Ma útjára indul egy történet, ami remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Nagyon bízom benne, hogy sokan el fogják olvasni. Igyekszem a lehető legrövidebb időn belül mindig új részt írni hozzá.
Nagyon jó olvasást kívánok nektek :) Sziasztok.
u.i.: Olvasni, véleményezni ér :)
Budapest, a szívemhez legközelebb álló város. A sok ember, sok jó hely, sok buli, sok program egyszerűen teljesen lázba bírja hozni az embert. Olyan, mintha egy különálló világban élnél. Nagyon imádom.
Itt élek én is a legjobb barátnőmmel egy albérletben. Ok, nem a legjobb luxuskörülmények között, de nekünk ez a jó.
Ma reggel is az ébresztőórám keltett reggel 6 órakor. Nehezen felkeltem az ágyból, majd készítettem magamnak egy jó erős kávét. Na igen, enélkül a nap teljesen kudarcba fullad. Elővettem a szekrényemből pár ruhát úgy találomra, felöltöztem.
Amikor kiléptem a háztömb ajtaján, akkor éreztem, hogy esik az eső.
- Ez a nap is remekül kezdődik. - gondoltam inkább csak úgy magamban. Betettem a fülest, és elkezdtem egy Angel számot hallgatni.
Ő a kedvenc rapperem, egyszerűen imádom a zenéit. Mindig a valóságot mondja el kicsit körítve. Minden egyes zeneszámát át tudom érezni. Úgy érzem, mintha mindegyiket nekem, vagy rólam írta volna. Csodálom a munkásságát.
Amikor beléptem a főiskola kapuján egyik barátnőmmel futottam össze.
- Szia Zsófi! Ma elmarad az óra, de be kell mennie mindenkinek a tanárhoz témaválasztás miatt.
- Szia Petra! Köszönöm. - Megváltás, hogy nem kell másfél órát kibírni a tanárral. Olyan unalmas órákat tart, hogy a hallgatók fele netezik, a másik fele meg alszik.
- Jó reggelt tanár úr! Csak a téma miatt jöttem.
- Szia Zsófia! Neked már csak Sasvári Gergő jutott párul. A téma pedig: prezentáljatok egy érdekes és híres személyről. Éljétek bele magatokat az ő szerepébe, és képzeljétek el az életét!
Na jó, ez kissé több volt a soknál. A csoporttársaim közül ez a srác volt az egyetlen, akivel soha semmit nem akartam csinálni. Komolyan azt sem értem hogyan juthatott ez főiskolára, mikor semmit sem tud az élet dolgairól.
- Igen, tanár úr, meglesz. - mondtam ki a szavakat csigalassúsággal.
- Csak hajrá! 3 hét van rá, semmi többet nem tudok adni.
- Rendben, köszönöm. Viszlát!
- Viszlát!
Amikor kiléptem a teremből, úgy éreztem magam, mint akit szívbe vágtak. Hihetetlen volt az egész.
- Szia! Zsófi, ugye?
Amikor hátrafordultam, pont az előbb említett személybe ütköztem.
- Hello! Igen, még mindig így hívnak. - vágtam neki dühösen.
- Tökéletes. - mosolygott bele egyenesen az arcomba. - Veled kell csinálnom a prezentációt.
- Igen, rájöttem. - mondtam neki kicsit undorodva.
- Esetleg beülhetünk valahova megbeszélni, hogy...
- Figyelj, beszéld meg magaddal! Én megcsinálom a prezentációt, te meg azt csinálsz, amit akarsz.
Nagyon dühös voltam. Ez a srác azt hiszi, hogy én majd itt leállok vele jópofizni, mert vele kell csinálnom egy prezentációt? Hát a nagy fenéket.
Kiléptem az iskola kapuján, és elindultam a Westend felé keríteni magamnak valami harapnivalót. A bevásárlóközpontban ma is sokan voltak, mint mindig. Kb. 20 perces sorban állás után kaptam meg az ételemet, aztán leültem egy üres asztalhoz. Elővettem a telefonomat és bekapcsoltam az internetet.
Már várt a facebookon egy üzenet: Zsófi, találkoznunk kell! Együtt kell megcsinálni a prezentációt. Muszáj együttműködnünk, különben nem lesz jó vége. Kérlek válaszolj! Gergő.
De jó már itt is zaklat. - gondoltam magamban mérgesen. - Nem hiszem el ezt a srácot. De végül válaszoltam a levelére: Szia! Rendben, ha már nagyon muszáj veled eltöltenem egy kicsi időt, akkor legyen! Gyere ide a Westendbe!
- Szia! - köszönt felém az ismerős hang.
- Hello! - mondtam neki unottan. - Kevés az időm, szóval mondjad!
- Szóval mit szólnál valami focistához?
- Mi?? Nem fogok focistáról írni, az biztos. Inkább írok Angelről. - mondtam az utolsó szót kihangsúlyozva.
- Már bocs, de az meg ki a fene?
- Te nem ismered? Komolyan nagyon le vagy maradva a világban. Angel egy csajrapper. Nagyon szeretem a dalait.
- Jól van, biztos valami nyálas zenét játszik.
- Figyelj, Gergő, akkor ne csináljuk együtt ezt az egészet! Én Angelt szeretném a témának, és ebből nem engedek.
- De egy rapper csaj életéről mi a francot lehet írni?
- Sokmindent. Ő egy egyéniség saját stílussal.
- Rendben. Akkor felmegyünk hozzád, és elkezdjük?
- Hozzám? - majdnem leestem a székről. - Te biztos nem jössz fel hozzám. Ne is álmodozz!
- Akkor gyere te! - mosolygott. - A projekt összehozza az embereket, nem?
- Nem. Legalábbis minket biztosan nem.
- Sosem tudhatod. - kacsintott. - Kb. 3 hete már kiszemeltelek magamnak, és ez a projekt csak a kezdet, hogy meg is hódítsalak!
- Na jó, nekem most lett elegem. Csinálj, amit akarsz!
Ezt nem hiszem el, hogy ez a srác még hajt is rám. Ez már hatalmas sokk volt. Olyan gyorsan mentem haza, amennyire csak tudtam. Szinte futottam az utcákon. Most még a rámhulló esőcseppek sem zavartak.
Amikor hazaértem, már a barátnőm is otthon volt.
- Szia Zsófi!
- Szia Regi!
- Neked meg mi a bajod? - nézett rám elég érdekesen.
- Tudod kit kaptam párnak a sztáros projekthez? Tudod kit? - üvöltöztem szegény barátnőmmel, aki a legkevésbé sem tehetett a történtekről. - Sasvári Gergőt.
- Ez komoly? - Regina már-már röhögőgörcsben tört ki.
- Igen, és nem vicces. Ráadásul ma kibökte, hogy hajt rám. Szóval teljesen jól vagyok.
- Az szép. De mit akarsz, tök jóképű a srác...
- Jó, ma veled sem beszélek. Komolyan mondom, az egész világ megőrült.
Bevonultam a szobámba, és belevágtam magam az ágyamba. Hihetetlen, ami történik. Egy ilyen srácot kapok partnernek, ráadásul az egyik legjobb barátnőm azt mondja, hogy milyen jóképű. Igazából Gergőről senki nem mondta soha, hogy rosszul néz ki. Neki csak az egójával vannak bajok, de elég erősen. Azt hiszi, hogy ő az Isten elsőszülöttje. De majd én megmutatom neki, hogy velem nem szórakozhat.
Bekapcsoltam a laptopot, és egyből rákattintottam ugyanarra az Angel számra, amit a metrón is hallgattam. Úgy éreztem, hogy már csak ez segíthet rajtam, semmi más. El is kezdtem hangosan kiabálni a refrént: Sokan hiszik azt, ami nincs, nem látják ami van/ ami neked kincs az fénylik, de csak hamisan.
Majd a facebookon egy elég érdekes bejegyzést láttam meg konkrétan Gergőtől.
"Ma nagyon boldog vagyok. Végre azzal a lánnyal kell együtt dolgoznom, aki annyira tetszik..."
Na jó, inkább nem írok semmit erre. Még a végén mindenki rájön, hogy én vagyok az, vagy talán már tudják az egészet, és mindenki rajtam nevet? Úristen, csak azt ne! Nem akarom, hogy egy ilyen srác miatt megutáljanak, és mikor rám néznek röhögőgörcs fogja el őket. Egyszerűen nem engedhetem ezt magamnak. Egyáltalán mit képzel, hogy mindent csak úgy kiposztol.
- Bejöhetek? - nyitott be Regi kicsit félénken a szobámba.
- Gyere!
Leült mellém az ágyra, és láttam rajta, hogy akar valamit mondani, csak nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Ismertük egymást nagyon jól, kb. 3 éve a legjobb barátnőm. Minden dolgomról mindig részletesen beszámolok neki, és ő is nekem.
- Figyelj, Zsófi - kezdett nehézkesen a monológjába. - először is sajnálom, hogy kinevettelek. Másodszor pedig most írt Petra, hogy elmehetnénk már bulizni valahova. Mit szólnál?
- Nincs kedvem. - mondtam unottan. Nem volt kedvem kimozdulni. Egyszerűen nem akartam emberek közé menni. A legnagyobb indokom az volt, hogy még véletlenül sem akarok összefutni Gergővel. Amilyen mázlim van mostanában, biztos ő is ott lenne pont azon a szórakozóhelyen.
- Ne csináld, Zsófi! Ki kell kapcsolni egy kicsit, lazítani. Kérlek, gyere el velünk! Holnap úgyis csak délután kell bemenni a suliba.
- Jó, talán.
- De jó, fel is hívom Petrát, hogy megyünk. - ujjongott a szobámban. Nem voltam nagyon elragadtatva az ötlettől, de mivel láttam Regi arcán, hogy nagyon szeretné, beadtam a derekam.
A szórakozóhely előtt már ott voltak a barátnőim. Igazi csajos bulit akartunk. A bárpultnál rendeltünk koktélt, majd leültünk egy szabad asztalhoz. A zene, ami dübörgött, nem nagyon volt az én világom. Persze, ha szereted a rapet, akkor a disco zene nem a te stílusod. Jó, nem mondom néhány számot meghallgatok.
- És kigondoltátok már, hogy kiről írjátok a prezentációt? - üvöltötte át a hangos zenét Petra.
Na jo, a tökéletes téma, amiről egy szót sem akartam beszélni. Barátnőimre mindig jellemző volt, hogy rátapintottak a lényegre.
- Sziasztok lányok! - köszönt felénk egy srác. Amikor felnéztem a koktélomról, akkor láthattam, hogy Gergő jött oda az asztalunkhoz.
- Te meg mit keresel itt? - üvöltöztem.
- Csak bulizni jöttem, kedves Zsófi. - nevetett már megint bele az arcomba.
- Jó, de ne velünk!
- Akkor csak veled. - mosolygott. Közben ránéztem a barátnőimre, akik úgyszintén csak mosolyogtak. Teljesen idiótának éreztem magam, hogy ezzel az emberrel beszélgetek.
- Na jó, ne haragudjatok lányok, de számomra itt meghalt a buli. - Felugrottam a helyemről, és otthagytam egyszerűen mindenkit. Nem fogom elviselni Gergő jelenlétét. Egyszerűen sehol sem. Ráadásul ahogyan belemosolyog az arcomba állandóan. Egyszerűen utálom. Kiléptem az ajtón, és elindultam a buszmegálló felé. A lámpa árnyékában láttam, hogy valaki közeledik.
- Szóval elszöksz előlem? A tökéletes vonzalom első jele. - nevetett Gergő már mellettem.
- Te egy beképzelt idióta vagy.
- Hm, ez is jól áll neked. Legyél mérges!
- Leszállnál végre rólam? Nem érdekelsz.
- Jó, most még ezt gondolod. De meg fog változni a véleményed, tenni fogok róla.
Szerencsémre meg is érkezett az éjszakai járat közbeszakítva a kis beszélgetésünket. Ám arra nem számítottam, hogy ő is felszáll. Különösen sokan voltak a buszon. Persze a sok buliból valahogyan haza kell érni. Amikor végre találtam a kezemnek egy biztos kapaszkodót, Gergő megállt előttem.
- Olyan szép vagy. - mondta nekem olyan hangosan, hogy a mellettem lévő srác egyből végigmért tetőtől-talpig.
- Hagyjuk ezt jó? Nem vagyok a barátnőd, és nem is leszek.
- És miért nem?
- Figyelj, egyszerű, nem te vagy az, aki kell.
Közben a mellettem álló srác már észrevettem, hogy nagyon bámul. Le sem tudta rólam venni a szemét. Majd, amikor bele akartam nézni a szemeibe, hirtelen elfordította a fejét, és mosolygott.
- Látod, még a melletted álló srácnak is tetszel. - mondta Gergő olyan hangosan, hogy a srác csak nevetett. Én meg persze elpirultam.
Nagyon megörültem, amikor leszálltam a buszról. Gergő ugyanis nem ott szállt le, mint én. Elkezdtem menni a háztömb felé, amikor megpillantottam a "bámulós srácot".
- Szia! - köszöntött felém.
- Szia! Te is itt laksz? - tettem fel a legelső és legbénább kérdésem zavaromban. Olyan helyes volt a srác. Rövid szőke haja volt, és kék szemei. Olyan meséskönyvből kilépő kisherceg. Nálam nem is volt sokkal magasabb, olyan pont jó.
- Igen erre. - mosolygott. Olyan aranyos mosolya volt, hogy majdnem elolvadtam.
- Amúgy Zsófi vagyok. - nyújtottam a kezem. Úgy éreztem magam, mint egy 15 éves kiscsaj, aki első randiján esik túl.
- Én pedig Márk. Örültem neked, de most viszont mennem kell. Remélem még összefutunk.
- Igen, én is remélem. Szia!
Amikor hazaértem letusoltam, és egyből ágyba vágtam magam, és csak a kishercegen járt az eszem. Olyan helyes, olyan jóképű srác.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése