Jó olvasgatást :)
Reggel 6 órakor már felébredtem. Valószínűleg ez az iskolának köszönhető, hogy megszoktam a koránkelést. Egyesek szerint ez egyfajta előny, mások szerint hátrány. Szerintem egy szép nagy hátrány, hogy még hétvégén sem tudok normálisan egy jó nagyot aludni.
Igazából kicsit fura volt, hogy nem a budapesti otthonomban ébredtem. Viszont nagy boldogság töltött el. Főleg, amikor megláttam a mellettem szunyókáló kutyusomat. Nagyon édes így összegömbölyödve.
Lementem a konyhába, leültem egy székre, és gondolkoztam. Vajon Krisztián elmondja Gergőnek, hogy írtam neki? Gergő mit fog gondolni? Legfőképpen pedig mit fog gondolni az a lány, akit megtalálok a sztorimmal? Nem is vettem észre, hogy öcsém is lejött a szobájából.
- Szia Zsófi! Nem tudsz aludni? - kérdezte elég álmosan.
- Hello! Mint látod, nem éppen.
- Gondolom valami pasi miatt. - nevetett egyenesen az arcomba.
- Figyelj, öcsém nem a te dolgod. Feküdjél vissza aludni!
- Nem, dehogyis. Kíváncsi vagyok rá.
- Ok. Gergőnek hívják, és egy nagy idióta.
- Szép jellemzés nővérem. Ehhez nem kell főiskolára járni.
- Köszi szépen. - nevettem rá gúnyosan. - Tudod ez a srác tényleg az. Nem tudom szebb szóval definiálni. Nagyjából úgy viselkedik, mint te.
- Egész nap tanul, számítógépezik, és csajozik?
- Inkább csak az utolsó szó igaz rá. Bár nem is akárhogyan csajozik. Képzeld egy-két csajnak beígérte, hogy komoly kapcsolatot akar velük, aztán 1 éjszaka után dobta őket. Szerinted?
- Menő a srác. - nevetett öcsém elég hangosan.
- Rohadtul nem menő. Ráadásul most nálam próbálkozik az a kis...
- Tudom, idióta. Bár azt most garantálom, ha veled is ezt teszi, akkor kinyírom.
Na jó, nem hittem a fülemnek. Az öcsém életében először kiáll értem. Annyira tetszett, hogy egy puszit nyomtam az arcára.
- Most miért puszilgatsz? - nézett rám elég furán.
- Öcsi, tényleg kiállnál értem?
- Miért? A tesóm vagy. Fontos vagy nekem.
- Amúgy itthon minden rendben van anyuékkal? Minden ok? - váltottam hirtelen témát.
- Persze. Teljesen jól megvagyunk.
- Ennek örülök.
Csináltam reggelit, majd anyuék is felébredtek és lejöttek hozzánk, és persze Lilike is. Így teljes a családunk. Nagyon szeretem őket, egyszerűen szavakkal nem lehetne kifejezni.
- Felmegyek a szobámba, meg kell néznem az üzeneteimet. - álltam fel hirtelen az asztaltól. Megfogtam Lilikét, és felrohantam a lépcsőn. Igazából reménykedtem benne, hogy Krisztián válaszol nekem.
Krisztián üzenete helyett, egy másik fogadott:
"Szia hercegnőm! Remélem már felkeltél. Nagyon hiányzol, remélem holnap látlak. G."
Komolyan lehet meg kellene neki köszönnöm, hogy minden reggel és este elrontja a pillanataimat? Azért sem írtam neki választ. Elegem van belőle, hagyjon békén.
Hirtelen felbukkant egy másik üzenet:
" Szia Zsófi! Ugyan nem baj, ha segítségre szorulsz. Megígértem, hogy segítek számvitelből. Esetleg holnap délután jó lenne neked? Majd írj! Krisztián. "
Helyes. Terv első fele pipa. Krisztián nem sejt semmit, hogy mit is szeretnék tőle kérdezni. Muszáj lesz titokban tartania majd, ha megtudja. Segítenie kell nekem.
"Szia! Nagyon köszi, hogy írtál. Holnap délután tökéletes. 4 órakor az Árkád előtt? Zsófi"
Krisztiánnal, miután megbeszéltem az időpontot és a helyszínt megnyugodtam. Úgy éreztem, az egyik lánnyal muszáj beszélnem a sok közül. Meg szeretném tudni, hogy Gergő mit csinált. Persze ő sosem fogja nekem elárulni a történteket. Belefeledkeztem a gondolataimba, amikor megcsörrent a telefonom. Ami fura volt, hogy ismeretlen számot jelzett a telefon.
- Hallo, tessék! - szóltam bele.
- Szia, Márk vagyok.
Amikor bemutatkozott akkorát dobbant a szívem, hogy majdnem kiabáltam anyámnak, hogy hívja a mentőket, mert szívinfarktusom lesz.
- Szia! Hogy vagy, Márk?
- Jól köszönöm. Hallani akartam a hangod, és tudni akartam, hogy minden rendben van-e veled.
- Igen minden rendben.
- Mikor jössz haza? - kérdezte eléggé érdeklődve.
- Holnap utazok vonattal.
- Vonattal? - lepődött meg. Kb. mintha azt mondtam volna, hogy repülővel megyek Győrből Budapestre.
- Igen, vonattal. Nem is repülővel. - mosolyogtam, és adtam ki neki egyből a gondolatom.
- Bocsi, nem úgy értettem. - nevetett. - Nincs jogosítványod, vagy autód?
- Egyik sincs, de nekem tökéletes a vonat.
- Lehet, hogy nyomulósnak fog tűnni, de mit szólnál hozzá, ha lemennék érted, és felhoználak Budapestre? Igazából úgysincs holnap sok dolgom.
Itt igazából lehidaltam. Márk annyira aranyos és rendes srác.
- Tényleg? - nyökögtem ki neki kb. 1 perc után a telefonba. - Nagyon aranyos vagy.
- Ugyan, kis díva, a buliból való lelépésem után ennél többet is megérdemelnél. Akkor holnap 11 óra?
- Rendben.
Elmondtam neki a címemet. Miután letettem a telefont, nem is akartam elhinni, ami történt.
- Mizu nővérkém, kivel beszéltél? - rontott be öcsém a szobámba.
- A szőke herceggel.
- A kivel? - nevetett egy hatalmasat.
- Gyere, ülj le! - invitáltam az ágyra. - Elmondok egy titkot. Anyuéknak ne mondd el, légyszi! Tudod, meséltem reggel egy srácról. Az a helyzet, hogy van egy másik is, Márk. Szőke hajú, kék szemű, rendes, aranyos, kedves.
- Hallod, Zsófi, felköltözök én is, hátha nekem is egyből lesz 2 csajom.
- Roland, ne húzz fel! Egyik sem a pasim. Ha választanom kellene, tuti Márk a befutó.
- Figyelj, azért nem minden arany, ami fénylik. - kezdett a bölcsességeibe öcsém. - Azért, mert szőke a haja, meg kék a szeme, attól még nem egy álompasi.
- Nem is csak erről van szó, Roli. Egyszerűen mellette érzem azt, hogy amikor meghallom a hangját, vagy meglátom, akkorát dobban a szívem, hogy felmerül a szívinfarktus gyanúja.
- És a másik srácnál, Gergőnél?
- Gergőtől az undor fog el. Ránézek, és az jut eszembe, hogy tuti át akar verni, és csak le akar fektetni.
- Az úgy elég gáz. - konstatálta öcsém az egyértelmű helyzetet.
- Ha már így komolyan beszélünk, mi a helyzet nálad a csajokkal?
- Jó, őszinte leszek van egy, aki tetszik, meg úgy minden, de Petra nyomába nem ér.
- Te most tényleg még mindig a 18 éves barátnőm után akarsz futni? Öcsém, nem vagy normális. - mosolyogtam rá. - 4 évvel fiatalabb vagy nála.
- És? Mit számít az? Tudom, hogy tetszettek neki a szerelmes leveleim, meg ahogy odavoltam érte.
- Igen, leszámítva azt, hogy állandóan kiröhögött téged. Felébredhetnél végre.
- Zsófi, bejöhetek? - kiabált anya kintről.
- Persze, gyere.
Anyu belépett és meglepettség ült ki az arcára. A 18 évem alatt nem nagyon lehetett minket öcsémmel egy szobában látni.
- Micsoda meglepetés. Beszéltek egymással normálisan. - mosolygott ránk.
- Néha előfordul. - mosolyogtam rá.
- Zsófi, holnapra meg kellene venni a vonatjegyed.
Na, tessék, a 6. női érzéke bekapcsolt anyának. Most hogyan adjam be neki, hogy Márk eljön értem? Az egyenes utat választottam.
- Anyu, igazából nem kell a jegy. Egyik nagyon jó barátom eljön értem, és felvisz.
- Akkor jó. Csak ennyit akartam.
Megcsörrent a telefonom. Petra volt az. Öcsém, amikor meglátta a kijelzőn Petra nevét, konkrétan könyörgött nekem, hogy hangosítsam ki a telefont. Eleget tettem a kérésének.
- Szia Petra! Mi a helyzet?
- Szia szívem! Nagyon hiányzol, várunk haza.
- Ti is nekem, nagyon. - mosolyogtam. - Holnap délután otthon leszek már.
- Jól van. Milyen otthon?
- Nagyon jó. A kutyám ugyanolyan cuki, az öcsém ugyanolyan kis butus.
- Roland nem fog változni. - mosolygott Petra.
- Igen, mindig te fogsz tetszeni. - kiabált bele öcsém a telefonbeszélgetésbe.
- Szia Roland! Nem tudtam, hogy ott vagy.
- Szia Petrus! Én kértem Zsófit, hogy halljam a hangod. Hiányzol, hazajöhetnél már. Nincsen egy jó csaj se, mióta elköltöztél.
- Hallom a bókolásból nem vettél vissza. Aranyos vagy.
- Köszönöm, te meg csodálatos.
- Jó, elég, már csöpög a telefonom. - avatkoztam közbe. - Petra, akkor holnap. Regit is nagyon puszilom.
- Átadom. Puszi sokszor Zsófi, és szia Roli!
- Szia! - köszöntük neki egyszerre.
- Öcsi, muszáj volt ezt? Komolyan mondom összekötlek Gergővel. Szépen bókoltok.
- Ne szívd mellre, Zsófi! Hallottad, hogy Petrusnak még mindig tetszik.
- Jó, mindegy.
- Tudom, neked csak a szőke hercegek tetszenek. Kis visszahúzódós szőke hercegek.
- Öcsi, komolyan, nem vagy normális. Inkább menj a saját szobádba!
Elkezdtem tanulni a statisztikát. Ami azt illeti, nem nagyon szeretem a számolós tantárgyakat. Nem tartoznak a kedvenceim közé. Egészen estig tanultam. Magamon is meglepődtem, hogy mennyit haladtam előre. Megoldottam legalább 12 összetett feladatot. Amikor betelt az agyam, lementem a nappaliba a családhoz.
- Megvolt a nagy tanulás? - szólalt meg egyből öcsém.
- Igen, meg.
- Hamarosan jön át Janika xboxozni. Szóval örülnék, ha elővennéd a jobbik arcod.
- Úristen, még mindig Janika? Még mindig vele barátkozol? - lepődtem meg. Janikáról tudni kell, hogy 2 évvel fiatalabb csak nálam. Igazából nem éppen a nagy eszéért barátkoznak vele. Ami az öcsémmel való barátságát illeti, egyszer már átverte a tesómat. Elkezdett járni egy olyan lánnyal, aki Rolinak is tetszett, és végig letagadta. Szerintem a barátok legyenek egymással őszinték, még ha az egyik félnek fáj, akkor is.
Anyuék már felmentek a szobájukba, amikor bepattant Janika. Igazából semmit nem változott. Ugyanaz a magas, barna hajú srác.
- Szia Zsófi! Itthon vagy? - nézett rám elcsodálkozva.
- Szia! Igen, de csak holnapig.
- Örülök neked.
- Janika, a nyalást tedd félre a csajaidnak!
- Zsófi, mondtam, hogy normálisan. - kiabált rám öcsém.
- Jól van, nem kell az igazságon besértődni.
Leültek az xbox elé. Igazából nem is figyeltem az autóversenyt, amit játszottak. Annál jobban a beszélgetésük érdekelt.
- Hallod, Roli, mi a helyzet az Encivel?
- Semmi. Nem teljesen az esetem, tiéd lehet. Nekem a nővérem barátnője kell.
- Horváth Petra még mindig? Meg vagy bolondulva?
- Mert? Az a csaj a legjobb. A legszebb, legokosabb, meg úgy minden.
- Ok, és az a 4 év? Bár, ha az idősebb csajokra buksz, én azt mondom nem számít.
- Szerintem sem számít. Kihívás lenne felnőni hozzá.
- Öcsém, miért álmodozgatsz? Ráadásul az én egyik legjobb barátnőm a téma. - szóltam közbe.
- Zsófi, figyelj, menj fel, és aludjál! Mi játszunk, és beszélgetünk.
- Jól van, ahogy akarod. Sziasztok!
Felmentem a szobámba, és levágtam magam az ágyba. Egyszerűen nem hagyhatom, hogy a bolond öcsém Petrát hajtsa. Esetleg, ha tényleg komolyak a szándékai, akkor engedem, de amúgy nem. Védem a legjobb barátnőimet, dívaság lesz örökre.
Vajon milyen lesz holnap Márkkal? Lesz 2 óránk beszélgetni az autóban. Mit fog mondani? Olyan rendes tőle, hogy eljön értem, és visszavisz. Egyszerűen a legjobb srácnak tartom. Öcsém, akárhogyan bizonygatja, hogy nem minden arany, ami fénylik, akkor is így gondolom.
A nap végén még meghallgattam egy szerelmes Angel számot. Imádom a csaj érzelmes számait is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése