100 kérdés tag, hogy jobban megismerj :)

Sziasztok!
Úgy döntöttem, hogy csinálok egy 100 kérdéses taget, amit meg is osztok veletek, így jobban megismerhettek :) Kezdjük is!

 1. Jelenleg mi a kedvenc dalod?  Sok kedvencem, de amit manapság sokszor hallgatok: Wellhello: Sokszor volt már így :)
2. Most mit hallgatsz? Wellhello: Sokszor volt már így :)
3. Hány éves leszel 3 év múlva? 27
4. Láttál már hullócsilagot? Sajnos nem :(
5. Kívántál valamit? -
6. Teljesült? -
7. Mi volt életed legjobb pillanata? Szerintem sok ilyen pillanat van az életemben, hirtelen nem tudnék egyet sem kiemelni :)
8. Életed legrosszabb napja? 2001.10.31. 
9. Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az? Nehéz csak egyet kiemelni. Ha nagyon muszáj, akkor azt mondanám, hogy a családom éljen nagyon sokáig. 
10. Mikor van a névnapod? szeptember 8.
11. Jól tanulsz? Átlagosan tanultam, amikor suliba jártam :) Van, amikor nagyon elkapott az ihlet, van amikor kevésbé.
12 Tudsz pókerezni? Igeeeeen. :)
13. Vallásod? Katolikus
14. Szereted a meséket? Igen, nagyon :) Sokszor visszaemlékszem a régi mesékre, amiket még gyerekkoromban néztem pl.: Tom és Jerry.
15. Voltál már kirándulni tengernél? Csak nyaralni voltam tengerparton.
16. Van háziállatod? Nincsen, de majd szeretnék.
17. Kivel élsz együtt? szüleimmel.
18. Panel vagy családi ház? Panel, de csak azért, mert ebben nőttem fel.
19. Hol voltál utoljára? Győrben.
20. Mit ettél utoljára? Melegszendvics volt vacsorára.
21. Ki hívott fel utoljára mobilon? Passz.
22. Horoszkópod? Nyilas.
23. Mitől félsz? A vak sötétségtől, attól, hogy egyszer kórházba kerülök, attól, hogy a szüleimet elveszítem. Van pár félelmem.
24. Játszol valamilyen hangszeren? Nem.
25. Nézel valamilyen sorozatot? Igen, a Gossip Girl a kedvencem, és a Family Guy :)
26. Édes vagy sós? Mindkettő, de ha nagyon választani kellene: édes.
27. Van saját szobád? Igen.
28. Milyen színű a szobád? Napsárga.
29. Van poszter a faladon? Igen: Gareth Bale, Real Madrid, Lewis Hamilton, szóval akaiket szeretek.
30. Hordasz valamilyen ékszert? Igen, 2 karkötőt, és 3 gyűrűt.
31. Mi a csengőhangod? Valami alap a mobilomról :D
32. Voltál már egy híresség koncertjén? Ha Péter Szabó Szilvi hírességnek számít, akkor igen. Még régebben jártam NOX koncerten :)
33. Láttál már szellemet? Nem, és nem is szeretnék.
34. Jártál már Amerikában? Nem, de szeretnék nagyon :)
35. Hova jársz szilveszterezni? Általában itthon szoktam tölteni. Számomra ez is csak egy ugyanolyan nap, mint a többi.
36. A legviccesebb ember, akit ismersz? Zolika :D Nagyon bírom a humorát :)
37. Tanulsz idegen nyelvet? Igen, angolból szeretnék középfokút.
38. Szeretsz olvasni? Nagyon.
39. Van rossz szokásod? Biztosan, de most hirtelen nem jut eszembe :)
40. Háton alszol? Nem, általában oldalasan.
41. Ültél már repülőn? Még nem.
42. Voltál már kórházban komolyabb baj végett? Szerencsémre nem, és nagyon nem szeretnék befeküdni.
43. Mivel szeretnél foglalkozni felnőtt korodban? Jelenleg is dolgozok, de nem az álommunkám :) Még nem döntöttem el, hogy konkrétan mi lenne az ideális.
44. Nyár vagy tél? Inkább nyár :)
45. Plüssel alszol? Néha igen :)
46. Félsz a sötétben? Igen, de csak a vaksötétben.
47. Van örök ellenséged? Nem tudok róla.
48. Nyomulós vagy? Nem.
49. Fent vagy facebookon? Igen.
50. Eltörted már valaha valamidet? Szerencsére nem. 
51. Űzöl valamilyen sportot rendszeresen? Csak itthon szoktam edzeni :)
52. Szoktál reggelizni? Igen a munkahelyemen.
53. Késtél már el suliból? Szerintem nem fordult elő ilyen.
54. Melyek a kedvenc napjaid? péntek, és a hétvége :)
55. Mi a kedvenc színed? kék, fehér, fekete, szürke, piros :)
56. Mi a kedvenc elfoglaltságod? Szeretem írni a történeteimet, focimeccset nézni, F1, szeretek zenét hallgatni, játszani a gépen, csevegni a barátaimmal.
57. Mi a kedvenc tantárgyad? Az informatikát szerettem :)
58. Kedvenc országod? Anglia.
59. Kedvenc nyelved? angol.
60. Kedvenc helyed? Madrid, London, nagyon el szeretnék egyszer jutni erre a 2 helyre. Még külföldi hely: Bibione, Magyarországon belül pedig Budapest, és Győr.
61. Kedvenc énekeseid? Angel, Adam Lambert, David Guetta, stb.
62. Kedvenc színészed? Rudolf Péter, Theo James
63. Kedvenc filmed? Veronica Roth: A beavatott könyvéből készült film; Jöttünk, láttunk, visszamennénk; Másnaposok.
64. Kedvenc éttermed? Mc Donalds :)
65. Kedvenc dalod? Sok kedvencem van :)
66. Kedvenc kajád? rántott sajt minden mennyiségben, és bármikor :)
67. Kedvenc italod? cola :)
68. Kedvenc meséd? Tom és Jerry
69. Kedvenc zenei stílus? rap
70. Kedven idézeted? A külső, ami megfog, de a belső, ami megtart :)
71. Kedvenc viseleted? fekete farmer, fehér poloval :)
72. Kedvenc oldalak? Facebook, Instagram, Youtube
73. Összetartó családod van? Igen :)
74. Van testvéred? Nincsen sajnos.
75. Hány barátod van? Van pár. Még sosem számoltam össze őket.
76. Elmondasz nekik mindent? Nem mindenkivel osztok meg mindent.
77. Könnyen barátkozol? Ha a partner is vevő rá, akkor igen :)
78. Van egy olyan barátod, aki külföldön lakik? Igen.
79. Szeretsz új emberrel megismerkedni/új barátokat találni? Igen :)
80. Jól kijössz a tanárokkal? Volt, aki utált, de volt, aki szeretett.
81. Voltál már szerelmes? Igen.
82. Hajszíned? Barna
83. Rövid vagy hosszú? Rövidebb inkább.
84. Szemszíned? Zöld.
85. Fogszabályzó? Volt, de már nincsen :)
86. Szemüveges vagy? Csak monitorhoz, és tv-hez kell hordanom :)
87. Magasságod? 160 cm.
88. Súly? Ilyet egy nőtől nem lehet kérdezni :)
89. Tetkó? Nincs.
90. Piercing? Nincs.
91. Pesszimista vagy optimista? Inkább optimistább.
92. Magabiztos vagy félénkebb? Mindkettő. Néha ilyen, néha olyan vagyok.
93. Elégedett vagy magaddal? Nem teljesen.
94. Legrosszabb tulajdnságod? Makacs vagyok.
95. Legjobb tulajdonságod? Segítőkész.
96. Mi számít jobban a külső vagy a belső? Mindkettő.
97. Általában milyen a kedved? Vidám.
98. Könnyedén kijössz az emberekkel? Igen, már akivel ki lehet.
99. Könnyen zavarba lehet hozni? Igen.
100. Hogyan jellemeznéd magad? Segítőkész, aranyos, kedves lány. :)

2. fejezet 2. rész

Sziasztok!

Legelőször szeretném megköszönni a 2000 feletti megtekintést :) Hatalmas örömmel tölt el, hogy ennyien idekattintottak a blogomra. 
Minden kattintásnak nagyon örülök, és minden feliratkozót hatalmas szeretettel várok. Hamarosan a Facebook oldalon nyereményjátékkal fogok jelentkezni, de addig is elhoztam a 2. részt Nektek :)

Jó olvasást kívánok hozzá :)


Tegnap nagyon nehezen aludtam el. Ennyit még nem járt Gergőn az eszem, amennyit éjjel.
Magamnak sem tudtam megmagyarázni, hogy miért történik ez. Megkedveltem volna? 
Gyorsan felöltöztem, és kimentem kv-t főzni magamnak. 
- Szia! - köszöntött Regina vidáman. 
- Szia! 
- Nem sokat aludhattál. - vett szemügyre az asztalnál. 
- Ennyire látszik?
- Igen. Mi történt veled? 
- Az a baj, hogy én sem tudom. - túrtam bele a hajamba. 
- Mesélj, már kíváncsi vagyok! - kérlelt. 
- Nem értem magamat. Mintha egy labirintuson kellene végigmennem, és elsőre kitalálni belőle. Lehetetlen a dolog. 
- Gergőről van szó? 
- Igen. - vallottam be nem szívesen. 
- Mit tett?
- Én tettem valamit, amit talán nem kellett volna. Elmondtam neki az elvárásaimat. 
- Mi? - nevetett ki Regina, megjegyzem talán jogosan. - Gergő és az elvárásaid? 
- Azt hittem, hogy.... Mindegy. Inkább összekapom magamat, és menjünk az iskolába!
Berohantam a fürdőszobába, és megálltam a tükör előtt. Valóban látszott rajtam, hogy egész éjjel forgolódtam. Egy kis sminkkel kikorrigáltam a helyzetet. 
- Mehetünk. - kaptam fel a táskámat. 
- Jó. 
Gyorsan lefutottunk a lépcsőházban, és Regina pasiját, Szabit láttam meg. A barátnőm egyből odafutott, és egy puszit adott a srác szájára. 
- Hello! - köszöntöttem Szabit. 
- Szia, Zsófi!
Beültünk az autóba, és elindultunk a főiskola felé. Percenként néztem a mobilomat, hogy Gergő nem üzent-e nekem valamit. 
- Idióta férfiak! - dobtam magam mellé a mobilt, amikor már 20 percen keresztül azt tapasztaltam, hogy senki sem akar nekem üzenni. 
- Drágám, úgyis most találkozol vele az előadáson. - bíztatott Regina.
- Remélem.
 A kapunál állt pár srác, akik cigizés közben engem néztek. Nem értem, hogy mi volt olyan furcsa, de ők tudják. 
Az előadóterembe belépve körbenéztem, Gergőt keresve. Szomorúan konstatáltam, hogy sehol nincsen. 
Leültem Petra mellé, és bekapcsoltam a laptopomat. Ideges voltam. Vajon miért nincsen itt? Mi történhetett?
- Baj van, Zsófi? - kérdezte Petra, amikor látta, hogy dobolok az ujjaimmal a laptopon, és csak bámulok a semmibe. 
- Jól vagyok. - közöltem a tényt, ami nem volt teljesen igaz. Sőt teljes mértékben füllentésnek mondanám. 
Azt hittem, ha elmondom neki, hogy mit szeretnék, akkor megért, és legalább megpróbál úgy tenni, mintha érdekelné. Azt hittem szeret ennyire, hogy meg tudjuk beszélni.
Az egész előadást végiggépeltem csak azért, hogy valami lekösse a gondolataimat. Más nem tudott segíteni. 
Amikor vége lett a 3 előadásnak, akkor kaptam egy SMS-t. Rekordsebességgel nyitottam meg az üzenetet. A feladó azonban más volt, mint akit szerettem volna. 
Sasvári Szandra: Szia, Zsófi! Mi a helyzet? :) Amúgy nem tudod mi történt a bátyámmal? Puszi. 
Gergő húgával jóban lettem abban a bizonyos 24 órában, amit náluk töltöttem. Nagyon aranyos lány. 
Gondoltam inkább felhívom, és kiderítem, mi lehet a gond. 
- Szia, Zsófi! - üdvözölt vidáman. 
- Szia Szandra! Mi a helyzet?
- Megvagyok. Lehet, hogy ide kellene jönnöd. Nem tudom, hogy mi történt a bátyámmal. Csak bent ül a szobájában, ki se jön. Nem láttam még ilyennek. 
- Jól van, valahogyan elmegyek addig. Puszi. 
- Szia!
Aggódtam Gergő miatt, ezt el kellett ismernem. 
Szerencsére Szabi jött Regináért, így elvállalta, hogy felvisz a Rózsadombra. Nagyon rendes volt tőle. 
Egy ismerős ház előtt álltunk meg. Gergőék háza. Gyorsan berohantam, és felfutottam az emeletre. 
Megálltam az ajtó előtt. És most mit mondjak neki? Mondjam azt, hogy bocsi, nincsenek elvárásaim? Megmondjam neki, hogy hiányzott, és lehet, hogy vannak érzelmeim irányába?
Végül benyitottam lesz, ami lesz alapon. Megláttam őt a számítógép előtt ülve egy kopott farmernadrágban, és egy kinyúlott fehér poloban. Még így is jóképűen festett. 
- Szia! - szólaltam meg félénken, és becsuktam magam mögött az ajtót. 
Rámnézett, és nagyon meglepődött. 
- Szia, Zsófi! Te itt? 
- Igen. Eljöttem hozzád. 
- Foglalj helyet! - mutatott az ágyára. 
Leültem. A szemeibe néztem, amik elég nagy káoszt mutattak. 
- Jól vagy? - törtem meg a kínos csendet. 
- Nem. Elveszítettem valakit. 
- Meghalt valaki? - kaptam hirtelen a számhoz. 
- Szerencsére nem. Csak te vagy az. 
- Nem értelek. 
Lassan felkelt, és odaült mellém az ágyra. Nagyon fáradtnak, és kimerültnek látszott. 
- Zsófi, egész éjjel fent voltam, és gondolkoztam. Nekem soha nem volt ilyen barátnőm, mint amilyen te vagy. Mindegyiknek a pénz, és az ajándékok számítottak. Nem érdekelte őket, hogy én mit érzek belül, vagy az, ha esetleg szomorú voltam. Nekem ezek a kapcsolatok adták az alapot, és a nőkhöz való viszonyulást. Szeretlek téged, viszont a magam módján. Én nem vagyok ilyen, hogy veszek neked egy rózsát, vagy elhívlak a Margitszigetre egy romantikus piknikre. Az a baj, hogy ez nem én vagyok. 
Megfogta a kezeimet, és úgy folytatta: 
- Különleges vagy számomra, ez is annak a jele. Te külömb vagy mindegyiknél, akivel eddig találkoztam. Túl jó lennél hozzám. 
- Gergő, azt mondtad, hogy nem akarsz elveszíteni, és nem adod fel. Ezek szerint mégis? - kérdeztem félve. 
- Zsófi, igyekezni fogok, de semmit nem ígérhetek. Én Sasvári Gergő maradok. 
- Értem. - néztem rá szomorúan. Sajnáltam őt is, és az egész helyzetet. 
- Miért jöttél el? - terelte a témát. 
- Ma nem voltál suliban, és a húgod is aggódott miattad. 
- Jól van akkor. Nem kell aggódni. 
Kopogtattak az ajtón. Hirtelen kaptuk fel mindketten a fejünket. 
- Gyere! - mondta Gergő. 
- Hello, haver! Azt mondták, hogy nem vagy jól. Gondoltam játszhatnánk. - lépett be egy számomra ismeretlen fiú. 
- Hello, Robi! Gyere csak be!
- Én mennék is. - álltam fel a helyemről, elengedve Gergő kezét. 
- Ő ki? - nézett rám a srác csodálkozva. 
- Zsófi, az egyik csoporttársam. - konstatálta lazán Gergő, mintha az előbbi beszélgetésünk lufiként szállt volna el a levegőbe. Tehát az a helyzet, hogy nem meri elmondani a haverjainak, hogy van egy érzelmes oldala. 
Kifutottam a szobából, nem akartam többet hallani. Már a kapunak fogtam a kilincsét, amikor Gergő hátulról átölelt. 
- Sokat jelentesz nekem, Zsófi. 
- Nem hinném. - fordultam vele szembe. 
- Most miért vagy ilyen?
- Idejövök én hülye, megnézni, hogy mi van veled, kiteszem neked a lelkem, és ez a hála? Azt mondod, hogy csak egy csoporttársad vagyok? Most akkor kinek mondasz igazat? Nekem, vagy a haverjaidnak?
- Ne haragudj rám!
- Nem akarod lerombolni a nagy hírnevedet a haverjaidnál, erről van szó? Nem akarod megmondani, hogy bocsi, de van érzelmes oldalam is, és talán van egy lány, akivel nem csak játszani akarok?
- Ők csak az egyik oldalamat ismerik. - vallotta be. 
- Tudod mit? Akkor menj velük szórakozni, meg csajozni, engem pedig hagyj!
- Rosszul látod. - fogta meg a kezemet. 
- Nem, Gergő, sajnos én látom jól. 
Hívtam magamnak egy taxit, és elmentem a helyszínről. Nem akartam több magyarázkodást, és hazudozást. 
Amikor hazaértem, azon kaptam magamat, hogy elerednek a könnyeim. Mi történik? Pont őmiatta, aki egy könnycseppemet sem érdemli meg? 
Amikor beléptem a konyhába, azt láttam, hogy Regina Szabi ölében ül, és éppen elvesznek egymás szájában. 
- Nektek is jó estét! - köszöntöttem őket, majd bevonultam a szobámba, és magamra zártam az ajtót. 
Bekapcsoltam a laptopomat, és inkább nekiálltam pár statisztika példa megoldásának. 
Majdnem elaludtam már a sok számolástól, amikor a Facebook üzenetet jelzett. 
Sasvári Gergő üzenete: Szép álmokat, Drágám! <3 
Tökéletes időzítés. Ez után a nap után biztosan szép álmaim lesznek.  

2. fejezet 1. rész

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy folytatom ezt a sorozatot :) Viszont kezdek egy 2. fejezetet, remélem, hogy nem fogjátok bánni. Zsófi élete tehát folytatódni fog ;) Nagyon remélem, hogy örültök neki :)
Nagyon szépen köszönöm az eddigi megtekintéseket, és feliratkozásokat :) 

Véleményezzetek, olvassatok, és iratkozzatok fel, ha van kedvetek :)


Anyukám túlesett a műtéten, és szerencsére meggyógyult. Ez volt a legfontosabb dolog az életemben. Nem érdekelt más csak anyu egészsége. Bármit odaadtam volna érte, hogy felépüljön, és jól legyen. 
Gergővel rendeződött a viszonyunk, már amennyire lehetett. Sok dolog nagyon rosszul esett tőle. Bár mostanában a jó oldalát próbálja mutatni, azért sokszor összeveszünk. 
Márkkal pedig elvagyunk. Eljárunk erre-arra, beszélgetünk, filmet nézünk, segít nekem a tanulásban, ilyesmik. A barátnőim már megkedvelték. 
Október van. Jönnek az esős, szürke hétköznapok. Ilyenkor olyan "London-feeling" fog el. Azt mondják, hogy arrafelé ilyen az időjárás. 
Mai napon is szakadó esőre ébredtem, és egy ismerős hangra a konyhából. Beszélgetést hallottam: Regina, és Gergő hangja volt. Gondoltam hallgatózok egy keveset, és addig összepakolom a füzeteimet, a laptopom, és a táskám többi tartalmát. 
- Próbálok neki megfelelni, de néha olyan lehetetlen. Olyan kis dolgokon veszekszünk, mint például ma miért esik az eső, vagy hogy nem akar focit nézni, mert milyen béna dolog. - hallottam Gergő hangját. 
- Zsófi nem olyan lány, aki leül veled focit nézni egy tál popcornnal. - nevetett Regina. - Tényleg nem ismered ennyire? Pedig másfél hónapod volt rá. 
- Igen, talán ez a baj, hogy nem ismerem eléggé. 
- Csak lassan a testtel, ne feledd, hogy nem kell nyomulni. Jut eszembe, nem kelt még fel ez a lány?
Ekkor kinyitottam az ajtómat, és meglepődtek, hogy már felöltöztem, és rendbe szedtem magamat. 
- Sziasztok! - mosolyogtam feléjük. 
- Hello! Te már felkeltél? - kérdezte Regi. 
- Igen. Nem akarok elkésni az előadásról. 
- Helyes. Gergővel megyünk. 
- Felőlem jó. - mondtam unottan. 
A fürdőszobában gyorsan kentem a számra halványan egy kis szájfényt, szemceruzával kihúztam a szememet, és már mentem is Regina és Gergő mögött a lifthez. 
Gyorsan odafutottunk a fekete bmw-hez, és beszálltunk. Az eső változatlanul locsogott. 
- Remélem beérünk. - húzogatta a száját Regina a hátsó ülésen mögöttem. 
- Nyugi, száguldani fogunk. - mosolygott Gergő. 
Figyeltem az úton siető diákokat, és a munkába igyekvő felnőtteket. Mindenki esernyőt tartott, és próbált minél hamarabb a buszmegállóhoz érni, ahol jobb esetben beállhatott fedett helyre. 
- Szabika üzent. - kiáltott fel Regina. 
Azt még nem említettem, hogy a kórházban lévő fiatal gyakornokkal, aki tetszett neki, elkezdtek randizgatni. Most a - Szabika olyan helyes, aranyos, meg minden tuti vele - résznél tartanak. 
- Örülök neki, de ne most üzengessen. Mindjárt ott vagyunk a főiskolánál. 
- Nem kell irigykedned. 
- Regi, hagyjál már ezzel a szöveggel!
Gergő leparkolt, aztán befutottunk a terembe. Már sokan ott voltak. Megpillantottam Petra barátnőmet is, aki vadul integetett nekünk, jelezve, hogy foglalt nekünk helyet. 
- Sziasztok csajok! - ölelt meg minket. Gergőt csak egy pillantásra méltatta. 
- Szia! - köszöntük neki kórusban, majd leültünk. 
Én általában Gergő, és Petra közé kerültem. 
- El fogok aludni. - ásított nagyot Gergő. 
- Akkor aludj! - rántottam a vállamon. 
- Szerintem én lennék számodra az ideális férfi. - nézett rám barna szemeivel. 
- Nem hinném. 
- De miért? Attól, hogy nem értünk egyet dolgokban...
- Konkrétan majdhogynem semmiben. - néztem a szemeibe. - Neked mit jelent az a kifejezés, hogy barátnőm van?
- Viszem mindenféle, veszek neki ajándékokat, szeretem, ennyi. 
- Kár, hogy én másképpen látom. 
- Pedig ez kell a lányoknak, Zsófi. 
- De nekem nem. - fordultam el tőle.
Gergőnek hiába mondtam, hogy hiába venne nekem ajándékokat, attól még nem nyeri el a szívem. Az agyához soha nem fog eljutni. Valahogyan a hallójáratában megakad az információ. 
Egész órán gépeltem, ő pedig írt a füzetébe, és közben engem bámult. Ez volt a mindennapi kihagyhatatlan rutinja: az én bámulásom. 
Amikor végre a tanár úgy döntött abbahagyja, mindenki felsóhajtott, és elindult a statisztika gyakorlatra, ami unalmasabbnak számított. 
Amikor beültünk a terembe, rezegni kezdett a telefonom. Megnyitottam az üzenetemet. 
"Szia! Szeretnék veled találkozni. Írd meg, hol és mikor! Márk. "
Örültem az üzenetének, bár nem annyira, mint kellett volna. Márk sokat féltékenykedett, jogtalanul. Gergővel semmi nem történt köztünk. Még azon a napon sem, amikor beváltottam a neki tett ígéretemet, és 24 órát együtt voltunk, cserébe azért, hogy adott nekem pénzt. Még egy csók sem csattant el. Bár ő szerette volna, de amikor látta, hogy ellenállok, akkor nem erőszakoskodott. 
Márkkal volt olyan, hogy napokig nem beszéltünk, mert bevágta a szokásos hisztit. Ilyenkor nekem kellett megvígasztalnom, amikor nem is tehetettem a dologról egyáltalán. 
- Ki üzent? - kérdezte Gergő mellettem. 
- Márk. - vágtam oda nyersen. 
Gergő valamiért magabiztosnak érezte magát, így nem szólt semmit. Maximum belül csendesítette le háborgó lelkét. 
- Talállkozol vele? - kérdezte. 
A tanárnő betoppanása zavarta meg a beszélgetést. Egyből csend lett a teremben. 
- Szép jó napot kívánok! - üdvözölt mindenkit. - Egy kis gyakorló feladat után bele is mélyedhetünk az újabb tananyag gyönyörű rejtelmeibe. 
- Nagyon gyönyörű. - mondta mindenki eléggé irónikus hangnemben. 
A névsor felolvasása, és pár gyakorló feladat után, a tanárnő engem szúrt ki magának. 
- Zsófia, kijönne megoldani az egyik példát? 
- Persze. 
Kisétáltam a táblához, és sikerült megoldanom a feladatot egy kis segítséggel. 
- Nézd már, a Sasvári barátnője milyen ügyes! - hallottam meg az első padban sugdolózó fiúkat. 
Erre elkapott az idegbaj. Azt hiszem, lesz Gergőhöz egy-két szavam.  
Szerencsére erre a napra, csak ez a 2 óra volt betrevezve az órarendben. 
Amikor kiértünk a folyosóra, Gergő elé mentem, és konkrétan nekiszorítottam a falnak a kezeimet a mellkasára téve. 
- Mégis mit képzelsz? Miféle agyszüleményedet terjeszted?
- Most mi a baj? Nem szóltam egy szót sem. 
- Hallottam, hogy min mosolyogtak a többiek. Mi az, hogy a Sasvári barátnője? Mondd, te normális vagy? 
- Csak előre vetítettem egy-két embernek a jövőt. - nevetett az arcomba. 
- Rohadtul nem vagy vicces. Tudod mit? Nem is akarlak látni. 
- Pedig ma én viszlek haza titeket. - kiáltotta utánam, és fogta meg a kezemet. 
- Engem biztosan nem. 
Kirántottam a kezemet a szorításából, és kifelé siettem. 
Mérges voltam, és csalódott. Bedőltem, hogy megváltozott, erre hazudott. Nem értem, hogy miért vagyok ilyen naív vele kapcsolatban, újra meg újra. 
Gyorsan futottam a metrómegállóig, nehogy tiszta víz legyek. Bár ebben a helyzetben még az sem érdekelt volna. 
A metrón a szokásos tömeg alakult ki. Beszállni is alig tudtam. Nagyon vártam, hogy elérjük a végállomást, ahol végre leszállhatok. Nem akartam senkivel sem találkozni, így nehezen Márknak is visszaírtam, hogy nem érek rá, és nem akarok senkivel sem beszélni. 
Amikor hazaértem, Reginát nem találtam sehol. Helyette más valaki várt. Gergő, teljes életnagyságban. 
- Nem érdekel a magyarázkodásod. Nem szeretnék senkivel sem beszélgetni. 
- Kérlek, hallgass meg! - követett a szobámba, majd leült az ágyam szélére. 
- Kérlek, tűnj el innen jó messze! Naív voltam, elhittem, hogy változol, de mindig hagyod, hogy csalódjak benned. Látod, ez vagy te. 
Miközben a táskámból pakoltam ki a dolgaimat, ő folyton engem nézett. 
- Nem adom fel, akkor sem. 1 hónap alatt nem tudtál levakarni magadról, most sem fogsz. - mondta határozottan. 
Odaálltam az ablakhoz, és néztem a lefelé folyó esőcseppek hadát. Olyan jó lenne közéjük tartozni, és céltalanul csak menni valamerre. Mindegy, hogy merre visz az út, sodródnék az árral. Könnyű lenne, mint egy esőcsepp élete.
- Zsófi? - lépett mellém Gergő. - Min gondolkozol?
- Semmin. - fordultam el. - Tudod, szeretnék egy olyan pasit, aki megbecsül, igazán szeret engem, akivel örömömet és bánatomat meg tudom osztani, aki felvidít, akinek sokat jelentek. Nem kell ajándék, nem kellenek ékszerek, sem semmi, csak érzések. - néztem a szemeibe. - Szólj, ha ezeket meg tudod adni, aztán beszélhetünk!
Gergő úgy állt ott előttem, mint aki karót nyelt. Csak nézett, de láttam rajta, hogy csak testben van itt. Nem mozdult. 
- Itt vagy? - kérdeztem tőle, a kezemmel a szemei előtt legyezve. 
- Ne haragudj, de most el kell mennem, át kell gondolnom a dolgaimat! Szia!
- Szia!
Leültem az ágyamra, és azon gondolkoztam, hogy vajon jól tettem-e, hogy elmondtam neki az őszinte véleményem. Elijesztettem Gergőt magamtól, ez elég valószínű. Nem is értettem, hogy miért érzem azt, hogy sajnálom ezt a tényt. Hiszen örülnöm kellett volna. Egy megfoghatatlan érzés kerített hatalmába, amit még magamnak sem tudtam elmagyarázni.
 

Adri

Sziasztok :)

Ebben a bejegyzésben magamról írok le néhány információt. Ha kicsit jobban meg akarsz ismerni, akkor nézd csak végig ezt a kis apróságot. 

Adri vagyok, 1990-ben születtem Szombathelyen, és jelenleg is itt élek. 
Nagyon-nagyon szeretek írni, és már komolyabb terveim is vannak vele. Szeretném tökéletesíteni a kézirataimat, és könyv formájában kiadni. 
Jelenleg két történeten dolgozok: Angyalok és ördögök, illetve egy többkötetes sorozaton, melynek a címe: Diána. 
A történeteket főként a saját élettapasztalatomra alapozom. Ezeket főként fiataloknak ajánlom, de természetesen nincsen korhoz kötve. 

(Bővítés alatt!)


 

 

11. rész: Pénzkérdés

Sziasztooook :) Nagyon szépen köszönöm a sok oldalmegtekintést. Legyetek rendszeres olvasók, és kövessétek mindig figyelemmel az eseményeket. A történet tovább bonyolódik :P

Jó olvasást hozzá :)

Nagyon ideges voltam, és a könnyeim is folyamatosan hullottak, mintha kint felhőszakadás lenne. Anyámról volt szó, akit nagyon szeretek. Aki felnevelt, aki mindenre megtanított. Egyszerűen nem hagyhatom cserben, főként így, hogy kórházba került. 

Végül összedobtam pár cuccot egy nagyobb táskába, és elfogadtam Márk segítségét. Petra is velünk tartott. Ragaszkodott hozzá, hogy mellettem legyen. 

- Nyugi, nem lesz nagy gond. Anyukád biztosan felépül. - nyugtatott Márk. Pontosítok, inkább csak próbált nyugtatni. 

- Márk, az anyámról van szó. Érted?

- Persze. Nem szeretném, hogy idegeskedj, amikor nem is tudunk semmi pontosat. 

- Az öcsém nagyon sírt, felfogod? Anyámnak szívinfarktusa volt. Tudod, te hogy milyen veszélyes az? Bele is halhatott volna. 

- Ezt mind megértem. 

- Tudod mit? Inkább koncentrálj útra, hátha hamarabb hazaérünk!

- Ne veszekedjetek már! - emelte meg a hangját a hátsó ülésen Petra. - A nagy bajban összetartóak az emberek, és nem széthúznak, mint egy csorda. 

- Sajnálom, ha nem érti, hogy anyámról van szó. - mondtam ki gúnyosan a szavakat Márkra nézve. 

- Képzeld, megértem. De inkább meg sem fogok szólalni, ha ezt szeretnéd. 

- Tökéletes lesz. - vágtam vissza. 

Nem akartam bántani Márkot. De ebben a helyzetben, kit lehetne megnyugtatni? 

- Komolyan mondom mindjárt kiszállok, ha nem hagyjátok abba! Beszélhetnénk értelmesebb témáról! Mondjuk mit szóltok Gergő álszentségéhez?

Petra barátnőm állandóan bele tudott célozni azokba a témákba, amiket utáltam. Amiről utáltam beszélni, és amikbe gyűlöltem belegondolni. 

- Tökéletes téma. - mondtam gúnyosan. - Egyértelmű színjáték. Átver mindenkit, akit tud. 

- Szerintem téged nem. 

- Petra, figyelj, rohadtul nincs kedvem beszélni arról az őrültről. Maradjon magának!

- Rendben. 

Amikor odaértünk a győri kórházhoz egyből berontottam az épületbe barátaimat hátrahagyván. 

- Hölgyem! Takács Annát keresném. Meg tudná mondani, hol van?

A recepciós nő keresgélt a számítógépén, majd felnézett:

- 2. emelet jobbra 210-es szoba. 

- Nagyon köszönöm. 

Felrohantam az emeleteken, majd megláttam apámat és az öcsémet. 

- Apu, öcsi! - kiabáltam, majd jó szorosan megöleltem őket. Láttam rajtuk, hogy nagyon szomorúak. 

- Mi történt? Hogy van anyu? - kérdeztem hirtelen az ölelésből kibontakozva. 

- Nem túl jól. - szomorkodott apu. 

Közben a barátaim is odaértek, akik üdvözölték családom tagjait. 

- Bemehetek hozzá?

- Persze, menj!

Benyitottam a szobába, és odamentem anyu ágyához. Anyám mozdulatlanul feküdt, infúzió csöve lógott ki a kezéből. Nagy nehezen észrevett. Leültem az ágya szélére és megfogtam a kezét. 

- Anyukám, hogy vagy?

- Zsófim, hazajöttél?

- Persze. Tudod, hogy ha rólad van szó, akkor bármikor. Anya, mi történt?

- Nem tudom. Egyszer csak elsötétedett előttem minden, megszédültem, és elájultam. A szívem nagyon elkezdett fájni. Nem tudom, mi történt kislányom. 

- Anyu, ne félj! Majd az orvosok meggyógyítanak. 

- Kicsim, félek. Az orvos azt mondta, hogy kell egy-két műtét, hogy helyreállítsanak. Ehhez viszont sok pénz kell. Egy magánklinikán sokkal gyorsabban el tudnák végezni, mint itt a kórházban. Szerinte csak ez segíthet. 

Ezen a ponton tényleg nagyon elszomorodtam. Nem voltunk az a gazdag család, hogy csak úgy egy csomó pénzt kiadjunk valamire, ami nem volt bekalkulálva a családi költségvetésbe. Erre nem voltunk felkészülve. 

- Anyukám, kitalálok valamit, ne aggódj!

- Rendben kicsim. Nagyon szeretlek. 

- Én is téged. 

Kimentem a szobából, és elkezdtem sírni. Az az átkozott pénz, az kellene, hogy anyám meggyógyuljon. Egyedül ez mentheti meg az életét. Ráadásul minél előbb végre kellene hajtani a műtétet. A kórházi várólista pedig eléggé hosszú. 

- Hogy van anyukád? - jött oda hozzám Márk, majd átölelt. 

- Rosszul. Eléggé rosszul. 

Leültünk a székekre, és csak zokogtam Márk vállába. Egyszerűen tehetetlennek éreztem magam. 

- Márk, anyán végre kellene hajtani 2 szívműtétet valószínű, viszont minél előbb. Szükség lenne sok pénzre, mert egy magánklinikán sokkal gyorsabban elvégeznék, mint itt. Honnan szedjek össze hirtelen annyi pénzt? 

- Sajnos nekem sincs félretéve sok. - nézett rám szomorúan. 

- Az a baj, hogy nem ismerek olyan embert, akinek lenne. 

Petra, aki végighallgatta Márkkal való beszélgetésemet sírni kezdett. 

- Ez olyan szomorú. - zokogta. 

- Ne sírj te is! - öleltem át a barátnőm. 

- Eszembe jutott valami. - csillant fel a szeme. 

-Mi? - néztem rá reménykedve. 

- Bár nem fogsz neki örülni, sőt...

- Petra, kérlek...

- Jó, szóval arra gondoltam, hogy Gergő tuti adna neked pénzt. 

- Ezt nem is akarom hallani, Petra. Elég rossz ötlet. 

- De ha csak ez a megoldás? Anyukád csak fontosabb, mint a harag, nem?

- Anyu mindennél fontosabb. 

- Akkor gondold át!

Márk hirtelen elkapta a kezem, és elrángatott a folyosó távolabbi végére. Majd leültünk két székre. 

- Figyelj, Petrának sajnos igaza van. Be kell látnod, hogy Gergő tuti adna neked pénzt. Anyukádnak pedig szüksége van rá. Egyszerűen életmentő lenne a pénz. 

- Tudom. De el tudod képzelni, mit kérne érte cserébe? Azt, hogy feküdjek le vele? Azt, hogy járjak vele? Egyik sem hangzik jól, valljuk be. 

- Nem tudom, mit kérne. Inkább bele sem merek gondolni. De én sajnos az üzletből nem vehetek ki pénzt. 

- Tudom, Márk. Jó, várj, felhívom itt Gergőt!

Gyorsan felmentem facebookra, és Gergő adatlapján ott volt a telefonszáma is. Gyorsan betárcsáztam, majd mély levegőt vettem, és rányomtam a hívásindító gombra. 

- Tessék, Sasvári Gergő. 

- Szia, Zsófi vagyok. 

- Oh, Zsófi szívem, mekkora meglepetés. Azt hittem utálsz, királylány. 

- Nem változott ezen ellenérzésem irányodba. Viszont szükségem lenne a segítségedre.

- A hülye szőke barátod nem tudja kielégíteni vágyaid? - mosolygott. 

- Meghallgatnál, hogy mi a gondom, vagy tegyem le? 

- Persze szívem szerelme, mesélj!

- Anya kórházban van. Szívinfarktusa volt. Az orvos szerint 2 szívműtétet végre kell hajtani, viszont minél előbb. Itt a kórházban hosszú a várólista, szóval magánklinikán kellene. Ehhez viszont sajnos sok pénzre lenne szükség. Anyámnak életmentő lenne. 

- Nagyon sajnálom, Zsófi. - váltott szomorú hangnemre. - Mennyi kellene?

- Még nem tudom. Tudsz kölcsönadni nekem, vagy nem?

- Tudok. Neked bármikor. 

- Gondolom, lesz valami következménye a dolognak. Úgy értem cserébe tuti kell tennem valamit. - mondtam gúnyosan. 

- Igazából egy kicsi dolgot kérnék tőled, viszont nekem rettenetesen sokat jelentene. Töltsünk együtt egy egész napot, és érezzük jól magunkat! Nyugodj meg, nem kell semmi perverz dologra gondolnod. 

- Rendben. - egyeztem bele. Csak anyám egészsége lebegett a lelki szemeim előtt. Anyám gyógyulása nem eshet áldozatul egy Gergővel való hosszabb randevúnak. 

- A napot majd kiválasztom. Most édesanyád mellett van a helyed. Viszont tudd rám számíthatsz. A szőke barátod meg ennyit ér. 

- Ne bántsd, kérlek!

- Jó, te viszont vigyázz magadra, királylány. 

- Kösz. Szia!

- Szia!

- Megadja a pénzt. - válaszoltam Márk kimondatlan kérdésére. - Cserébe majd egy napot el kell vele töltenem. 

- Gondoltam. - mondta szomorúan. - Most viszont menjünk, vissza, és közöld a jó hírt. 

Visszamentünk a családomhoz. 

- Képzeljétek, az egyik barátom segít. Pénzt fogunk kapni. 

- Tényleg? - ugrándozott öcsém örömében. 

- Kislányom, nem tetszik ez nekem. - mondta apa. - Megbízhatunk mi ebben a srácban?

- Persze, apukám. Bízz bennem!

- Rendben. 

Nagy örömmel tölt el, hogy Gergő megteszi ezt nekem. Ahogyan a barátnőim mondanák, ez bizonyítja, hogy irántam őszintén érez. 

10. rész: A baj nem jár egyedül

Sziasztok :) Újra folytatni fogom ezt a történetet. Remélem követni fogjátok ugyanúgy, mint eddig. Igyekszem gyakrabban írni bele, hogy nyáron legyen egy kis jó olvasmány is :) Remélem tetszeni fognak a részek, puszi Nektek :)

Jó olvasgatást :)

Majdnem leesett az állam, amikor Regina kimondta a nevet. Azt a bizonyos nevet, akit már régóta lelketlen embernek ítélek meg. Annak a srácnak a nevét, aki már régóta bizonygatja nekem, hogy megváltozott. 

- De Regina mi történt? Egyszerűen hogyan?

Regina sírni kezdett, fájó emlékek törtek benne felszínre. Talán a tegnap estére emlékezett így. 

- Tudod Zsófi, nekem már régóta tetszik...és hát...tegnap elmentem hozzá. Aztán mentek a dolgok a maguk útján. Majd közölte velem, hogy téged szeret, nekem esélyem nincs. Aztán elborult az agyam teljesen. Tudom, hogy nem szabadott volna, de mégis annyira fájt. 

- Drága Regi, én mondtam, hogy milyen ember. Hányszor hangsúlyoztam ki?

- Tudom, tudom. Te mindig figyelmeztettél. Annyira sajnálom, hogy nem hittem neked. 

- Jó, nyugodj meg! Elfelejted, aztán lesz más valaki. 

Amikor Márkkal kimentünk a kórteremből nagyon mérges voltam. Elöntött a méreg. Reginának nem szabadott volna ebbe a csapdába beleesnie. 

- Megoldódik ez is. - ölelt át Márk. 

- Egyszerűen meg tudnám ölni azt a szemetet. - kiáltottam inkább Márk vállába. 

- Tudom, de nem tehetünk semmit. Reginának kell egy kis idő, aztán jobb lesz. 

Amikor Petrának is elmeséltem, hogy mi történt, teljesen le volt döbbenve. Nem tudott ő sem semmit erről az egészről. 
- Ezt azért én sem gondoltam volna. - mondta Petra eléggé meglepődve. 
Amikor kiértünk a kórházból, elgondolkoztam. Hogyan lehet egy pasi ilyen? Kihasználta ezt a lányt. Az érzéseit, és mindenét. És még higgyem el neki, hogy megváltozott? Ezek után szóba sem fogok vele állni. 
Márk hazavitt engem és Petrát, és úgy döntött, hogy ott marad velünk éjszakára. 
- Egyszerűen nem is értem Regit, hogyan érezhet egy ilyen ember iránt? - kérdeztem csak így magamtól. 
- Drágám, az érzések nem válogatnak. Csak úgy jönnek maguktól. Ez egy belső hang, amire általában figyelni szoktak az emberek. Aztán gondolom elvakította a rózsaszín köd. - mondta Márk. 
- Tudom, de pont egy ilyennel? Jaj, Istenem, miért? - felnéztem az égre, amely persze nem kínált megoldást. 
Inkább bekapcsoltam a laptopomat, és felnéztem a facebookra, míg a többiek sorban elmentek lezuhanyozni. Gergőtől várt egy üzenet már:
" Mi történt, királylány? Ma eléggé gúnyosan viselkedtél, de majd kialszod. Szép álmokat. G."
Ez már tényleg kiborított. Ezt tette az egyik legjobb barátnőmmel, és nekiáll nekem jópofizni? Menjen a fenébe, de tényleg!
Bár nagyon nem akartam, muszáj volt neki visszaírnom:
" Te öntelt, idióta, figyelj, amit tegnap tettél megbocsájthatatlan. Nem is értem, mit strapálod magad. Jóéjt. "
Lezártam a laptopomat mérgemben. Persze ebben a szituációban elég egyértelmű volt a dühöm. Hiszen az egyik legjobb barátnőm fekszik a kórházban egy pasi miatt. 
- Mi a baj? - nézett rám Márk. 
- Nem lényeges. Inkább aludjunk, legyen már vége ennek a borzalmas napnak!
- Jó. Biztos el tudsz aludni egyedül? - kérdezte Márk aggódva. 
- Nem tudom, talán. 
- Ha gondolod szívesen idefekszek melléd. Persze ne értsd félre, csupán baráti alapon. 
- Rendben. Ártani nem árt. - vetettem rá egy félmosolyt. 
Márkot láttam a legmegértőbb, leghelyesebb, legrendesebb srácnak. Kiállt mellettem, ami nagy dolog volt. Az ember nem mindennap találkozik egy olyan helyzettel, hogy egy csaj barátnője teljesen leissza magát, és kórházban köt ki. Bár talán ez is azt mutatta, hogy Márk többet érez irántam barátságnál. Már teljesen össze voltam zavarodva. 
Végül együtt aludtunk el az ágyon. A Hold pedig fényesen ragyogott a sötét éjszakában. 

- Szép jó reggelt! - kiáltott be Márk az ajtón. 
- Szia! - tápászkodtam fel. - Hány óra van?
-8. De főztem neked kávét. 
- Úristen, lekéstem az első órám. - jutott egyből eszembe. 
- Nyugi, Petra bement leírja neked. - nyugtatott meg. - De kihűl a kávéd. 
- Köszönöm, nagyon rendes vagy. - mosolyogtam rá. Olyan édes volt, hogy még erre is gondolt. 
- Szívesen. 
- Regina nem hívott?
- Hagyott egy üzenetet, hogy menjünk be érte, hozzuk haza. 
- Akkor összekapom magam, és rohanjunk!
Gyorsan felkaptam magamra pár ruhát, és elindultunk Márk autójához, majd elindultunk a kórház felé. 
- A szüleid nem hívtad fel? 
- Anyámmal beszéltem. Mondtam, hogy egyik barátomnál aludtam. 
- Rendben. És ma nem kellene dolgoznod? 
- Zsófi, ne aggódj miattam! Most melletted kell lennem. Ott a helyem. 
- De te nem vagy a ...
Betolatott egy üres parkolóhelyre, majd a szemeimbe nézett. 
- De az szeretnék lenni. 
- Honnan tudtad, mit akarok mondani?
- Gondolom az jött volna, hogy nem vagyok a párod. 
- Igen. - mondtam határozottan. - De menjünk be a kórházba!
- Igen, tényleg. - zökkent vissza Márk a valóságba. Úgy éreztem teljesen el tudott veszni a barna szemeimben, én pedig az ő tengerkék szemeimben. Tökéletes volt az összhang. 
Amikor beléptünk a kórterembe Regina már felöltözve várt, és mosolyogva. 
- Regina, szívem, mi a helyzet? - ugrottam egyből a nyakába. 
- Megvagyok. Képzeld, tegnap este bejött hozzám egy tök helyes srác az egyik ügyeletes orvossal. Beszélgettem vele. Itt van gyakorlaton a kórházban egy orvos mellett. 
- Tökéletes, de menjünk haza! - invitáltam barátnőmet. 
- De Zsófi, benézhetek hozzá? Kérlek. 
- Na, jó, kapsz 5 percet. Mi addig megvárunk a főkapunál. 
- Rendben, sietek. - mosolygott. 
Márkkal leballagtunk a lépcsőkön a kapuhoz. 
- Azért mik vannak? - mosolygott. - Még a kórházban szed össze egy pasit. 
- Jól van. Bár egy rendes, értelmes srác lenne. 
- Gondolom olyan lehet. 
Regina hatalmas vigyorral jött ki hozzánk. Mintha nem is egy kórházban lett volna. 
- Mehetünk. - mondta hatalmas vigyorral. 
Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé. 
- És hogy hívják a jelöltet? Telefonszám? - érdeklődött Márk. 
- Szabolcs. Telefonszámot cseréltünk. Azt mondta, majd találkozunk. 
- Regi, nehogy beleéld magad teljesen a helyzetbe! 
- Ne rontsd el a kedvét! Örüljünk, hogy visszatér önmagához. - mondta Márk. 
Tovább nem is beszélgettünk. Nem szeretném, ha a barátnőm még egyszer nagyot csalódna. Legfőképpen pedig azt nem szeretném, hogy még egyszer ilyen butaságot csináljon magával. 
Amikor beálltunk a parkolóba, nem akartam hinni a szememnek. Gergőt láttam meg, amint a házunk előtt állt, karba tett kézzel. 
- Sziasztok. - köszönt felénk. 
Igazából senki sem köszönt neki vissza, ami érthető is volt. 
- Mit tettem?
- Te idióta, a kórházból jövünk miattad. Az Istenért, Gergő, nem tudod mit tettél? - üvöltöttem felé. 
- Értem, szóval Regináról van szó. Nem mondtam, hogy csináljon őrültséget, nem kényszerítettem rá. 
- De lefeküdtél vele, és kidobtad. Miért nem érted meg?
- Ez nem teljesen így volt.
- Jó, szálljál le rólunk, húzzál el innen! Nem akarunk téged látni. Szia!
Berohantunk a lépcsőházba, fel az emeletre, majd be a lakásunkba. Nagyon dühös voltam, fel tudtam volna pofozni ezt a srácot. Mégis mit képzel magáról?
- Nyugi, Zsófi, nem kell vele foglalkozni. - ölelt meg Regina. 
- Tudom, de nem viselem el. 
Gyorsan összedobtunk valami ebédet, közben pedig sokat nevettünk. Nagyon örültem. 
Miközben ebédeltünk, megcsörrent a telefonom. Az öcsém hívott. 
- Zsófi, haza kell jönnöd, anya kórházba került. - sírt a telefonba. 
- De mi történt? Roli, mondj valamit, kérlek!
- Kérlek, gyere le, ahogyan tudsz. Behozta a mentő a kórházba, valószínű kisebb szívinfarktust kapott. 
- Te jó ég, indulok. Nagyon sietni fogok. Apa ott van,ugye?
- Persze. Gyere!
- Rendben. Szia!
- Szia!
Egyszerűen sírva fakadtam. Anyám nagy bajban van, és muszáj látnom. Muszáj mellette lennem ebben a helyzetben. 
- Mi történt? - kérdezett Márk és Regina aggódva. 
- Anya.....kórházba került. 
- Leviszlek azonnal kocsival. - közölte Márk. - A fenébe, hogy a baj nem jár egyedül. 

9. rész: Egy váratlan fordulat

SZiasztok kedves Olvasók :) Nagyon örülök az 500 feletti oldalmegtekintésnek :) Az oldalon most a kedvenc lányszereplőtökre szavazhattok :) Másik nagy öröm számomra, hogy a facebook oldalon is gyűlnek az olvasók :) Csatlakozzatok oda is bátran ;)
Elhoztam nektek a 9. részt, remélem tetszeni fog :)

Jó olvasgatást :)

Már hajnali 5-kor felkeltem. Igazából valószínű azért, mert este elég korán elaludtam. Egyszerűen nem akarok tudni az engem körülvevő eseményekről. Minden összeesküdött ellenem. Olyan érzésem van, mintha nyáron esne a hó. Hirtelen megváltozott minden. És mindez egy fiú miatt. Be kellett látnom, hogy Gergő teljesen felforgatta az életemet. Ha hasonlatot kellene írnom, akkor úgy fogalmaznék, hogy olyan érzés ez, amikor egy teljesen nyugodt állóvíz hullámzásnak indul. Felkavarta az életemet. 

Amikor kimentem a konyhába, hogy készítsek magamnak valami reggelifélét, Reginát láttam meg. Ott aludt a konyhaasztalnál. Nem tudom, hogy mi történhetett itt este. Aztán megláttam nála egy üveg tequilát, ami már teljesen üres volt. Valószínű elég szép éjszakája lehetett. Odamentem hozzá, és megráztam a vállát. 

- Regina, ébredj! 

- Mi van? Hol vagyok? - nézett fel rám teljesen álmos szemekkel. 

- Itthon vagy. Elég szépen beittál. Menj be inkább a fürdőszobába, mosakodj meg!

- Zsófi, én szeretlek. 

- Jól van, akkor segítek. 

Felemeltem a székről, és bevittem a fürdőbe. Ok, hogy haragszok rá, de akkor sem hagyhatom ilyen állapotban. Teljesen megsajnáltam. Nem tudott magáról semmit. Mi mást is tehettem volna ebben a helyzetben, mint segíteni rajta? 

A hideg zuhanytól úgy láttam, hogy teljesen felébredt. Legalábbis meg tudott állni a saját lábain. Adtam neki gyorsan egy fejfájás csillapítót. 

- Zsófi, beszélnünk kell!

- Regi, figyelj, ma itthon maradsz és pihensz. Nem mehetsz ilyen állapotban iskolába. 

- De ez fontos óra...

- Tudom, de akkor sem. Majd én jegyzetelek neked, és megkapod. 

- Annyira rendes tőled. Istenem, olyan utálatosan viselkedtem veled. Zsófi, te vagy az egyik legjobb barátnőm. Én nem akarlak soha elveszíteni. 

- Jó, elég volt, majd megbeszéljük, ígérem. Most szépen feküdjél le, és pihenj!

Amikor lefeküdt Regina végre, akkor bementem a szobámba, és a laptopomért nyúltam. Kell, hogy valami nyoma legyen, hogy miért van ilyen állapotban. Láttam már Reginát eléggé ittas állapotban, de ennyire soha. Ő mindig tudja a határokat, és ismeri. Tudja, hogy mennyi kell. Biztos történt vele valami este. 

A facebookon igazából nem láttam sem bejegyzést, sem üzenetet, egyszerűen semmit. Egyet tudtam: végére kell járnom, hogy mi történt a barátnőmmel. 

Amikor elkészültem, és összepakoltam a füzeteim és a laptopom, elindultam kifelé a háztömbből. Gergőt pillantottam meg a parkolóban autójának támaszkodva. 

Amikor meglátott egyből odafutott hozzám. 

- Szép jó reggelt! Mi a helyzet, Zsófi?

- Komolyan mondom már csak te hiányoztál a szar reggelemhez. Hogyan kerülsz ide?

- Eléd jöttem. Gondoltam, mehetnénk együtt is az iskolába. 

- Figyelj, van nálad nagyobb gondom is jelenleg. Amúgy nekem tökéletes a bkv. 

- Látom még mindig haragszol a tegnapi miatt. Sajnálom, nem akartam erőszakos lenni. 

- Már mindegy. 

Elkezdett esni az eső hirtelen a semmiből. Arra gondoltam, hogy Gergő egy mágus. Mindent a saját javára akar fordítani. 

- Akkor állunk az esőben, vagy indulunk? - kérdezte mosolyogva. 

- Jó, elmegyek veled, de egy feltétellel. 

- Mi lenne az?

- Nem érhetsz hozzám. 

- Rendben. 

Beültünk az autóba, és elindultunk az iskola felé. Állandóan Reginán járt az eszem. Mi történhetett vele? Miért ivott ennyit? 

- Mi a baj? - kérdezte Gergő hirtelen. 

- Semmi, csak elgondolkoztam. 

- Rendben. Amúgy hidd el nekem, hogy jóvá fogom tenni a tegnapit! Meglátod, hogy nem vagyok olyan rossz, aminek elképzeltél. 

- Hagyjuk ezt! Fáj a fejem is tőled. 

Amikor együtt léptünk be Gergővel az iskolakapun furcsa tekinteteket kaptam. Úgy éreztem, hogy mindenki engem néz. Bár most nem akartam velük foglalkozni. 

Amikor beléptem az előadóterembe, Petrát pillantottam meg. Egyből odaültem mellé. 

- Szia Petra!

- Szia Zsófi! És Regina?

- Erről szeretnék veled beszélni. Nem tudod, hogy mi történt vele?

- Nem. Miért baj van? - nézett rám ijedten. 

- Igen, baj van. Reggel ott találtam a konyhában, és egy üres tequilás üveg volt a kezében. 

- De jól van, vagy mi van vele?

- Bedobtam a hideg zuhany alá, bevett egy fejfájás csillapítót, és mondtam neki, hogy pihenjen, és maradjon otthon.

- Jól tetted. Amúgy jut eszembe este hamar elváltunk. Azt mondta, hogy mennie kell valahova, de nem mondta, hogy hova. 

- Remélem kiderül. 

Kis idő múlva elkezdődött az óra, és a folyamatos jegyzetelés. Gergő előttem ült, úgyhogy szerencsére nem tudott zavarni. 

- Hallod Zsófi, én úgy aggódok. - szólt hozzám Petra. Éreztem az elfojtott sírást a hangjában. 

- Én is. Majd megpróbáljuk kiszedni belőle, hogy mi történt. 

- Így lesz. 

Bár nem ismertem a történetet, mégis hatalmas haragot éreztem. Ha valaki kihasználta Reginát, azt gyűlölni fogom, és ezerszeresen fogja visszakapni. 

Az óra végén Gergő felállt, és felém fordult. Úgy megijedtem, hogy hirtelen levegőt sem vettem. 

- Nyugi, nem érek hozzád. - mosolygott. 

- Figyelj, Gergő, mikor törlöd le ezt az idióta vigyort a képedről? Nem látod, hogy teljesen rossz a hangulatom?

- Látom, királylány. Felvidítsalak? - kacsintott rám. 

- Inkább ne. Tőled nem kell semmi. 

- De mi a baj? Petra is tök szomorú. Mi ez a lehangoltság?

- Gergő, semmi közöd hozzánk. Foglalkozz magaddal! Igazítsd meg a hajadat, növeszd meg a farkad, és húzzál innen el!

- Összegezve: a hajam nem tetszik, a farkamat pedig nem láttad. Pedig eléggé...

- Fogd be! Rohadtul nem érdekelsz. Ne húzzál fel még jobban!

- Jól van. Pedig levezetném az idegességed. 

- Gyere Petra, üljünk el innen!

Petrával elültünk a terem másik felébe. Igazából bíztam abban, hogy Gergő nem fog követni. Szerencsére nem is tette ezt meg. 

A második órán is csak jegyzeteltünk. Semmi különleges nem történt. Amikor vége lett, és Petrával hazafelé indultunk volna, Gergő elém állt. 

- Szerintem világosan fogalmaztam. - kezdtem a gondolatmenetembe. - Komolyan mondom, kórházban kellene feküdnöd, mert agykárosodásod van. Nem bírja befogadni azokat az információkat, amiket én mondok neked. 

- Zsófi, én szeretlek. 

- Akkor idézek neked erre egy rapszöveget: "Szeretlek, hazudták szemembe vagy százszor/aztán ment a színjáték, ja, bármikor és bárhol..." /Angel: Bocs című számából/ 

- Nem hazudtam. 

- Hagyjuk ezt, állj el az útból! 

Amikor végre ellépett, Petrával azonnal hazarohantunk, hogy megnézzük, mi a helyzet Reginával. Nagyon aggódtam érte. Amikor hazaértünk, berontottam a szobájába. Igazából nem akartam elhinni, amit láttam. Két üveg pia hevert mellette teljesen üresen. 

- Zsófi, mi történt? - kezdett Petra sírásba. 

Próbáltam ébresztgetni Reginát, de nem válaszolt. 

- Petra, hívd a mentőket! - kiabáltam zokogva. 

Kb. 15 perc múlva értek ki. Amikor csengettek gyorsan egyből beengedtem őket. 

- Jöjjenek, itt fekszik a szobában!

Megijedtem, amikor ők is élesztgetni próbálták, de Regina nem adott jelet. Egyszerűen csak feküdt az ágyon. Petrával összeborulva sírtunk. 

- Mennyit ivott? - kérdezte az egyik férfi. 

- Igazából reggel egy üres tequilás üveggel találtam a konyhában, de akkor még felébredt. Bedobtam hideg zuhany alá, adtam neki fejfájás csillapítót, és itthon hagytam. Most értünk haza, és két üres üveg volt az ágy mellett. 

- Rendben, ez esetben be kell vinnünk. Valószínű, hogy ki kell mosni a gyomrát. 

- Kérem, uram, vele mehetnénk? Csak mi vagyunk itt neki, senki más. 

- Rendben. Kérem, akkor gyorsan szedjék össze a hölgy iratait, esetleg pár ruhát, holmit, ami kell neki. 

- Jól van. 

Gyorsan összeszedtem mindent, és elindultunk be a mentővel a kórházba. Ott voltunk Regina mellett Petrával. Mind a ketten fogtuk a kezét. Reménykedtem benne, hogy felébred, hogy elmond valamit. Sajnos ez még nem történt meg. Nagyon aggódtam. A sírástól már nem is láttam semmit. 

A kórházban odavezettek minket egy kórteremhez. Azt mondták, ha a gyomormosáson túl lesz, akkor idehozzák. Igazából Petrával csak vártunk, és sírtunk. 

- Nem szabadott volna egyedül hagynom. - vádoltam magam a történtek miatt. 

- De Zsófi, Regi még sosem tett ilyet. Ne vádold magad, kérlek! Valami megváltozott vele. 

- Petra, kérhetek valamit?

- Persze. 

- Tudom, hogy nem szereted Márkot, stb, de idehívhatnám? Tudom, hogy most mellettem állna, és meg tudna nyugtatni. 

- Jó, ha így akarod. 

Felhívtam Márkot, aki biztosított arról, hogy hamarosan itt lesz a kórházban. 

- Sziasztok lányok! - köszönt felénk. 

Amikor megláttam, egyből a nyakába ugrottam. Tudom, hogy tegnap nem valami szépen viselkedtem vele, de most szükségem volt rá. Egyszerűen kellett az ölelése. 

- Márk, ne haragudj, hogy iderángattalak!

- Zsófi, nem haragszom. De mi történt? - nézett rám elég szomorúan. 

- Regina beivott elég szépen. 

- De miért vagy hogyan?

- Nem tudom, mi történt. Reggel, amikor kimentem a konyhába egy üres tequilás üveg volt a kezében. Majd, amikor Petrával hazaértünk suli után, akkor már 2 üres üveg hevert az ágya mellett. Én nem értem, Márk. - zokogtam bele a vállába. 

- Zsófi, nyugodj meg! - ölelt magához még szorosabban. - Nem lesz semmi baj. 

- De nem tudom, mi történhetett vele. Nem tudjuk, hogy kivel találkozott. Egyszerűen már csak a legrosszabbra tudok gondolni. 

- Regina sosem tett ilyet. - mondta Petra Márkra nézve. - Soha nem volt ennyire szétesve. Ő mindig tudta, hol a határ. Ha buliztunk, akkor sem itta le magát ennyire. Egyszerűen nem értem. 

- Nyugalom, lányok. - ült le Márk kettőnk közé. - Meg fog ez is oldódni. Dívák vagytok. - mosolygott ránk. 

- Örökké dívák leszünk. - mondtam Petra szemébe nézve. - Mi hárman mindig, és örökké. 

- Így van. - válaszolt barátnőm. 

Így ültünk hárman, amikor Reginát tolták a kórterembe. Még mindig ugyanolyan sápadt volt. 

- Doktor úr - fogtam meg az egyik orvos kezét - kérem, hogy van?

A doki megállt, és ránk nézett. 

- Az a helyzet, hogy elég sokat ivott. Úgy néz ki, hogy teljesen kimostuk a gyomrát. Bár eszméleténél még nincsen teljesen. Hamarosan biztosan magához tér, és nem lesz gond. 

- Köszönjük szépen!

Megnyugtató volt ezt hallani, hogy hamarosan magához tér Regina. Egyszerűen nem bírtam elképzelni, hogy ki okozott neki ekkora fájdalmat, hogy csak az alkoholban látta a kiutat. 

Pár óra múlva bemehettem a kórterembe hozzá. 

- Regina, szívem, hogy vagy? - ültem le az ágya mellé, és fogtam meg a kezét. 

- Jobban. 

- De szívem, mi történt? Sosem csináltál még ilyet. 

- Zsófi, nem akarok erről beszélni. - fordította el a fejét teljesen a másik irányba. 

- Jó, akkor hagylak pihenni. 

Kimentem a szobából, és odaültem Petra és Márk közé. 

- Mi a helyzet vele? - kérdezte Petra kíváncsian. 

- Nem akar róla beszélni. - mondtam szomorúan. Látni a legjobb barátnőm szemében a fájdalmat, és a kínt, elég rossz érzés. Láttam Reginán, hogy tudja, mi történt, de elég fájdalmas neki ahhoz, hogy elmondja. Láttam a szemeiben, hogy nagyon megbánta, amit tett. 

- Gyere, menjünk le a büfébe, veszek neked valamit. - ajánlotta fel Márk. 

- Rendben. Petra mindjárt jövünk. 

- Okés. 

Lementünk Márkkal. Vett nekem egy szendvicset, és leültünk a közelben egy padra. 

- Nagyon jól esett, hogy engem hívtál. - nézett rám. - Azt hittem a tegnapi nap után nem akarsz látni. 

- Márk, sajnálom, hogy elmentem. Az a nap nagyon rossz volt, tudod te is. 

- Igen. Gergő teljesen összezavarja az életed. Az a rohadék. 

- Ne is beszéljünk róla! Ma is csak felidegesített. 

- Esküszöm, egyszer bemosok neki egyet. - mondta Márk mérgesen. 

- Annyit sem érdemel, hogy a kezed fájjon miatta. Az a gyerek semmit nem érdemel. 

- Igazad van. 

Miután végeztem a szendviccsel, Márk átkarolt, és nyomott az arcomra egy puszit. Olyan aranyos volt, hogy azt nem tudom elmondani. 

- Remélem megnyugodtál, Regina is rendbe jön, meglátod. - biztatott. 

- Igen. Így lesz. 

Mikor visszamentünk Petrához, ő  még ott ült, és várt. 

- Zsófi, kérlek, menjetek be Reginához! Azt kérte, hogy adjam át neked. 

- Rendben. 

Megfogtam Márkot, és berángattam magammal a kórterembe. Leültünk Regina ágyához, aki minket nézett. 

- Zsófi, ne haragudj rám!

- Regi, nem haragszok rád. 

- Márk - fordult Márk irányába - te se haragudj, hogy annyira ellenszenvesnek tartottalak. Rendes vagy, hogy idejöttél Zsófihoz. Nagyon rendes tett. 

- Nem haragszok. - mondta Márk őszintén. 

- Regi, én vagyok az egyik legjobb barátnőd - kezdtem bele a monológomba - szeretném, ha elmondanád, hogy ki tette ezt veled. Miért menekültél az alkoholba? Mi okod volt ezt tenni? Itt vagyunk veled Petrával, nem vagy egyedül. Megbeszélhetted volna velünk, és akkor nem lett volna ez. Tudod, milyen rossz volt, ahogy ott feküdtél tudatodon kívül?

- Ne haragudj, Zsófi! Én nem ilyen vagyok. 

- Tudom. Te egy jószívű, aranyos, kedves lány vagy. Ismerlek már régóta, Regi. Kérlek, mondd el, hogy miért tetted. 

- Zsófi, én nem vagyok normális. 

- Regina, kérlek. Itt vagyok, segítek. Hiszen tudod, hogy számíthatsz rám. 

- De elcsesztem a bizalmad. 

- Ne mondj ilyeneket! 

- Annyira sajnálom. - sírta el magát. 

- De Regi? Mit, miért, hogyan? Nem értelek. 

- Mindig is igazad volt, de nem figyeltem rád. 

- Regi, nem értek ebből egy szót sem. 

- Jól van, elmondom, hogy ki tette ezt velem. 

Láttam rajta, hogy nagyon őrlődik. Nem tudta, hogy mi lenne a jobb: elmondani nekem, vagy inkább magában tartani, és várni arra, hogy egyszer kitudódik csak úgy ok nélkül. 

- Gergő miatt ittam ennyit. Ő tette ezt velem. Miatta menekültem az alkoholba.