meg berakatok magamnak kék kontaktlencsét. 

- Nem a külső a lényeg. Márk egy kedves, aranyos srác, veled ellentétben. 

- Még nem ismersz Zsófi. - jött hozzám közelebb. - Tudok én is ilyen lenni, sőt sokkal jobb. 

- Nem érdekelsz. Elég sokat kellene neked bizonyítani felém és nem éppen a luxuslakással, meg a nagy buliddal. 

- Fogok bizonyítani, megnyugodhatsz. 

Amikor hátranéztem a kanapéra, Márk már nem ült ott. 

- Miért üldözted el, te idióta? Hova ment Márk?

- Szerintem elég gyanús, hogy haza. Gyere, menjünk vissza!

- Nem megyek veled vissza.Inkább én is hazamegyek. 

- Ne már, Zsófi! Futni akarsz utána, mikor itt lennék neked én?

- Hagyjál békén! - leültem a kanapéra. Nem akartam pont Gergővel beszélgetni. Hova mehetett Márk? Miért menekült el? Komolyan találtam egy srácot, akiben vannak érzelmek, aki aranyos, kedves, és akkor eltűnik szomorúan. Már majdnem elfogott a sírás, amikor Gergő hirtelen letérdelt elém. 

- Te mit csinálsz?

- Na látod, ezt egyik lánynak sem tenném meg. - mosolygott rám. - Zsófi, mi összetartozunk. Gondolj csak bele! 

- Tudod mit Gergő? Befestheted a hajad, lehet más színű a szemed, de akkor sem leszel olyan, mint Márk. Hát nem érted, hogy a lelkedben van a hiba? Nem fogod fel, hogy azokkal a szerencsétlen lányokkal, mit tettél?

Elhallgatott. Talán eszébe jutottak az emlékei. Talán rájött, miért is gyűlölöm őt ennyire. Ahogyan azok a lányok, akiket kihasznált, ugyanúgy én sem tudok neki megbocsátani. Pedig nem velem tette. 

- Azok a lányok a múlt, Zsófi. Nem tudok visszamenni, és helyrehozni már. 

- Bocsánatot se kértél tőlük. Annyit nem mondtál, hogy figyelj, bocs, mert átvertelek. Ennyi nem jött ki belőled. Ezek után ne haragudj, de nem vagy érző ember. Egy olyan pasi vagy, aki csak le akarja fektetni a lányokat. Ne haragudj, de nem leszek a következő a sorban! Szia!

Elmentem tőle. Felkapkodtam magamra a ruháimat, és kisétáltam a házából. Nem akartam hallgatni a magyarázkodásait. Nem akartam hallgatni a béna szövegeit a múltjáról. Egyet akartam: hazamenni. Eltűnni innen. 

3. rész: randevú

Sziasztooook :) Itt a harmadik rész, remélem tetszeni fog Nektek :) Véleményezni lehet nyugodtan. Én pedig igyekszem formálni a karaktereket elég rendesen. 

Jó olvasgatást :)

Hazamentem és ledobtam magam az ágyra. Egyszerűen hihetetlen, ami velem történik. A legjobb barátnőm árul el egy teljesen idióta srácnak, aki rám van kattanva. És mindezt miért? Mert egy idegennel találkozok. Megfordult a Föld, vagy mi van? Dívák vagyunk, 3 barátnő, és elválaszthatatlanok. Regina miért tette ezt velem? Szegény Márk, most mit gondolhat rólam? A szegény, kis befolyásolható, pasik elől szaladgáló kislány? Belegondolni is rossz volt, és gyomorforgató. 
Meglepetésemre, pontban 6 órakor néztem rá az órámra. Tökéletes, már fel is kell kelnem, mivel reggel 8-tól órám lesz. Két lány nevetését hallottam kintről. 
- Petra, te itt? - lepődtem meg a jelenlétén. 
- Szép reggelt Zsófi! Regina hívott át. 
- Jó, bocsi de nem tudom ki az a Regina.
Petra értetlenül meredt rám, majd Reginára. Nem szóltunk egymáshoz, inkább elkészítettem a kávémat. 
- De mi van veletek lányok? Hahó, dívaság van vagy mi a franc. - kiabált Petra mindkettőnkkel. 
- Tegnap elrontottam a randiját. - mondta Regina az utolsó szót megnyomva elég nagy undorral. 
- Zsófi, kivel találkozgatsz?
- Nem találkozgatok senkivel,jó? Szálljatok le az életemről!
Be akartam menni a szobámba, de Petra visszarántott. 
- Zsófi, figyelj rám, kivel találkoztál? Ismerem?
- Nem, nem ismered.
- Szóval egy idegen sráccal. Egyre jobb. 
- Hagyjál már te is! A srác nem idegen, hanem egy jóképű, aranyos fiú. 
Otthagytam őket, és bevonultam a szobámba. Komolyan a két legjobb barátnőm jobban féltettek, mint a saját anyám és apám. Felnyitottam a laptopomat, és láttam, hogy e-mailem jött. A tanár írt, akivel óra lett volna reggel, hogy elmarad. Visszaaludhattam volna, de jobban érdekelt a facebookom. Beléptem, és láttam, hogy nem volt üzenetem. Elég furcsa volt. Gergő végre felszívódott? 
9 óra lehetett, amikor hallottam, hogy csengetnek. 
- Jó napot kívánok! Én Kelemen Zsófiát keresem. Itt lakik?
- Jó napot! Igen. - hallottam Regina hangját. 
- Ezt hoztam neki. Akkor írja alá legyen szíves. 
- Rendben. Viszlát!
- Viszlát!
Kimentem a szobámból. Nagyon érdekelt, mit hoztak nekem. 
- Nézd csak mit kaptál. - mosolygott rám Regina - egy rózsacsokor. 
Amikor megláttam a kezében majdnem elájultam. Ki küldhet nekem ilyenkor rózsacsokrot?
Egy kis kártya volt a virágba rakva: "Ne haragudj a tegnap estéért. Nem kellett volna kiakadnom, de kellesz nekem. G. "
- Szerintem dobjátok ki a kukába. - mondtam hirtelen. Nem hittem el, hogy Gergő rózsacsokrot képes nekem küldeni. Mit képzel? Egy kis rózsa, aztán a barátnője is leszek? Jó lenne, ha felébredne végre. 
- Szóval Gergő küldte. - mondta Petra. - Rendes tőle. 
- Nem, nem az. Hagyjon békén! Nem kell nekem. 
- Ahogy gondolod. 
- Hm... - gondolkodtam el - mégse dobjuk ki. Ráférne a srácra egy kis nyilvános megalázás, hogy felfogja nem kell. 
- De Zsófi, ezt nem lehet csinálni. Ő is ember. 
- Petra, figyelj, ráférne a nagy egójára. 
- Zsófi, Gergő jó srác. Tudom, sokszor bunkó, és kering róla pár sztori, ami nem szép..
- Ne folytasd! Nem akarom hallgatni. Elég! - kiabáltam. 
- De tök jó pasi a maga módján. 
- Petra, remélem hallod magad. Teljesen vicces, amiket mondasz. Ma tartsunk dívanapot! - mondtam hirtelen. 
A dívanap nálunk egyet jelentett: olyan ruhába öltözni, ami nagyon szexinek mondható, lenyűgözni mindenkit, aki csak elmegy mellettünk. Az, hogy Gergőt le akarom alázni persze most kivételesen a része lesz. Nekem nem kell egy szál virág se tőle, se megbánás, semmi. 
- Jó, legyen. - egyezett bele Regina és Petra egyszerre. 
Petra hazasietett, hogy ő is alkalomhoz illően felöltözzön. Megbeszéltük, hogy minden csoporttársunkat elhívunk a nagy eseményre. 
Amikor elkészültünk Reginával el is indultunk az iskolába. A metrón egy-két fiúcsapat nézett ránk, és mosolygott. Abban reménykedtem, hogy Márkkal találkozok. El akarom neki magyarázni. Mondjuk nem lett volna egyszerű kezemben egy rózsacsokorral. De az a tervem része volt. 
Ekkor megláttam Márkot. Tőlünk kb 1 méterre állhatott. Átadtam Reginának a rózsacsokrot, és odamentem Márkhoz. 
- Márk, szeretnék veled beszélni. 
- Szia! Miről? 
- Ne haragudj a tegnapi miatt! Gergő egy idióta, ezt mindenki tudja. 
- Egy kicsit rosszul esett, hogy elrontotta az esténket. De te - mért végig tekintetével - gyönyörű vagy. 
- Köszönöm. - pirultam el egyből. - Mi lenne, ha találkoznánk suli után? Be kell pótolnunk a beszélgetést. - mosolyogtam rá. 
- Jó. Margitszigeten mondjuk? Elég jó idő van. 
- Rendben. Akkor mondjuk 5kor?
- Okés. Ott várlak. 
Le kellett szállnom a metróról. Reginát kerestem a szemeimmel, aki mellém lépett. 
- Megint ez a srác? Mi van veled? - förmedt rám. 
- Figyelj, Regi, tetszik és kész. Meg akarom ismerni, hogy ne legyen idegen, ahogy ti mondjátok. 
- Inkább hagyjuk!
Odaértünk az iskola elé. Sokan összegyűltek, és időközben Petra is odaért mellém. Aztán láttam Gergőt megérkezni a helyszínre. 
- Szia, szépséges Zsófia! - jött oda hozzám. 
- Most jól figyelj rám te kis öntelt idióta. - elvettem Reginától a rózsacsokrot. - Húzzál a virágoddal el a fenébe, és ne kerülj a szemem elé! Ha lehet, akkor válts szakot, vagy nekem tök mindegy, de te velem soha nem leszel együtt. Hallottad? Soha. 
Odavágtam az arcába a csokrot, de ő csak mosolygott, ahogyan a többiek is a jelenet láttán. 
- Drágám - kezdte mondandóját - kicsit úgy érzem a jelenetet, mintha a barátnőm lennél, és megcsaltalak volna. Pedig hidd el - lépett hozzám közelebb - ha az lennél, soha nem tennék veled ilyet. Hallod? Soha. 
- Húzz a francba! - ordítottam az arcába, majd bementem az iskolába. Gergő megalázása helyett magamat aláztam le. Ő meg csak mosolygott egyenesen az arcomba. 
- Zsófi, jól vagy? - futott utánam Petra. 
- Jól, azt hiszem. Menjünk órára!
Bementünk a terembe, és leültünk egymás mellé. 
- Petra, én nem bírom. Haza fogok utazni hétvégén anyámékhoz. 
- De miért? Miatta? 
- Ez a gyerek engem kiröhög, érted? Hülyére vesz. 
- Nem röhöglek ki. - nézett bele Gergő egyenesen a szemeimbe. - Csak ostobák a próbálkozásaid, hogy távol tarts. Először a srác a szőke hajával, kék szemeivel, aztán az arcomba vágott rózsa. Találj ki mást!
- Drágaságom, a te próbálkozásaid pedig elég szánalmasak. Rózsacsokrot küldesz? A nagy Sasvári Gergő ennyit tud? Pf....hányingerem van. 
- Tudod mit? Leszünk mi még egy pár. 
Leült a helyére. Erre már nem tudtam visszavágni. Az övé lett az utolsó szó. Ezt nem hiszem el. Legjobb lenne tényleg hazalátogatni. Már kb. 2 hete nem voltam otthon. Eléggé hiányoznak az otthoniak. Anyám, apám, a kis lüke öcsém, meg a kiskutyám. El tudna fogni a sírás itt helyben az óra közepén. 
Amikor az utolsó órán bementünk az előadóterembe Gergő állt elém. 
- Baj van? - kérdezte mosolyogva. 
- Töröld le az idióta vigyort a képedről, és húzzál előlem!
- Nem. Tudtad, hogy akit utálsz, azzal a legjobb a szex?
- Haha. Várj - gondolkodtam el egy pillanatra - azt hiszem a suliban van fiú wc, szóval mehetsz is. 
- Komolyan imádok veled csipkelődni. Érted te a viccet. Ez is tetszik. 
- Neked elmentek otthonról. 
- De neked is, szépségem. 
- Nem vagyok a tiéd. 
Leültem gyorsan Petra mellé a szokásos helyemre. Engem nem fog zaklatni ez az idióta. 
- Mi van, Zsófi? - kérdezte Petra hirtelen. 
- Semmi. Ez a Gergő hülye. - nevettem el magam. - Elkezd nekem itt szexről csevegni. Mit képzelt? Nem leszek egy éjszakás kaland senkinek sem. 
- Nyugi már. Ne húzd fel magad rajta!
Az órának vége lett, és tudtam, hogy mennem kell ki a szigetre. 
- Csajok, mennem kell. Majd találkozunk. 
Amikor kiléptem a kapun Gergő már megint előttem állt. 
- Beszélni akarok veled. - mondta határozottan. 
- Nincs miről beszélnem veled. Nem emlékszel, hogy nem kellesz?
- De emlékszek. Csak el akartalak hívni egy partyba. Pontosabban a dívákat. - mosolygott. 
- Mert? Milyen partyra?
- Baráti party lesz. Zene, pia, szórakozás. Neked pedig külön meglepetéssel. - kacsintott rám. 
- És hol?
- Nálam. 
Na, padlót fogtam. Úgy éreztem, hogy belerángatott a hálójába. Lesz nekem egy meglepetés, és party is lesz, de nála.  
- Szóval kedves Zsófia? Persze Petra és Regina is meg van hívva. 
- Majd holnap válaszolok. Most mennem kell. 
- Rendben, remélem jössz. - kacsintott rám. Én pedig elfutottam. 
Amikor odaértem a Margitsziget bejáratához, Márk már ott volt. 
- Zsófi, azt hittem nem is jössz. - hallottam kissé csalódott hangját. 
- Ne haragudj, hogy késtem. 
- Gyere!
Bementünk a szökőkúthoz és leültünk a fűbe. Nagyon jól éreztem magam. 
- Szóval te tanulsz, vagy dolgozol? - kérdeztem nyíltan. 
- Igazából dolgozok mondjuk így. - mosolygott. 
- Mondjuk így? - nevettem már én is. - Még hogyan mondhatnánk?
- Mondjuk úgy, hogy ha akarok dolgozok, ha akarok mást csinálok. 
Mivel látta, hogy elég érdekesen nézek rá, folytatta:
- Nyugi, semmi illegális. Családi vállalkozásunkban vagyok benne. Én vagyok az egyik üzletvezető. 
- Így már érthető. És van barátnőd? - csúszott ki a számon. 
- Nincs. Az igazi szerelmet szerintem nem nekem találták ki. 
Olyan szomorúan nézett, hogy megsajnáltam. Szegény srác, miken mehetett vajon keresztül? 
- Márk, ne szomorkodj kérlek! Egy ilyen helyes, aranyos srác, mint te, nem szomorkodhat. 
Akkora mosolyt kaptam tőle, hogy a szívverésem is megállt egy pillanatra. Lélegzetelállító volt. 
- Aranyos vagy, hogy ilyeneket mondasz. És neked mi a tapasztalatod?
- Hát...nem túl jó. - vallottam be neki őszintén. Olyan volt, mintha régóta ismernénk egymást. - Mindig akartam valakit, aki mellettem van, aki megvéd, és akivel mindig jó. Nem találtam ilyet. Tudod, nehéz megtalálni. Nem tudhatod, hogy kiben mi van. 
- És a barátnőd? Vele mi a helyzet? - váltott egyből témát. 
- Regina? Megvan. Ő a legjobb barátnőm évek óta és Petra. Mi vagyunk a dívák. - mosolyogtam. 
- A dívák? 
- Igen, még egyszer a fiúbarátaink így neveztek el minket. Sokat együtt lógunk, és szépek vagyunk. 
- Őszintén szólva, hogy szép vagy az biztos. - mondta elmosolyodva. Teljesen belepirultam a mondatába. 
Felálltunk a padról, és elindultunk hazafelé. Amikor felszálltunk a metróra, nagy volt a tömeg. Azt vettem észre, hogy Márk elég közel van hozzám. Amikor felnéztem, egyből a szemeibe ütköztem. 
- Nyugi, nem akarok úgy közeledni. - mosolygott - csak nagyon sokan vannak. 
- Rendben. - mosolyogtam rá én is. Olyan szép kék szemei voltak, hogy olyat még sosem láttam. Mintha a tengert látnád, amiben meg szeretnél fürödni. 
Amikor kiszálltunk, felajánlotta, hogy hazakísér, amit el is fogadtam. 
- És milyen zenét szeret hallgatni a kis díva? - mosolygott. 
- Angelt. - bukott ki belőlem. - Gondolom nem nagyon ismerős neked. 
- Láttam egy-két zenéjét a youtube-on. Nem olyan rossz. 
- Ez komoly?
- Igen, miért? 
- Csak meglepődtem,hogy ismered. Sok ember azt sem tudja, hogy ő él. Pedig elég jól tolja. 
- Igen, bár én a discos, pörgősebb zenéket jobban szeretem. Tényleg holnap nem jönnél el velem bulizni?
Kicsit szíven ütött a kérdése. Velem akar bulizni?
- Nem is tudom. Igazából a barátaim már meghívtak valamerre. 
- Semmi gond, akkor majd máskor. 
A háztömb elé értünk lassan, ahol lakok 
- Akkor én mennék is be, ha nem gond. 
- Persze, menj csak! Még biztosan összefutunk, egy környéken lakunk. 
- Igen, biztos. - mosolyogtam rá. 
- Adhatok két puszit? - kérdezte bátortalanul. 
- Persze. - mondtam, bár belepirultam még a gondolatba is. Felém hajolt, és kaptam tőle 2 puszit. Olyan aranyos volt, olyan átkozottul helyes. "Szőke haj kék szem fiú mániás" lettem? Ezt igazából nem tudom megmondani, de hogy Márkot a legjóképűbb srácnak láttam a világon ebben a pillanatban, az biztos. 
Felmentem a lakásba, és Regina már várt. 
- Azt hittem haza sem jössz. - vágta oda gúnyos megjegyzését. 
- De igen. Képzeld, itt vagyok!
- Gergő elhívott minket holnapra a partyba. 
- Tudom. Engem is elhívott, bár azt nem mondta, hogy holnap lesz. 
- Remélem eljössz. - kacsintott rám. - Állítólag meglepetéssel készül csak neked. 
- Tudom. Kihangsúlyozta. 
- Ja, és fürdőruhát is kell vinnünk, mivel medencés lesz a party. 
Ez szíven ütött. Fürdőruhában? Tudtam, hogy ebben a partyban lesz valami huncutság. Persze Gergő szervezi, és engem hív, mit vártam? Szolid beszélgetést és kártyázást?
- Akkor nem megyek. - vágtam rá hirtelen. 
- Zsófi, ne már! Jönnöd kell, a díváknak ott a helyük. 
- Arról nem volt szó, hogy fürdőruhára kell vetkőzni. 
- Díva vagy, érted? Ez sosem okozott gondot. 
- Nem, Regi, félreértesz. Gergő előtt nem leszek fürdőruhában. Vagy azt akarod, hogy rám ugorjon, és megerőszakoljon? 
- Nem, nem fog. 
- Azt garantálom is neki. 
Letusoltam, majd bedőltem az ágyamba, és csak Márkon tudott kattogni az agyam. Olyan aranyos, olyan jóképű, hogy el se hiszem, hogy ő létezik. Egyszerűen maga a csoda. Bekapcsoltam a laptopomban egy Angel számot, majd elaludtam. Mindig kell a napomnak csajrap. Nélküle nem világ a világ. 

Angel