Jó olvasgatást :)
Hazamentem és ledobtam magam az ágyra. Egyszerűen hihetetlen, ami velem történik. A legjobb barátnőm árul el egy teljesen idióta srácnak, aki rám van kattanva. És mindezt miért? Mert egy idegennel találkozok. Megfordult a Föld, vagy mi van? Dívák vagyunk, 3 barátnő, és elválaszthatatlanok. Regina miért tette ezt velem? Szegény Márk, most mit gondolhat rólam? A szegény, kis befolyásolható, pasik elől szaladgáló kislány? Belegondolni is rossz volt, és gyomorforgató.
Meglepetésemre, pontban 6 órakor néztem rá az órámra. Tökéletes, már fel is kell kelnem, mivel reggel 8-tól órám lesz. Két lány nevetését hallottam kintről.
- Petra, te itt? - lepődtem meg a jelenlétén.
- Szép reggelt Zsófi! Regina hívott át.
- Jó, bocsi de nem tudom ki az a Regina.
Petra értetlenül meredt rám, majd Reginára. Nem szóltunk egymáshoz, inkább elkészítettem a kávémat.
- De mi van veletek lányok? Hahó, dívaság van vagy mi a franc. - kiabált Petra mindkettőnkkel.
- Tegnap elrontottam a randiját. - mondta Regina az utolsó szót megnyomva elég nagy undorral.
- Zsófi, kivel találkozgatsz?
- Nem találkozgatok senkivel,jó? Szálljatok le az életemről!
Be akartam menni a szobámba, de Petra visszarántott.
- Zsófi, figyelj rám, kivel találkoztál? Ismerem?
- Nem, nem ismered.
- Szóval egy idegen sráccal. Egyre jobb.
- Hagyjál már te is! A srác nem idegen, hanem egy jóképű, aranyos fiú.
Otthagytam őket, és bevonultam a szobámba. Komolyan a két legjobb barátnőm jobban féltettek, mint a saját anyám és apám. Felnyitottam a laptopomat, és láttam, hogy e-mailem jött. A tanár írt, akivel óra lett volna reggel, hogy elmarad. Visszaaludhattam volna, de jobban érdekelt a facebookom. Beléptem, és láttam, hogy nem volt üzenetem. Elég furcsa volt. Gergő végre felszívódott?
9 óra lehetett, amikor hallottam, hogy csengetnek.
- Jó napot kívánok! Én Kelemen Zsófiát keresem. Itt lakik?
- Jó napot! Igen. - hallottam Regina hangját.
- Ezt hoztam neki. Akkor írja alá legyen szíves.
- Rendben. Viszlát!
- Viszlát!
Kimentem a szobámból. Nagyon érdekelt, mit hoztak nekem.
- Nézd csak mit kaptál. - mosolygott rám Regina - egy rózsacsokor.
Amikor megláttam a kezében majdnem elájultam. Ki küldhet nekem ilyenkor rózsacsokrot?
Egy kis kártya volt a virágba rakva: "Ne haragudj a tegnap estéért. Nem kellett volna kiakadnom, de kellesz nekem. G. "
- Szerintem dobjátok ki a kukába. - mondtam hirtelen. Nem hittem el, hogy Gergő rózsacsokrot képes nekem küldeni. Mit képzel? Egy kis rózsa, aztán a barátnője is leszek? Jó lenne, ha felébredne végre.
- Szóval Gergő küldte. - mondta Petra. - Rendes tőle.
- Nem, nem az. Hagyjon békén! Nem kell nekem.
- Ahogy gondolod.
- Hm... - gondolkodtam el - mégse dobjuk ki. Ráférne a srácra egy kis nyilvános megalázás, hogy felfogja nem kell.
- De Zsófi, ezt nem lehet csinálni. Ő is ember.
- Petra, figyelj, ráférne a nagy egójára.
- Zsófi, Gergő jó srác. Tudom, sokszor bunkó, és kering róla pár sztori, ami nem szép..
- Ne folytasd! Nem akarom hallgatni. Elég! - kiabáltam.
- De tök jó pasi a maga módján.
- Petra, remélem hallod magad. Teljesen vicces, amiket mondasz. Ma tartsunk dívanapot! - mondtam hirtelen.
A dívanap nálunk egyet jelentett: olyan ruhába öltözni, ami nagyon szexinek mondható, lenyűgözni mindenkit, aki csak elmegy mellettünk. Az, hogy Gergőt le akarom alázni persze most kivételesen a része lesz. Nekem nem kell egy szál virág se tőle, se megbánás, semmi.
- Jó, legyen. - egyezett bele Regina és Petra egyszerre.
Petra hazasietett, hogy ő is alkalomhoz illően felöltözzön. Megbeszéltük, hogy minden csoporttársunkat elhívunk a nagy eseményre.
Amikor elkészültünk Reginával el is indultunk az iskolába. A metrón egy-két fiúcsapat nézett ránk, és mosolygott. Abban reménykedtem, hogy Márkkal találkozok. El akarom neki magyarázni. Mondjuk nem lett volna egyszerű kezemben egy rózsacsokorral. De az a tervem része volt.
Ekkor megláttam Márkot. Tőlünk kb 1 méterre állhatott. Átadtam Reginának a rózsacsokrot, és odamentem Márkhoz.
- Márk, szeretnék veled beszélni.
- Szia! Miről?
- Ne haragudj a tegnapi miatt! Gergő egy idióta, ezt mindenki tudja.
- Egy kicsit rosszul esett, hogy elrontotta az esténket. De te - mért végig tekintetével - gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - pirultam el egyből. - Mi lenne, ha találkoznánk suli után? Be kell pótolnunk a beszélgetést. - mosolyogtam rá.
- Jó. Margitszigeten mondjuk? Elég jó idő van.
- Rendben. Akkor mondjuk 5kor?
- Okés. Ott várlak.
Le kellett szállnom a metróról. Reginát kerestem a szemeimmel, aki mellém lépett.
- Megint ez a srác? Mi van veled? - förmedt rám.
- Figyelj, Regi, tetszik és kész. Meg akarom ismerni, hogy ne legyen idegen, ahogy ti mondjátok.
- Inkább hagyjuk!
Odaértünk az iskola elé. Sokan összegyűltek, és időközben Petra is odaért mellém. Aztán láttam Gergőt megérkezni a helyszínre.
- Szia, szépséges Zsófia! - jött oda hozzám.
- Most jól figyelj rám te kis öntelt idióta. - elvettem Reginától a rózsacsokrot. - Húzzál a virágoddal el a fenébe, és ne kerülj a szemem elé! Ha lehet, akkor válts szakot, vagy nekem tök mindegy, de te velem soha nem leszel együtt. Hallottad? Soha.
Odavágtam az arcába a csokrot, de ő csak mosolygott, ahogyan a többiek is a jelenet láttán.
- Drágám - kezdte mondandóját - kicsit úgy érzem a jelenetet, mintha a barátnőm lennél, és megcsaltalak volna. Pedig hidd el - lépett hozzám közelebb - ha az lennél, soha nem tennék veled ilyet. Hallod? Soha.
- Húzz a francba! - ordítottam az arcába, majd bementem az iskolába. Gergő megalázása helyett magamat aláztam le. Ő meg csak mosolygott egyenesen az arcomba.
- Zsófi, jól vagy? - futott utánam Petra.
- Jól, azt hiszem. Menjünk órára!
Bementünk a terembe, és leültünk egymás mellé.
- Petra, én nem bírom. Haza fogok utazni hétvégén anyámékhoz.
- De miért? Miatta?
- Ez a gyerek engem kiröhög, érted? Hülyére vesz.
- Nem röhöglek ki. - nézett bele Gergő egyenesen a szemeimbe. - Csak ostobák a próbálkozásaid, hogy távol tarts. Először a srác a szőke hajával, kék szemeivel, aztán az arcomba vágott rózsa. Találj ki mást!
- Drágaságom, a te próbálkozásaid pedig elég szánalmasak. Rózsacsokrot küldesz? A nagy Sasvári Gergő ennyit tud? Pf....hányingerem van.
- Tudod mit? Leszünk mi még egy pár.
Leült a helyére. Erre már nem tudtam visszavágni. Az övé lett az utolsó szó. Ezt nem hiszem el. Legjobb lenne tényleg hazalátogatni. Már kb. 2 hete nem voltam otthon. Eléggé hiányoznak az otthoniak. Anyám, apám, a kis lüke öcsém, meg a kiskutyám. El tudna fogni a sírás itt helyben az óra közepén.
Amikor az utolsó órán bementünk az előadóterembe Gergő állt elém.
- Baj van? - kérdezte mosolyogva.
- Töröld le az idióta vigyort a képedről, és húzzál előlem!
- Nem. Tudtad, hogy akit utálsz, azzal a legjobb a szex?
- Haha. Várj - gondolkodtam el egy pillanatra - azt hiszem a suliban van fiú wc, szóval mehetsz is.
- Komolyan imádok veled csipkelődni. Érted te a viccet. Ez is tetszik.
- Neked elmentek otthonról.
- De neked is, szépségem.
- Nem vagyok a tiéd.
Leültem gyorsan Petra mellé a szokásos helyemre. Engem nem fog zaklatni ez az idióta.
- Mi van, Zsófi? - kérdezte Petra hirtelen.
- Semmi. Ez a Gergő hülye. - nevettem el magam. - Elkezd nekem itt szexről csevegni. Mit képzelt? Nem leszek egy éjszakás kaland senkinek sem.
- Nyugi már. Ne húzd fel magad rajta!
Az órának vége lett, és tudtam, hogy mennem kell ki a szigetre.
- Csajok, mennem kell. Majd találkozunk.
Amikor kiléptem a kapun Gergő már megint előttem állt.
- Beszélni akarok veled. - mondta határozottan.
- Nincs miről beszélnem veled. Nem emlékszel, hogy nem kellesz?
- De emlékszek. Csak el akartalak hívni egy partyba. Pontosabban a dívákat. - mosolygott.
- Mert? Milyen partyra?
- Baráti party lesz. Zene, pia, szórakozás. Neked pedig külön meglepetéssel. - kacsintott rám.
- És hol?
- Nálam.
Na, padlót fogtam. Úgy éreztem, hogy belerángatott a hálójába. Lesz nekem egy meglepetés, és party is lesz, de nála.
- Szóval kedves Zsófia? Persze Petra és Regina is meg van hívva.
- Majd holnap válaszolok. Most mennem kell.
- Rendben, remélem jössz. - kacsintott rám. Én pedig elfutottam.
Amikor odaértem a Margitsziget bejáratához, Márk már ott volt.
- Zsófi, azt hittem nem is jössz. - hallottam kissé csalódott hangját.
- Ne haragudj, hogy késtem.
- Gyere!
Bementünk a szökőkúthoz és leültünk a fűbe. Nagyon jól éreztem magam.
- Szóval te tanulsz, vagy dolgozol? - kérdeztem nyíltan.
- Igazából dolgozok mondjuk így. - mosolygott.
- Mondjuk így? - nevettem már én is. - Még hogyan mondhatnánk?
- Mondjuk úgy, hogy ha akarok dolgozok, ha akarok mást csinálok.
Mivel látta, hogy elég érdekesen nézek rá, folytatta:
- Nyugi, semmi illegális. Családi vállalkozásunkban vagyok benne. Én vagyok az egyik üzletvezető.
- Így már érthető. És van barátnőd? - csúszott ki a számon.
- Nincs. Az igazi szerelmet szerintem nem nekem találták ki.
Olyan szomorúan nézett, hogy megsajnáltam. Szegény srác, miken mehetett vajon keresztül?
- Márk, ne szomorkodj kérlek! Egy ilyen helyes, aranyos srác, mint te, nem szomorkodhat.
Akkora mosolyt kaptam tőle, hogy a szívverésem is megállt egy pillanatra. Lélegzetelállító volt.
- Aranyos vagy, hogy ilyeneket mondasz. És neked mi a tapasztalatod?
- Hát...nem túl jó. - vallottam be neki őszintén. Olyan volt, mintha régóta ismernénk egymást. - Mindig akartam valakit, aki mellettem van, aki megvéd, és akivel mindig jó. Nem találtam ilyet. Tudod, nehéz megtalálni. Nem tudhatod, hogy kiben mi van.
- És a barátnőd? Vele mi a helyzet? - váltott egyből témát.
- Regina? Megvan. Ő a legjobb barátnőm évek óta és Petra. Mi vagyunk a dívák. - mosolyogtam.
- A dívák?
- Igen, még egyszer a fiúbarátaink így neveztek el minket. Sokat együtt lógunk, és szépek vagyunk.
- Őszintén szólva, hogy szép vagy az biztos. - mondta elmosolyodva. Teljesen belepirultam a mondatába.
Felálltunk a padról, és elindultunk hazafelé. Amikor felszálltunk a metróra, nagy volt a tömeg. Azt vettem észre, hogy Márk elég közel van hozzám. Amikor felnéztem, egyből a szemeibe ütköztem.
- Nyugi, nem akarok úgy közeledni. - mosolygott - csak nagyon sokan vannak.
- Rendben. - mosolyogtam rá én is. Olyan szép kék szemei voltak, hogy olyat még sosem láttam. Mintha a tengert látnád, amiben meg szeretnél fürödni.
Amikor kiszálltunk, felajánlotta, hogy hazakísér, amit el is fogadtam.
- És milyen zenét szeret hallgatni a kis díva? - mosolygott.
- Angelt. - bukott ki belőlem. - Gondolom nem nagyon ismerős neked.
- Láttam egy-két zenéjét a youtube-on. Nem olyan rossz.
- Ez komoly?
- Igen, miért?
- Csak meglepődtem,hogy ismered. Sok ember azt sem tudja, hogy ő él. Pedig elég jól tolja.
- Igen, bár én a discos, pörgősebb zenéket jobban szeretem. Tényleg holnap nem jönnél el velem bulizni?
Kicsit szíven ütött a kérdése. Velem akar bulizni?
- Nem is tudom. Igazából a barátaim már meghívtak valamerre.
- Semmi gond, akkor majd máskor.
A háztömb elé értünk lassan, ahol lakok
- Akkor én mennék is be, ha nem gond.
- Persze, menj csak! Még biztosan összefutunk, egy környéken lakunk.
- Igen, biztos. - mosolyogtam rá.
- Adhatok két puszit? - kérdezte bátortalanul.
- Persze. - mondtam, bár belepirultam még a gondolatba is. Felém hajolt, és kaptam tőle 2 puszit. Olyan aranyos volt, olyan átkozottul helyes. "Szőke haj kék szem fiú mániás" lettem? Ezt igazából nem tudom megmondani, de hogy Márkot a legjóképűbb srácnak láttam a világon ebben a pillanatban, az biztos.
Felmentem a lakásba, és Regina már várt.
- Azt hittem haza sem jössz. - vágta oda gúnyos megjegyzését.
- De igen. Képzeld, itt vagyok!
- Gergő elhívott minket holnapra a partyba.
- Tudom. Engem is elhívott, bár azt nem mondta, hogy holnap lesz.
- Remélem eljössz. - kacsintott rám. - Állítólag meglepetéssel készül csak neked.
- Tudom. Kihangsúlyozta.
- Ja, és fürdőruhát is kell vinnünk, mivel medencés lesz a party.
Ez szíven ütött. Fürdőruhában? Tudtam, hogy ebben a partyban lesz valami huncutság. Persze Gergő szervezi, és engem hív, mit vártam? Szolid beszélgetést és kártyázást?
- Akkor nem megyek. - vágtam rá hirtelen.
- Zsófi, ne már! Jönnöd kell, a díváknak ott a helyük.
- Arról nem volt szó, hogy fürdőruhára kell vetkőzni.
- Díva vagy, érted? Ez sosem okozott gondot.
- Nem, Regi, félreértesz. Gergő előtt nem leszek fürdőruhában. Vagy azt akarod, hogy rám ugorjon, és megerőszakoljon?
- Nem, nem fog.
- Azt garantálom is neki.
Letusoltam, majd bedőltem az ágyamba, és csak Márkon tudott kattogni az agyam. Olyan aranyos, olyan jóképű, hogy el se hiszem, hogy ő létezik. Egyszerűen maga a csoda. Bekapcsoltam a laptopomban egy Angel számot, majd elaludtam. Mindig kell a napomnak csajrap. Nélküle nem világ a világ.
Angel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése