Jó olvasgatást :)
Nagy nehezen sikerült felkelnem az ágyamból. Ma úgy döntöttem nem megyek be a suliba, úgyis megkapom az előadások, meg a gyakorlat vázlatát. Péntek van, szóval nem strapálom magam ilyen dolgokkal. Kimentem a konyhába, inkább csináltam magamnak egy erős kávét. Elgondolkodtam közben csak úgy az életemen. Elszakadtam a családomtól a főiskola miatt, és a legjobb barátomtól is. Annyira hiányoztak már. Muszáj holnap hazamennem csak úgy, mert nem bírom nélkülük. 2 hete voltam otthon, Győrben. Igen, Győrben éltem 18 évet, és most itt vagyok Budapesten. A családi sztori az elég érdekes. Anyám és apám elváltak, amikor 8 éves voltam, az öcsém pedig 4. Elég fájdalmas egy elválás volt, de túléltük. Anyámnak kb. 5 éve van egy élettársa, akit öcsémmel nagyon szeretünk. Nagyon jófej férfi, és teljes mértékben apánkként tekintünk rá. Az öcsémről meg elöljáróban annyit, hogy egy kis lüke. Legalábbis szerintem. Szóval van egy jó kis családunk, ami azt illeti. Az édesapámmal nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, pedig itt él Budapesten. Hetente egy-két levélváltás és ennyi. Nem is futunk össze még véletlenszerűen sem. Bár, ha belegondolok már van másik családja.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nagyot ugrottam, amikor hallottam, hogy csengetnek.
- Tessék? - szóltam bele hangosan a kaputelefonba.
- Szia, Márk vagyok. Felmehetnék?
A szívem ebben a másodpercben megállt. Tényleg kezdtem érezni a halálomat.
- Szia! Nyitom.
Kinyitottam neki az ajtót, majd gyorsan magamra kaptam egy polot, meg egy farmernadrágot. Amikor megláttam, majdnem összeestem. Istenem, ez a srác hogyan nézhet ki ilyen jól? Hogyan lehet ennyire helyes?
- Szia! - üdvözölt.
- Szia! Gyere csak beljebb!
Beinvitáltam a lakásba, majd hellyel kínáltam.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem tőle bátortalanul.
- Nem, köszönöm. Csak beszélgetni szeretnék veled, ha nem zavarok. - mosolygott. Az a mosoly, állandóan a hatása alá kerültem. Nem tudtam eldönteni magamban már, hogy a srác varázsló, vagy mi.
- Nem zavarsz.
- Gondolom elég fura, hogy így feljövök hozzád, meg minden.
- Kicsit megleptél. - mondtam neki őszintén - De nem bánom kicsit sem, hogy itt vagy. Sőt...jobb társaságom nem akadhatna nálad.
Na jó, ennyire talán nem kellene vele őszintének lenni, még elbízza magát. Ahogy ott ült a széken, olyan volt, mint egy kisfiú, aki az anyukája büntetésére vár, mert rosszat csinált. Egyszerűen nem tudtam róla levenni a szemem. A szőke haja, kék szemei, a kisfiús mosolya.
- Valami baj van? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, semmi. - elvettem róla gyorsan a tekintetem - Figyelek rád.
- Azt látom. - nevetett. - Bejönnek neked a szőke, kék szemű srácok?
- Igazából nem az számít, de igen.
- Tökéletes. Akkor mit szólnál, ha elhívnálak ebédelni?
- Márk, figyelj, ma buliba kell mennem, és egyenlőre azt sem tudom mikor, hogyan.
- Ugyan, nem kell szégyenlősnek lenni. Ez csak egy ebéd, nem az ágyamba hívlak. - nevetett.
- Rendben, legyen. - adtam meg magam. - Amúgy mit szólnál, ha jönnél velem a buliba? A dívák mellett jöhetnél te is.
- Nem is tudom. Talán...
- Nem talán, hanem igen. Gyere velem, medencés party jó buli lesz!
- Jó, megyek.
Gondoltam, ha már a drága Gergő meglepetést akar nekem, hát szerzek én is neki. Márk ott lesz velem. Ennél nagyobb csapás talán nem érheti. Persze az is benne volt, hogy Márk eléggé nagyon tetszik, és egy közös buli talán meglendíti kettőnk között a dolgokat. Elgondolkoztam, amikor megcsörrent a telefonom.
- Szia Regina! Mondjad!
- Szia! Hol vagy?
- Itthon vagyok. Nem mentem suliba, nem volt kedvem.
- Azt vettem észre. És mit csinálsz egyedül?
Megijedtem. Muszáj neki hazudnom. Rá kellett jönnöm, hogy Gergőnek el fogja mondani, hogy Márk is itt van, és akkor lőttek a terveimnek.
- Elvagyok nyugi. Nincsen semmi baj.
- Rendben. Suli után hazamegyünk Petrával, és akkor felveszünk valami jó dívás ruhát. Gergő is azt üzente, hogy biztos te leszel a legszebb.
- Az az idióta csak ne üzengessen semmit!
- Jó, mindegy. Jó legyél. Puszi.
- Szia!
Lecsaptam a telefont, majd Márkra néztem.
- Ne haragudj, csak a barátnőim aggódnak.
- Mi van amúgy Gergővel? Miért vagy vele ilyen ellenséges?
- Igazából ő egy idióta, röviden. Kitalálta, hogy tetszek neki, és meg akar szerezni. Állítólag komolyak a szándékai. De a pletykák szerint eddig kb 4 csajjal eljátszotta, hogy ő komolyan gondolja, aztán 1 éjszaka után úgy dobta ki őket, hogy lábuk sem érte a földet. Ezenkívül pedig egy öntelt, egoista srác. Azt hiszi ő a világ ura.
- Így már érthető. Akkor mehetünk ebédelni?
- Persze, összeszedem magam egy kicsit és indulhatunk.
Amikor leültünk egy étterembe az ételünkkel egymással szembe nem bírtam enni. Kínos, de őt bámultam. Már azon kezdtem el gondolkozni, hogy milyen szép lenne, ha megcsókolna, amikor Márk visszarángatott a valóságba.
- Zsófi, itt vagy még?
- Ne haragudj, csak elgondolkoztam!
- Nem baj. És hol lesz a buli?
- Gergőnél.
Amikor kiejtettem ezt az egy szót, szegény srác elég szépen félrenyelt. Megijedtem, hogy hamarosan megfullad. Szerencsére 1 perc múlva már rendesen tudott lélegezni.
- Azt hittem utálod. - jutott szóhoz - Most meg az ő bulijára mész?
- Veled megyek és a dívákkal. - mosolyogtam.
- Igen, ez szép és jó, csak Gergő nem illik a képbe valahogyan.
- Muszáj elmennem a barátnőim miatt. Meg állítólag valami meglepetés is lesz nekem.
- Elég szépen nyomul a srác. Elég célratörő.
- Nem szeretnék róla beszélni.
Magamnak is be kellett vallanom, hogy Gergő meggyőzési módszerei elég jók. A két legjobb barátnőmet is meghívni a partyba egyenlő azzal, hogy engem is láthat. Kicsit izgultam is a buli miatt.
Az ebéd után Márk hazament mondván valamit el kell rendeznie. Kezdtem kicsit megijedni, hogy Márknak nem tetszik, hogy Gergőnél lesz a buli. Igaz, beleegyezett, hogy eljön.
Amikor hazaértem, első dolgom volt bekapcsolni a facebookot. Kaptam 1 üzenetet, amit meg is nyitottam.
" Szépséges Zsófia, mi a válaszod? Nagyon remélem eljössz a partyba. Biztos vagyok benne, hogy te leszel a legszebb lány, főleg fürdőruhában:P G. "
Jól van, álmodozz csak, hogy a tiéd leszek. Szép álom Gergő, bár sajnálom, hogy fel kell ébredned belőle. Muszáj volt neki válaszolnom:
"Kedves Gergő. Csak hogy tudd elmegyek, és csak azért, mert a legjobb barátnőim ott lesznek. Nem miattad, ha azt hinnéd egy percig is a hatalmas egóddal. Ja, és várom a meglepetést. Ajánlom, hogy pozitív legyen. "
Egyből jött is a válasz tőle: "Pozitív lesz a meglepetés, királylány. Csak neked szerveztem. Csak, hogy tudd, az egész este folyamán nem fogsz lekoptatni magadról, szóval készülj fel! "
Hát, te még nem is tudod mi vár rád, Gergő. Jó lenne, ha a legrosszabbra készülnél. - mosolyogtam magamban, majd lezártam a laptopomat.
Délután 4 körül már haza is értek a lányok a suliból.
- Szia Zsófi! - köszöntöttek mosolyogva.
- Sziasztok! Mi a helyzet csajok?
- Semmi, - vont vállat Petra - azon kívül, hogy Gergő mindenkit elhívott a buliba. Szerintem teljesen jó lesz. Jót fogunk szórakozni.
- Az biztos. - mosolyogtam. Persze én tudtam valamit, amit ők nem: Márk is ott lesz. Ez az információ úgy éreztem mindenkit sokkolni fog.
Amíg Petra és Regina a konyhában áradozott a Gergő féle partyról, addig úgy döntöttem mégis felhívom anyámat, hogy tudjon róla, holnap hazautazok a hétvégére.
- Szia anya! Mi a helyzet veletek?
- Szia kislányom! Megvagyunk. Nagyon hiányzol. - mondta szomorúan. Anya engedett el a legnehezebben Budapestre, de mivel tudta, hogy velem jön Petra és Regina, kicsit enyhült a nagy aggodalma.
- Ti is hiányoztok anya. Ezért arra gondoltam, hogy holnap hazautazok hozzátok csak a hétvégére.
- De jó. - szinte hallottam, hogy anyám a plafonig ugrál örömében - annyira örülök. Apa majd kimegy eléd az állomásra, jó?
- Rendben anya. Holnap írok neked egy sms-t, hogy mikor megyek. Puszillak, és nagyon szeretlek titeket.
- Mi is téged, kicsim. Vigyázz magadra, szia!
- Szia!
Amikor leraktam a telefont éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe. Nem hiába mondják, hogy a család az egyetlen biztos pont az ember életében. Legalábbis nekem az.
- Zsófi, te sírsz? Mi a baj? - nyitott be a szobámba Petra.
- Semmi, csak anyával beszéltem. Holnap utazok haza, és hétfőn reggel jövök vissza.
- Rendben, drágám. Lehet jót is fog tenni egy kicsit otthon.
- Az biztos.
Amikor indulásra készen álltunk, akkor jutott eszembe, hogy Márk valószínű itt lesz a közelben. Most hogyan adjam be a lányoknak, hogy ő is jön?
- Lányok, előre megyek egy kicsit, jó? Lenn megvárlak titeket.
- Rendben. - egyeztek bele mit sem sejtve.
Amikor leértem egyből megpillantottam őt.
- Szia Márk!
- Szia. - pillantott felém. - Nagyon szép vagy.
- Köszönöm. Az a helyzet, hogy a lányoknak nem mondtam, hogy jössz.
- Értem. Akkor ne menjek? - kérdezte szomorúan.
- Dehogynem. Velem jössz és kész. - mosolyogtam rá.
- Rendben. - mosolygott rám vissza.
A lányok arcára hatalmas döbbenet ült, amikor meglátták velem Márkot. Szerintem az álluk elég nagyot koppant a földön.
- Sziasztok. - köszöntött feléjük Márk.
- Hello. - csak ennyit bírtak kinyögni.
- Zsófia, őt is hozni akarod? - mutatott Márk felé Regina.
- Igen. Márk el fog velünk jönni.
- Mégis minek jönne? Egy idegen nem kell a sok barátunk közé.
- Figyeljetek már lányok! - csattantam fel. - Dívák vagyunk, dívákként megyünk oda. Összetartunk, basszus. Márk egy jó barátom, és velem jön.
- Gergő alázónak? - bökte ki Petra a majdnem igazságot.
- Nem teljesen. Megismer minket, meg a barátainkat, miért bűn ez?
- Jó, menjünk!
Nagyon örültem, hogy nagy nehezen beleegyeztek a lányok a dologba. Egy kő esett le a szívemről. Petra kocsijával mentünk. Persze kicsit sem lepődtem meg, hogy Gergő a rózsadombon lakott. A hatalmas egójához pont ilyen helyet tudtam elképzelni.
Már állt sok kocsi a parkolóban, amikor mi odaértünk. Fiúk és lányok viharoztak el mellettünk. Gergőék háza elég nagy volt. Amikor beléptünk egy hatalmas nappaliba érkeztünk. A házigazda nem volt sehol. Ami fura volt, hogy még senki sem volt fürdőruhában. Biztos nélkülünk nem akarták elkezdeni a partyt.
- Sziasztok lányok. - jött oda a semmiségből hozzánk Gergő.
- Szia! - köszöntöttük neki.
- Szépséges Zsófia, hát eljöttél? - nézett rám. A mellettem álló Márkra csak egy gúnyos pillantást vetett.
- Eljöttem, de mint látod van társaságom is. - mondtam nevetve az arcába, és közelebb húztam magamhoz Márkot.
- Oh a szőke hajú kék szemű barátod? Ügyes próbálkozás. - mondta Gergő rám kacsintva.
- És hol a beígért meglepetésem?
- Hát jó. - kezdte mosolyogva - akkor csak figyelj!
Beállt a tömeg közepébe, és hirtelen mindenki elcsendesedett. Engem nézett végig, le sem vette rólam a szemét.
- Örülök, hogy eljöttetek. Mindenkinek nagy köszönet. Meglátjátok, tökéletes lesz a buli. Pia az van bőven, mint látjátok. De most egy fontos dolgot kell bejelentenem. Mint már sokan tudjátok van egy lány, aki remélhetőleg hamarosan a barátnőm lesz, és neki hoztam ma egy meglepetést. Zsófia, ide jönnél?
Kénytelen voltam odamenni. Mindenki engem bámult, ahogy elkezdtem menni Gergő felé. Legszívesebben ott mindenki előtt akkora pofont lehúztam volna neki, hogy többet lány rá nem nézett volna.
- Zsófia, - mondta a szemeimbe nézve - hoztam neked valakit. Biztosan nagyon fogsz neki örülni. Régen nem láttad őt, és ő is nagyon hiányolt téged, ahogyan gondolom te őt.
Ebben a pillanatban belépett. A legjobb barátom volt az. Úristen, hogy ő mennyire hiányzott. El sem hittem, hogy itt van. Egyszerűen gondolkodás nélkül odafutottam hozzá, és akkora ölelést adtam neki, mint még senkinek. Attila, gyerekkorom óta a legjobb barátom volt. Ő is Győrben lakik.
- Ezt nem hiszem el, hogy itt vagy. - sírtam bele a vállába csak úgy a szavakat.
- Nagyon hiányoztál már, Zsófi.
- Te is nekem.
A tömeg megint nyüzsögni kezdett, és persze mindenki Gergőt bálványozta, amiért nekem ekkora szívességet tett.
- Hogy vett rá, hogy elgyere? - néztem Gergő irányába.
- Megtalált a facebookon az ismerőseid között, és írt egy üzenetet, hogy szeretne téged meglepni. Szeretne téged a barátnőjének.
Odaléptem Gergőhöz, aki végig engem bámult.
- Na, milyen volt a meglepetés? - kérdezte vigyorogva.
- Köszönöm. De ettől független, nem lesz köztünk semmi.
- Ne legyél elutasító! Idehívom neked a legjobb barátodat, és ez a hála?
- Nem miattam teszed, jól tudom. El akarod érni azt, amit a többi lánynál. Elhiteted velem, hogy ilyen komolyan, meg olyan komolyan, aztán egy szex után ki vagyok dobva. Jó játék, de nem nekem való.
Ott akartam hagyni, de Gergő a kezem után nyúlt, és közel húzott magához.
- Az akkor volt, az a múlt.
- Megváltoztál 1 hónap alatt? Gratulálok a teljesítményedhez. - röhögtem úgy keményen arcba.
- Megváltoztam miattad. Tudom, hogy nem hiszed el. Ezért is keresel mást, mint az a szőke hajú srác.
- Nem rád tartozik, hogy kivel vagyok, te szerencsétlen! - kiabáltam rá, és ott is hagytam. Elindultam megkeresni Márkot. Mindenki eltűnt a medencéhez bulizni, ő pedig ott ült még mindig a nagy nappali egyik kanapéján.
- Márk, itt vagyok.
- Figyelj, Zsófi, nekem itt nincs sok keresnivalóm. - mondta szomorúan. - Mindenki elment a medencéhez, velem egy szót sem beszéltek.
- Tudod mit? Menjünk bulizni!
- De nem ismernek, és én sem őket.
- Jó,de egy valakit ismersz, nem?
- Téged. - mondta annyira aranyosan, hogy majdnem leestem konkrétan az ágyról.
- Akkor majd beszélgetsz velem.
Megfogtam a kezét, és elkezdtem húzni a medence felé. Amikor benyitottunk a különálló helyiségbe, hatalmas medence tárult elénk. Mindenki ott volt már. Alkohollal a kezükben mászkáltak, és ugrottak fejest. Odamentünk az italos pulthoz, és két vodka narancsot rendeltünk.
- Márk, akkor az első együtt töltött bulinkra. - mosolyogtam rá, majd koccintottunk.
- Zsófi, velünk is iszol? - bökött hátba Petra.
- Persze, díváim. - mosolyogtam rá Reginára és Petrára.
- De először szerintem vedd le a ruháidat, és te is legyél fürdőruhában! - parancsolt rám Regina.
Ahogy mondta, úgy is tettem. Közben vettem észre, hogy Márk már levetkőzött. Regina a kezembe adta az újabb vodka narancsomat, ami majdnem kicsúszott a kezemből, amikor Márkot megláttam félmeztelenül. A szépen kidolgozott karizmai, és a kockahasa egyszerűen mindent vitt.
- Zsófi, jól vagy? - kérdezte Regina.
- Persze, akkor igyunk a dívaságra!
Összekoccintottuk a poharunkat és ittunk. Egyszerűen tényleg jó volt a buli. Aztán felcsendült az egyik nagyon szeretett zeném.
- Csajok, táncoljunk már! - mondtam nekik. - És Márk gyere te is!
Tánc közben azt vettem észre, hogy valaki belelök a medencébe csak úgy. Amikor felnéztem a medencéből, akkor láttam meg Gergő mosolyát.
- Na, királylány, ennyit rólad.
- Tudod mit? Szédíts más csajt, annyi van itt. - ránéztem egy szilikonmellű lányra. - Na, ő pont neked való. - mutattam a lányra.
- Figyelj, ne akard, hogy beugorjak melléd, mert elég szép vége lenne. - mosolygott.
- Meg akarsz fulladni? Akkor gyere!
Végül a barátnőim is beugrottak mellém. Márk azonban inkább leült a medence szélére.
- Valami baj van? - kérdeztem tőle.
- Semmi, csak ennyi ember itt van, és nem ismerem őket. Meg ez a Gergő is idegesít.
- Nyugi, ő csak egy...
- Idióta? - kérdezte megfogva a kezem. Őszintén szólva nem láttam mikor ugrott be a vízbe, Márkkal voltam elfoglalva.
- Te meg mit keresel itt? Húzzál ki a medencéből!
- Kiscsillag, elfelejted, hogy enyém a medence.
- Ok, akkor menj csajozni!
- Miért szerinted mit csinálok? - röhögött bele az arcomba.
- Szerintem? Futsz egy lány után, aki nem akar téged? Elég vicces,nem?
Magam elé kellett tartanom a kezeim, mert Gergő egyre közeledett. Konkrétan a kezeim hozzáértek a mellkasához.
- Valószínű ez a lány akar engem, csak nem hisz a megváltozásomban. A véleményem csak ennyi.
- Rendben. Ha megkérhetlek hozol nekem egy italt? - vetettem rá a legszebb pillantásaim. Valahogyan meg kell szabadulnom ettől az őrülttől, mielőtt még megcsókol. Már a gondolattól is a hányinger kapott el.
- Okés.
Kiszállt a vízből, és elment. Én is kiszálltam a medencéből, megfogtam két törülközőt, majd Márk kezét és elvonszoltam a nappaliba. Leültünk egy kanapéra.
- Márk, miért lettél szomorú?
- Nyilvánvaló, hogy Gergő tetszik neked. - mondta rám pillantva.
- Mi van? - néztem rá értetlenül. - Szerinted azért lököm el, és viselkedek így vele, mert tetszik nekem?
- Van olyan, amikor nem vesszük észre, hogy aki minket akar, azt mi is. Csak egy idő múltán, és akkor...
- Márk, fejezd be! Ez nem az én esetem. Ez a srác tudod mit tett pár lánnyal?
- Ok, már mesélted. De azok a csajok biztos másak voltak, mint te. Mert te - nézett mélyen a szemeimbe - úgy érzem különleges vagy.
- Köszönöm - pirultam el teljesen.
- De Gergővel nem tudom felvenni a harcot. - mondta lehangolóan.
- Márk, egy ilyen helyes és aranyos srác, mint te ne mondjon már nekem ilyen hülyeségeket.
- Őszintén, ha most azt kérném, hogy csókolj meg, megtennéd? - nézett rám kisfiús mosolyával.
- Megtenném.
- Őszinte választ kértem, Zsófi.
Na jó, most vagy soha. Közelebb hajoltam hozzá. Amikor a szánk összeért volna, Gergő hangját hallottam.
- Jó, hogy nem szexeltek a kanapémon. - kiabált dühösen.
- Ezt nem hiszem el. - álltam fel farkasszemet nézve vele. - Neked mindenhol ott kell lenned?
- Látom, vele akarsz csókolózni. - mondta egyenesen a szemeimbe. - Holnapra befestetem a hajam szőkére, komolyan mondom, meg berakatok magamnak kék kontaktlencsét.
- Nem a külső a lényeg. Márk egy kedves, aranyos srác, veled ellentétben.
- Még nem ismersz Zsófi. - jött hozzám közelebb. - Tudok én is ilyen lenni, sőt sokkal jobb.
- Nem érdekelsz. Elég sokat kellene neked bizonyítani felém és nem éppen a luxuslakással, meg a nagy buliddal.
- Fogok bizonyítani, megnyugodhatsz.
Amikor hátranéztem a kanapéra, Márk már nem ült ott.
- Miért üldözted el, te idióta? Hova ment Márk?
- Szerintem elég gyanús, hogy haza. Gyere, menjünk vissza!
- Nem megyek veled vissza.Inkább én is hazamegyek.
- Ne már, Zsófi! Futni akarsz utána, mikor itt lennék neked én?
- Hagyjál békén! - leültem a kanapéra. Nem akartam pont Gergővel beszélgetni. Hova mehetett Márk? Miért menekült el? Komolyan találtam egy srácot, akiben vannak érzelmek, aki aranyos, kedves, és akkor eltűnik szomorúan. Már majdnem elfogott a sírás, amikor Gergő hirtelen letérdelt elém.
- Te mit csinálsz?
- Na látod, ezt egyik lánynak sem tenném meg. - mosolygott rám. - Zsófi, mi összetartozunk. Gondolj csak bele!
- Tudod mit Gergő? Befestheted a hajad, lehet más színű a szemed, de akkor sem leszel olyan, mint Márk. Hát nem érted, hogy a lelkedben van a hiba? Nem fogod fel, hogy azokkal a szerencsétlen lányokkal, mit tettél?
Elhallgatott. Talán eszébe jutottak az emlékei. Talán rájött, miért is gyűlölöm őt ennyire. Ahogyan azok a lányok, akiket kihasznált, ugyanúgy én sem tudok neki megbocsátani. Pedig nem velem tette.
- Azok a lányok a múlt, Zsófi. Nem tudok visszamenni, és helyrehozni már.
- Bocsánatot se kértél tőlük. Annyit nem mondtál, hogy figyelj, bocs, mert átvertelek. Ennyi nem jött ki belőled. Ezek után ne haragudj, de nem vagy érző ember. Egy olyan pasi vagy, aki csak le akarja fektetni a lányokat. Ne haragudj, de nem leszek a következő a sorban! Szia!
Elmentem tőle. Felkapkodtam magamra a ruháimat, és kisétáltam a házából. Nem akartam hallgatni a magyarázkodásait. Nem akartam hallgatni a béna szövegeit a múltjáról. Egyet akartam: hazamenni. Eltűnni innen.
