Jó olvasgatást :)
Amikor felnéztem az órámra mellettem az éjjeli szekrényen, 10 órát mutatott. Jó nagyot aludhattam. Persze mivel éjjel értem haza, ezért nem is csoda. Kinéztem az ablakon, és szikrázó napsütés üdvözölt. Lehetett úgy 25-26 fok körülbelül. Szeptember végén ez kezd megszokottá válni. Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába reggelit készíteni magamnak.
- Szép jó reggelt! - üdvözölt Regi vidáman.
- Szia! Eszel velem?
- Valamit kellene, majd kicsattan az agyam.
Kissé másnaposnak látszott. Persze nem tudhattam, hogy meddig bulizhatott. Nem nagyon ébredtem fel ezek szerint, mikor hazaért. A tegnapi buli felemlegetésére belém törtek az emlékek. Gergő ott volt, és elég rendesen eltolta számomra a szórakozást. Persze az éjjel fénypontja a szőke srác volt, Márk. Amikor rágondoltam, egyből mosolyra húzódott a szám. Ezt Regi is észrevette elég gyorsan.
- Zsófi, mi van, miért mosolyogsz ennyire? - kérdezte meglepődötten. - Azt hittem még mindig ki vagy borulva.
- Nem, jól érzem magam köszi.
- Nem értelek.
Regi nagyon furán nézett rám. Gondolom azt várta, hogy elég mérges vagyok Gergőre, és szomorú leszek. Ehelyett látott egy mosolygós, jókedvű Zsófit. Szép kis ellentét, nem?
A reggelizés közben nem szóltunk egymáshoz. Regi talán a viselkedésemet próbálta megfejteni. Bár valljuk be, az nehezen menne neki.
- Tusolj le, vegyél be fejfájáscsillapítót, aztán menjünk kávézni. - javasoltam neki. Ő meg csak bólogatott a felvetéseimre.
Amíg vártam, hogy nagy nehezen végezzen az általam felsorolt teendőkkel, megnéztem a facebookomat. Ami azt illeti, várt 2 új üzenet. Az egyiket Petra barátnőm írta:
"Zsófi, mi történt tegnap? Majd mesélj, mi történt miután elhúztatok mind a ketten Gergővel. Érdekelne :P "
Petra barátnőmet igazán nagyon kedveltem. Ő volt az a csaj, akit minden érdekelt mindenkivel kapcsolatban. Komolyan valami riporternek kellett volna tanulnia. Nagyon jó lett volna a szakmájában. De szerintem műsorvezetőnek is elment volna.
A 3 díva: én, Petra, és Regi. Igazából nem csak azért hívtak minket így, mert régóta nagyon jó barátságban vagyunk, és állandóan egymás társaságát bújjuk, hanem mert szépek is vagyunk. Még régebben a fiúk neveztek el minket így.
Úgy döntöttem most nem írok Petrának vissza délután a suliban úgyis találkozunk órán. Megnyitottam a második üzenetemet.
"Szia! Remélem jól aludtál. Történt valami a sráccal, aki bámult a buszon? Muszáj tudnom. Emlékeztetnélek rá, hogy tetszel nekem, és szeretném, ha velem lennél. Gergő. "
Na, persze, pont neki fogok beszélni a magánéletemről. Azt lesheti. Lezártam a laptopomat, bepakoltam a táskámba egy-két fontos dolgot, és kimentem a szobából. Regi már készen volt.
Amikor a metrómegállóhoz értünk, alig akartam hinni a szememnek. Márk ott volt. A szívem akkorát dobbant, hogy csodálkoztam, az emberek mellettem miért nem hallották. Egyszerűen olyan jóképű, hogy úgy érzem, elmondani sem lehet. Barátnőmet elkezdtem Márk irányába vonszolni.
- Szia! - köszöntem felé hangosan.
- Szia! - mosolygott rám. - Zsófi?
Tökéletes, emlékszik a nevemre.
- Igen. Hogy vagy? - próbáltam neki egy szimpla átlagos kérdést feltenni.
- Jól, éppen megyek edzeni. És te merre?
- Iskolába.
Beszállt mindenki a metróba, ami 2 perc múlva elindult. Egymással szemben álltunk, én meg csak néztem, sőt bámultam rá.
- Mit szólnál, ha suli után beszélgetnénk egy kicsit? - mosolygott rám. Majdnem elállt a szívverésem. Alig akartam elhinni, amit az imént kérdezett.
- Jó, persze. Akkor este negyed 7-kor mondjuk a deák téri Mc Donaldsnál?
- Rendben.
Amikor leszálltunk a metróról, el sem hittem, hogy ez velem történik. Még nem is ismertük egymást, és már kettesben akar lenni velem? Érdekes, de annál jobb. Szeretném megismerni ezt a srácot, aki annyira helyes, és aranyos.
Bementünk a sulihoz közel lévő kávézóba, és 2 kávét rendeltünk. Leültünk vele egy üres asztalhoz. Volt egy laza félóránk az előadás kezdéséig.
- Szóval - mosolygott rám Regi - ki volt ez a srác?
Na, jó, gondoltam, hogy kérdezgetni fog. Annyira sejtettem.
- Ő csak egy srác. - mondtam neki azt a tényt, amit már ő is megállapított.
- Ezt láttam. - nevetett. - De honnan ismered egyáltalán? Nem is közös barát.
Regi csak a közös barátainkkal tartja a kapcsolatot. Csak ők léteznek a számára. Szerinte csak velük érdemes foglalkoznunk. Ha külön barátom, vagy barátaim lennének, akiket ő és Petra nem ismerne, már elég nagy baj lenne. Persze mi hárman vagyunk a dívák, és az elválaszthatatlanok.
- Na jó, elmondom, ha nem kérdezősködsz többet. - szegeztem neki az alkuajánlatomat.
- Jó. Talán.
- Szóval tudom hülyén fog hangzani - mosolyodtam el közben - de tegnap az éjszakai járaton találkoztam vele. Pontosabban néztük egymást, és ugyanott szállt le, mint én.
- Jobb sztori nem jutott eszedbe? - nevetett.
- Ez az igazság. - mondtam komolyabb hangnemben. - Nekem tetszik a srác, Regi. Mikor ránézek, akkorát dobban a szívem, hogy majdnem kiugrik.
- Jó, elhiszem. És akkor ma beszélgetsz vele?
- Igen. Szeretném megismerni.
- Jól van, Zsófi. Akkor legyen így!
Ezután a beszélgetés után a suli felé vettük az irányt. Csak némán mentünk egymás mellett. Regi nem szólt hozzám egy szót sem.
Beléptünk az előadóterembe, és leültünk. Persze Petra egyből odajött hozzánk.
- Sziasztok! - mosolygott. - mi a helyzet?
- Szia! - üdvözöltük mind a ketten. Ő meg beült kettőnk közé. Ezt szerette a legjobban, mivel így mindkettőnktől egyszerre tudott meg minden infót, amire kíváncsi volt.
- Szóval, Zsófi - fordult felém - mi történt tegnap?
- Semmi. Egyszerűen semmi.
- Azt nem hiszem. - nevetett fel - Gergő utánad ment.
Már a puszta neve hallatára elárasztott a méreg. Nem hiszem el, hogy nem lehet vele békén hagyni.
- Petra, szeretlek meg minden, de ne beszéljünk egy idiótáról! Ilyenekre ne pazaroljuk agyi kapacitásunkat!
- Ahogy gondolod.
Majd Gergő hangját közvetlen a hátam mögül hallottam.
- Szia Zsófi! Elhagytad a facebookod?
- Mi van? - fordultam hátra egyenesen az arcára nézve. - Nem hagytam el semmit.
- Akkor miért nem válaszoltál az üzenetre?
- Azért, mert nem érdekelsz, felfoghatnád már a nagy egóddal. - mondtam neki dühösen, és előrefordultam. A tanár bejött, ami azt jelentette, hogy mindenki bekapcsolta a laptopját és gépelte szüntelen a szavait, és persze a kivetített diasorát.
- Zsófi, olvasd el! - lökött elém Petra egy papírfecnit. A feladóját persze sejtettem, de kíváncsi voltam, hogy mit írt.
"Miért nem beszélsz velem rendesen? Miért kerülsz? Persze hiába csinálod, egyszer az enyém leszel.G."
Gyorsan lenyugtattam magam, és próbáltam valami frappánsat válaszolni neki. A Children of Distance zenéje volt a második, amit legjobban imádtam. Isteniek a srácok zenéi, és a zenékben rejlő valóságtartalom is fenomenális. Eszembe is jutott tőlük az egyik zeneszám, aminek a refrénjének két sorát írtam válaszképpen a papírra: "Ha kellenél nekem nem szarnék rád/nem is értem mi a problémád..." (Children of Distance: Nélküled annyira más zeneszámból való idézet)
Fogtam a papírt, és hátradobtam neki. Ezzel egy időre le is rendeztem. Az utolsó órán már Márkra koncentráltam, és a nagy találkozásunkra. Végre megismerhetem őt igazán. Bele is feledkeztem a gondolataimba elég rendesen. Amikor magamhoz tértem, arra eszméltem, hogy a tanár szavaiból egy szót sem jegyzeteltem.
- Zsófi, mi van veled? - lökött oldalba Petra. - Jól vagy?
- Persze. Nyugi, semmi baj nincsen.
- Akkor jó.
- Majd elkérhetem a jegyzetedet? - néztem rá segélykérően.
- Persze. - mondta mosolyogva. - Csak nem a mögöttünk ülő Gergőről gondolkodtál?
- Ugyan már. - mondtam. - Róla nem fogok egy percet sem gondolkodni.
- Jól van, drágám.
Amikor vége lett az órának, el kellett sietnem. Tudtam, hogy találkozóm van.
- Regi, otthon találkozunk. Petra puszillak.
Gyorsan futottam. Amikor odaértem, ő már ott volt.
- Szia! Bocsi, elkéstem?
- Szia! - mosolygott felém. - Nem késtél el, én jöttem előbb.
Bementünk a Mc Donaldsba vettünk kaját, és leültünk az egyik asztalhoz egymással szembe.
- Szóval milyen volt a suli?
- Semmi izgalmas nem volt. Igazából csak pár előadás, ennyi.
- Az jó. - mondta mosolyogva. Imádtam a mosolyát, olyan kisfiús volt.
Csörögni kezdett a telefonom. Regi volt az.
- Ne haragudj, ezt felveszem! - jöttem kicsit zavarba Márk előtt.
- Regi, gyorsan mondd!
- Figyelj, Gergő utánad indult. Valószínű hamarosan ott lesz. Ne haragudj, elmondtam neki merre talál. Nagyon erőszakos volt, mindenképpen tudni akarta.
- Hogy tehetted ezt? - kiabáltam neki a telefonba. - A legjobb barátnőm vagy. Miért mondtad el neki?
- Mert...mert...egy idegennel találkozol, akit nem is ismerünk.
- Te nem vagy normális.
Ezután a mondatom után le is csaptam a telefont.
- Valami baj van? - kérdezte Márk kicsit rémülten.
- Nem. - válaszoltam neki rögtön. - csak annyi, hogy az a srác, akit láttál tegnap velem a buszon, valószínű ide jön. Annak az idiótának akkora egója van, hogy nem tűri a visszautasítást.
Márk eléggé meglepődött a szavaim hallatán. Láttam rajta, hogy kissé ideges. Együtt akartuk tölteni az estét beszélgetni, erre Gergő belerondít. Tökéletes.
Amikor kiléptünk az ajtón, Gergő már ott volt. Gondolom várt engem.
- Miért vagy vele? Ő a pasid, ezért koptatsz le állandóan?
- Gergő, fejezd már be! - kiabáltam rá. - Ő nem a pasim.
- Tegnap is bámultátok egymást, és ki tudja mi történt, miután...
- Jó, ebből elegem van. Mindent elrontasz, te idióta!
Márk felé néztem, aki csak némán állt, meg sem szólalt. Majd azt vettem észre, hogy elmegy.
- Márk, kérlek... - kiabáltam felé, de már hiába volt. Itt hagyott.
Én is otthagytam Gergőt, és hazafelé sétáltam. Szépen elrontotta Regi és Gergő az esélyeimet Márknál. Most biztos azt hiszi, hogy nekem több pasi kell egyszerre. Valószínű most magában jól kinevet, és leszid.
Betettem a fülest a fülembe, és meghallgattam Angel egyik számát, egy olyan "pasioltós" számot. Egyszerűen muszáj volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése