Jó olvasgatást :)
Már hajnali 5-kor felkeltem. Nem tudom, miért és hogyan történhetett ez meg. Sosem voltam az a koránkelő típus, csak amikor muszáj volt. Valószínű már a nagy honvágy hozta ki belőlem. Annyira jó lesz ma hazamenni, és átölelni a szeretteimet. Úgy érzem most erre vágyok a legjobban. Bekapcsoltam a laptopomat, és beléptem a facebookra. Egy üzenet már várt.
" Sajnálom, hogy olyan hamar elmentél tegnap, pedig jó buli volt. Majd bepótolhatod velem, kettesben :P Elég jó buli lenne. G"
Érdekes, hogy miért pont én kellek neki. Erre sohasem találtam választ. Vagyis csak egy válasz volt: azt akarja, hogy beálljak a sorba a többi lány mögé. Azt aztán nézheti. Nem engedem magam kihasználni.
Összepakoltam egy táskába pár ruhát, pár füzetet. Otthon is tanulnom kellene egy keveset. Nem hagyhatom, hogy elbukjak, mert éppen valaki ostromol. Kimentem a konyhába, készítettem magamnak egy erős kávét, meg egy kis harapnivalót. Nehezen hallottam meg, hogy csörög a telefonom.
- Hallo, tessék! - szóltam bele még álmos hangon.
- Szia Zsófi! Ati vagyok. Felébresztettelek?
- Ati, dehogy. - nagyon megörültem a hangjának. A legjobb barátomat egyszerűen imádom. Olyan lelki beszélgetéseket szoktunk folytatni, ami még engem is meglepett néha.
- Tegnap mondta Petra, hogy hazamész. Elvihetlek, ha gondolod.
- De jó lenne. Amúgy hol aludtál a buli után?
- Majd mesélek! Akkor 9-kor ott vagyok, okés?
- Persze. Várlak, szia!
- Szia!
Hirtelen tökéletes lett a reggelem. A legjobb barátom hazavisz. Egyszerűen repdestem az örömtől. Volt olyan szituáció, amikor jobban megértett, mint bárki más. Nagyszerű lelke van a srácnak. Minden őrült ötletem mellett kiállt.
Felöltöztem, és elhatároztam, hogy elmegyek bevásárolni. Úgyis rajtam van a sor. Reginával megbeszéltük, hogy mindent beosztunk egymás között. Amikor már majdnem beléptem a boltba, valaki rám köszöntött.
- Szia! - ismerős volt a hang. Megfordultam és Márk nézett velem szembe. Padlót fogtam.
- Szia Márk! Mi a helyzet? - böktem ki 2 perc döbbenet után.
- Semmi. Jöttem reggelit venni. És te? Milyen volt a buli?
- Nem tudom, hova tűntél. - vallottam be neki őszintén. - Én sem maradtam sokáig. Leléptem haza.
- Ne haragudj, hogy leléptem! Csak azt hittem, hogy....
- Mit? - kérdeztem érdeklődve. - Mit hittél, Márk? Nem érdekel, Gergő, de úgy látom te ezt nem tudod megérteni.
- Zsófi, én...
- Figyelj, ha megértetted, akkor beszélgetünk. Itt van a telefonszámom. - leírtam neki egy kis cetlire a számom. Reménykedtem benne, hogy míg otthon leszek fel fog hívni. - Most mennem kell, mert sietek. Szia!
Bevásároltam, amit kell aztán hazasiettem. Most nem akartam Márkkal foglalkozni, és a tudom, hogy tetszik neked Gergő, csak félsz bevallani gondolatmenetével. Inkább vártam, míg megjön értem Ati. Már el is képzeltem, milyen jó lesz a hazaúton.
- Szia! Bejöhetek? - nézett be Regina a szobámba.
- Persze, úgyis hamarosan indulok.
- Ja, tényleg, mész haza. Jó utat!
- Köszi. Kibuliztad magad? - mosolyogtam rá.
- Persze. Teljesen jó volt. A legjobb barátod klassz srác.
- Tudom. - mosolyogtam.
Amikor megszólalt a kapucsengő, hirtelen mindketten az ajtóhoz rohantunk. Én tudtam, hogy Ati jön. Beengedtem, majd amikor felért, ajtót nyitottam.
- Szia! - ugrottam a nyakába.
- Szia Zsófi! Mi a helyzet?
- Gyere beljebb!
- Szia Regina! - üdvözölte barátnőmet.
- Szia!
- Akkor indulhatunk, hölgyem? - mosolygott.
- Persze.
Felkaptam a táskámat, elbúcsúztam Reginától, és elindultunk a kocsi felé. Annyira örültem, hogy hazamegyek.
Beszálltunk az autóba, és csak néztem az utat. Nagyon jó érzés kerített hatalmába.
- Szóval mi a helyzet, Ati? - törtem meg a csendet.
- Semmi különös. Inkább mesélj te! Ki ez a szőke hajú srác?
- Ő Márk. Nem régóta ismerem, és nem sokat tudok róla.
- És ezért mászkálsz utána?
- Ati, nem mászkálok utána. Csak szeretném megismerni jobban, de egyszerűen sosem jön össze. - váltottam szomorúbb hangnemre.
- Talán, mert nem is őt akarod megismerni, hanem Gergőt.
- Úristen, úgy beszélsz, mintha nem is a legjobb barátom lennél. Gergőt megismerni? Eleget hallottam már róla.
- Drágaság - folytatta Ati kioktató stílusban - a hallottam róla, és az ismerem két külön dolog. Nem ismered még őt szerintem. Tök jófej volt a buliban, meg úgy minden.
- Ezt hagyd abba, kérlek! Nem akarok arról az idiótáról beszélni.
- Mert? Itt vagyok, Zsófi, adok tanácsot neked.
- De most nem tudsz jó tanácsot adni. Elfogult vagy Gergővel szemben.
- Gondolom nem véletlenül küldött rózsacsokrot neked. Tetszel neki, szeret téged.
- Tudod mit? Inkább hallgassunk zenét!
Benyomtam a zenelejátszót, és elmerültem a gondolatokban. Egyszerűen alig akartam elhinni, hogy inkább hallgatom Pitbull zenéjét, mint a legjobb barátommal beszélek. Úgy éreztem, hogy Gergő mindenkit elhipnotizált, aki körülöttem van. Először Petra és Regina, most pedig Ati. Teljesen bolondot akar belőlem csinálni ez a srác. Azt akarja, hogy az összes barátom eltávolodjon tőlem? Hogy ne legyen senkim az ég világon? Mindenkinek bemutatja, hogy ő hogyan megváltozott, meg milyen jófiú, közben meg ugyanolyan. Kár, hogy én nem fogom elhinni a tündérmeséjét. Csak azért, mert valaki a rózsadombon lakik luxusvillában, menő kocsival jár főiskolára, és gazdag, akkor már mindent megtehet mindenkivel? Lehet, hogy az ő világa ilyen, de az enyém eléggé más.
- Most min gondolkozol? Megsértődtél? - kérdezte Ati.
- Hagyjuk inkább! Ezen a hétvégén nem akarok róla hallani. A családommal akarok lenni nyugalomban. Remélem megérted.
- Nem kell megsértődnöd. - mosolygott.
- Jó, még meggondolom, hogy haragszok-e rád.
Hazaérkeztünk. Ránéztem a házunkra, és már a sírás fojtogatott. Berontottam az ajtón.
- Sziasztok! - köszöntöttem a családot. Mindenki odajött hozzám, és ölelgettük egymást. Majd meghallottam a kis nyüszítést. A kiskutyám úgy rohant le az emeletről, mintha kergetné valaki.
- Lilike! - kiabáltam hangosan, majd felvettem a kutyát. Lilike nem bírt magával, csak csóválta a farkát, és nyalogatta az arcomat. Régen látott már.
A kutyát igazából én kaptam meg az öcsém. De igazából csak én foglalkozok vele. A tesóm csak csajozáshoz használja. Úgy gondolja, hogy a lányok elolvadnak egy cuki kutyától, és rögtön a karjaiba vetik magukat.
- Kislányom, üljél le, mesélj! - invitált anyám befelé a nappaliba. Mindenki körbeült, és hallgatták a mesémet, vagyis pontosan csak egy részét.
- Tanulunk, meg úgy jól elvagyunk a lányokkal. Ennyi. Igazából nincsen más. Néha egy-két buli.
Persze anyáméknak nem állhattam azzal elő, hogy figyelj nyomul rám egy idióta, és találkoztam a szőke herceggel. Ami minimum, hogy kiröhögtek volna.
- És mi a helyzet Petrával? - kérdezte az öcsém kajánul nevetve.
- Képzeld, megvan. - vágtam vissza. Igazából a sztori az, hogy egy időben az öcsém hajtott Petrára. Szerintem mai napig így lenne, ha a barátnőm itthon lakna. De tényleg olyan szerelmes leveleket írt neki, hogy csak lestem. A nála 4 évvel idősebb barátnőmnek. Kicsit sem volt ciki.
- Roland, ugye nem még mindig Petra érdekel? - kérdezte apám öcsémet teljesen komolyan.
- Nem. Bár ha itt lakna újra, hátha....
- Öcsi, ne álmodozz már! - térítettem vissza a valóságba. - Mit kezdene veled? Babáznátok vagy inkább etetne téged?
- Hm...etethetne is.
- Na jó, ennyi. Nem fogsz változni, öcsike. - mosolyogtam rá.
Annyira jó volt itthon a megszokott világomban. Felmentem a szobámba. Imádom a szobámat. Tágas, napfényes. Ami a rossz benne, hogy az öcsém szobája mellett van, aki szinte állandóan maximális hangerőn hallgatja a zenéit. Persze Lilike is bejött hozzám, és felugrott mellém az ágyba.
- Na mi van nagylány? - kérdeztem tőle, mintha értenék a kutyák nyelvén. - Hiányoztam?
Erre odajött, és megnyalta az arcomat. Imádom a kutyámat. Amilyen pici, olyan nagy a szíve.
- Gyere, kinyitjuk a laptopot, és megnézzük ki írt üzenetet.
Lilike családtagnak számít nálunk. Beszélünk hozzá, meg úgy minden. Bár elég értelmes lény, mert sokszor érti, hogy mit is akarunk.
Beléptem facebookba, és már megint egy új üzenet:
" Tökéletes megszökési kísérlet hazamenni, királylány. Amúgy remélem jól fogod magad érezni. Sokat gondolok rád. G"
Komolyan nem hiszem el, hogy már a barátnőim mindent kifecsegnek neki. Miért? Miért vannak ellenem? Miért kell egyáltalán Gergőnek tudni az életemről?
" Nem menekülök senki elől, te kis idióta. Amúgy képzeld a kutyámnak több esze van, mint neked. Ő legalább értékeli az embereket, nem úgy mint egyesek..."
Jól megírtam neki. Persze egyből jött a válasz:
"Biztos aranyos a kutyád. Amúgy nekem is van. Egyszer lehetne egy 4-es randi, nem?:D G."
Menj a francba! - kiabáltam el magam. Azzal nem nagyon számoltam, hogy kb. az egész ház hallotta.
- Zsófi, baj van? - futott fel apám egyenesen a szobámba.
- Nem, apa, bocsi, semmi. Csak kaptam egy elég idegesítő üzenetet.
- Akkor megnyugodtam. A szívbajt hoztad ránk.
- Ne haragudj! Semmi gond.
Muszáj volt visszaírnom Gergőnek. Nem tudom, miért, de késztetést éreztem rá.
"Nem lesz semmiféle randi. Ne álmodozz már! Felhagyhatnál a képzelgéseiddel. "
Erre már nem válaszolt, én pedig ki is kapcsoltam a gépem. Délután nem csináltam sok mindent. Főként Lilikével játszottam. Olyan régen láttam már, ilyenkor bepótolom a kimaradt időt. Éppen a nappaliban ültem, amikor csengettek.
- Nyitom. - kiabáltam, hogy mindenki hallja.
- Viki! - kiabáltam akkorát, hogy konkrétan majdnem szétesett a házunk.
- Szia Zsófi!
Kb. 2 percig csak öleltük egymást. Viki is nagyon jó barátnőm, még gimnáziumból.
- Gyere beljebb, csajszi! - invitáltam beljebb a nappaliba.
Anyámék és öcsém is üdvözölték, majd felmentünk a szobámba.
- Mi a helyzet? Atitól hallottam, hogy ma jöttél. - kérdezte kíváncsiskodva.
- Semmi, megvagyok. Mondott neked mást is?
- Igen. Milyen klassz bulira voltál meghívva? - bökött oldalba.
- Az? Semmiség.
- Ne hülyéskedj, Zsófi! Egy medencés party nem semmiség. És a srác? - kacsintott rám.
- A srác egy idióta. Mostanság ez a rövid jellemzése.
- Mi van? Miért lenne idióta?
- Hagyjuk inkább ezt a témát! Mesélj, mi van itthon?
- Dolgozok végre. Szóval boldogság van.
- Figyelj, most jut eszembe, mi lenne, ha egyik hétvégén feljönnél hozzánk? Csapnánk egy nagy bulit!
- Nem is rossz ötlet. - csillantak meg Viki szemei. - De jó lenne végre a dívákkal.
- Király. Nagyon hiányoztál már. Csinálunk egy kis házibulit.
- Jól van, Zsófi, látom nem változtál.
- Ugyan, én nem fogok változni.
- Remélem is.
Vikivel aztán nem olyan sokat beszélgettünk. Igazából a Gergő témát állandóan eltereltem másfelé. Nem elég, hogy állandóan írogat nekem facebookon, még beszéljek is róla? Azt már nem. Nem érdemel tőlem egy jó szót sem. Egyáltalán semmit. Amikor Viki elment haza, az öcsém kezdett el a szobámban boldogítani.
- És Petrának van valakije? - jött a komoly kérdése.
- Nincs.
- Ez az. - ugrott egy nagyot az ágyamon. - Valamikor meg kellene látogatnom.
- Figyelj, Roli, nem látogatsz meg senkit. Itthon maradsz, és tanulsz.
- De most mi van?
- 14 éves vagy, te szerencsétlen, ő meg 18. Á tényleg senkinek nem tűnne fel, hogy milyen éretlen bunkó vagy, már bocsi.
- Zsófi, már megint ki vette el az agyad? Csak meglátogatom, beszélek vele.
- Haha, nem most ismerkedtem meg a világgal, öcsém. Ne legyél Sasvári Gergő, jó?
- Várj, ki az a Sasvári Gergő? Csak nem egy pasi a láthatáron?
- Nem. - csattantam fel. - Egyáltalán nincs a láthatár közelében sem.
- Ha te mondod. - nevetett az arcomba. - Szóval engem is meghívsz jövő hétvégére?
- Te hallgatóztál? Köszi szépen.
- Jól van, nem ez a lényeg.
- Majd meglátjuk. Ha jól viselkedsz, akkor jöhetsz.
- Én leszek a legjobb srác, majd meglátod.
- Remélem is.
Amikor este vacsoráztunk, és letusoltam, bebújtam az ágyamba Lilikével. Lilike nagyon szeret mellettem aludni. Felnyitottam a laptopomat, és elhatároztam, hogy írok Reginának.
" Szia Regi! Remélem minden ok otthon. Lenne egy kérdésem: hogy hívják azt a srácot, aki egyszer felajánlotta, hogy segít nekünk számvitelből? Kellene nekem egy kis segítség. Köszi, puszi."
Persze a szándék más volt. Az a srác nagyon jól tudom, hogy Gergő legjobb barátja. Bár ezt kevesen tudják, mert nem látni őket sokat együtt. A srác másik szakra jár.
" Na, elakadtál számvitelből, csajszi? Amúgy Tatai Krisztián, ha jól emlékszek. Remélem tudtam segíteni. Jóéjt. Puszillak"
Végre megvan. Így visszagondolva tényleg valami Krisztián volt a neve. Beléptem a facebookomba, és megkerestem Gergő ismerősei között. Persze a srác fényképe és neve már messziről ott virított.
Írtam is neki gyorsan egy üzenetet:
" Szia Krisztián! Ne haragudj, hogy csak így rád török ismeretlenként. Egyszer mondtad, hogy tudsz segíteni számvitelből bárkinek, ha kell. Nekem kellene segítség. Esetleg meg tudnánk beszélni a részleteket? Kérlek, ne írd senkinek, hogy kerestelek, mert még bénának tartanának. Köszi. Zs."
Persze számvitelből jó voltam. Krisztián másban fog majd segíteni, legalábbis nagyon remélem. Szükségem van a segítségére.
Mielőtt lezártam volna a gépem, láttam, hogy újabb üzenetem jött:
"Szép álmokat, királylány. Én veled álmodok. G. "
Rámentem youtube-ra, és belinkeltem Gergőnek egy zenét üzenetként. Utána lekapcsoltam a gépem és elaludtam. Végre otthon a családom és persze a kutyám társaságában.
 |
| Lilike |
- Kislányom, üljél le, mesélj! - invitált anyám befelé a nappaliba. Mindenki körbeült, és hallgatták a mesémet, vagyis pontosan csak egy részét.
- Tanulunk, meg úgy jól elvagyunk a lányokkal. Ennyi. Igazából nincsen más. Néha egy-két buli.
Persze anyáméknak nem állhattam azzal elő, hogy figyelj nyomul rám egy idióta, és találkoztam a szőke herceggel. Ami minimum, hogy kiröhögtek volna.
- És mi a helyzet Petrával? - kérdezte az öcsém kajánul nevetve.
- Képzeld, megvan. - vágtam vissza. Igazából a sztori az, hogy egy időben az öcsém hajtott Petrára. Szerintem mai napig így lenne, ha a barátnőm itthon lakna. De tényleg olyan szerelmes leveleket írt neki, hogy csak lestem. A nála 4 évvel idősebb barátnőmnek. Kicsit sem volt ciki.
- Roland, ugye nem még mindig Petra érdekel? - kérdezte apám öcsémet teljesen komolyan.
- Nem. Bár ha itt lakna újra, hátha....
- Öcsi, ne álmodozz már! - térítettem vissza a valóságba. - Mit kezdene veled? Babáznátok vagy inkább etetne téged?
- Hm...etethetne is.
- Na jó, ennyi. Nem fogsz változni, öcsike. - mosolyogtam rá.
Annyira jó volt itthon a megszokott világomban. Felmentem a szobámba. Imádom a szobámat. Tágas, napfényes. Ami a rossz benne, hogy az öcsém szobája mellett van, aki szinte állandóan maximális hangerőn hallgatja a zenéit. Persze Lilike is bejött hozzám, és felugrott mellém az ágyba.
- Na mi van nagylány? - kérdeztem tőle, mintha értenék a kutyák nyelvén. - Hiányoztam?
Erre odajött, és megnyalta az arcomat. Imádom a kutyámat. Amilyen pici, olyan nagy a szíve.
- Gyere, kinyitjuk a laptopot, és megnézzük ki írt üzenetet.
Lilike családtagnak számít nálunk. Beszélünk hozzá, meg úgy minden. Bár elég értelmes lény, mert sokszor érti, hogy mit is akarunk.
Beléptem facebookba, és már megint egy új üzenet:
" Tökéletes megszökési kísérlet hazamenni, királylány. Amúgy remélem jól fogod magad érezni. Sokat gondolok rád. G"
Komolyan nem hiszem el, hogy már a barátnőim mindent kifecsegnek neki. Miért? Miért vannak ellenem? Miért kell egyáltalán Gergőnek tudni az életemről?
" Nem menekülök senki elől, te kis idióta. Amúgy képzeld a kutyámnak több esze van, mint neked. Ő legalább értékeli az embereket, nem úgy mint egyesek..."
Jól megírtam neki. Persze egyből jött a válasz:
"Biztos aranyos a kutyád. Amúgy nekem is van. Egyszer lehetne egy 4-es randi, nem?:D G."
Menj a francba! - kiabáltam el magam. Azzal nem nagyon számoltam, hogy kb. az egész ház hallotta.
- Zsófi, baj van? - futott fel apám egyenesen a szobámba.
- Nem, apa, bocsi, semmi. Csak kaptam egy elég idegesítő üzenetet.
- Akkor megnyugodtam. A szívbajt hoztad ránk.
- Ne haragudj! Semmi gond.
Muszáj volt visszaírnom Gergőnek. Nem tudom, miért, de késztetést éreztem rá.
"Nem lesz semmiféle randi. Ne álmodozz már! Felhagyhatnál a képzelgéseiddel. "
Erre már nem válaszolt, én pedig ki is kapcsoltam a gépem. Délután nem csináltam sok mindent. Főként Lilikével játszottam. Olyan régen láttam már, ilyenkor bepótolom a kimaradt időt. Éppen a nappaliban ültem, amikor csengettek.
- Nyitom. - kiabáltam, hogy mindenki hallja.
- Viki! - kiabáltam akkorát, hogy konkrétan majdnem szétesett a házunk.
- Szia Zsófi!
Kb. 2 percig csak öleltük egymást. Viki is nagyon jó barátnőm, még gimnáziumból.
- Gyere beljebb, csajszi! - invitáltam beljebb a nappaliba.
Anyámék és öcsém is üdvözölték, majd felmentünk a szobámba.
- Mi a helyzet? Atitól hallottam, hogy ma jöttél. - kérdezte kíváncsiskodva.
- Semmi, megvagyok. Mondott neked mást is?
- Igen. Milyen klassz bulira voltál meghívva? - bökött oldalba.
- Az? Semmiség.
- Ne hülyéskedj, Zsófi! Egy medencés party nem semmiség. És a srác? - kacsintott rám.
- A srác egy idióta. Mostanság ez a rövid jellemzése.
- Mi van? Miért lenne idióta?
- Hagyjuk inkább ezt a témát! Mesélj, mi van itthon?
- Dolgozok végre. Szóval boldogság van.
- Figyelj, most jut eszembe, mi lenne, ha egyik hétvégén feljönnél hozzánk? Csapnánk egy nagy bulit!
- Nem is rossz ötlet. - csillantak meg Viki szemei. - De jó lenne végre a dívákkal.
- Király. Nagyon hiányoztál már. Csinálunk egy kis házibulit.
- Jól van, Zsófi, látom nem változtál.
- Ugyan, én nem fogok változni.
- Remélem is.
Vikivel aztán nem olyan sokat beszélgettünk. Igazából a Gergő témát állandóan eltereltem másfelé. Nem elég, hogy állandóan írogat nekem facebookon, még beszéljek is róla? Azt már nem. Nem érdemel tőlem egy jó szót sem. Egyáltalán semmit. Amikor Viki elment haza, az öcsém kezdett el a szobámban boldogítani.
- És Petrának van valakije? - jött a komoly kérdése.
- Nincs.
- Ez az. - ugrott egy nagyot az ágyamon. - Valamikor meg kellene látogatnom.
- Figyelj, Roli, nem látogatsz meg senkit. Itthon maradsz, és tanulsz.
- De most mi van?
- 14 éves vagy, te szerencsétlen, ő meg 18. Á tényleg senkinek nem tűnne fel, hogy milyen éretlen bunkó vagy, már bocsi.
- Zsófi, már megint ki vette el az agyad? Csak meglátogatom, beszélek vele.
- Haha, nem most ismerkedtem meg a világgal, öcsém. Ne legyél Sasvári Gergő, jó?
- Várj, ki az a Sasvári Gergő? Csak nem egy pasi a láthatáron?
- Nem. - csattantam fel. - Egyáltalán nincs a láthatár közelében sem.
- Ha te mondod. - nevetett az arcomba. - Szóval engem is meghívsz jövő hétvégére?
- Te hallgatóztál? Köszi szépen.
- Jól van, nem ez a lényeg.
- Majd meglátjuk. Ha jól viselkedsz, akkor jöhetsz.
- Én leszek a legjobb srác, majd meglátod.
- Remélem is.
Amikor este vacsoráztunk, és letusoltam, bebújtam az ágyamba Lilikével. Lilike nagyon szeret mellettem aludni. Felnyitottam a laptopomat, és elhatároztam, hogy írok Reginának.
" Szia Regi! Remélem minden ok otthon. Lenne egy kérdésem: hogy hívják azt a srácot, aki egyszer felajánlotta, hogy segít nekünk számvitelből? Kellene nekem egy kis segítség. Köszi, puszi."
Persze a szándék más volt. Az a srác nagyon jól tudom, hogy Gergő legjobb barátja. Bár ezt kevesen tudják, mert nem látni őket sokat együtt. A srác másik szakra jár.
" Na, elakadtál számvitelből, csajszi? Amúgy Tatai Krisztián, ha jól emlékszek. Remélem tudtam segíteni. Jóéjt. Puszillak"
Végre megvan. Így visszagondolva tényleg valami Krisztián volt a neve. Beléptem a facebookomba, és megkerestem Gergő ismerősei között. Persze a srác fényképe és neve már messziről ott virított.
Írtam is neki gyorsan egy üzenetet:
" Szia Krisztián! Ne haragudj, hogy csak így rád török ismeretlenként. Egyszer mondtad, hogy tudsz segíteni számvitelből bárkinek, ha kell. Nekem kellene segítség. Esetleg meg tudnánk beszélni a részleteket? Kérlek, ne írd senkinek, hogy kerestelek, mert még bénának tartanának. Köszi. Zs."
Persze számvitelből jó voltam. Krisztián másban fog majd segíteni, legalábbis nagyon remélem. Szükségem van a segítségére.
Mielőtt lezártam volna a gépem, láttam, hogy újabb üzenetem jött:
"Szép álmokat, királylány. Én veled álmodok. G. "
Rámentem youtube-ra, és belinkeltem Gergőnek egy zenét üzenetként. Utána lekapcsoltam a gépem és elaludtam. Végre otthon a családom és persze a kutyám társaságában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése